Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-07-07 / 27. szám
Thursday, July 7, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 Mit mond a történelem? Kéthlyék átveszik az úri Magyarország történet-szemléletét . “mert vétkesek közt cinkos aki néma... Babits Mihály A Londonban megjelenő Népszava, “Nyilatkozat a magyar ügyről” címen felhívást közöl a lap első oldalán. A felhívást Kéthly Anna, Nagy Ferenc, Varga Béla és dr. Auer Pál Írták alá. A párizsi csúcskonferencia alkalmából szerették volna a “magyar kérdésre” irányítani a figyelmet. A konferencia ugyan meghiúsult, de ez a csekélység nem zavarta a “szerzőket”, hogy közreadják fogalmazványukat. Ebben a szokásos rágalmakon kívül, amit már az unalomig ismételgetnek, azt is megemlítik, hogy a jelenlegi helyzet azért is elfogadhatatlan, mert a magyar nép több mint ezer éves független állami élettel a háta megett, mindig a Nyugatot szolgálta Európa védelmében, Tehát — igy akarják beállítani — nem lehet és szabad rabságban tartani, mint amilyen körülmények között most él. A Nyilatkozat a továbbiakban még azt állítja, hogy az 1945-ös választások és az ’56-os események garantálnák azt, hogy egy uj magyar kormány (a felhívás szerkesztői itt nyilván magukra gondolnak) békés és jószomszédi viszonyban élne a Szovjetunióval, semmilyen katonai szövetséghez nem csatlakozna és mindenféle fasiszta puccs kitörését lehetetlenné tenné. Nem hisszük, hogy a Felhívásnak különösebb hatása lenne a magyarság tömegeire. De azért talán nem árt rámutatni belső ellentmondásaira és helytelenségeire. Azt állítani, hogy a miagyar nép ezer éves független állami életet élt és igy szolgálta a Nyugatot Európa védelmében, enyhén szólva a történelem tényeinek a mellőzése. Azt nem akarjuk ugyanis feltenni a szerzőkről, hogy nem ismerik ezeket a tényeket... , Most, ennek a cikknek a keretében nem akarunk visszamenni a történelem eseményeinek ismertetésében az 1,000 éves Magyar Állam alapításának kezdetére és I. Istvántól kezdve felsorolni azokat a harcokat és küzdelmeket, amiket ez ország népének kellett folytatnia a Nyugat felől fenyegető veszedelmek ellen, hogy meg ne semmisítsék független állami életét. “Csak” a 16. századtól vizsgáljuk meg a magyar történelmet, amire annyian szeretnek hivatkozni, de még csak annyi fáradságot sem vesznek maguknak, hogy az eseményeit megismerjék, arról nem is beszélve, hogy a belőle származó tanulságokat levonják. A 16. században a Balkán-félsziget felől a törökök törtek rá a magyar népre és az ország területének jelentős részét birtokukba is vették. Ugyanebben az időben Nyugat felől a Habsburgok is kiterjesztették hatalmukat a Magyar Állam még megmaradt területeire. így két nagyhatalom vívta harcát Magyarország területéért, a népnek mérhetetlen szenvedéseket okozva. Sokszor nem is lehetett tudni, hogy melyik is jelent nagyobb veszélyt az ország függetlensége szempontjából, a török vagy a német? Ezekben a harcokban a magyar nép valóban a Nyugat érdekéért küzdött, mert ő vérzett és szenvedett a törököktől legtöbbet, igy megóvta Nvugat-Európát a hóditó hadsereg pusztításaitól. Meg kis kapta “méltó” jutalmát érte. A 17. század végén kiűzték a törököt Magyar- ország területéről és bár a felszabadításban a magyarok hozták a legnagyobb áldozatot és mindenütt az első sorokban küzdöttek, a hála az osztrákok, vagyis Nyugat részéről az ország területének a Habsburg-birodalomba való teljes beolvasztásában jutott kifejezésre. Nem rajtuk, hanem a magyar nép erős szabadságvágyán múlott, hogy elhatározásuk nem állta ki az idő próbáját. A kurucok küzdelmei és a Rákóczi-féle szabadság- harc, valamint az 1848—49 függetlenségi harc hiúsították meg a Habsburg-uralkodók és magyal* támogatóik törekvését. Ezek a harcok mindig a Nyugat felöl fenyegető veszedelmek ellen irányultak, és mindig a haladás erőit képviselték a reakció és elnyomás sötét hatalmai ellen. 