Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-11-24 / 47. szám
2 AMEkIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Nov. 24, 1960 A műveltség megszerzése a jómódúak kiváltsága A Rockefeller által kiküldött bizottság az összes főiskolákban magas tandíj bevezetését javasolja. Kormánytámogatásban akarják részesíteni az egyházi iskolákat Évek óta olvashatjuk az újságokban, hallhatjuk a rádión és figyelhetjük a televízión a vitákat oktatási rendszerünkkel kapcsolatban. Oktatási szerveink irányitói már jóideje nem ingathatják magukat abban az ábrándban, hogy az amerikai iskolarendszer megfelel a modern idők fokozottabb követelményeinek. Különösen vonatkozik ez főiskoláinkra. Nem gondoskodtak megfelelő színvonalú tudósképzésről a felelős szervek, pedig az atomkorszak minden nemzettől nagyobb erőfeszítést és fejlődést igényel a tudomány frontján. A HEALI) BIZOTTSÁG Az egyre sűrűbben elhangzó kritikák és támadások végül is arra késztették New York állam kormányzóját és tanácsosait, hogy egy bizottságot küldjenek ki a helyzet felmérésére. Ennek az uj bizottságnak a feladata volt, hogy uj tervezetet dolgozzon ki az eddigi oktatási rendszeren belül is leginkább támadott főiskolai hálózat újjászervezésére, s igv segítse munkájával és javaslataival felsőoktatásunk korszerűbbé és színvonalasabbá tételét. A bizottság fejévé Henry T. Healdet nevezték ki, aki a Ford alapítvány elnöke. A két másik tag: M. B. Folsom, az Eastman Kodak Company igazgatója és John W. Gardner, a Carnegie Corporation of New York elnöke. A bizottság amelyet 1959 december 21-én nevezett ki Rockefeller kormányzó, a múlt héten nyújtotta be jelentését. Ebben a jelentésben leszögezik, hogy New York állam viszonylag kevesebbe,! költ oktatásra, mint a vele összehasonlítható államok legtöbbje. Ebben az évben 401 ezer főiskolai hallgató iratkozott be összesen az állami és magán tanintézetekbe New York állam területén. Előreláthatólag 1965-ben már 646 ezren igényelnek magasabb képzést. 1970-ben 804 ezer és 1985-ben 1,270,000 lesz azok -száma, akik nem fognak megelégedni a high school képesítéssel, hanem a továbbtanulást válasszák. Az egyetemre és főiskolákra beiratkozok sáma tehát rohamosan növekedni fog. Ennek a növekedésnek fő oka, hogy a modern ipar és mező- gazdaság mind több tanult embert igényel- Az uj gépek egyre bonyolultabb szerkezetének megismerése és kezelésének elsajátítása a technikai műveltség megszerzését nélkülözhetetlenné teszi a tömeg számára, szükség van az általános műveltség emelésének előmozdítására is. így a társadalomtudományoknak. mint pl. a történelem, irodalom, lélektan és filozófia ugyancsak széleskörű és színvonalas oktatása is nélkülözhetetlenül fontos. Ez viszont előtérbe állítja a tanárok számának növelését és tanulmányi és tanitási színvonalunk emelését. A bizottság jelentése szerint 1960 és 75 között, N. Y. államnak magának, 1—1 és fél millió uj, főiskolát végzett emberre lesz szüksége a gazdasági feladatok elvégzésére. A feladat tehát adva van és ennek megoldása nagy erőfeszítést igényel úgy az állam mint a tömegek részéről. Vizsgáljuk meg tehát, hogy a Heald Bizottság milyen javaslattal állt elő a probléma megoldására. A JELENLEGI RENDSZER BÍRÁLATA A most érvényben lévő oktatási rendszer teljes átszervezésére van szükség — állapítják meg Healdék. A tanárképzők fagyon rossz minőségűek”, az ellenőrzési és igazgatási rendszere az egész főiskolai oktatóhálozatnak nagyon gyenge. Felszerelésük hiányos és “nem alkalmas arra, hogy kielégítse a jövő fokozottabb igényeit.” Az adminisztratív irányitó szervezet zavaros, s igy alkalmatlan arra, hogy az egyetemeket és főiskolákat megfelelően irányítsa és vezesse. Nincs olyan szellemi magaslaton, hogy kellő tekintélyt és befolyást tudjon