Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-09-29 / 39. szám

Thursday, Sept. 29, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ EGM PÁRTOT SEM TÁMOGATJA A UE KONVENCIÓJA ATLANTIC CITY. — A villamossági iparban dolgozók független szakszervezete, a UE 25-ik konvencióján egyik párt támogatására sem mu­tatott hajlandóságot. Egyöntetű határozati ja­vaslatukban kihangsúlyozták, hogy: “Egyik párt sem jelölt olyan egyéneket, vagy támogat olyan programot, amely garancia volna arra, hogy bár­mit is tesz a nép érdekében”. Albert J. Fitzgerald elnök rámutatott Kennedy szerepére, a Landrum- Griffin-Kennedy munkásellenes törvény létreho­zásánál. Russ Nixon, az unió törvényhozó bizottságának vezetője, mindkét párt elnök jelölt je ellen táma­dást intézett. “Nixon nem uj ember előttünk”, mondta, “a republikánus párt is-a régi. Úgy Nixon, mint a republikánus párt ellenzi mindazt, amiért mi itt harcolunk!” Amikor a tagok tap­solni kezdtek, félbeszakítva azt, ezt mondta: “Várjanak arra, mit fogok mondani a másik je­löltről”. Russ Nixon rámutatott, hogy a McClellan-bi- zottság unióellenes jelentését — amelyre még George Meany, az AFL-CIO elnöke is azt mondta, hogy a munkáltatók dokumentuma —, Bob Ken­nedy készítette, de Jack Kennedy is aláírta.” “Jack Kennedy alapjában véve McCarthysta”, mondta, “mikor Truman 1950-ben megvétózta a belső biztonsági törvényt, Kennedy ellene sza­vazott. Még abban az évben 1,000 dollárt adott Nixon kampányához, hogy Helen Gahagan Doug- last kibuktassák a szenátusból.” Lyndon Johnsonról azt mondta: “ki bizhat olyan emberben a polgári jogok kérdésében, akit az arkansasi Faubus, a georgiai Talmadge, vagy a mississippi-i Eastland támogat.” Hol van a baj? Az AFL-CIO az oka annak, hogy ilyen jelölt­jeink vannak, mert nem indít el egy független politikai pártot. “A baj az, hogy a munkásmozga­lom is üzlet. A munkásmozgalmat ideálok és az azokért való küzdelem jellemezte valaha, most vezetőik már limuzinokban utazó urak lettek.” Nixon kihangsúlyozta, hogy vannak azért he­lyi jelöltek, akik megérdemlik a munkásság tá­mogatását. John Dent, pennsylvaniai demokrata képviselő, William Meyer, Vermontból, Henry Reuss (Wis.), James Roosevelt (Cal.) és Frank Kowalski (Conn.). A UE-delegátusok jórésze egyetértett Nixonnal abban, hogy egyik elnökjelölt sem érdemli meg támogatásukat, mások szomorú arccal bevallot­ták, hogy Kennedyre szavaznak, mert mégis csak inkább jöjjenek be a demokraták. Frank Bradley Essington, Pa. a 107-es lokál elnöke azt mondta, hogy körzetében a munkásság 75 százaléka kato­likus és azok Kennedyre szavaznak, bár lokálja hivatalosan egyik pártot sem támogatja. Javaslatot fogadtak el, mely szerint “együtt­dolgoznak bárkivel, akár a munkásmozgalomban, akár azon kívül, aki egy uj párt megszervezésén fáradozik.” Olyan független pártra céloztak, amelyre való szavazat jelent valamit a nép érde­keinek szempontjából. A UE konvencióján észrevehető volt, hogy már nem játszik olyan vezető szerepet a villamossági iparban, mint valaha. A Il-ik világháború alatt 500,000 taggal rendelkezett. Azután kizárták a CIO-ból és az 1949-es boszorkányhajsza is meg­tette a magáét. James B. Carey CIO uniója a munkáltatókkal együtt támadta a UE-t. A kong. bizottságokkal is együtt dolgozott ellene a CIO. Ma is van vagy 80,000 tagja, azonban ma már kénytelen elismerni IUE vezető szerepét a bérek és a munkásak érdekeiért folyó alkudozásokban. A UE egyedül harcol a munkaórák leszállításáért, hogy az automáció által kiszorított munkások he­lyet kaphassanak az iparban.-Az IUE nem haj­landó együtt harcolni a testvérszervezettel, bár a munkások közös érdeke azt kívánná. Az IUE ott támad ellene, ahol csak tud. Ennek ellenére az utolsó két évben 6,000 uj tagot vett fel a UE és elvesztett nagy lokáljainál is a szavazás közel vit­te a győzelemhez, ha nem is sikerült. 