Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-11-17 / 46. szám
AMERIKAI MAGYAR SZA Thursday, Nov. IT, I960 JL—--------------------------a swihsxtóköx Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával Olvasóink i: : hozzászólnak :< a közügyekhez \ Elmélkedés az idősebbek problémáiról Tisztelt Szerkesztőség! Bevezetésül annyit, hogy itt Elsinoreban van egy .ló barátom, Magyari Jóska; ha találkozom vele, igv üdvözlöm: nos, hogy van bajtársam? Huzza a vállát, hogy sehogysem, majd megkérdezi : Irén, maga temetőszökevény, hogy van ? Az én Magyari barátom nem tudja, hogy noha temetőszökevény vagyok, szerződést kötöttem Szent Péterrel, hogy még 25 évet fogok élni, s megérem a száz éves kort is. De miért ne? Segít éltetni az a tudat, hogy tagja vagyok már vagy 18 éve a kaliforniai Intitute of .Social Welfare- nek, amely már eddig is sokat tett az öregek érdekében. Állandóan verjük a vasat, követeljük jogainkat, a drágasági pótlékot. A kongresszus még is szavazta a 19 millió dollár többletet az öregeknek. Most október 1-én kellett volna pár dollárral többet kapni, de sajnos Washingtonban visszatartották a pénzt. Ha nem dolgozunk a saját, érdekünkben, akkor nem is fognak törődni az öregekkel, betegekkel. Pedig mi öregek dolgoztunk és tettük naggyá és gazdaggá ezt az országot; nem alamizsnát adnak, hanem sokszorosan megérdemeltük a .nyugdijat., George McCain, az Institute of Social Welfare elnöke' sokat tett az öregek érdekében, különben sok öreg éhenhalt volna. Szégyen ez a mi gazdag országunkra, ahol billiókat dobálnak el háborús propagandára, fegyverekre, borzalmas pusztító eszközökre, de a beteg öregeknek maguknak kell megfizetni a drága orvosságot, szemüveget, stb. Mindennek felment az ára, a legolcsóbb szemüveg is 5 dollárba kerül, s nagyon drága az élelem, a lakás, s hát hol van még egy kis vakáció, vagy golfozás? Újságot, könyvet is kell venni néha, s mindezt abból az inflációs 100 dollárból kell kipréselni. A kórházba is csak akkor veszik be a beteget, amikor már sírban van a lába. Az uraknak pedig jut bőven jó fizetés, jó nyugdíj, vakáció. Csoda tehát, hogy hazugságokkal próbálják félrevezetni a népünket, hogy továbbra is ott maradhassanak a húsos fazék mellett? Ezért fizetjük mi az elnököt? A népnek csak terhére van ez a sok jól fizetett úri semmitevő. A gyerekektől követelik, hogy segítsék szüleiket, tartsák el őket? De kérdezem, miből, amikor milliószámra vannak munkanélküliek, akik még a saját családjukat sem tudják tisztességesen eltartani, nevelni. Az öregeknek tisztességes otthonra van szükségük, ahol kényelmesen leélhetik hátralévő éveiket és. élvezhetik munkájuk teljes gyümölcsét. Hány öreg lakik piszkos hotelben, kis odúban, mert a nyugdíj nem elég egy tiszta, meleg otthonra. George McCain évekig fáradozott, hogy a szegény, beteg öregeknek legyen lakása, ahonnan nem lakoltatják ki őket; ez teljes 4 évet vett igénybe, amíg megkaptuk a 40 évi lejáratú kölcsönt, négy és fél millió dollárt; Fresnoban már feltörték a földet, s modern, kényelmesen berendezett lakásokat fognak építeni, ahol lesz cafeteria, szórakozóhely, televízió, orvos, gyógyszer- tár, befásitott, pázsitos kertekkel, stb. Az öregek itt lakbért fognak fizetni, s a “Welfare” sem fogja bedugni az orrát, hogy kinek mennyije van, hogy mit lehet és mit nem lehet, mint ahogyan azt most teszik velünk. Sok törvényt meg kell majd változtatni az öregekkel szemben. Most úgy van, hogy ha egy öreg kórházba kerül és háza van, betáblázzák a házát, s annyi kórházi költséggel terhelik meg, hogy a ház szépen elúszik. S akkor még azt mondják, hogy ingyen kórházat kap! Mi követeljük, hogy az öreg betegeknek sem kórházért, sem orvosért, sem gyógyszerért ne