Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-07-14 / 28. szám
ELAVULT KÜLPOLITIKA Eisenhower elnök kijelentése, hogy az Egyesült Államok sohasem tűrné meg egy kommunista kormány létesítését a nyugati övezetben, azt a veszélyes elgondolást rejti magában, hogy az amerikai imperializmus fegyveres beavatkozásra készül Kuba ellen. A kubai forradalom után a Castro-kormánynak a nép érdekeit szolgáló kezdeti lépései azonnal a kommunizmus vádját váltották ki a kubai népet kizsákmányoló nagytőkések részéről. Ez időről-időre erősödött, amint a kubai gazdaság mindjobban a nép szervezeteinek vezetése alá került. A külföldi tőkebefektetők féltek — és joggal —, hogy az irányitó hatalom és a kizsákmányolási lehetőség kicsúszik kezeikből. Nyílt és álcázott támadást intéztek a Castro- kórmány és a közkezelésbe vett termelőeszközök rendszere ellen a kubai gazdaság gyengítésére és a kubai—amerikai kapcsolatok lazítására. A kubai turistaforgalom céltudatos meggátlását, a cukornád ültetvények felgyujtását, a bankhitelek beszüntetését és hasonló gazdasági megszorításokat követték az olaj- és utána a cukorbárók megtorló intézkedései. De még ez sem volt elég. Különösen azért, mert az amerikai imperializmus történetében páratlanul állt a kis Kuba erélyes elhatározása, hogy ezzel a fenyegető erővel felveszi a harcot szabadsága és függetlensége kivívásáért. Ezt a vakmerőséget igazán nem lehet másnak tekinteni, mint “nemzetközi kommunizmusnak”, ezt pedig, mondotta Eisenhower ,“a nyugati övezetben sohasem fogjuk eltűrni”. Az amerikai tőkebefektetők hozzá voltak szokva, hogy Közép- és Dél-Amerika az ő vitathatatlan vadászterületük és ott minden ugv történik, ahogy ők akarják. Ez csak egy szavukba került és talán néhány dollárjukba az uralomra juttatott diktátorok szolgálataiért. Ennek ellenében gazdag profitot húztak az országok dús nyersanyag és olcsó munkaerő készletéből. Hát erről nehéz lemondani. De a 6 és fél millió lakosú Kuba elvesztésénél is nagyobb veszélyt jelent az, hogy példája magával ragadhatja a többi latinamerikai ország népét is. Ezt kell megakadályozni minden áron. Még katonai beavatkozás árán is. Ezt tervezik a monopóliumok. TERJEDNEK AZ UJ ESZMÉK Ám az idő eljárt és ezt a Wall Street imperialistáinak is tudomásul kell venni. A Monroe Doctrine, amely az európai keletű imperializmus részére elérhetetlennek nyilvánította az amerikai földrészt, 1823-ban vetette meg az amerikai imperializmus alapját és ez időtől fogva a délamerikai országok népei gyarmati és félgyarmati elnyomatásban éltek. De azóta sok változás történt a világon és az uj eszmék előtt a Monroe Doctrine sem tudja elzárni ezen földrész kapuit. Elnyomott népek felszabadultak és egyrészük áttért a szocialista gazdálkodásra. A világ népességének majdnem a fele lerázta magáról a külföldi elnyomatást. Ázsiában és Afrikában “miként tavasszal a gombák, úgy nőnek az uj és uj világok”. Hogy gondolja a Wall Street elzárni ettől a változástól a délamerikai országok népeit? Hogy gondolja megkapni ezeket a szabadság, függetlenség és jobb élet után vágyakozó népeket arra, hogy kubai testvéreik elől elzárják a fejlődés útját? És hogyan akarja megakadályozni őket abban, hogy kövessék a kubaiak példáját? A szocialista rendszerű gazdálkodás, vagy a kommunizmus, már csak az imperializmus szemében bűn. A békére és a jobb megélhetésre vágyó népek látják, hogy céljuk elérését a szocializmus szolgálja legjobban. Keresik az odavezető utat és megtalálják a készséggel segítő kezet, amely önzetlenül és kizsákmányolási szándék nélkül nyúl feléjük, hogy a nehézségeket áthidalhassák. Eisenhower elnök talán már elkésett, de az övét követő amerikai kormánynak együttélési politikát kell folytatnia Kubával, valamint a -többi délamerikai országgal szemben is. Az erőszakos beavatkozási politika már nem érvényesíthető békés szándékú országokkal szemben, amelyek saját fejlődésük útját keresik, mert úgy történhetik, hogy a7 visszafelé sülhet el. Az amerikai nép érdeke és jóléte is a békés egymás mellett élés álláspontját és gyakorlását kívánja. Kubával, a délamerikai országokkal és a szocialista országokkal is, az egyenlőségi alapon folytatott kereskedelem az amerikai gazdaság megerősödését jelentené. Az Amerikai Országok Szervezete alapokmányának 15. szakasza jogtalannak tartja az egymás külső vagy