270 szava­zattal vesztette el a Lynn-i 8,000-res GE lokált, miután Kennedy és Humphrey szenátorok beszél­tek az IUE érdekében a munkások előtt. “Ami késik nem múlik”, mondják a UE vezetői. Valamennyi delegátus beszélt a konvención. Mindegyiknek volt mondanivalója. Meg is jegyez­te valaki a sajtó asztalánál: “Ha ennél demokra­tikusabb lesz az unió itt maradunk a jövő évig,” annyi volt a hozzászóló. A delegátusok láthatólag büszkék szakszervezetükre, harcos tradíciójára, Az UE már nem az a hatalmas oroszlán, ami a múltban volt a munkásmozgalomban, de ma is a lelkiismerete annak. Nyoma sincs itt annak a meghunyászkodásnak, ami ma olyan jellemző szakszervezeti mozgalmunkra. A UE ma is fel­emeli hangját és az messze hallatszik. Az emberek százmilliói tekintenek szerte a vi­lágon reménykedve a UN épülete felé. Az Egye­sült Nemzetek szimbólummá vált ma már a né­pek szemében, feléje szállnak békét óhajtó vá­gyaik. A 15. közgyűlés megnyitását megelőző na­pon, már ünnep előtti hangulat uralkodott a vá­rosban, az utcákon és tereken gyakran beszéltek az emberek a New Yorkba érkező delegátusokról. A békéért harcoló szervezetek tagjai, különösen az ifjúság, lázasan készültek a történelmi jelentő­ségű ülésre érkező delegátusok méltó üdvözlésére. Végre elérkezett a régen várt nap. Szerte a vá­rosban feltűntek a különböző nemzetek zászlói a mi csillagsávos lobogónk mellett, a népek barátsá­gát és testvéri összetartozását jelképezve. Már a déli órákban gyülekezni kezdtek a külvárosokból az érdeklődök a 40-es utcák és az Első Avenue körül. Később már kisebb csoportok felvonulását is lehetett látni, amint a főutcák irányából a mel­lékutcákon keresztül a UN épülete felé tartottak. De az épületet magát nem lehetett megközelíteni, mert már a First Avenue innenső oldalán barri- kádok torlaszolták el az utakat és mellettük kék egyenruhás rendőrök egész raja tartóztatta fel azokat, akik ennek ellenére meg akarták kísérelni a továbbjutást. Az elkerített térségen belül nagy sürgés-forgás látszott. Izgatott fotóriporterek egész serege jár­kált fel és alá, hogy ne mulasszanak el valamilyen érdekesebb eseményt. A 43. utcánál, szemben az­zal a palotával, mely azon benyomást kelti mintha kizárólag üvegből készült volna, hatalmas film­felvevőgépet helyeztek el egy óriási dobogón. Lovasrendőrök raja tarkította a tér csaknem min den pontján az úgyis elég színes képet. A háttér­ben a 30 emeletes épülettömb szobáiban neonfé­nyek világítottak a borús idő miatt. Nyilván az ülések előkészítésének lázas munkája folyt az át­látszó falak mögött. D. u. 3 óra 22 perckor nyitották meg a 15. köz­gyűlést, de az utcákon csak d. u. 4 óra után gyűlt össze a tömeg zöme. Ekkorra már nagy csoportok vonultak a város legkülönbözőbb pontjairól a tér felé zászlókkal és táblákkal. A táblákra irt jel­szavak arról tanúskodtak, hogy Amerika népe is átérzi a nap nagy jelentőségét. A feliratok, ami­ket legnagyobbrészt fiatalok vittek, a népek kö­zötti megértést hirdették. Számos plakát követel­te az atomrobbantási kísérletek beszüntetését. Megdobbant sokunk szive mikor az amerikai­magyar barátságot hihető táblát megláttuk. Ott vitték büszkén embereink a többi barátságot és a népek közötti testvériséget hirdető feliratok között. Mi, akiknek Magyarország a szülőföldünk, de már Amerika polgárai vagyunk úgy érezzük, hogy az igazi hazafiság csak a népek közötti meg­értés elvén alapulhat és minden ennek ellentmon­dó propaganda csak árthat fogadott hazánknak. Ezért is keltett különös örömet bennünk a barát­ságot hirdető tábla. Amig igy elgondolkoztunk a jelszavak jelentő­ségén, nagy örömujjongás s lelkes hangok kóru­sára lettünk figyelmesek, ami visszatérítette gon­dolatainkat ennek a délutánnak eseményeihez. Élénk érdeklődéssel kutattuk a nagy lelkesedés okát. Nem sokáig kellett töprengenünk, mert csak hamar szemünk elé tűnt az örömujjongás és lel— >----------------------------------------------------------*Y RENDELJE MEG NAPTÁRUNKAT Amerikai Magyar Szó 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal Kérem nyomtassanak részemre pél­dányt az 1961-es naptárból, melyet tehetségem szerint terjeszteni fogok. Mellékelek érte $ .. ,-t. . .Ugyancsak kérem, hogy nevemet helyezzék el az 1961-es naptár “Akik lehetővé tették naptá­runk megjelenését” rovatban. Hozzájárulásként mellékelek $..........