kelljen fizetniük, s adjanak szemüveget, fülhallgatót, stb., ha arra szükség van. Nem csoda, hogy félnek a szovjet rendszertől, mert ott nem alamizsnaképpen kapják a dolgozók 60, illetve 55 évtől kezdve a nyugdijat ; ott kötelező az orvosi vizsgálat. Mi csak akkor érhetünk el valamit, ha meg vagyunk szervezve. Még csak annyit, hogy szeretem a Magyar Szót, nagyon jó cikkek vannak benne, csak továbbra is Írjanak a hazai és világeseményekről. Cereb József válogatott Írásait is nagyon szeretem, igaz, becsületes proletáriró; cikkeit is mindig nagy érdeklődéssel olvasom. Frank Irén “Ha dr. Kiár Zoltán hazajönne Az alábbi magyarországi levelet kedves michi- gani olvasónk küldte be közlés végett. A levélben említett vers cime “ősszel” lapunk szept. 29-i számában jelent meg. Olvasónk elküldte a levél írójának Magyarországra. Drága Amálkám és Bertikém: Úgy szeretnélek megölelni benneteket, hogy kárpótoljalak azért az elszállt sok-sok, dologban eltöltött évért, amit ott idegenben leéltetek. Hogy miért is tegezlek benneteket? Mert ez a kis vers bátorságot adott és még közelebb hozott benneteket hozzánk, úgy is mint rokonokat, és úgy is, mint drága magyar testvéreket, még ha semmi rokoni kapcsolat sem volna közöttünk. De átérzett volt annak minden sora, főleg olyanok részére, akik hasonlóan itthagyták a kis fatornyos falujukat és elmentek a nagyvilágba a kenyér és más egyebek után. Sokan nem is tudják értékelni, ami ma itt van azzal szemben, ami abban a régi jó ferencjóskás világban volt, amikor a gyerek, ha elérte a 12. évét, már ki kellett, hogy vegye a részét a munkából. mert ha nem, akkor a szülők nem tudták eltartani. így mentek világgá sokan. Ma itt lehet boldogulni. Mindenki azon fáradozik, hogy a gyerekének jó legyen. Iskola, sport, szórakozás, minden azt szolgálja- Ha dr. Kiár Zoltán, amerikai újságíró most hazajönne és elmenne a Nyírség felé, ahol hajdan az ő bir- tokai' feküdtek, nézhetne egy nagyot, hogy mennyire nem felel meg az a képen ábrázolt hazugság, amit ö ii't a három szem cseresznyéről az újságjában. Szegény! Igen naiv ember lehet, ha azt hiszi, hogy azt valaki elhiszi, hogy Magyarországon csak egy szem cseresznye jut egy családnak! — Nem tisztel Kiár ur, itt most az emberek termelnek és nem a nagybirtokosok zsebébe vándorol, hanem a sajátjuk marad. És annyi gyümölcs terem Magyarországon, főleg Szabolcs megyében, hogy jut belőle több ezer vagon exportra is. S eszünk is annyit, amennyi kell, mert elég olcsó árat szab a kormányzat; ehet boldog, boldogtalan. . . Azt megértem, hogy fáj ennek az urnák, hogy már nem élheti a volt magyar földesurak nagyúri. semmittevő életét, csak azt nem értem, hogy egy zsidó ember, akinek hittársait legyilkolták százezerszámra, azt a hazugságot ismételje amit a fasiszták terjesztenek szülőföldjükről. Hogy is tehet az, hogy ő oda szegődjön dudásnak abba a csárdába, amiben a fasiszták táncolnak most is a béke ellen. Mint egy nemzeti kisebbség tagja, dolgozna a béke érdekében, s nem a fasiszta hazugságokat ismételné. Kívánom, hogy minél előbb viszontláthassátok kis falutokat. Strengné, Bonyhád Csak írjanak ■ ■a Tisztelt Szerkesztőség! írásaikat szeretem, mert amit csak a nyomda- festék elbír, azt a lap megírja, s még az is köny- nyen megérti, aki kevés iskolát járt. Csak írjanak, kedves munkás barátaim, mert maguknak könnyű, de nekem nehéz az irás. Maguk csak megnyomnak egy gombot, s kiad egy gyönyörű betűt, de nekem már nehéz, mert sok munkát követel az én Írásom. Szécsi József Látogatás a Herendi Porcelángyárban Tisztelt Szerkesztőség! Magyarországi látogatásom során alkalmam volt megnézni a Herendi Porcelángyárat. Gencsi Margittal együtt tettem meg a felejthetetlenül kellemes