Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-11-24 / 47. szám
Thursday, Nov. 24, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 NEM KELLENE MEGVIZSGÁLNI HATÁRVÉDELMÜNKET? Újságjaink és folyóirataink már hónapok óta támadják a kubai kormányt. Nem múlik el nap, hogy valamilyen formában ne intéznének kirohanást Fidel Castroék ellen. Az átlagembernek, aki ezeket a sajtótermékeket olvassa nyilván az a képe alakul ki erről a Karibi-tengeri kis sziget- országról, hogy ezek ott mást sem csinálnak, mint összesküvést szőnek az Egyesült Államok ellen. A lapok és hetilapok helyzetjelentését olvasva. szinte látjuk magunk előtt a kubai forradalmárokat, amint fejüket és szakállukat ösz- szedugva, azon dolgoznak, hogyan tudnának valami borsot törni az Egyesült Államok orra alá. Ilyen előítélettel eltelve vettük kezünkbe a Life egyik novemberi számát, amiben hatalmas cim hirdette, hogy fanatikus gyűlölettől fütött repülésről van benne szó Castro ellen. A rövid cikkből nagyon érdekes és tanulságos dolgokat tudhat meg az olvasó. Először is azt olvashatjuk ebben a cikkben, hogy egy 4274-D számot viselő hadirepülőgép október 31-én felszállt a floridai Fort Pierce közeléből és minden akadályon keresztülgázolva elrepült ismeretlen céllal valahová. Másnap a légierő jelentette, hogy a repülőgépet ellopták és eltűnt. Mindmáig nem találták meg A történet már eddig is nagyon érdekes. Megtudjuk belőle, hogy az Egyesült. Államok légierejéből csak úgy simán el lehet lopni egy repülőgépet, mintha mondjuk valaki bemegy a füszerüzletbe és a nagy forgalomban ellop egy darab cukrot vagy csokoládét. Még csak nagyobb feltűnést sem kelt az eset, mert nem értesültünk róla, hogy különösebb vizsgálat indult volna az ügyben, vagy valakit felelősségre vontak volna a hanyagság miatt, ahogy ezt a tárgy komolysága megkövetelné. De ez még mind semmi ahhoz képest ami ezután következik. Az eset után 4 nappal jelentkezett egy Andrew St. George nevű fényképész, aki “leleplezte” az egész ügyet. Ez az ember önkéntes fogságot vállalt annál a két repülőnél, akik a géppel eltávoztak. Kiderült ugyanis, hogy Paul Hughes 32 éves, korábban az Egyesült Államok hadipilótája és Jay Hunter 26 éves fiatalember, egy Kuba elleni támadás céljára “emelték el” az eltűnt repülőgépet. St. George, aki már kezdettől fogva résztvesz a kubai kampányban, titkos telefon értesítést kapott arról, hogy valami készül Kuba ellen, tehát jöjjön Miamiba. A fényképész úgy látszik olyan ember, aki nem szereti ha a háta megett, suttyomban mennek végbe a dolgok, és azért azonnal elment Miamiba. Itt regényes körülmények között egy sötét házba vezették és lelkére kötötték, hogy a házat nem hagyhatja el, mert nagy dolgok vannak készülőben. És hogy ne furdalja túlságosan a kíváncsiság, három, egyenkint 100 fontos bombát mutattak meg neki, amiket ezek a békés fiatalemberek az izgága kubaiak fejére akartak szórni. St. George fényképész rögtön megértette, hogy itt egy olyan vállalkozásról vap szó, a- melyik a haladást és a népek közötti békés együttélés magasztos eszméjét akarja a gyakorlatban megvalósítani, mert nagy lelkesedéssel vállalta a rá kimért szobafogságot, hogy első kézből szerezzen tudomást a fejleményekről- Elbeszélésének hitelességét a mellékelt fényképek is igazolják. Az egyiken a fiatalabb pilótát láthajuk, amint éppen tömi az első bombát dinamittal, mert ugylátszik nem telt neki készen vett bombára, igy csak házilag tölthet- ték meg az eredeti bombahüvelyt. De az is leAmerikai Magyar Sző Pabliahed every week by Hnnperian Word, Ine. 13# Km« ltth Street, New York S, N. Y. Telephone: AL 4-0397 WWtWWWWWWWWWWtWWWWWWM Udflsetésl árak: New York városában, as USA-bas és Kanadában efy évre $7.00 félévre $4.00. Minden ásás külföldi országba egy évre $10.00, félévre $5.00 Szerkesztőség és Kiadóhivatal: ISO Kast lCth Street, New York $, N. Y. Telefon: AL 4-0307 iCTTTl nt hét, hogy igy sokkal jobb és hatásosabb ez a veszedelmes