-t. Név: ........................................................... Cim: ................................................................. k-------- r-------------------------------------------------------_3_ kesedés forrása: hosszú sorokban jöttek a való­színűleg spanyol származású, fiuk s lányok, “We like Castro” kiáltásokkal és a kubai-amerikai barátságot éltetve. Kitörő lelkesedés és taps fo­gadta őket. Hamarosan csatlakoztak a már addig is nagy számban összejött tüntetőkhöz, akiknek tömege ezáltal igen tetemesre nőtt. Nem ismernénk a reakciót ha azt hittük volna, hogy nem küldi el képviselőit ennek a jelentős napnak a megzavarására. A 47-es utcában már ott topogtak gyűlöletet hirdető jelszavakat hir­detve a különböző nemzetiségű disszidens csopor­tok. Számuk ugyan nem volt jelentős, de ezt ha­talmas tábláikkal próbálták takarni. A jelszavak, amiket hirdettek elvakult gyűlöletet árasztottak magukból a béke és lefegyverzés kérdésének meg­tárgyalására ideérkezett delegátusok vezetői el­len. Függetlenül attól, hogy kinek mi a politikai meggyőződése, enyhén szólva a jóizlés hiányára utal, hogy valaki azok elleni tüntetésre vállalkoz­zék, akik nem sajnálva az időt és fáradságot el­jöttek ide, hogy az államfők között felmerült prob lémákat és kérdéseket békés utón kiküszöböljék. Nem kell különösebben élénk fantázia annak el­képzelésére, hogy mi lenne mindannyiunk sorsa, beleértve az előbb említett tüntetőkét is, ha a ha­talmak nem a tárgyalóasztal mellett igyekezné­nek ellentéteiket elsimítani, hanem a tömegpusz­tító fegyverekre bíznák ennek elintézését. Any- nyit írtak már arról, hogy mi lenne ennek a kö­vetkezménye, hogy úgy hisszük nem szükséges most ezt bővebben ecsetelnünk. Reméljük a való­ságban úgy sem fog rá sor kerülni. Viszont külö­nösen rosszul esett a számunkra, hogy egy kis csoport magyart is láttunk ezek között az ellen­tüntetők között és úgy tűnt ők voltak ott a leg­hangosabbak. Jóleső érzéssel láttuk, hogy a békéért tüntetők nagy tömege jelentősen felülmúlta azokét, akik ellene izgattak. Egyre újabb csoportok vonultak a Second Avenuen táblákkal és feliratokkal, majd Castro és Fidel felkiáltással jöttéi' ?.•*:>yr rokbai a fiatalok. utca mindkét oldalán nagy taps kísérte jövetelüket. Be akartak fordulni a meüekuicaKba, hogy a First Avenuen csatlakoz­zanak társaikhoz, de a rendőrség lezárta a mel­lékutcák bejáratát, igy a Second Avenuen folytat­ták tüntetésüket. Nem értettük a rendőrség in­tézkedését, mert a felvonulás részükről a legna­gyobb rendben ment végbe, zavaró incidens nél­kül, tehát nem volt szükség arra, hogy mégaka­dályozzák a két Avenuen felvonult békeharcosok egyesülését... Este 7 órakor a csoportok oszladozni kezdtek, de a fiatalok közül sokan még a közgyűlés kiemel­kedő delegátus-vezetőinek lakosztályai elé vonul­tak, hogy kifejezzék rokonszenvüket és üdvözöl­jék őket a béke és lefegyverzés érdekében kifej­tett erőfeszítésükért. Mindannyian, akik résztvettünk a nap esemé­nyeiben, úgy éreztük felejthetetlen élményben volt részünk és sokat vesztettünk volna, ha elmu­lasztjuk ezt a jelentős történelmi tüntetést. Lát­hatta mindenki, hogy az utca népe, az egyszerű emberek az atomrobbantások beszüntetését és a lefegyverzést akarják és ha kell kiállnak teljes erejükkel a béke mellett. TÜNTETÉS AZ EGYESÜLT NEMZETEK TIZENÖTÖDIK KÖZGYŰLÉSÉNEK MEGNYITÁSAKOR Hatalmas tömegek tettek hitet a béke mellett

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents