Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-11-17 / 46. szám

Thursday, Nov. 17, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ______________________________/ 7 AZ ISMERETLEN BRAZÍLIA A parasztok elképzelhetetlen nyomora forradalmi helyzetet teremtett az országban. A haladó pártok nagy befolyása a tömegekre Ha Brazíliáról hallunk őserdőt képzelünk el magunk elé, áthatolhatatlan növényzettel s vad­állatokkal. Ez még nyilván azoknak a kalandor­regényeknek emléke, amik gyerekkori olvasmá­nyainkból bennünk megrögződtek. Brazília való­ban még ma is hatalmas őserdővel rendelkezik, de munkás népe már hatalmas területeket tett termékennyé és egykori vadonok helyén világ­városok emelkednek. Ennek ellenére lakosságá­nak jelentős része mostohább 'körülmények közt él, mint az őserdő embere. Az ország gazdasági élete Brazília a Föld negyedik legnagyobb országa. Területe nagyob mint az Egyesült Államoké volt, mikor ez még csak 48 államból állót. Lakosságá­nak négyötöde mezőgazdasággal foglalkozik. Ki­vitelre termelő trópusi, ültetvényes gazdaságá­nak fő terményei a kávé, kakaó, rizs, gyapot és cukornád. A kukorica és búza termelése rohamo­san emelkedik a legújabb időben. Az ipar és kü­lönösen a nehézipar valamint az energiatermelés jelentősége a második világháború óta fokozato­san növekszik, de jelenleg még jóval a mező- gazdaság mögött marad részesedése az állami jö­vedelemben. Úgy az iparban mint a mezőgazdaságban a külföldi tőké döntő szerepet játszik. A legtöbb kJíi iföldi befektetést az Egyesült Államok eszkö­zölték. De jelentős még az angol, kanadai és franciá tőke is az országban. Az amerikai befek­tetés felerészben az ipar és felerészben a mező- gazdaságot érinti. Főleg a magántőke kapcsoló­dott bele ebbe a busás hasznát Ígérő üzletbe- Az állami tőke jóval csekélyebb mértékben vett csak vészt a vállalkozásban. A mezőgazdaság helyzete. Brazíliában tehát az ország gazdasági életé­nek legjelentősebb ága a mezőgazdaság. A föld­birtok megoszlása a nagybirtok uralkodó szere-, péi mutat ja. Az összes ‘ gazdaságok 34 százalé­ka kisbirtok (10 hektár-ig), de ezek a kisbirto­kosok a nyilvántartott földterületnek csak 1.3 százalékát bírják. A nagybirtok (a 10,000 hek­táron felüli gazdaságok) az összes gazdaságok­nak csak 0.1 százaléka, a fiildterület 19.8 száza­lékát tartja a kezében. A parasztság 80 száza­léka nem rendelkezik földdel egyáltalán. !gv kénytelen bérlőként dolgozni a termés feléért sőt gyakran csak egy harmadáért. Sok helyen a feudalizmus maradványai még nyíltabb tonná­ban érvényesülnek, mert gyakran heti 3-4 napot kell a mezőgazdasági lakosságnak a nagybirtokos földjén ingyen dolgoznia. E mellett a középkort visszaidéző elmaradt mezőgazdasági forma mellett, természetesen megtalálható a külföldi tőkeérdekeltség birtoká­ban lévő ültetvényes, kapitalista nagyüzemü ter­melés is, különösen az ország déli_részén. A mezőgazdasági dolgozók élete Már az a tény, hogy egy csaknem akkora or­szágban, mint egész Európa, a mezőgazdasággal foglalkozó lakosság lényeges része nem ren­delkezik földterülettel, élesen rávilágít a gazda­sági és társadalmi helyzetre. A lakosság túlnyo­mó többsége tehát teljesen ki van szolgáltatva földesura önkényének. Különösen nehéz a hely­zete a Brazília észak-keleti részén élő paraszt­ságnak, ámít gyakran sújt a szárazság is. A New York Times tudósítója szerint is 20 millió ember él ezen a vidéken, akiknek átlagos évi jö­vedelmük 100 dollár alatt maiad- Krónikus rosz- szultápláltságban szenvednek term észetesen, mert ilyen kevés pénzzel még csoda hä éhen nem halnak. A ragályos betegségek melegágya ez a sürünlakott vidék. Így kevés ember éri el közöttük a 30. életévét. Ezen a szörnyű nyomor sújtotta országrészen belül is van fokozat. Szinte hihetetlen, hogy még az előbb említett szörnyű helyzetet is “alul le­het múlni”, hogy a viszonyokat jól jellemző, de helytelen magyar szót használjuk. A Rio Grande Do Norte államban (Brazília 20 álamból, 5 területből és egy szövetségi kerületből áll) a legt Lob