fegyver, mint ahogy a házi készítésű sütemény is jobb szc'mtt lenni a gyárilag előállítottnál. , A Life cikke szerint a épülök kalandos természetű emberek, akik i ár résztvettek ilyen titkos vállalkozásokban m skor is. Hunter pl. a Közel-Keleten keveredett bele sötét ügyekbe és valamikor a haditengerészetnél szolgált. A leírásból úgy1 tűnik ki, mintha ezek az emberek hivatásszerűen végezték volna az előbb ismertetett munkájukat. Az egyszerű olvasóban ilyenkor felmerül a kérdés, hogy tulajdonképpen ki is finanszírozza ezeket a “kiruccanásokat”? Lehet, hogy a Castro elleni gyűlölet olyan mély lelki emóciókat váltott ki belőlük, amerikaiakból, akiknek végeredményben nincs közük Kubához, hogy még a megélhetésükre sem gondoltak? Olyan kérdések ezek, amikre a szegény adófizető polgár szeretné tudni a választ. De van itt még egy sokkal súlyosabb kérdés, ami az Egyesült Államok minden lakóját érdekelheti. A fényképész elmondja, hogy Miamiból Fort Piercébe vitték őt, és ott Hunter felpakolta a gépre a három bombát, amin a kubaiak által októberben kivégzett 3 amerikai pilóta neve volt olvasható. Még Molotov-kokté- lokkal és röpcédulákkal is megrakták a gépet és igy készültek fel az utazásra, megvárva a rossz időt, amikor könnyen ki tudják játszani az amerikai határvédelem éberségét és átmehetnek Kuba fölé. Megdöbbenéssel olvastuk a történet ezen fejezetét. Az derül ki ebből, hogy határaink védelménél komoly hiányosságok lehetnek. Hát magán repülők ilyen könnyedén ki tudják játszani az egész radar rendszert, amire kormányunk olyan büszke volt mindig? Az állandó határvédelmi repülőkről nem is beszélve, akik éjjel-nappal őrszolgálatot tartanak legmodernebb felszerelésükkel. Valami itt nincs rendjén, mert láttuk, hogy az utóbbi időben egyre többen át tudják törni ezt a sziklaszilárd védelmet, amit légelháritó felszerelésünk jelent. Szenátoraink és képviselőink mindig nagyon a szivükön viselik a haza védelmét, és ez rendjén is van. De mi a magyarázata annak, hogy soha nem hangzott még el eddig interpelláció azok miatt a Kuba fölé repülő gépek miatt, a- melyek oly ügyesen ki tudják játszani “áthatolhatatlan” védelmünket . . . ? De Gaulle politikájának nehéz útja A francia szenátus nagy többséggel (184-83) visszautasította De Gaulle Franciaországnak független atom haderővé való kifejlesztésére vonatkozó benyújtott tervezetét. Ez azonban még nem képez felülmúlhatatlan akadályt ahhoz, hogy a tervezet törvénnyé válhasson. De Gaulle- nak ugyanis a múlt hónapban sikerült tervét elfogadtatni a nemzetgyűléssel, ahová jogában van mégegyszer benyújtania és ha másodszor is elfogadják, akkor a javaslat a szenátus beleegyezése nélkül is törvénnyé válik. Az atomfegyverek fejlesztésére a kormány költségvetése 1964-en keresztül 1,200,000.000 dollárt irányozott elő. Franciaország már tavaly két atomkisérletet végzett a Szaharában és De Gaulle nagyhatalmi pozícióját akarja megerősíteni további atomfegyver gyártásával. Az Egyesült Államok nem támogatja De Gaulle önálló atompolitikáját. Célja a NATO-t atomerővé emelni Európában, amit saját ellenőrzése alatt tarthat. Algériából többirányú támadás érte De Galilei az algíri kérdésben kifejtett álláspontjáért. A francia telepesek és az algiri francia hadsereg vezetői hallani sem akarnak egy “Algíri Al- giriáról” és ezt erőteljesen hozták De Gaulle tudomására. Az egyik gyarmati adminisztrátor tiltakozásképen lemondott állásáról- A francia kormány a lemondást visszautasította, ellenben az adminisztrátort menesztette állásából, megvonta tőle fizetését és kormányszolgálati jogait. November 11-én az I. világháború fegyverszünetének ünnepén Algirben a veteránok és a telepesek egész napon át véres utcai tüntetéseket rendeztek. A verekedésben1 több mint 100-an, többnyire rendőrök, megsebesültek. A tüntetők behatoltak, romboltak és nagy kárt okoztak az Egyesült Államok információs központjában. A lázadás nem terjeát ki Franciaországra, ahol a nép nagy