Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-09-15 / 37. szám
A VÁLASZTÁSOK PROBLÉMÁJA Szeptember hónap első hétvégén tartottuk meg lapunk szokásos évi értekezletét rendkívül élénk érdeklődés mellett, Detroitban. Az átlagon felül jól sikerült konferencián központi kérdést alkotott az elkövetkező választások problémája. Probléma? kérdhetné valaki, aki kívülről szemléli az Egyesült Államokban végbemenő események menetét. Hisz van két párt lehet választani köztük, nem azonos a programjuk sem, nem beszélve azokról a sezmélyi ellentétekről amelyek a két nagy párt vezetőit és a köréjük csoportosult híveiket egymástól elválasztják. Azt sem lehet állítani, hogy nem szabad akarattal járulnak a szavazók az urnák elé, hisz senki sem kényszeríti őket, hogy melyik pártot válasszák az elkerített szavazófülkében. Tehát a modern követelményeknek megfelelően titkos utón félelem mentesen határozzák el melyik jelölt kerüljön be a Fehér Házba vagy a Szenátusba illetve a Képviselőházba az elkövetkező évekre, hogy mint a nép képviselője a nép érdekében kormányozza ezt a hatalmas országot. Mi nem egy másik égitestről, mégcsak nem is egy másik földrészről figyeljük a politikát, hanem az eseményekből, a közvetlen élményből szűrhetjük le tapasztalatainkat. Mint a politikai küzdelmek szenvedő alanyai már egyáltalán nem találjuk idillikusnak a választási feltételeket és a múlt tapasztalatait tekintetbe véve egyenesen kiábrándítónak tűn nek. Vizsgáljuk csak meg a lehetőségeket. A két nagy párt, habár a múltban mutatott valamilyen különbséget, ma ez már észrevehetetlen. A demokraták akik Franklin D. Roosevelt elnöksége alatt és a háború folyamán is, számos olyan intézkedést és határozatot szavaztak meg. amelyek jelentős lépésnek mondhatók a- nép jólét előmozdításának utján, igyekeztek ezeket rögtön FDR halála után minél hamarabb elfelejteni. De ezek az intézkedések is a tömegek elszánt és bátor harcai nyomán és ennek kényszerítő hatására jöhettek csak létre. A nagy gazdasági válság következtében fellángoló kétségbeesett harc a kenyérért és az ezt jelentő életért, hozta létre a munkanélküli biztosítást. Ugyanígy a munkások elszánt harcának eredménye a ^‘Social Security” rendszerének minden vívmánya. Jelenleg még ennyi különbséget sem látunk a két vezető párt között. A republikánusok jelöltjei Nixon és Lodge valamint a demokraták “reménységei” Kennedy és Johnson között talán még mikroszkóppal is nehéz lenne bármi különbséget felfedezni. Mindkét részről határozottan állástfog- laltak a fegyverkezés fokozása és a hidegháború további folytatása mellett. Igv a külpolitikai kardcsörtetés és szov- jetellenesség jellemző rájuk amik arra alkalmasak, hogy a háborús veszélyt növeljék. A belpolitikában pedig mindkét párt vezetői és főkortesei' azon mesterkednek, hogyan tudják megakadályozni az emberi jogok (az u.n. Civil rights) törvényeinek megszavazását és gyakorlatban való alkalmazását. Az öregkori egészségügyi ellátás esetében is egy olyan törvényt vittek keresztül, ami inkább megalázza mint segíti az arra rászorultakat. A minimális munkabér törvényjavaslatát pedig elsüllyesztették, amely $1.25-re emelné az éhbérért dolgozó munkások jövedelmét. A farmerek megsegítésének a kérdését, a házépités és művelődés vonalán olyan sebességgel tették félre, amilyen fürgeséget és élénkséget még soha nem tanúsítottak ha egy haladó törvény megszavazásáról volt szó. A jelöltek persze mindezeknek a fontos törvényjavaslatoknak keresztülvitelét már a pártok konvencióin megígérték de mikor szavazásra került iá sor ezek mindig megbuktak a törvényhozók makacsságán. Talán azt mondhatnánk, hogy az elnökjelöltek jóindulatnak, csak a szenátorok és képviselők a reakciósok? De ugyanezek a szenátorok és képviselők választották meg, illetve járultak hozzá a kandidátusok kijelöléséhez. Ha ők ezeket alkalmasnak tartották arra, hogy politikájukat irányítsák és, pártjukat vezessék nyilván tudják, hogy nem kell tartani tőlük, mart csak a kampány érdekében Ígérgetnek füt-fát, hogy megnyerjék a tömegeket. A munkások