biztositani ennek a bonyolult rendszernek a vezetésére. A bizottság' tehát most összefoglalta bírálatában azt, amit már számtalanszor leírtak újságokban és ^jílyóiratobkan arról, hogy menyire el- unk"a művelődés és oktatás terén azok az országok mögött amelyeket nem sok- ábban még lenéztek kultúrát irányitó szerveink. Erre a megállapításra még nem lett volna szükség egy nagy apparátussal összeállított bizottságra- A 3 tagon kívül ugyanis még 98 szaktanácsadó volt a segítségükre Sidney G. Tickton irányításával. Mindenesetre reméljük nagyobb figyelmet fog felkelteni, a felsőoktatás iránjt ez a hivatalos közlemény, amelyik a jelenlegi rendszer “teljes összeomlás előtti állapotáról” beszélt mint az a sok újságcikk és tanulmány, ami eddig napvilágot látott ebben a kérdésben. Ilyen előzmények után térnek rá Heald és társai a helyzet magjavitásának a tárgyalására. A HANGSÚLY A PÉNZÜGYI RÉSZEN VÁN A főiskolai oktatás költségei — mondják Heald-ék —, jelenleg 300 millió dollárt tesznek ki, de 1975-ben már egy milliárd dollárra fognak emelkedni. A nagyobb kiadás összegének az előteremtése nem jelentene különösebb terhet az állam, tehát a közösség számára, mert á jelenlegi 45 milliárdos jövedelme New York állam lakosainak (aminek túlnyomó többsége persze a tőkéseké) 1975-re már 90 milliárdra fog előreláthatólag emelkedni (reméljük ekkorra-már igazságosabb arányban részesednek a tömegek is belőle.) - Tehát a felsőoktatás százalékos részesedése alig emelkedik valamit a lakosság összjövedelmét véve alapul. Jelenleg %-ad százaléka megy erre a célra, 1975-ben megközelítőleg egy százalék. A bizottság viszont nagyon soknak találja ezt az összeget a főiskolai nevelés céljaira és ezért javaslatának leglényegesebb részét az képezi, hogy vezessék be a tandijat az állami és városi főiskolákban is. Eddig az állami tanárképzőkben, a városi igazgatás alatt álló kollégiumokban nem kell a tanulóknak tandijat fizetni. A Rockefeller égisze alatt működő szakemberek ezt úgy látszik túl “liberálisnak” találták, mert 300 dolláros tandíj bevezetését javasolják a jövőben. Tehát szükség van ugyan diplomásokra, de ugyanekkor még nehezebbé teszik az alsóbb néposztály számára, hogy gyerekei megszerezzék ezt a diplomát. A kiskeresetű családoknak, akiknek még a tankönyvek megvásárlása és az egyéb elmaradhatatlan kiadások is problémát jelentettek, most a tandíj bevezetése majd kínai falként zárja el előlük a müelődés útját. A szocializmust épitő államokban mindent megtesznek, hogy minél több munkás és paraszt származású fiatal szerezhesse meg főiskolai vagy egyetemi képesítését, ösztöndíjakkal és diákszállók építésével segitk elő azoknak a tanulását akiknek erre régebben nem volt meg a lehetőségük, mert a szegények osztályába tartoztak és a régi reakciós rendszerek elzárták előlük az utat a művelődés felé. Sok országban rájöttek ma már arra, bogy milyen óriási veszteség a nemzet számára, ha tehetségeit parlagon hagyja heverni és semmit nem tesz kifejlesztésüknek előmozdítására. New York állam kormányzója által kinevezett bizottság, úgy látszik még mindig nem tudja ezt az igazságot, mert ahelyett, hogy segítené és támogatná, inkább akadályozza és gátolja a szegényebb tanulókat. Elismerik, hogy kevés az egyetemet végzett ember, de ők meg akarják választani, hogy ki szerezhet diplomát. A javaslatuknak az a lényege, hogy lehetőleg a módosabb középosztályból származók vehessék csak be a tudás bástyáját. Ha ebből a szempontból vizgál- juk javaslatukat, akkor zseniálisan kidolgozott haditervről van szó. A továbbiakban ugyanis azt javasolják, hogy a vallási jellegű főiskolák és egyetemek is kapjanak állami támogatást. Ezekbe a tanintézetekbe pedig már eddig is főleg olyanokat vettek fel, akik vagyoni helyzetüknél fogva