többsége az algiri háború mielőbbi befejezésének a hive. ROCKWELL KENT AJÁNDÉKA Élele nagy müveit “békedijként” a Szovjetuniónak adományozta Az amerikai nép szempontjából is érdekes sajtókonferencia zajlott le Moszkvában a szovjet kultuszminisztérium rendezésében. Az Egyesült Államok egy kiváló művésze, az emberi haladás egyik legbátrabb szószólója, Rockwell Kent nyilatkozott az ott egybegyült sajtóképviseletek előtt, hogy élete munkáját, a hatalmas Kent gyűjteményt a Szovjetuniónak ajándékozza, hálaérzetének “szerény jelképeként” azért a tevékenységért, amit a Szovjetunió a béke érdekében kifejtett. A 78 éves Kent sokoldalú művészi gyűjteménye 80 olajfestményt, 800 rajzot, kőnyomatot és fametszetet, azonkívül kéziratokat tartalmaz- Értékét kb. 800,000 dollárra becsülik. Mr. Kent készséggel válaszolt arra a kérdésre hogy miért nem ajándékozta gyűjteményét az Egyesült Államok valamelyik múzeumának: “Ezt már hét évvel ezelőtt megtettem. Fütve attól a meleg szeretettől, amit a Maine partvidéki honfitársaim iránt érzek, akikkel ifjúságom legszebb éveit együtt töltöttem, egész gyűjteményemet felajánlottam a magas járadékkal rendelkező Farnsworth múzeumnak Rockland, Maine-ben. Ajánlatomat lelkesen fogadták és az igazgató arról biztosított, hogy külön szárnyat építenek majd a gyűjteményem elhelyezésére. “Akkor történt azonban, hogy a hírhedt Mc Carthy-bizottság Washingtonba idézett. Azoknak a szerzőknek politikai felfogását vizsgálták, akiknek müveit külföldön létesített amerikai hivatalos könyvtáraakban helyeztek el. Mivel az volt a véleményem, hogy az én politikai felfogásom magánügy és nem tartozik a tárgyhoz, kérdésükre megtagadtam a feleletet. “Farnsworth múzeum bankárokból álló igazgatósága azonnal visszautasította ajándékomat. Nyilván más múzeumokban sem érdekelt a gyűjteményem, mert senki sem közelitett meg ilyen értelemben. “Remélem, hogy az amerikai nép, amely érdeklődést mutatott munkám iránt, rádöbbent hogy a kormány és intézményei tették müveimet hozzáférhetetlenné számukra, és megérti, hogy mi késztett engem erre a lépésre.” Mr. Kent kifejtette meggyőződését, hogy “a szivben-lélekben békés szovjet nép” között élete munkája jó otthonra talál. A szovjet nép nevében Ekaterina Furtseva kultuszminiszter örömmel fogadta el Kent felajánlását, mivel ez azt bizonyítja, hogy “az Egyesült Államokban is egyre többen emelik fel szavukat a szovjet néppel való baráti és békés egymás mellett élés érdekében.” Rockwell Kent régi amerikai család leszármazottja, Ausabje Fork, N.Y-ban levő 300 acre-es farmján lakik. Sok országot járt és festményein gyönyörű tájképeket örökített meg Alaska, Greenland, Newfoundland, New York és Mane zord és festői partvidékeiről. Mexikó és Francia- ország békésebb tájairól. A gyűjtemény a moszkvai szépművészeti múzeumban került kiállításra. Későbben a müveket a moszkvai Puskin múzeumban és a leningrádi Herrnitage-ban helyezik el. “Elkerülhetetlen és sürgős” V. K. Krishna Menőn, India megbízottja az Egyesült Nemzetekben 9 másik állam által támogatott javaslatban azt ajánlotta, hogy a közgyűlés fogadjon el határozatot, amely szerint “az általános leszerelés nemcsak elkerülhetetlen, de sürgős.” James J. Wadsworth, az US mebizottja azzal felelt, hogy bár megegyezik az ajánlat egyes pontjaival, másokat azonban “jelenlegi formájában elfogadhatatlannak tart.” William O. Douglas főtörvényszéki biró egy a Waldorf Astoriában tartott összejövetelen mondott beszédében kijelentette, hogy a világ központi problémája a háború elkerülése, háborút azonban csak általános és teljes leszereléssel lehet elkerülni. A részleges leszerelést veszélyes színlelésnek minősítette, “mert mindegyik fél azokat a fegyvereket tartja meg, amelyek legjobban megfelelnek céljainak.” WWMWWWWWWWWiWVWWWWWMWt EGÉSZSÉGI szakiskolát kap Szolnok. A 200 személyes iskolát a megyei kórház kertjében építik. • ALBERT SCHWEITZER munkásságáról nyili' kiállítás a bécsi őszi vásáron.
