Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-10-06 / 40. szám
Thursday, October 6, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ TITKOS TALÁLKOZÁS A KORMÁNY É S AZ ÜZLETEMBEREK KÖZÖTT Érdekes cikk jelent meg a Harper folyóiratban, amely világosságot vet némileg arra a módszerre, amellyel a nagyipar moguljai kormányozzák hazánkat anélkül, hogy a nagy közönségnek sejtelme is lenne róla. A Harper folyóirat kihangsúlyozza, hogy még senkinek sem sikerült e titkos társaságnak, a ke- ■eskedelmi minisztériumnak a befolyásos üzletemberekkel való üléseit kifürkészni, s csupán egy kis Ízelítőt képes nyújtani arról, amelyet “Amerika leghatalmasabb privát klubjának” nevez. Ide még a kongresszusi vizsgáló bizottságok sem hatolhatnak be. A legnagyobb üzleti vállalatok vezetői találkoznak itt rendszeresen a kormány vezetőivel, de a legnagyobb titokban, zárt ajtók mögött tárgyalják meg a nemzet gazdasági kérdéseit, népjóléti, vagy' más politikáját. Ez a klub, a BAC évenként kétszer vendégül látja a kormány legfontosabb vezetőit az ország legelegánsabb üdülőhelyén, ahol senki sem veheti észre, hogy munkáról, vagy játékról van-e szó. Robert Rowen a Newsweek folyóirat “Üzleti kilátások” rovatirója irta a cikket a Harper folyóiratban. Rámutatott benne, hogy milyen privilégiumokkal rendelkezik ez a kis üzleti csoport, mint a kormány tanácsadója. “Ilyesmi nem létezik sem a szakszervezetekben, sem a farmeroknál, a fogyasztóknál, az értelmiségieknél, de még a kisebb üzleti csoportoknál sem”, Írja. A BAC válogatott tagsága kellemes körülmények között a nyilvánosság teljes kizárásával viszi véleményét a kormány vezetői elé. A fontos elektrofizikai felszereléseket gyártó cég feje egye nesen az Atomenergia Bizottság elnökével beszél az atomenergia problémáiról, vagy a Wall Street egyik tőkése esetleg egy tennisz-party után tárgyal a kamatlábról a Federal Reserve System főnökével. “Az üzleti világ vezetői sohasem álltak olyan közel a kormányhoz, mint Eisenhower elnöksége alatt, ámbár ez az üzleti tanácsot szolgáltató klub 25 éve működik”, írja a Harper cikke. Még Roosevelt elnöksége alatt jött létre, hogy áthidalja az elnök, illfetve a New Deal és az üzleti világ vezetői közötti ellentéteket. Akkor azonban még nem volt olyan sikeres a működése. A n. világháború kezdetéig inkább mint társadalmi klub működött e csoport. A háború sok üzletembert konnányszolgálatba állított. Azóta úgy a demokrata, mint a republikánus elnökök hozzájuk fordultak, ha sürgősen tanácsra volt szükségük, mint például a koreai háború esetén. Rowen szigorúan exkluzív klubnak tekinti a BAC-t, amelybe az üzleti világ legbefolyásosabb 160 tagja beletartozik. Aktiv tagjainak száma azonban mindössze 60. Csak 5 évi tagság után kap a tag jelentős szerepet. Uj tagokat nagyon nehéz behozni, mert sehol olyan vizsgálat alá nem vetnek egyéneket, mint e válogatott társaságban. A BAC tagsága milliókat ér tekintélyben. A “munka és játék” e fontos gyülekezőhelye az elegáns Homestead, Hot Springs, Virginiában. Néha itt több kormánytagot látni egyszerre, mint Washingtonban. Üléseik a legnagyobb titokban folynak és csak nagy ritkán sikerül egy szemfüles riporternek, valamit is megtudni róluk. Emmanuel Celler, a képviselőház törvényhozó bizottságának elnöke, két Ízben is falba ütközött midőn szerette volna kitalálni, hogy e “tanács”, hogy működik. Jelentette is 1955-ben a trösztellenes albizottságnak, hogy a BAC vezeti a nagy üzemek politikáját a kongresszusban és rendszeresen megszegi az igazságügyminisztérium sza,- bályait. Ha valaki nem tudná, három vezető volt Eisenhower első kormányában. Charles E. Wilson