Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-11-17 / 46. szám

G AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Nov. 17, 1960 LATIN-AMERIK A Terjed a forradalmi mozgalom Közé p- és Dél-Amerika államaiban. Az ország közlekedését megbénító sztrájk Brazíliában, Felkelések Nicara­guában, Costa Ricában és Guatemalában ötszázezer munkás, akik a kormán/ kezelésé­ben lévő vasutakon, kikötőkben és ha jó járato­kon dolgoznak november 8-án sztrájkba léptek. Ez az egész országra kiterjedő munkabeszünte­tés a legnagyobb Brazília történetében. A munkások az igen alacsony munkabérek miatt léptek sztrájkba. Jelenleg a havi fizetések a közlekedési ipar dolgozóinál 40-től 75 dollárig terjednek. Jucselino Kubitschek elnök, a kormány nevé­ben súlyos intézkedéseket -léptetett életbe a sztrájkolok ellen. Egyedül Rio de Janeiroban 109 szakszervezeti vezetőt tartóztatott le a ren­dőrség. Mindazokat a munkásokat akik nem je­lentkeztek munkahelyükön elbocsátással fenye­gették meg. „ A munkásság nem hátrált meg a fenyegeté­sek elől, és azért a Kongresszusban sokan a kor­mány intézkedései ellen foglaltak állást. Ez adja magyarázatát annak, hogy a következő napon már a hatóság is engedékenyebb hangot ütött meg. így kilátásba helyezte, hogy a Kongresszus elé terjeszti azt a törvénytervezetet, amely a közlekedés dolgozóinak átlagban 40 százalékos fizetésemelést ad, vagyis béreiket a fegyveres erők szintjére emeli. Ugyanekkor megígérte a letartóztatott szakszervezeti vezetők szabadon bocsátását. 57 sztrájkolót ki is engedtek a börtönből, de a fizetésemelést azzal halasztották el, hogy a “Kongresszus ahogy lehetséges cselekedni fog."’ Ezt az Ígéretet a munkások nem tartották elégségesnek, mert 10-én újból sztrájkba léptek. Kubitschek elnök kormányának tagjaival való tanácskozás után ismét drasztikus módszerekhez nyúlt, hogy letörje a közlekedési dolgozók moz­galmát. Géppisztolyos rendőrökkel vetette körül a fémmunkások szakszervezetének székházát, ahol a sztrájkvezetőség ülésezett, hogy a távozó vezetőket letartóztassák. Több olyan vezetőt akiket korábban szabadon engedtek, most ismét letartóztattak. A kormány azzal fenyegetődzik, hogy ha a munkások nem mennek vissza a munkába, kihir­deti az ostromállapotot. Ez lehetővé teszi a kor­mánynak rögtönitélő bíróságok felállítását. A pártok küzdelme Kolumbiában Az 1957 december 1-i népszavazás óta a kon­zervatív és a liberális párt együttesen kormá­nyozza az országot. Ezt a népszavazást az 1957 május 10-i sztrájk és katonai felkelés előzte meg, amikor megdöntötték a szélsőjobboldali Jo- jas Panilla tábornok uralmát és öttagú katonai junta vette át a hatalmat. A népszavazást követően 1958-ban Alberto Lleras Camarco elnök került a köztársasági el­nöki székbe. Az uj elnök miniszterei felerészben a liberális és felerészben a konzervatívok sorai­ból kerültek ki. Lleras elnök hivatalba lépése óta most negyedszer változtatja meg kormányát- A Konzervatív Párt-ban ugyanis szakadás állt be. A párt egyik része “elvhii konzervatívoknak” nevezi magát és dr. Laureano Gomez, volt elnök köré tömörült, míg a másik rész dr. Mariano Os- pina és dr. Gilberto Alzate vezetőket követi. Újabban az Ospina és Alzate által irányított frakció szerezte meg a konzervatív szavazatok többségét. Lleras köztársasági elnök most megpróbálta az egymással szembenálló csoportokat kibékíte­ni, hogy az alsóház megbénult törvényhozói munkáját lehetővé tegye. Ezért az uj kormányt ugv állította össze hogy két ‘elvhü konzervatív­nak ’ juttatott fontos tárcát — az államiniszteri és kulturális tárcákat —. mig a másik csoport­hoz tartozóknak 4 kisebb jelentőségű minisz­teri funkciót adott. Az utóbbiak körében azon­ban elenségeskedés tört ki, mert a 4 uj minisz­ter Ospinát támogatja és az Alzate csoport mel­lőzve érzi magát. Az egyes csoportok közötti ellentét most azért élesedett ki jobban, mert 1958-ban még, a Kon­zervatív és a Liberális Párt