belső ügyeibe való direkt vagy indirekt beavatkozást. “Egy ország sem használhat kényszerítő gazdasági vagy politikai eljárást arra, hogy egy független államra erőszakolja akaratát, hogy evvel magának előnyöket szerezzen”, — mondja a 16. szakasz. Ezt az okmányt az Egyesült Államok is aláírta. Betartása minden aláíróra kötelező. Amikor Eisenhower beavatkozási szándékkal tette meg a fenti kijelentését, megsértette az egyezmény szellemét. Az ilyen imperialista szellemű álláspontnak a folytatása azt bizonyítaná, hogy az ország vezetői nem tanultak semmit az utóbbi hónapok eseményeiből — Korea. Törökország, Japán, stb. —, .amelyek pedig tiszta kifejezői voltak a régi módszei*ek tarthatatlanságának. Aug. 8-ig elnapolták a kongresszust Lyndon B. Johnson, texasi szenátor ajánlatára a szenátus úgy határozott, hogy a páxtkonvenciókra való tekintettel felfüggeszti működését aug. 8-ig. A Ház hasonló javaslatot fogadott el. Vol. IX. No. 28. Thursday, Julv 14, 1960 NEW YORK N Y. A Demokrata Párt konvenciója Los Angelesben hétfőn este nagy cécó kíséretében megkezdődött a Demokrata Párt elnökjelölési konvenciója. Már megérkezésükkor költséget nem kiméivé, jól megszervezett ünnepélyes fogadtatás várta a jelölésre számitó elnöki aspiránsokat a repülőtéren. Mindegyik bízik abban, hogy ő lesz a szerencsés nyertes. A különböző államok delegációinak szavazataiért nagyban folyik az alkudozás. John F. Kennedy szenátor bizton állítja, hegy a szavazatok nagyrésze az ő támogatására sorakozik fel és csak a kaliforniai delegáció sza- \azata szükséges a többség elnyeréséhez. Lyndon B. Johnson, Stuart Symington erélyesen tart iák a frontot. Adlai Stevenson hajlandó elfogadni a konvenció “kinevezését” (draft). A remény kedők között van még Hubert Humphrey szenátor, Robert B. Meyner New Jersey állam, Edmund G. Brown California és Orvai E. Fauhus Arkansas kormányzója. A konvenció megnyitásakor Frank Church, Idaho fiatal szenátora mondta el a kulcsbeszédet, ami főleg a republikánus adminisztráció éles megkritizá- lásában merült ki, kényelmesen megfeledkezve a demokraták által uralt kongresszus hozzájárulásáról a hibák elkövetéséhez. Többek között rámutatott a közművelődési hiányokra, a nagy gazdasági egyenlőtlenségre az országban, a fasiszta diktátorokkal való barátkozásunkra, az államvezetési kudarcokra, stb. Az egyetlen pozitív ajánlata az ország tünö hatalmának helyreállítására vonatkozott — katonai erejének az első helyre való emelése által. A konvenció péntekig fog tartani. Addig a-pártprogram elfogadására is sor kerül. E téren a polgárjogok kérdése képez mély ellentétet a déli és északi delegációk között. A konveneiós épület előtt az NAACP hatalmas tüntetésen követelte, hogy a né- j ger nép egyenjogúságának elvét ' foglalják a párt programjába. Újabb amerikai repülőgépet lőttek le szovjet terület felett A Szovjetunió tiltakozó jegyzékben jelentette be, hogy julius 1-én egy RB-47 hatmotoros jet ! felderitőgép megsértette a szov- ! jet légiteret. A gép észak felől | repült a szovjet légitér fölé, a í Barents-tengernél 14 mérföldre i északra Cap Svyatoy Nőstől. A I jegyzék megállapítja, hogy a í gépet azután lőtték le, miután a figyelmeztető jelzéseket le- ! adták és az amerikai felderítő : ezt nem vette figyelembe. A repülő 6 tagú személyzetéből kettőnek sikerült ejtőemyő- í vei leereszkednie a Barents-ten- gerbe, ahonnan kimentették őket és biróság elé kerülnek. A : többiek közül a fő pilóta holttestét megtalálták, de a másik j három ember eltűnt. A jegyzék 1 szerint az elfogott repülők azt I vallották, hogy különleges kato- j nai felfedezésre kaptak megbi- ■ zatást. Miután a gép csak “megkezdte” a határsértést — folytatta a szovjet jegyzék — a szovjet kormány nem tesz további lépéseket ebben az ügyben. Tiltakozó jegyzéket intézett a szovjet kormány még Angliához. Elvár- I ja — igy szól a tiltakozás szö- ' vege —, hogy Britannia véget | vet az agressziónak azáltal, hogy területét nem engedi át amerikai támaszpont céljaira. A történelem bizonyára az Eisenhower admini sztráció ■jjabb baklövéseként fogja feltüntetni a kongresszus által elfogadott cukortörvényt és az elnök sürgős intézkedését, amivel a törvénynek az ő aláírásával történt érvényesítésével egyidejűleg elrendelte a kubai cukor- behozatal azonnali beszüntetését. A cukortörvény hatásosságával