Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-11-17 / 46. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Nov. 17, 1960 _________5_ viMqszemle A NATO egyik illusztris tagja... Portugália elmaradottságban tartja gyarmatait Az első portugál telepesek Angolában 1491- ben és Mocambique-ben 1505-ben szálltak partra. Angola lakossága akkor még a mainak (4 millió) a többszöröse volt. S hogy ma akkora területen, mint Franciaország, Olaszország és Spanyolország együttesen, csupán ennyien élnek, annak oka: a portugálok több mint 300 éven át innen szállították a néger rabszolgákat Amerikába. így kezdődött. S ma? RABSZOLGAMUNKA Ma tulajdonképpen mindkét gyarmat egész lakossága rabszolga. Elméletben ugyan egyenjogúság uralkodik, amióta Angolában 1826-ban, Mocanbique-ben pedig 1878-ban hivatalosan eltörölték a rabszolgaságot- De lehet-e szabadságnak egyenlőségnek vagy bármi más hasonlónak nevezni azt a helyzetet, amikor a portugál hatóságok törvényei alapján minden felnőtt lakos évente 6 hónapot köteles kényszermunkán tölteni — hacsak nem tudja igazolni, hogy ugyanennyit dolgozik a saját földjén. No de hogyan dolgozhatna egy bantunéger saját birtokán, amikor csaknem az egész földterület a fehérek kezén van?-.. . Ezek alapján a legkevésbé sem csodálatos, hogy e gyűlölt rendszer fenntartására egyenruhás és titkos rendőrök egész légiója áll szolgálatban. A sok rendőr feladata — azonkívül, hogy ellenőrzi a rabszolgamunkát — az is, hogy a né- lakosságot megtartsa a jogfosztottság állapo- •n. Ez persze a gyarmatosítók szempontjából logikus része a diktatórikus gyarmati rendszernek, mert a szervezetlen, politikailag öntudatlan néger lakosságot könnyebb kordában tartani. Az. elnyomás egyik eszköze még az is, hogy a portugál gyarmatokat szinte légmentesen elzárják a külivlágról. Még turistákat sem látnak szívesen — kivéve a vadászatra érkező néhány gazdag utazót. ELMARADOTTSÁG De ha nem lenne ez az elzártság, Angola és Mocambique lakossága akkor sem tudná a haladás eszméit megismerni, akkor sem tudná meg azt, hogy másképpen is lehet élni, hiszen mindkét ország lakossága csaknem száz százalékosan Írástudatlan. Hivatalos adatok szerint ugyan például Angolában 47,000 angolai gyermek iratkozott be az elemi iskolába, de az már más lapra tartozik, hogy mindannyian járnak-e Írást, olvasást és más tudományokat tanulni. S hogy teljes legyen a kép: Mocambique 6 millió lakosára egy középiskola jut, Angolában pedig mindössze 68 néger jár középiskolába! Pedig a jelenlegi körülmények között a minimális műveltség megszerzése az egyik alapfeltétele ámnak, hogy a bantunéger társadalmilag kiemelkedhessek a mostani megalázó számkive- tettségéből, a bozótból házba költözhessen. HÚSZEZER ASSZIMILÁLÓDÓ A portugál hatóságok ugyanis álszent és ön- tömjénező módon azt hirdetik, hogy asszimilációs politikát folytatnak, vagyis a benszülött lakosságot segitik az egyenjogúság, az egyenrangúság elérésében. Az irás-olvasás (persze portugálul!) mellett az asszimilálódni szándékozónak teljesen bele kell illeszkednie a portugál életformába. Ennek viszont anyagi feltételei is vannak. Lehet-e ezek után csodálkozni azon, hogy a 4 milliónyi lakosságnak mindössze fél százaléka, mintegy 20,000 bennszülött úgynevezett “asszimilálódó” érte el ezt a fokot. S hogy' ez mit ér, a Süddeutsche Zeitung mun katársának tudósításából vett idézettel válaszolhatunk: “Minden néger beléphet a szálloda éttermébe, ha megvan az öntudata és a pénze hozzá. De nyolcnapi tartózkodásom alatt egy négert sem láttam belépni!”. .. A két portugál gyarmat gazdag. A nyugati gyarmaton bőséges tartalék található rézből, vasból, kőolajból és aranyból, a keletin pedig rézből, gyémántból, aranyból, kőolajból és kőszénből- A tartalék szót hangsúlyozzuk: a kőolajon kivid ugyanis a portuagál hatóságok alig tettek valamit e bányakincsek feltárására, kiaknázására. Jellemző, hogy még a kőolaj kitermelését is külföldi tőkés vállalat kapta meg: a belga érdekeltségű Companhia de Combustiveis de Lobito. Amint éppenhogv csak hírmondóként található e két portugál gyarmatról származó egyetemet vagy főiskolát végzett néger, ugyanolyan ritka tünemény a két ország több mint kétmillió négyzetkilométernyi területén egy gyár vagy más ipari létesítmény. S MÉGIS MOZOG A BOZÓT Anélkül, hogy túlságosan nagy igényeket támasztanánk e téren, hiszen Afrikában amugyis elég ritka a fejlettebb ipari terület, mégis meg kell állapítanunk, hogy a két portugál gyarmat egész Afrikát felülmúlja — lefelé az iparo- sitatlanságban. A Süddeutsche Zeitung ebben a vonatkozásban is értékes adattal szolgál: a régi angolai portugál telepesek büszkék “a” cement gyárra “a” sörgyárra. S azután? Nincs tovább jóformán semmi. Ezek csupán magányos hírnökei annak az eléggé el nem Ítélhető gyarmati BÁRMERRE is járok ezekben a napokban Japánban, a kies fekvésű Narában, vagy a hajdani fővárosban, az ősi Ky'otóban; Kobe apró házai vagy Osaka roppant gyárai között; Yokohama kikötőiben vagy az ijesztő méretű Tokióban — a felvonulások tüntetések gyűlések ugyanazon jelszavaktól visszhangzanak: “Védjük meg demokratikus jogainkat”,. “Le a fasizmussal!” A Japánon végigsöprő megmozdulások jelszavát nem csupán Aszanuma, a Japán Szocialista Párt kiváló vezetője elleni fasiszta merénylet váltotta ki. Hetek óta érlelődtek már a megmozdulások, e jelszó kiadásának feltételei, a gyilkos merénylet csak a végső lökést adta kirobbanásukhoz. Alig kell csak valamivel az események felszíne alá hatolni, hogy az ember világosan lássa: a fasizmus újjászületése már hosszabb idő óta tartó rendszeres és folyamatos törekvése a japán uralkodó köröknek. Ne tévesszen meg senkit hogy Ikeda minszterelnök alig négy hónapos tevékenysége során nem nyúlt még nyíltan olyan eszközökhöz, mint dicstelenül távozott elődje: Kisi. Igaz Ikeda nem ávolitotta még el a parlamentből a szocialista képviselőket, mint azt Kisi tette a japán—amerikai katonai szerződés ratifikációs vitájánál. De csak azért nem, mert azóta semmi olyan kérdés nem szerepelt a parlament előtt, amely a japán nép akaratának hangot adó ellenzék az akkorihoz hasonló fellépését tette volna szükségessé. Az is igaz, hogy Ikeda nem alkalmazta eddig a rendőrség brutális terrorját a tüntető tömeg ellen. De ez sem az ő “demokratizmusának” érdeme. Egyszerűen arról van szó, hogy a nagyszerű győzelmeket elérő nyári tömegmegmozdulások után természetszerűen bizonyos lanyhulás következett, és egészen a legutóbbi időkig hasonló méretű és hevességű tüntetésekre nem került sor. A FASISZTA irányú törekvések azonban Ikeda miniszterelnöksége óta sem szüneteltek egy pillanatra sem. Ikeda miniszterelnök küldte nemrég külügyminiszterét Dél-Koreába (a második világháború befejezése óta ez volt az első hivatalos japán kormánylátogatás Szöulban), hogy a japán—amerikai katonai szerződés érteimében gazdaságpolitikának, amelyet Portugália gyakorol. Ipari munkásság — a szó megszokott értelmében — tehát nincs. Mezőgazdasági munkásság van ugyan de szétszórt, szervezetlen, ennek következtében öntudatlan. 'Ennek ellenére—a bozót ahol a négerek többsége életét ma is tengeti, megmozdult, mégpedig Angolában. Néhány éve komoly gondot okoz a portugál hatóságoknak az angolai felszabadító mozgalom fejlődése. 