1867-ben, a Magyarországot rabságban tartó nyugati hatalom, az Osztrák Birodalom, a poroszoktól szenvedett vereség következtében már nem volt elég erős arra hogy összes nemzetiségeit elnyomja. Tehát kiégj*ezett a legnagyobb nemzetiséggel a magyarral a többi rabságban tartására. Ez a megegyezés, persze nem a nép széles tömegét foglalta magába, pusztán a magyar uralkodó- osztályt érintetté, vagyis a régi nemességet, akik ilyen formán osztoztak a hatalomban a császárral és az osztrák burzsoáziával. A nemzet csak fél függetlenséget ért el, mert a hadsereg és a külügyek továbbra is osztrák irányítás alatt maradtak. Kossuth, aki a függetlenségi harcot vezette 1848—49-ben, soha nem is merte el az uralkodó osztály által megkötött kiegyezés jogosságát, mert látta azt a veszedelmet, amit az elnyomó Habsburg hatalomhoz való kötöttség rejt magában. A történelem is Kossuth álláspontját igazolta. Az ország politikáját irányitó nagybirtokos osztály, ahelyett, hogy a nemzetiségekkel megegyezett volna, az osztrák és német imperializmushoz kötötte szülőföldünk sorsát. Ez azt jelentette, hogy a határokon belül elnyomta a magyarság körül lakó népeket, külpolitikában pedig az ország az agresszív német hatalom támogatója volt a Balkán-félszigeten. Belevitték Magyarországot az 1914—18-as háborúba, amely 600,000 magyar katona pusztulását eredményezte és nyomort, valamint pusztulást vont maga után. A két háború között Horthy tengernagy tovább folytatta azt a politikát, amivel elődei egyszer már hozzájárultak a világháború kirobbantásához, és Magyarország pusztulásához, ő is a Magyarországtól nyugatra eső németséghez kötötte a nép sorsát, ami nem csodálatos, mert osztrák katonatiszti nevelést kapott és csak törve beszélte a magyar nyelvet. Természetesen ő is az ország körül lakók elleni gyűlöletre és a hitleri Német Birodalom barátságára építette külpolitikáját. A második világháború folyamán az elvakult osztályérűekek által vezetett ország ugyanúgy szembekerült az egész világgal, mint az első világháború idején. A németek kívánságára Horthy és társai még az Egyesült Államokkal is háborúba vitték az országot. Magyarorsz. volt Hitler utolsó szövetségese. A háborút persze katasztrofálisan elvesztették, mint az első alkalommal. Tehát láttuk,—szülőföldünk történetének utolsó 400 éve csaknem állandó küzdelemben telt el a nyugat felől állandóan fenyegető német hóditó törekvésekkel szemben. Aki tehát azt állítja, hogy Magyarország 1000 éves független állami életet tud maga mögött, az a német hódítás hosszú évszázadainak elnyomását legalizálja. Az a nagy- birtokos földesurak szemével vizsgálja a történelmet, akik a legnagyobb Habsburg elnyomás idején is élvezték kiváltságaikat és ezért az országot mindig készségesen kiszolgáltatták a zsarnokoknak, miközben azt állították, hogy független. “Mindent megadtak Bécsnek, hogy semmit se kelljen adni a népnek”. Ezt a politikát szeretnék továbbfolytatni, ha lenne rá lehetőségük. Ez alól a mindenre kapható reakciós réteg alól húzta ki a második világháború után a hosszú évszázadokig elnyomott magyar nép a talajt. Tehát most mikor az ország ténylegesen megszabadult elnyomó uraitól a független lett, a Habsburg elnyomás alatti “függetlenségre” hivatkozni, csak a történelem célzatos elferdítésével lehet. Hősiesen szolgáltuk a Nyugatot, mondják. Persze, hogy hősiesen kiszolgáltuk a tőlünk Nyugatra eső németséget mindenkor történelmünk folyamán, uralkodó osztályunk jóvoltából. Magyar- ország pusztult és népe szenvedett, igy a nyugati szomszédot elkerülte a baj, aki ezt azzal hálálta meg, hogy a legyengült nemzetet elnyomta, függetlenségét elvette és népét kifosztotta. Aki tehát a Nyugat szolgálatára hivatkozik, az a magyar töi’ténelemnek ezeket a szomorú korszakait kívánja vissza. Visszakivánja az osztrákok által felállított vésztörvényszéket, ahol a magyar nép százait és ezreit végezték ki Habsburg érdekekért és visszakivánja Világost, Aradot, hogy csak a legismertebb emlékeztetőket említsük. Akik Magyarország belügyeibe való beavatkozásra biztatják a nyugati hatalmakat, azt hajtogatják rendszerint, hogy ők demokratikus államot akarnak, tehát megakadályoznák a fasizmus esetleges kísérletét a hatalom megszerzésére. Ez szépen hangzik és igy az említett Nyilatkozat is hangoztatja ezt a tételt. Minden njilat- kozat és kijelentés persze addig ér valamit, amig a tények ellent nem mondanak állításainak. Vizsgáljuk meg tehát, hogy a tények mit mutatnak. Nj'ugat-Európában és az amerikai kontinensen számos szélsőjobboldali, nyilas