megengedhették maguknak a magas tandíjat és az egyéb felmerülő kiadásokat. Healdék most ezeket az amugyis jó anyagi alappal rendelkező intézményeket akarják a közpénzekből erősíteni. Tehát amit az állami iskolákban bevezetett tandíjból nyernének az egyenesen az egyházi és magán iskolák pénztárába vándorolna. AZ EGÉSZ NEMZET ÜGYE Nem csodálkozunk azon, hogy a bizottság osztályszempontokat helyez az előtérbe művelődési politikájában. Azon csodálkozhatnánk ha fordítva történt volna. Hisz a bizottság tagjai, mind a tőkésosztály képviselői, maguk is vállalatok és gazdag alapítványok vezetői. De az ügy, amiről döntenek, az az egész nemzetet érintő ügy. Az egész amerikai nép jövőjéről van szó. Iparunk és mezőgazdaságunk és egész gazdasági és szellemi életünk függ attól, hogy milyen képzettségű intelligenciát, értelmiséget nevelünk ki- Bízunk benne, hogy a nép széles tömegei, csak úgy mint a törvényhozók, fel fogják ismerni ennek a Heald-bizottság által javasolt tervnek a káros hatását. És hiába áll mögötte államunk kormányzója, hatalmas vagyonával és tekintélyével, még sem tudják majd megvalósítani. Az amerikai népnek, mint minden népnek, olyan oktatási rendszerre van szüksége, amelyik nem szűk körre akarja korlátozni a tudás megszerzését, hanem a széles tömegek közkincsévé teszi azt. • Vizen a második magyar jégtörő hajó A Balatonfüredi Hajógyárban vízre bocsátották a második, magyar gyártmányú jégtörő hajót- A 32 méter hosszú hajótest merülése, fekvése a vizen a tervezettnek megfelelő. A jégtörőt Fonyódra vontatták, ahol a .MÁV nagy teljesítményű vasúti darujával, beemelték a 600 lóerős dieselmotort. Az építés befejező szakaszában ismét a balatonfüredi hajóépítőkre várnak a szakipari munkák. Az utolsó negyedévben elkészülő vizijármű a Duna valamennyi szakaszán alkalmas a jégdugók megbontására, a jegesedés miatti árvízveszélyt néhány órás munkával képes megszüntetni. Akár három méter vastag jégtorlaszt is felszabdal, a legnehezebb körülmények között is óránként több mint két kilométeres sebességgel halad. A jégtörőt a nyári hónapokban vontatóhajóként használják fel. Hangzatos tervek WASHINGTON. — A jan. 20-án kezdődő 87-ik kongresszus képviselőházának munkaügyi bizottsági elnöke a “szenioritás” joga alapján Adam Clayton Powell new-yorki demokrata képvielő lesz, aki az újságíróknak adott nyilatkozata szerint számos népjóléti javaslatot fog a kongresz- szus elé terjeszteni. Powall azt mondja, hogy javaslatainak megszerkesztésénél kikéri az uj elnök és alelnök tanácsait, akik megígérték a kooperációt, igy ezek a javaslatok az uj adminisztráció munkaügyi politikájának lesznek a gyakorlati kifejezői. Powell azt mondotta, hogy_ Rayburn képviselőházi elnök is megígérte a segítségét. Powell a következő tárgyú javaslatok benyújtását tervezi: 1. Gyors intézkedés elrendelését a minimális órabér ügyében. Miután Powell azt mondja, hogy ez a javaslat Kennedy kívánsága szerint készül, akkor csak a minimum felemeléséről lehet szó, mert Kennedy mint szenátor igen erősen harcolt azért. 2. Gyors kivizsgálás és törvényhozás arra, hogy a szövetségi kormány miként segítse az iskolák építését. 3. Kivizsgálása annak, hogy az amerikai iskolákban miként lehetne a természettudományok tanítását növelni4. Az ifjúkori bűnözés kivizsgálása és megfelelő törvények hozása a bűnözés csökkentésére. 5. Nagymértékben emelni a diákok nemzetközi kicserélését. 6. Az Egyesült Államok és a külföld között á sport és a kultúrát szolgáló csoportok kicserélését is nagy mértékben elő akarja segíteni ez a bizottság. Powell reméli, hogy a tervezett törvényjavaslatokat képes lesz megszavaztatni a konzervatív (értsd: reakciós) déli remokrata és republikánus törvényhozók ellenzése dacára is. Ellentmondás: £gy hátralékos előfizető!