1954-ben alakult meg az Angolai Népek Uniója, amely az angolai nép szabadságát s függetlenségét tűzte zászlajára. A röpiratok — mintegy az uj idők hírnökeként — megjelentek Angolában. A függetlenségi mozgalom megindulásának e szerény, de sokatmondó jelei a portugál hatóságok dühödt terrorcselekményeinek kezdetét is jelentették. Az első nagyobb letartóztatási hullám 1959 márciusában zajlott le, amikor csak Luandában, Angola fővárosában 150 embert tartóztattak le. A függetlenségi mozgalom a letartóztatások után sem akadt el, a bantu hazafiak nem adták fel a reményt. Ez év júniusában került sor dr. Neto, az elenyésző számú egyetemet végzett négerek egyikének letartóztatására, aki költő és orvos egyszemélyben, és részt vesz a felszabadító mozgalomban. Bengo és Ikolo falu lakosai, tudomást szerezve dr. Neto letartóztatásáról, békés tüntetést rendeztek, és az orvos szabadonbocsátását követelték. A helyszínre küldött katonaság tüzet nyitott a védtelen lakosságra, 30-an meghaltak 200 megsebesültek. A következő napon a katonák megtámadták a két falut, megöltek vagy letatóz- tattak mindenkit, majd felégették Bengót s lkot. Ezek az utolsó hírek, amelyek a portugál gyarmatokról érkeztek. A két falu halottai elégtételt követelnek, és bizonyos, hogy a portugál hatóságok előbb-utóbb kénytelenek lesznek meghátrálni Angola és. Mocambique népének szabadságharca elől. M. F. előkészítse az uj távolkeleti tűzfészket: a Japán- Dél-Korea — Tajvan katonai paktumot. Ikeda adott utasítást a nyári nagy tüntetések vezetői, elsősorban az ifjúság körében igen erős befolyással biró baloldali diákszervezet, a Zengaku- ren vezetői letartóztatására. A NIKEREIN, a japán gyárosok szövetsége, a japán nagytőkések legbefolyásosabb pénzügyi hatalmassága éppen a napokban bocsátotta ki felhívását, mely szerint “az Ikeda-kabinet legfontosabb feladata, hogy megerősitse az állambiztonsági szerveket és biztosítsa a rendet és nyugalmat.” Ha valakinek esetleg kétsége lett volna afölött, hogy a pénzmágnások a “rend és nyugalom” alatt a letartóztatások, a gumibot, a terror és a gyikos- ság rendjét értik, akkor bizonyára eloszlott ez a kétsége a szövetség egyik vezetőjének, Tairo Ishizaka szavai nyomán. A dúsgazdag iparbáró közvetlenül Aszanuma meggyilkolása után kijelentette, hogy “mély rokonszenvet érez a tettet elkövető ifjú szamuráj iránt.” Elmentem a Hibiya-parkba, abba a szinházte- rembe, ahol a gyalázatos gyilkosság történt- A gyűlést e végzetes napon & választásokat előkészítő bizottság és a tokiói rádiótársaságok rendezték. Felkérték a három nagy párt vezetőit, Nishiót. a szociáldemokrata párt, Aszanumát, a szocialista párt és Ikeda miniszterelnököt, a liberális demokrata párt vezetőjét, hogy meghívott közönség és a televizió kamerái előtt fejtsék ki pártjuk választási programját. A gyűlés tehát zártkörű volt, oda csak meghívóval rendelkezők léphettek be. Mégis, már a gyűlés kezdetekor igen népes fasiszta banda volt a teremben. Vagy a liberális demokrata párt meghívóival kerülhettek be, vagy a szolgálatot teljesítő mintegy' száz rendőr engedhette be őket meghívó nélkül. At utóbbi a valószínűbb. Annál inkább, mert a rendőrök egész idő alatt tétlenül figyelték a siivölvények fasiszta orditozását. S azt sem akadályozta meg senki, hogy a gyilkos az emelvényhez rohanjon, elszaladjon a szónokló Aszanumától két méterre ülő Ikeda miniszterelnök orra előtt és hosszú szamuráj tőrét markolatig Aszanuma szivébe döfje. Ugyan ki hihetné, hogy itt csak egy suhanc ( Folytatás a 12-ik oldalon). *~ .1 ....... ii I. Harc a szamurájok hazájában A. rendőrség és a fasiszták között szoros a kapcsolat
