Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-09-15 / 37. szám

A VÁLASZTÁSOK PROBLÉMÁJA Szeptember hónap első hétvégén tartottuk meg lapunk szokásos évi értekezletét rendkívül élénk érdeklődés mellett, Detroitban. Az átlagon felül jól sikerült konferencián köz­ponti kérdést alkotott az elkövetkező választások problémá­ja. Probléma? kérdhetné valaki, aki kívülről szemléli az Egyesült Államokban végbemenő események menetét. Hisz van két párt lehet választani köztük, nem azonos a prog­ramjuk sem, nem beszélve azokról a sezmélyi ellentétekről amelyek a két nagy párt vezetőit és a köréjük csoportosult híveiket egymástól elválasztják. Azt sem lehet állítani, hogy nem szabad akarattal járulnak a szavazók az urnák elé, hisz senki sem kényszeríti őket, hogy melyik pártot válasszák az elkerített szavazófülkében. Tehát a modern követelmé­nyeknek megfelelően titkos utón félelem mentesen határoz­zák el melyik jelölt kerüljön be a Fehér Házba vagy a Sze­nátusba illetve a Képviselőházba az elkövetkező évekre, hogy mint a nép képviselője a nép érdekében kormányozza ezt a hatalmas országot. Mi nem egy másik égitestről, mégcsak nem is egy má­sik földrészről figyeljük a politikát, hanem az események­ből, a közvetlen élményből szűrhetjük le tapasztalatainkat. Mint a politikai küzdelmek szenvedő alanyai már egyáltalán nem találjuk idillikusnak a választási feltételeket és a múlt tapasztalatait tekintetbe véve egyenesen kiábrándítónak tűn nek. Vizsgáljuk csak meg a lehetőségeket. A két nagy párt, habár a múltban mutatott valamilyen különbséget, ma ez már észrevehetetlen. A demokraták akik Franklin D. Roosevelt elnöksége alatt és a háború folyamán is, számos olyan intézkedést és határozatot szavaztak meg. amelyek jelentős lépésnek mondhatók a- nép jólét előmozdí­tásának utján, igyekeztek ezeket rögtön FDR halála után minél hamarabb elfelejteni. De ezek az intézkedések is a tömegek elszánt és bátor harcai nyomán és ennek kény­szerítő hatására jöhettek csak létre. A nagy gazdasági vál­ság következtében fellángoló kétségbeesett harc a kenyérért és az ezt jelentő életért, hozta létre a munkanélküli biztosí­tást. Ugyanígy a munkások elszánt harcának eredménye a ^‘Social Security” rendszerének minden vívmánya. Jelenleg még ennyi különbséget sem látunk a két ve­zető párt között. A republikánusok jelöltjei Nixon és Lodge valamint a demokraták “reménységei” Kennedy és Johnson között talán még mikroszkóppal is nehéz lenne bármi kü­lönbséget felfedezni. Mindkét részről határozottan állástfog- laltak a fegyverkezés fokozása és a hidegháború további folytatása mellett. Igv a külpolitikai kardcsörtetés és szov- jetellenesség jellemző rájuk amik arra alkalmasak, hogy a háborús veszélyt növeljék. A belpolitikában pedig mindkét párt vezetői és főkortesei' azon mesterkednek, hogyan tud­ják megakadályozni az emberi jogok (az u.n. Civil rights) törvényeinek megszavazását és gyakorlatban való alkalma­zását. Az öregkori egészségügyi ellátás esetében is egy olyan törvényt vittek keresztül, ami inkább megalázza mint segíti az arra rászorultakat. A minimális munkabér tör­vényjavaslatát pedig elsüllyesztették, amely $1.25-re emel­né az éhbérért dolgozó munkások jövedelmét. A farmerek megsegítésének a kérdését, a házépités és művelődés vona­lán olyan sebességgel tették félre, amilyen fürgeséget és élénkséget még soha nem tanúsítottak ha egy haladó tör­vény megszavazásáról volt szó. A jelöltek persze mindezeknek a fontos törvényjavas­latoknak keresztülvitelét már a pártok konvencióin megí­gérték de mikor szavazásra került iá sor ezek mindig meg­buktak a törvényhozók makacsságán. Talán azt mondhat­nánk, hogy az elnökjelöltek jóindulatnak, csak a szenátorok és képviselők a reakciósok? De ugyanezek a szenátorok és képviselők választották meg, illetve járultak hozzá a kandi­dátusok kijelöléséhez. Ha ők ezeket alkalmasnak tartották arra, hogy politikájukat irányítsák és, pártjukat vezessék nyilván tudják, hogy nem kell tartani tőlük, mart csak a kampány érdekében Ígérgetnek füt-fát, hogy megnyerjék a tömegeket. A munkások és farmerek, a négerek tömegei valamint a kispolgárok széles rétege megtanulhatta a múlt­ból, hogy a két párt reakciós többségét a hatalmas üzlet­emberek, a nagytőke birtokosai irányítják. Itt lenne tehát az ideje egy HARMADIK PÁRT meg­alakításának! Egy olyan