szervezet működik, liapok és folyóiratok jelennek meg, amelyek a régi Horthy-Szálasi féle rendszer tábornokait, minisztereit és magasrangu kormánytisztviselőit dicsőítik és szemérmetlenül hirdetik, hogy nem, bántak meg. a múltból semmit. Horthy és Szálasi nevét azért kötjük össze, mert az utóbbi nem tudott volna uralomra jutni, ha az előbbi előre el nem készíti a talajt a számára 25 éven keresztül. A Horthy-rendszer tisztviselőinek túlnyomó többsége fel is esküdött Szálasira ’44 októberében. Ezek az újságok tehát tele szájjal hirdetik fasiszta-nyilas eszméiket, egyesületeikben ápolják a szélsőjobboldali még a háborús időkben keletkezett kapcsolataikat, hogy régi polgári szervezeteket vegyenek irányításuk alá. Vajon mit tettek a Nyilatkozat aláírói ennek megakadályozására? Újságaik, könj'veik, folyóirataik, amelyeket akár ők, akár politikai irányításuk alatt működő szervezeteik adnak ki felemelték-e komolyan szavukat ezek ellen a jelenségek ellen? A Nyilatkozat aláírói közül a többség már több mint egy évtizede Nyugaton él. Ez alatt az idő alatt állandóan a mai Magyarországra irányították támadásaikat és szórták szidalmaikat. A nyilasok mintha nem is léteztek volna számukra. Pedig a horogkeresztrajzolások és a demokratikus szervezetek elleni támadások elég jelét adták létezésüknek. Hallgattak róla évtizedekig. Régi mondás állítja, hogy a hallgatás beleegyezésnek számit. Y'agv ahogy hires költőnk mondja Jónás könyve cimü gyönyörű költeményében, amit a nyilas mozgalom megerősödése idején irt, figyelmeztetve olvasóit az elkövetkező veszélyekre: “.. mert vétkesek közt cinkos aki néma.” Angol üzletemberek sajtóértekezlete Moszkvában Az angol üzletemberek Moszkvában tartózkodó küldöttsége Leningrádba utazása előtt sajtóértekezletet tartott a moszkvai Nációnál Szállóban. Újságírók kérdésére válaszolva Drayton, a küldöttség vezetője elmondta, hogy a küldöttség tagjai hasznos találkozásokon vettek részt. Megbeszéléseket folytattak Koszigin első miniszterelnökhelyettessel, s a szovjet ipar vezetőivel. Kijelentette, hogy az angol üzletemberek javasolták a szovjet kormáriynak, küldjön ebben laz évben küldöttséget Angliába. Drayton megjegyezte: a tárgyalásokon bebizonyosodott, hogy nagy lehetőségei vannak a szovjeb—angol kereskedelmi kapcsolatok bővítésének. Elvetélték az iskolaépitési javaslatot A House Rules Committee 7:5 szavazattal úgy döntött, hogy az iskolaépítésre a Ház által már megszavazott 1.3 billió dollár négy éven keresztüli kiutalására feljogosító törvény javaslatot nem ajánlja a szenátusi bizottsággal való egyeztetésre. A szenátus ugyanis szintén elfogadott egy törvényjavaslatot, amely eltér a Ház javaslatától, mivel 1.8 billió dollár kiutalását Írja elő iskolaépítésre és tanítók fizetésére. Egy másik eltérés az .hogy a Ház javaslata kizárná a segély élvezetétől azokat az iskolakerületeket, amelyek faji szegregációt gyakorolnak. Egy közös kongresszusi konferenciára van szükség, hogy a két javaslat közti eltérést kiegyenlítsék. A javaslatnak konferencia elé bocsátása mellett 5 demokrata képviselő, ellene pedig 4 republikánus és 3 déli demokrata képviselő szavazott. Nixon alelnök maga szorgalmazta az iskolaépitési javaslat elfogadását és a demokraták nagyon örülnek, hogy a javaslat visszautasítása Nixon politikai veszteségét jelenti.' Iskolák építése és tanítók fizetése úgy látszik másodrendű kérdés Washingtonban. A Szovjetunió újabb távrakéta kísérlete A Tass szovjet hírszolgálaton keresztül a Szovjetunió nyilvánosságra hozta tervét, hogy ez év julius 5—31 közötti időben távrakéta kísérletet fog végezni a Csendes-óceán kijelölt területén. Megadva a terület hosszúsági és szélességi fokait, a bejelentés felkérte azon államokat, amelyeknek hajói vágj* repülőgépei ezen területet használják, hogy utasítsák a hajóskapitányokat és pilótákat e terület kikerülésére a megnevezett időszakban. A Tass bejelentése megemlítette a Szovjetunió által ez év januárjában a Csendes-óceán felett végzett hasonló kísérletet és hogy az akkor kipróbált távrakétát használta a május 15-én útnak indított négy tonna sulyn űrhajó pályába állítására. Az újabb kísérlet az ürtudomány és kutatás további haladását fogja szolgálni.