szemben egyre nagyobb kétkedés vehető észre amerikai kö- ökben. Magyarázatul azt hoznák fel, hegy a kormányt a kö- I rülmények kényszeritették a megtorlásra és hogy csak ez az sg;y mód állott rendelkezésükre szembeszállni Castro forradalmi intézkedéseivel, “amelyek gyengítették az Egyesült Államok befolyását Dél-Amerikában...” (N. Y. Times, jul. 8.1 Eisenhower rendelete 850,000 tonna kubai cukor behozatalát gátolta meg a folyó esztendőre. Ez kétségkívül jelentős gazdasági hátrányt jelent Kubának, de nem kényszeritette térdre sem a kubai kormányt, sem a kubai népet volt kizsákmányolóik előtt. A cukormunkások szakszervezete felhívta a kormányt, hogy azonnal intézkedjen a 37 amerikai tulajdont képező cukorfi- nomitó államosítására. A kubai minisztertanács uj rendeletben megerősítette az államosítási törvényt. Fidel Castro kijelentette, hogy tekintettel az amerikai monopóliumok gazdasági agressziójára, a törvényt érvényesíteni fogja minden amerikai tulajdont, képező üzem lefoglalására. A cukorbojkot pár nappal követte az amerikai és angol olaj- társulatok visszautasító intézkedését, hogy Kuba olajszükségletét ellássák, ami üzemeik lefoglalását vonta maga után. A Standard Oil Co. figyelmeztette a világ teher- és olajszállító hajó tulajdonosait, hogy ne kössenek szerződést a Szovjetunióval. | Ezzel a gazdasági nyomással az olajbárók meg akarják akadályozni azt, hogy a Szovjetunió nyersolajjal láthassa el Kubát. Szakértők véleménye szerint ez a lépés nem fog sikerülni, mert nagyszámú hajó áll tétlenül és tulajdonosaik keresik az üzleti lehetőségét. A Szovjetunió nem- j csak olajat ajánlott fel és szál- ! lit Kuba szükségletének kielégítésére, hanem felajánlotta azt I is, hogy megvásárolja az ameri- ! kai cukorbojkot által fennmaradt kubai cukormennyiséget. Kuba .semmiesetre sem aggódik. hogy nem lesz képes értékesíteni cukortermését. Mexikó Kubát támogatja Nem Ígér nagy eredményeket i az amerikai imperializmus azon törekvése sem, hogy Kubát izo- 1 lálja a többi latinamerikai or- I szágtól és népeit felsorakoz- j tassa Kuba ellen. A Kubával megszakított cukorüzletet a többi délamerikai államnak ajánlja fel, azonkívül egy újabb segélyprogramot helyez kilátásba, amelynek célja a kommunizmus terjedésének a meggátolása lesz. — Aziránt is tapo- j gatózik, hogy a 21 államból álló J Amerikai Államok Szervezetét ráveheti-e Kuba elitélésére. Úgy Wall St.-re mint Washing tonra aggasztólag hat a Kubával szembeni rokonszenv gyakori kifejezése. Frondizi, Argentína Londonban tartózkodó elnöke kijelentette, hogy Kuba semmi okot nem szolgáltatott nemzetközi beavatkozásra. Venezuelában és Peruban kormánytisztviselők, nemhivatalosan, kinyilvánították rokonszenvüket dr. Castro-val szemben. Leginkább azonban a Mexikóból érkező hitek hatottak nyugtalanítóan. Emilio Sanchez Piedrast, az el- landó kongresszusi bizottság elnökét a képviselők lelkesen megtapsolták, amikor kijelentette, hogy Mexikó Kuba mellett áll. ‘ ...ebben a kritikus pillanatban, amikor északi szomszédaink bezárják az ajtót a barátság és Kuba szabadsága és gazdasági függetlensége iránti kívánsága előtt, mi, Mexikó népének képviselői felajánljuk barátságunkat. a kubai népnek”, mondta. Washingtonban a State Department behívta a mexikói követet és Mexico Cityben az ame rikai követ járt el a mexikói külügyminisztériumban megtudni. hogy mi a jelentősége ennek a kijelentésnek. A hírek szerint a válasz nem volt kielégítő. Ha- vanában a mexikói követség előtt néptömeg nyilvánította háláját Mexikó rokonszenvének kifejezése iránt. Kruscsev Moszkvában, a tanítók kongresszusán mondott be szédében a szocialista államok J segítségéről biztosította Kuba népét, hogy “az Egyesült Álla- j mok által bejelentett blokád sikertelen maradjon”. Úgy látta, hogy az amerikai monopóliumok gazdasági blokádja előzménye lehet egy Kuba ellen tervezett katonai beavatkozásnak. Figyelmeztette a Pentagont egy ilyen kisérlet veszélyes következményeire. Eisenhower elnök Írott nyilatkozatban kijelentette, hogy az Egyesült Államok sohasem fogja megengedni “a nyugati övezetben egy nemzetközi kommunizmus által uralt kormány létesítését.” Megvádolta Kruscse- vet, hogy “idegen hatalom” létére “a nyugati övezet ügyeibe akar avatkozni”. LAPUNK e heti számától kezdődően július és augusztusban 12 oldalon fog megjelenni. A KESERŰ CUKOR