utat, Székesfehérváron és Veszprémen át Herendre. Az üzem vezetősége barátsággal fogadott bennünket és értékes adatokkal látott el. Az üzemet 1830-ban alapította egy Fischer nevű művészi hajlandóságú egyén. Az üzemben ma 600 munkás dolgozik főleg nők. Azóta emelkedett a gyártás nívója, amióta a nőket is bekapcsolták a kézi festés munkájába. Ezek a szépérzékkel ellátott nők csodát müveinek ebben a gyárban. Az ösztöndíjasok lakást, ebédet, mosást és egyéb kedvezményeket kapnak. Innen kerülnek ki a műszaki vezetők, akik a munkát irányítják. Állandóan kutatnak a tehetségek után, és folytonosan munkásokat keresnek. A legtökéletesebb egészségi berendezéssel rendelkezik á gyár, mint mosdók, fürdők, fogápolás, olcsó és jó étkezés, melyről mi is meggyőződtünk. Sok értékes adattal indultunk az üzem részletes megtekintésére. Tisztaság és vidám arcok fogadtak bennünket mindenütt. A műszaki vezetők nekünk, laikusoknak is, érthetően elmagyarázták a gyártás módszereit. A festő, diszitő műhelyben látottak felülmúltak minden elképzelést. A műszaki vezető mérnök kijelentette, hogy a felületes szemlélők néha úgy vélekednek, hogy az, ami itt létrejön az nem eredeti. De nem, mert ez a munka nagyban különbözik mindentől, ami ebbe a. kategóriába sorozható. Ezt a sok szépséget a rátermett, kifinomult művész hozza létre. Ebben a teremben nyugalom és csend honol, a munka menetét nem zavarja semmi. Meg kell említeni, hogy az ’56-os időkben, bár kisebb mértékben, itt is felütötte a fejét az ellenforradalom. Az úgynevezett szabadságharcosok erkölcsükhöz méltóan próbáltak ajándékokat vinni az üzem nagy értékű árukészletéből azoknak a jótevőknek, akik nekik három dolláros órabért és fényes, uj autót ígértek. De az üzem becsületes dolgozói nemcsak alapos leckét adtak ezeknek a hősöknek, hanem minden értéktárgyat biztonságba helyeztek. A felfordulás után minden darab, hiánytalanul visszakerült az üzembe. Lehet mondani, hogy az egész világon ismerik a herendi porcelánokat. Az amerikai magyarságnak is meg kell azt ismernie. Mindabból, amit az elmúlt 130 év alatt gyártottak, ki van állítva egy-egy darab a gyárban. Ezt a festői látványt szinte nem is lehet leírni. Itt jut kifejezésre az a csodálatos tehetség, ami ezeket a fel nem értékelhető művészi kincseket létrehozta. Majd Veszprémbe mentünk és onnan Tihanyba, ahol hangyaként nyüzsögtek a látogatók, hogy élvezzék azt a fenséges látványt, amit ez a gyönyörű hely a Balaton mellett nyújt. Sajnos nem törődhettünk, mert nem volt fürdőruhánk, pedig mennyire szerettük volna élvezni a Balaton fenséges vizét. Sok élménnyel gazdagodva tértünk vissza Budapestre. Vass Károly Mély tisztelet jár olvasóinknak Tisztelt Szerkesztőség! Ami a lapot illeti, az kitűnő, dicséret illeti az Írógárdát, a jó cikkekért. Jó Írásokat lehet olvasni a levelek a szerkesztőhöz rovatban is. Kitűnik milyen tapasztalt és figyelmes, emberek vannak a munkások soraiban, mély tisztelet jár nekik. Szeretném magamat is besorozni á levélírók saraiba, de kicsit nehezek a kezeim hozzá. A szeneslapát kezelése és az acélgyárban a vasnyuj tásnál a 6 láb hosszú fogó kivette az erőt belőle. S ami a fő, nem tudom a szavakat úgy sorakoztatni, ahogy szükséges volna. No, de vannak sorainkban, akik azt helyettem és helyesen elvégzik. J. H., volt bányász és acélgyári munkás Cyprus alomfegyvermenles akar fenni Cyprus — a nemrégen még angol gvarmat, most független állam. Képviselője az Egyesült Nemzetekben kijelentette, hogy atomfegyvermentes zónát akar létesíteni az ország területén. Zénón Rossides ciprusi küldött felmivta a Politikai Bizottság figyelmét Makarios elnök kijelentésére, hogy a cypi usi kormány ellenzi nukleáris fegy verek elraktározását a szigeten.