honvédelmi miniszter, George M. Humphrey pénzügy- miniszter és Robert S. Stevens hadügyminiszter. Elnökünk azóta is a BAC-hez fordul, ha vezető állások betöltéséről van szó. Rowen azt állítja, hogy e klub tiszteletben álló tagja, Stevens hadügyminiszter elleni támadás törte végre ketté McCarthy karrierjét 1954-ben. Ekkor követelték, hogy Eisenhower szálljon szembe McCarthyval. Miután a BAC olyan remekül megőrzi titkait, alig merülhet fel az a kérdés, hogy milyen szerepet játszik e hatalmas privát csoport az ország kormányzásában, irta Rowen, majd hozzátette: “Jó lesz, ha köztudomásra jut, hogy milyen fontos szerepet tölt be e kiváltságos csoport kormányunk határozataiban anélkül, hogy bárki is felelősségre vonhatná őket, vagy bárki is tudna róluk. Nem ártana, ha a nyilvánosság tudomására hoznák szerepüket”. Rowennek ebben igaza van. E kis csoport kezében van életünk, sőt az egész világ élete, s ha meggondoljuk a háború és béke kérdése. Tegnap a koreai háború, holnap talán az atomháború kérdése felett döntenek á világ e kapzsi kapitalistái, akik ha uralmukat veszélyben látják, “utánunk a vízözön” jelszóval megsemmisíthetik az egész világot. TÖRVÉNYHOZÓINK ÉS A NÉP SZÜKSÉGLETEI Az alábbi cikket a Washington Postból vettük át. A cikk megmutatja, hogy törvényhozóink valóban milyen keveset törődnek az amerikai nép szükségletével, ugyanakkor, amikor billiókat szavaznak meg idegen országok u. n. megsegítésére. “Miért fizessen az, akinek van a nincstelenekért”. “Virginia állam Blue Ridge hegységétől a Ken- tucky-i Cumberland Gap-ig amerikaiak tízezrei élnek hihetetlen nyomor közepette. Élnek? Nem, csak léteznek, hiszen életnek azt nem lehet nevezni”. Ez nem a jóttevő, vagy a vérzőszivü, vagy esetleg szakszervezeti főnök túlzása, aki ilyenképpen akar többet kivenni a szakszervezeti alapból, ahogyan a kereskedelmi kamara tagjai mondanák. Ez a Washington Post riporterének nyugodt megállapítása, akit lapja kiküldött az Appalachian vidékére, hogy mondja el mit látott a gazdaságilag krónikusan rossz helyzetben lévő sokezer amerikai között. “Mennyi idő kell hozzá amig lelkiismeretünk odajut, hogy valamit tenni kell ezekért az országrészekért, amelyek lakóit a liszt, tejpor és a felraktározott élelmiszerfelesleg tartja valahogyan életben, ezen egykor büszke hegyvidék lakóit, akik részére már csak e segítség jelenti az életet. “Többszáz ilyen körzet van New York állam déli részén, Pennsylvaniában, West Virginiában, Kentuckyban, Virginiában s New Englanban. Elhagyott kihalt városok, az öttmaradtak a legnagyobb nyomorban élnek a kormány által kiutalt élelmiszerfeleslegből, amit nem azért adnak részükre, hogy tisztességes, emberhez méltó diétájuk legyen, hanem ez jó módja annak, hogy kiürüljenek a raktárak. Egy, vagy más ok miatt iparuk tönkrement. Segítség kell részükre ahhoz, hogy uj életet kezdhessenek. “öt év óta próbál kicsikarni valamit e célra a kongresszustól Paul H. Douglas, Illinois állam demokrata szenátora — sikertelenül. “1958-ban a kongresszus hozott végre törvényt, amely komoly segítséget nyújthatott volna a gazdaságilag tönkrement körzeteknek, de elnökünk megvétózta. Az idén megszavazott kongresz- szusunk 250,000,000 dollárt megsegitésükre. Eisenhower elnök ismét megvétózta ezt azzal, hogy csupán választási gesztus a törvényhozók részéről. Ugyanakkor öt év óta mondogatja elnökünk, hogy mennyire bántja öt e gazdasági körzetek nyomora, és úgy nyilatkozott, hogy szeretné, ha megfelelő törvényt hoznának a helyzet javítására, melyet szívesen aláírna. “Itt van tehát egy olyan helyzet, amelyben a kongresszus is, az elnök is ‘tenni akar valamit’, de nem tudtak