megegyezett abban, hogy minden négy évben az elkövetkező 12 év fölvamán a pártok elnökei felváltják egymást. Tehát jelenleg a liberális Lleras az elnök, de az 1962-66-os ciklusban konzervatív pártinak kell betöltenie ezt a funciót. Megfigyelők szerint, ha az elnök kisérlete ku­darcot vall, hogy kiegyensúlyozott kormányt hozzon létre, akkor lemond. Elnökségi időszaká­nak hátralévő részére egy baloldali liberálist fog kinevezni, dr. Carlos Lleros Restrepo személyé­ben, akit az “elvhü konzervatívok” máris élesen támadnak. A pártok között kiélesedett harc a néptöme­gek elégedetlenségét fejezi ki a jelenlegi kor­mánykoalícióval szemben. A nép befolyásától félnek a konzervatívok és ezért fenyegetődzik Lleros elnök, hogy ha lemond, követője egy bal­oldali politikus lesz. Salvadorban bíróság elé állítják a régi rendszer urait. Lapunk korábbi, számában megírtuk, hogy a népi felkelés megdöntötte a reakciós Lemus el­nök uralmát és egy 6 tagú junta vette át a ha­talmat. A tömegek radikális változást akartak. Ennek első lépéseként követelték a Lemus kor­mány vezető tagjainak a megbüntetését, akik számos népellenes intézkedésért felelősek. A Salvadorból érkező jelentések szerint, egyen­lőre csak kivizsgálják a vádolt személyek ügyeit és tárgyalásra ezután fog csak sor kerülni. Kü­lönösen azok ellen folyik az eljárás, akik ez év áprilisban megtartott községi választások al­kalmával az akkori kormány megbízásából visz- szaéléseket követtek el. De ezen kívül számta­lan más népellenes vád is felmerült a volt kor­mány tagjai és a rendőrség vezetői ellen. Felkelések Közép-Amerika államaiban A múlt hét végén felkelések robbantak ki Kö­zép-Amerika három államában. Az érintett há­rom állam Costa Rica, Nicaragua és Guatemala. Mind három ország kormányát reakciós politi­kusok tartják kezükben, akik külföldi segítséggel megdöntötték a korábbi demokratikus rendszert, amelyet a népi felkelés juttatott hatalomra. NICARAGUABAN tartja a reakció legrégeb­ben az uralmat. A 10 évig tartó nemzeti felke­lést, 1924 és 1934 között, a népellenes Chamorro kormány ellen, az USA tengerészgyalogsága verte le, A külföldi támogatással hatalomra se­gített rendszer azóta egyik reakciós intézkedést a másik után hozta és részt vett a szomszédai elleni intervenciós hadműveletekben is. így 1954- 55-ben támogatta az akkori demokratikus gua- temalai kormány elleni katonai intervenciót és ugyancsak elősegítette a Costa Rica-i liberális rendszer megdöntésére irányuló sikertelen ak­ciót. Most abban az országban forrong tehát a la­kosság, ahol legerősebbnek hitte magát a szél­sőjobboldali reakció. Jinotepe és Diriamba nevű városokat, a fővárostól, Managuatól délre elfog­lalták Ä felkelők. A koránycsapatoknak később sikerült visszaszorítania a felkelőket, akiknek nem volt elégséges felszerelésük a harc megvívá­sára- Hivatalos jelentések szerint, amit a kor­mány bocsátott ki, Diriamban, egy iskolába szo­rították be az elszántan harcoló kormányellenes erőket. A forradalmi mozgalmat a Nicaragua! Haza­fias Ifjúság nevii szervezet vezeti Somoza elnök népellenes uralma ellen. A felkelést'— úgy látszik — a túlerőben lévő kormánycsapatok ellenére sem sikerült leverni, mert élénk tevékenységet fejtenek ki Nicaragua déli részén, a Costa Rica határ mentén. COSTA RICA-ban ugyancsak nyugtalanság­ról érkeztek jelentések. Az északi határ közelé­ben harcok voltak, amelyek során Alfonso Mon­ge ezredes életét vesztette. A kormány erősíté­seket volt kénytelen küldeni a helyszínére, a mozgalom leverésére, ahol Mario Echandi Jimi- nez elnök maga irányítja a Costa Rica-i hadse­reg egységeit. A Nicaraguában lejátszódott események nem maradtak hatás nélkül GUATEMALÁBAN sem. Itt 1944-ben a népi forradalom által hatalomra jutott rendszer 10 évig állt fenn. 1954-ben az amerikai United Fruit Company támogatásával, reakciós katonatisztek megdöntötték a demokra­tikus kormányt és a szélsőjobboldali erők sze­rezték meg a vezetést. Ezeknek népelnyomó poli­tikája ellen kelt fel Guatemala népe. A nov. 13-án kirobbanó felkelés Ydigoras Fuen- tes elnök reakciós uralmát akarja megdönte- ni. Az ország hasonnevű fővárosában Guatama- lában, a Metamoris erődben tört ki a harc a fel­kelők és a kormány csapatai között, A harcok során megöltek egy kormányhü ezredest és egy századost. A kormány először azt jelentette, hogy a “lázadást” elfojtotta. De ennek a jelentés­nek ellentmondott az a közlemény, hogy a gua- temalai légierő bombázta a felkelőket az ország észak-keleti részén. A felkelés nem szorítkozott ugyanis csak a fővárosra, hanem attól 150 mér­földre észak-keletre Puerto Barriosban ugyan­csak fellángolt a küzdelem­A kormány a legdrasztikusabb eszközöktől sem riad vissza, hogy uralmát megőrizze. így légiereje gépfegyverezte és bombázta Puerto Barriost és környékét. Elrendelték az ostrom- állapotot az egész országban. Minden újságot és táviratot cenzúráznak. Este 9-től reggel 6-ig ki- menési tilalmat rendeltek el. A hadsereg által kiadott jelentés szerint a fel­kelők elfoglalták Puerto Matias de Calvezt és az ottani rádióállomásról felhívást intéztek az ország egész lakosságához a zsarnokság elleni harcra. Említésre méltó még az a tény, hogy mind­három országban, az uralkodó osztály képviselői a kubai forradalom iránti rokonszenwel vádol­ják a felkelések vezetőit. Szovjet újítás Moszkvában a Lvov cipőgyár 3. számú üze­mét a Kommunista Munkavállalat címmel tün­tették ki. Ezt azzal érdemelte meg, hogy ott a munkamenet és a munkások egymáshoz és a munkához való viszonya a határtalan öntudat és becsületesség magaslatára emelkedett. Az üzem­ben nincs idő-, vagy munkaellenőrzés, sem ruha­táros, sem pénztáros. A fizetés úgy történik, hogy a munkások fizetéslistáját kifüggesztik a falra, a végösszegnek megfelelő pénzmennyisé; ''+ pedig kirakják az asztalra pénzegységként ősz tályozva. A munkások megnézik a listán, hogy mennyi pénz jár nekik, aláírják és az asztalról annak megfelelő összeget vesznek magukhoz. A Szovjetunióban megcáfolják Freud és más pszichiáterek tanítását, akik lebecsülik a társa­dalom és a környezet jellemnevelő hatását, mon­dotta dr. Milton J. E. Senn, a Yale Egyetem gyer­mekgyógyászat és pszichológia osztályának ta­nára, aki 1958-ban a Szovjetunióban tanulmá­nyozta a gyermeknevelés módszereit. Tapaszta­latairól a Child Study Association of America gyűlésén tartott előadásán számolt be. Kijelen­tette, hogy a hazánkbáan elhangzott követelések, oktatási módszerünk megváltoztatására, hogy ver senyezzünk a Szovjetunió tudóskiképzésének ered ményeivel, bebizonyítja, hogy mennyire nem ért­jük meg a gyermeknevelés szovjet megközelíté­sét. Ennek a megközelítésnek alapköve — mondot­ta dr. Senn — az a megerősített meggyőződés, hogy a gyermek a szovjet társadalom legmeg­becsültebb tulajdona. A gyermek tanulmányozá­sa és gondozása elsőfokú feladat. Minden gyer­mek, azok is, akik bármily fogyatkozással ren­delkeznek, kiterjedt tanulmány tárgyát képezik. A szovjet gyermek specialisták nagyobb hajlan­dóságot mutatnak minden gyermek megsegítésé­re — nemcsak a tehetséges vagy a visszamaradt gyermekekre —, mint az amerikaiak, mondotta dr. Senn. Az olasz választás a balolodali pártok erejét növelte Olaszországban a lefolyt országos községveze­tőségi választásokon megnőtt a baloldali pártok szavazataránya. A Kommunista Párt az összes szavazatok 27.9 százalékát szerezte meg és a bal­oldali szocialisták 17 százalékot, összesen a sza­vazatok 44.9 százalékát. Ezzel szemben a kor­mánypárti Keresztény Demokraták csak a szava­zatok 40.8 százalékát kapták és a velük együtt­működő középpártokkal együtt sem érték el az 50 százalékot. Róma 80 tagú városi tanácsában a baloldalnak 30 képviselője van. A közép és jobboldali pártok Összesen csak 38 taggal rendelkeznek és csak úgy szerezhetnek többséget, ha megalkudnak az uj-fasiszta párttal.

Next

/
Thumbnails
Contents