részen az évi jövedelem 50 dollár körül van. A lakosság háromnegyed része írástudatlan. Rengeteg csecsemő pusztul el különböző gyo­morbetegségben 1 éves koruk előtt. Piaui állam két falujában például egyetlen csecsemő sem ér­te el az egy éves kort. Különböző gyomorbeteg­ségek és a tüdőbaj végzett mindazokkal, akik élve születtek, mert igen magas ezen a vidéken a halva született csecsemők száma is. A forradalmi mozgalom fellendülése A szinte elképzelhetetlen nyomor hatására a parasztság forradalmi mozgalma egyre nagyobb lendületet kap. Ennek legfőbb jele, hogy a Pa­raszt Szövetség, a lakosság leghatalmasabb szer­vezete, marxista szellemű vezetés alatt vívja harcát a jobb megélhetési feltételek biztosításá­ért. A zsúfolt és nyomorgó városok munkássága válvetve küzd, a falu népével, hogy egy olyan kor mányt juttassanak hatalomra, amelyik kellő eréllyel véget vet a rettenetes nyomornak. Ro­hamosan terjed az a felfogás, hogy a brazil nép nyomorúsága és a parasztság helyzete hasonló a kínai nép helyzetéhez a forradalom előtt. Fran­cisco -Juilao, a Paraszt Szövetség legfőbb vezetőr je jelenleg/a Kínai Népköztársaságban van láto­gatóban. Az értelmiségiek, politikusok és diá­kok nagy számban támogatják a forradalmi’ mozgalmat és sokan tömörültek a Kinai-Brazil Baráti Társaság köré is. Mao Tse-tung és Fidel Casetro mozgalmát nagyon sok értelmiségi kö­vetendő példának tekinti Braziliában. Juliao, aki az állami törvényhozás tagja is, ez év’áprilisában Havanában járt. Legutóbb Re- cifben (Pernambuco állam fővárosa) egy nagy politikai gyűlésen ő vezette a hatalmas paraszt- tömeg felvonulását, ahol sokan Fidel Castro arc­képét vitték. Az -ország északkeleti részén fellendült forra­dalmi mozgalom hatása Délre is kiterjed. A nagy ipari központokban, mint Rio de Janeiro és Sao Paolo, erős visszhangra talál a nyomorgó falvak lakóinak, szervezkedése. A városokban igen sok a munkanélkC'li. A még aránylag fejletlen ipar nem tudja alkalmazni a városba tóduló falusi la­kosságot, amely a szenvedések és az éhhalál elől próbál menekülni. Reciíeben, ebben a 800,000-es városban pl. olyan katasztrofális a helyzet, hogy 400,000 munkanélküli van. A munkanélküliek száma naponta ezrekkel növekszik a környékről betódulókkal. Ezek barlangokban és üregekben laknak családjukkal együtt. A New York Times tudósítója sem csodálkozik ilyen nyomor látványa után, hogy a Kommunis­ta Párt befolyása és ereje már most is nagy de még egyre jobban növekszik. A párt csak ille­gálisan működhet, de miliők támogatják törek­véseit és harcolnak célkitűzéseinek megvalósítá­sáért. Mi a megoldás? A gazdasági nyomor persze nem abból adódik, mert az ország nem képes eltartani lakosait. Elég egyetlen pillantást vénünk Brazília térké- pére és láthatjuk, hogy ez a hatalmas földterü­let többször ennyi lakost is el tud látni. A már ismertetett adatokból is megérthetjük, hogy úgy az iparnak mint a mezőgazdaságnak, milyen ha­talmas lehetőségei vannak itt­A mezőgazdasági lakosság nyomorának alapja a nagybirtok. Ezt már h brazil parasztok túlnyo­mó többsége látja is. A Rio de Janeiroban meg­jelenő Novos Rumos cimü hetilapban az egyik cikkíró a következőket közli: “A ti (értsd a parasztoké) kegyetlen ellenség- tek a nagybirtok, meg fog szűnni, ahogy Kíná­ban megszűnt, ami nagyon hasonló ország volt Brazíliához. A nagybirtok meg fog semmisülni, ahogy Kubában megsemmisült, ahol a nagy Fi­del Castro fegyvert adott minden paraszt kezébe és azt mondta: ‘Demokrácia a kormány, amely felfegyverzi a népet.’ Én jártam ott és saját szememmel láttam.” A brazil Paraszt Szövetség vezetésével erős mozgalom indult meg a parsztság körében a nagybirtok kisajátítására. Egyes falvakban a lakosság saját kezelésébe vette a volt földbirto­kot és közös gazdálkodást valósítanak meg terü­letén. Ma már a brazil kormány is rádöbbent arra, hogy a korábbi helyzet tarthatalan. A kormány persze távolról sem gondol a földbirtokreformra. Tőkebefektetéssel szeretnék elodázni a társadal­mi változások bekövetkezését. Egy 5 éves teiwet i’olgoztak ki, amelynek keretében 425 millió dol­lárt fektetnének bele az északnyugati terület fejlesztésébe. De már a terv megindulása előtt az a véleménye a szakértőknek, hogy elkéstek, mert olyan régóta elhanyagolták a parasztság szörnyű helyzetének a megjavítását, hogy nem képesek kapitalista befektetéssel megoldani il­letve elodázni a szociális reformokat. A brazil kormánynak persze szüksége volna támogatásra, még ennek az elégtelen tervnek ki­viteléhez is, az Egyesült Államok részéről. Erre nem sok reményük van, mert- az Egyesült Álla­mok csak a kamattal járó kölcsönt és a magán­tőke befektetéseit részesíti előnyben és nem az olyan támogatást amelyet nem kell visszatéríte­ni, és amelyre Brazíliának a jelen körülmé­nyek között szüksége volna. Mi a jelentősége a brazil helyzetnek? A brazil mezőgazdasági lakosság már nagyon régen válságos, körülmények között él. A kormá­nyok, köztük Amerika Jcormánya is tudott a nép szörnyű nyomoráról. De mind mostanáig eszük­be sem jutott a felelős vezetőknek, hogy változ­tatni kellene rajta. Mi váltotta hát ki most a probléma felvetését? Elsősorban természetesen az, hogy évtizede­kig elhanyagolt helyzet most bosszulja meg-ma­gát, és a hosszú ideig elnyomott nép most kezdi feszegetni hatalmas erővel korlátáit. De- annak hogy újságjaink, a nagy világlapok is felfiwei- nek a kérdésre, már más oka is lehet. A N.Y. Times cikkéből, ha figyelmesen olvassa el az em­ber ez ki is derül. Csak úgy mellékesen megem­lítik, hogy Fernando de Noronhán a távirányi- tott lövedékek (guided missiles') USA támasz­pontja működik. Különösen jelentős ez a sziget a távirányítóin lövedékek kipróbálása szempont­jából. Ha viszont megnézzük a térképet, ugv láthat­juk, hogy Fernando de Noronha szigete egész közel fekszik Recife városhoz és vidékéhez. Re­cife városnak igen nagy jelentősége van ebből a szempontból, mert a sziget ellátó bázisának a sze­repét tölti he. Recife városról viszont tudjuk, hogy a forrongó mezőgazdasági terület egyik jelentős központja. Ezek után azt hisszük mindenki előtt világos, hogy a két érdekelt kormány, Brazília és az Egyesült Államok kormánya, hosszú évtizedek után, miért egyszerre most kezdenek foglalkozni a brazil parasztok szörnyű- helyzetével. — Figyelő— UíVtiii ! RIPTáP Megfeszített erővel dolgozunk a nyomdában, a szerkesztőségben és a kiadóhivatalban, hogy az idén is időben megjelenhessen évi kalendáriu­munk. Már szinte tradícióvá vált olvasótáborunk körében, hogv december folvamán kézhez kap­ják a kalendáriumot, amiből azután hónapokon át olvashatnak, amivel szórakozhatnak és ame­lyet sokan továbbadnak ismerőseinek barátainak. Az utunkba kerülő akadályokat legyőzve, el­jutottunk oda, hocy ismerte hetjiik olvasóink­kal, hogy tulajdonképen mi is lesz az 1961-es nan tárban ? A naráór legkiemelkedőbb része Rev. Gross László “Otthon jártam” c. magyarországi be­számolója, amelyet nagyon sok szép képpel il­lusztrálunk. Emellett ehhe-i pv pv'-iqv, is mnoT! láljuk a naptárban Geréb József, Eörsi Béla Neuwahl Jenő nagyszerű es lenyűgöző Írásait. Ebben az évben ünnepeljük az amerikai pol­gárháború és a néger nép felszabadításáért fo­lyó küzdelem századik évfordulóját. Ebből az al­kalomból dr. Du Bois, hires tudós cikkét közöl­jük “Az Amerikai polgárháború és a néger nép felszabadítása” címen, valamint Márky István Írását: “A magyarok a polgárháborúban”. Ezen cikkek mellett közlünk a naptárban egy beszámolót a Magyar Távirati Iroda munkatár­sától. aki 25 napot töltött a Kongóban és mint szemtanú irta le tapasztalatait. Aki ezt az Írást elolvassa, az teljesen tisztában lesz a gyarmatok népeinek küzdelmével. Fontos Írásként kell még megemlítenünk dr. Sik Endre felszólalását a béke tárgyalásánál aa Egyesült Nemzetekben. Lesznek ezenkívül tudo­mányos cikkek, versek elbeszélések is. A naptár kiadása évről évre több és több aka­dályba ütközik, de az a tudat, hogy olvasótábo­runk mennyire értékeli nehéz, fáradságos mun­kánkat, erőt ad nekünk minden akadály leküzdé­sére.

Next

/
Thumbnails
Contents