közös nevezőre jutni, hogy mi legyen az. Igaz, hogy eddig nem rázták fel Amerika népét e tragédiával kapcsolatban. A Washington Post jelentésén kívül nem sokat hallottak a helyzetről. ‘De nem lehet azokat az arcokat elfeledni’, mondja\Julius Duscha riporter — “akiknek olyan régen már arcukon van az éhség jele; azokat a házakat, amelyek már olyan régóta nem láttak egy kis festéket, vagy azt a szörnyű kétségbeesést, amely e hegyekben és völgyekben észlelhető. A látogató képtelen elfelejteni azokat az embereket, akiket a nemzet, miután nincsenek szeme előtt — az agyából is kivetett”. Egyesek persze hamar felejtenek, mint például a Gyárosok Orsz. Szövetsége, vagy az Orsz. Kereskedelmi Kamara, amelyek bosszúálló következetességgel harcolnak a Douglas törvényjavaslat ellen. “Miért adóztassák meg ^ sikereseket, a sikertelenek miatt?” kérdezik. “Miért nem mennek más vidékre munkát keresni? Miért nem segítenek magukon? Miért kell segíteni azokon, akiknek már úgyis végük?” Más szóval “pusztuljanak el!” “Eisenhower elnök adminisztrációja nem megy ilyen messze ugyan, de nem nagyon verte félre a harangokat, hogy a jó amerikai nép tudtára adja, mi történik itteni testvéreivel, mint ahogyan már annyiszor segítségüket kérte mások megsegítésére !” Se így, se úgy... Trenton, N. J. — A New Jersey állami CIO tanács azzal vádolja az állam üzleti vezetőit, hogy “körbenforgó dervisek” módjára, össze-vissza beszélnek. Először tiltakoznak a szövetségi minimális órabértörvény ellen, kihangsúlyozva, hogy az államok hatáskörébe tartozik a minimális munkabérek megállapítása; azután pedig az állami minimális munkabértörvényt ellenzik, megjegyezve, hogy New Jersey nem képes versenyezni az alacsony munkabért fizető államokkal. Polgári jogok konferenciája NEW YORK. — A “Central Labor Council” első ízben tartott konferenciát a polgári jogok védelmére. Harry Van Arsdale, az állami szak- szervezeti tanács elnöke kihangsúlyozta a polgári jogokért való harc szükségessségét ,valamint azt, hogy ez az első eset, amikor amerikai szakszervezet komoly lépéseket tesz a faji megkülönböztetés ellen. A konferencia 500 delegátusa egész napon keresztül foglalkozott a kérdéssel. Van Arsdale többek között a következőket mondta: “A faji, vallási vagy szin miatti megkülönböztetés sokkal nagyobb bűn a társadalom ellen, mintha valaki keresztülmegy az utcán tilos jelzés ellenére, és jóval nagyobb tüntetést is érdemel érte.” A konferencia külön csoportokra oszlott fel, amlyekben a lakás-, a közművelődés és az alkalmazás kérdéseit tárgyalták meg. A tanitók is tiltakoznak NEW YORK. — A “United Federation of Teachers” (tanitók szakszervezete) felkérte a város közoktatási közegeit, tiltsák el a “National Education Association”-nek a tanitók szervezkedésére vonatkozó ismertetésének szétosztását az iskolákban. A szakszervezet azzal vádolja az “NEA”-t, hogy ezáltal akarja a tanítókat megakadályozni a kölcsönös kollektiv szerződés megszavazásában.---------------------------------------------------------\ RENDELJE MEG NAPTÁRUNKAT Amerikai Magyar Szó 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal . .Kérem nyomtassanak részemre .......... példányt az 1961-es naptárból, melyet tehetségem szerint terjeszteni fogok. Mellékelek érte$....-t. . Ugyancsak kérem, hogy nevemet helyezzék el az 1961-es naptár “Akik lehetővé tették naptárunk megjelenését” rovatban. Hozzájárulásként mellékelek $..........-t. Név: ................................................................. Cim: .............................................................. S.-------------------------------------------------------------------------r