és farmerek, a négerek tömegei valamint a kispolgárok széles rétege megtanulhatta a múltból, hogy a két párt reakciós többségét a hatalmas üzletemberek, a nagytőke birtokosai irányítják. Itt lenne tehát az ideje egy HARMADIK PÁRT megalakításának! Egy olyan pártnak, amely a néptömegek érdekeit képviselné, a népek közötti békességet ápolná. Addig amig a HARMADIK PÁRT, a haladó erők képviselője létre nem jön, a két párt által állított elnök illetve alelnök-jelölt szemévé nem nyújt a dolgozó tömegek számára nagy lehetőséget a választásra. De ha ebből a tényből azt a következtetést vonnák le, hogy akkor úgyis hiába minden, a legjobb ha nem törődünk a választásokkal, akkor a reakció malmára hajtanák a vizet! A haladó erőknek arra kell összpontosítani törekvésüket, hogy meghiúsítsák mindkét párt népellenes képviselőinek bejutását a törvényhozás két házába, ugyanakkor teljes eltökéltséggel harcoljanak minden olyan jelölt megválasztása érdekében akiről remélhetik, hogy megválasztása után sem fog megfeledkezni azon Ígéreteiről amit a szakszervezetek munkássága, a néger nép, a farmerek vagy a kispolgárság érdekében tett. A tömegek megtanulhatták a múltból, a harmincas évek nagy hracaiból a “New Deal” idejéből, hogy nem elég pusztán a szavazás ténye érdekeik megvédésére, hanem utána is álladóan éber figyelemmel kell örködniök azon, hogy a megválasztottak be is váltsák Ígéretüket. Ezt ma még fokozottabban tartsák a szemük előtt a szavazók. Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P. O. of N. Y., N. Y. VOL IX. NO. 37. Thursday, September 15, 1960 NEW YORK, N. Y. A UN átvette a belgák szerepét Ellentétes hírek Lumumba állítólagos letartóztatásáról Az Egyesült Nemzetek csapatai azon a címen léptek Kongó államának területére,, hogy levált • va a belga gyarmatosítókat biz- biztosítsák a kongói nép függetlenségét. A belga csapatok nagyrészt eltávoztak az országból, de a helyyzet ennek ellenére sem tisztázódott. A UN seregei ugyan elfoglalták a kijelölt helyüket az uj állam területén, de ahelyett, hogy az ország egységét biztosították volna a széthúzó erők védelmére siettek. így fegyveres segítséget be fenntartsa uralmát Katan- gában és ugyancsak a UN csapatai azok amelyek őrzik Kasa- vubu államelnök házát aki szintén a központi kormány ellen foglalt állást. A múlt hét folyamán Lumumba miniszterelnök, aki a központi kormány feje és aki a nemzeti egységet akarja megvalósítani hazájában, rádióbeszédet mon/lott. Ebben a beszédben a UN-t csapatainak visszavonására kérte miközben kiemelte, hogy Kongó hadserenyujtanak ahhoz, hogy Thsom- ge biztosítani tudja a rend KRUSGSEY, KÁDÁR ÚTBAN AZ UN FELÉ Londonból jelentik, hogy Baltika, a szovjet hajó keresztül ment az angol csatornán és elérte az Atlanti Óceánt. Baltikán utazik Kruscsev miniszterelnök az Egyesült Nemzetek nagygyűlésére. A Tass ügynökség jelentése szerint sok üzenet érkezett a hajóra Amerikából, amelyben kérik Kruscsev miniszterelnököt, hogy beszéljen a televízión. A Kaiiningrádból induló szovjet hajón utazik Kádár János Magyarország képviseletében, továbbá a román, bulgár, ukrán és bjelorussz delegátusok is. A hajó 19-én, azaz hétfőn érkezik New Yorkba. Mrs. Roosevelt, mikor meghallotta, hogy a külügyminisztérium csupán Manhattanban engedélyezi Kruscsev látogatását, kijelentette sajtókonferenciáján, hogy a legnagyobb ostobaságnak tartja ezt a rendelkezést. Kedden szept. 20-án délután 4 és 7 óra között a UN Plazan iidvözlik az Egyesült Nemzetek 15-ik megnyitóját. Egyének és csoportok plakatokkal köszöntik a delegátusokat és biztosítják őket a New Yorki nép barátságáról. fenntartását, nincs tehát szükség arra, hogy bármely állam átvegye —beleértve az Egyesült Nemzeteket is — a régi gyarmatosítók szerepét. A UN megbízottjai erre a rádióállomás lezárásával válaszoltak, azt hozva fel ürügyül, hogy a beszéd “gyújtó” hatású volt. Ugyanekkor lezárták az összes nagyobb kongói légikikötőt. Mindez nem törte meg Lumumbát, aki ezt az akciót a “kongói bel- ügvekbe való botrányos beavatkozásnak” nevezte. A rádióállomást azóta is gha- nai csapatok őrzik, akik úgy látszik , kapót parancs értelmében megakadályozzák, hogy az ország miniszterelnöke rádió- szózatot intézzen saját népéhez. Az elmúlt hét folyamán Kongó szenátusa 41-2 arányban bizalmat szavazott Lumumbának. Újabb hírek szerint, kb. 200 katona részvételével letartóztatták Lumumbát. A letartóztatás hírét Joseph Ileo, Kasa- vubu által kinevezett ‘miniszter- elnök’ közölte barátaival. De röviddel a hir bejelentése után egész Leopoldville lakossága láthatta a miniszterelnököt nagy autókisérettel végig vonulni a városon miközben azt kiáltotta a tömeg felé: “Győzelem.” Befejeződött az oSimpiász A trombiták harsogása, az ágyuk dörgése jelezte: Kioltották a fáklyákat és vége a nagy sporteseménynek, az 1960-as olimpiásznak. A 17- ik olimpiászon 34 aranyéremmel az Egyesült Államok a második helyre kerültek. A legjobb eredményt a szovjet' érte el, mert 43 aranyérmet vitt "haza. Az ezüst és bronzérmek elnyerésében is a Szovjetunió vezet, 33 ezüst és 30 bronz érmet szereztek a szovjet versenyzők. Az Egyesült Államok 21 ezüst s 16 bronzérmet nyert* Magyarország a 7-ik helyre került, 6 arany, 8 ezüst és 6 bronzéremmel. Az Associated Press, bár nem hivatalosan, a következő pontokat adta a résztvevőknek: Szovjetunió 807 és % Egyesült Államok 564 és % ; Németország 319 és Vz Olaszország 270; Magyarország 168 és %. Tehát a nem hivatalos számítás szerint Magyarország ötödik helyűre került. Magyar atléta nyerte el á pehelysúlyú boxbajnoksá- got, Török személyében. Kárpáti Rudolph lett a kardvívás bajnoka: a magyar vivó- együttes is győzelmet aratott. t Az öttusa verseny volt azonban az, amelyen a magyarok valóban kitettek magukért. ök vitték el a csapat- és egyéni aranyérmet is. Német Ferencé lett a dicsőség, aki első helyre került az öttusa versenyben. 75,000 ember vett részt a “Stadio 01impico”-ban tartott záró ünnepségen, ahol Avery Brundage, a nemzetközi olimpiai bizottság elnöke, a gyönyörűen megrendezett, négy esztendőnként megismétlődő sportesemény bezárását bejelentette. A rendezés, a fáklya kioltása drámai volt A Szent Cecilia akadémia kórusa énekelte el az olimpiai himnuszt, majd a karabinerik kíséretében lassan * leengedték az olimpiász zászlóját. Utána 84 ország, amely 7000 atlétát küldött az olim- piászra, zászlóit vitték ki a közönség éljenzése közepette. Majd a bucsudal következett és véget ért a 18 napos vi- lágraszóló - sportesemény. VWW\\\VV»\\VV*\\\\V*\\V\*\VWWV»%W\\WVW\V\VWWVWWWWM Árdrágítás a gyógyszerek terén WASHINGTON.— A Bristol Laboratories egy 830,625 dolláros kormányrendelésen az adók levonása után, 239, 135 dolláros profitot vágott zsebre 1956-ban három hónap leforgása alatt, a szenátus viszgáló bizottsága szerint. Ez a költségek után 310 százalékos felárat jelent, ami természetesen az ország adófizetői zsebéből kerül ki. Nem csoda, ha a cég tiltakozott Kefauver szenátor, a bizottság elnöke ellen, aki ezt nvilvánossági'a hozta a szenátus tröszt- és monopólium- ellenes bizotssága előtt. Ebben az időben a hadsereg 17 centet fizetett minden antibiotikus piruláért. A Veteran Adminisztráció körülbelül 19-20 centet a polgári nagykereskedők 24, a gyógyszertárak 30 centet és a paciensek 40-45 centet fizettek ugyanazéi’t a piruláért. A Bristol Laboratories elnöke, dr. Philip I. Dowman, tagadta a bizottság előtt, hogy cége olyan nagy profitot húzott. Szerinte csupán 80,108 dollár profitot kerestek a rendelésen. Nem tudott azonban magyarázatot adni saját társasága két különböző profit jegyzékéről. Előzőleg már elérte a cég, hogy ne hozzák nyilvánosságra bizonyos költségeinek feljegyzését, mely a szenátus albizottsága előtt van. A cég másik gyógyszere a tetracyclin, ára, és szabadalma felett a Federal Trade Commission még nem döntött. A Bristol cég ügyvédje szerint többszörös támadás éri a céget; Csak annyiban van igaza a Bristol cégnek, hogy a többi gyógyszergyáros szintén hasonló árdrágító és még sem Ítélték el őket, a rengeteg vizsgálat ellenére. A nép pedig tovább fizeti a hihetetlen gyógyszerárakat.