pártnak, amely a néptömegek ér­dekeit képviselné, a népek közötti békességet ápolná. Addig amig a HARMADIK PÁRT, a haladó erők képvi­selője létre nem jön, a két párt által állított elnök illetve alelnök-jelölt szemévé nem nyújt a dolgozó tömegek számá­ra nagy lehetőséget a választásra. De ha ebből a tényből azt a következtetést vonnák le, hogy akkor úgyis hiába minden, a legjobb ha nem törődünk a választásokkal, akkor a reak­ció malmára hajtanák a vizet! A haladó erőknek arra kell összpontosítani törekvésüket, hogy meghiúsítsák mindkét párt népellenes képviselőinek bejutását a törvényhozás két házába, ugyanakkor teljes eltökéltséggel harcoljanak min­den olyan jelölt megválasztása érdekében akiről remélhetik, hogy megválasztása után sem fog megfeledkezni azon Ígé­reteiről amit a szakszervezetek munkássága, a néger nép, a farmerek vagy a kispolgárság érdekében tett. A tömegek megtanulhatták a múltból, a harmincas évek nagy hracaiból a “New Deal” idejéből, hogy nem elég pusztán a szavazás ténye érdekeik megvédésére, hanem utá­na is álladóan éber figyelemmel kell örködniök azon, hogy a megválasztottak be is váltsák Ígéretüket. Ezt ma még fokozottabban tartsák a szemük előtt a szavazók. Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P. O. of N. Y., N. Y. VOL IX. NO. 37. Thursday, September 15, 1960 NEW YORK, N. Y. A UN átvette a belgák szerepét Ellentétes hírek Lumumba állítólagos letartóztatásáról Az Egyesült Nemzetek csapatai azon a címen léptek Kongó ál­lamának területére,, hogy levált • va a belga gyarmatosítókat biz- biztosítsák a kongói nép füg­getlenségét. A belga csapatok nagyrészt eltávoztak az ország­ból, de a helyyzet ennek ellené­re sem tisztázódott. A UN sere­gei ugyan elfoglalták a kijelölt helyüket az uj állam területén, de ahelyett, hogy az ország egységét biztosították volna a széthúzó erők védelmére siet­tek. így fegyveres segítséget be fenntartsa uralmát Katan- gában és ugyancsak a UN csa­patai azok amelyek őrzik Kasa- vubu államelnök házát aki szin­tén a központi kormány ellen foglalt állást. A múlt hét folyamán Lumum­ba miniszterelnök, aki a köz­ponti kormány feje és aki a nemzeti egységet akarja meg­valósítani hazájában, rádióbe­szédet mon/lott. Ebben a be­szédben a UN-t csapatainak visszavonására kérte miközben kiemelte, hogy Kongó hadsere­nyujtanak ahhoz, hogy Thsom- ge biztosítani tudja a rend KRUSGSEY, KÁDÁR ÚTBAN AZ UN FELÉ Londonból jelentik, hogy Baltika, a szovjet hajó keresztül ment az angol csatornán és elérte az Atlanti Óceánt. Baltikán utazik Kruscsev miniszterelnök az Egyesült Nemzetek nagygyű­lésére. A Tass ügynökség jelentése szerint sok üzenet érkezett a hajóra Amerikából, amelyben kérik Kruscsev miniszterelnököt, hogy beszéljen a televízión. A Kaiiningrádból induló szovjet hajón utazik Kádár János Magyarország képviseletében, továbbá a román, bulgár, ukrán és bjelorussz delegátusok is. A hajó 19-én, azaz hétfőn érkezik New Yorkba. Mrs. Roosevelt, mikor meghallotta, hogy a külügyminiszté­rium csupán Manhattanban engedélyezi Kruscsev látogatását, kijelentette sajtókonferenciáján, hogy a legnagyobb ostobaság­nak tartja ezt a rendelkezést. Kedden szept. 20-án délután 4 és 7 óra között a UN Plazan iidvözlik az Egyesült Nemzetek 15-ik megnyitóját. Egyének és csoportok plakatokkal köszöntik a delegátusokat és biztosítják őket a New Yorki nép barátságáról. fenntartását, nincs tehát szük­ség arra, hogy bármely állam átvegye —beleértve az Egyesült Nemzeteket is — a régi gyar­matosítók szerepét. A UN meg­bízottjai erre a rádióállomás le­zárásával válaszoltak, azt hozva fel ürügyül, hogy a beszéd “gyújtó” hatású volt. Ugyan­ekkor lezárták az összes na­gyobb kongói légikikötőt. Mind­ez nem törte meg Lumumbát, aki ezt az akciót a “kongói bel- ügvekbe való botrányos beavat­kozásnak” nevezte. A rádióállomást azóta is gha- nai csapatok őrzik, akik úgy látszik , kapót parancs értelmé­ben megakadályozzák, hogy az ország miniszterelnöke rádió- szózatot intézzen saját népéhez. Az elmúlt hét folyamán Kongó szenátusa 41-2 arányban bizal­mat szavazott Lumumbának. Újabb hírek szerint, kb. 200 katona részvételével letartóz­tatták Lumumbát. A letartóz­tatás hírét Joseph Ileo, Kasa- vubu által kinevezett ‘miniszter- elnök’ közölte barátaival. De rö­viddel a hir bejelentése után egész Leopoldville lakossága láthatta a miniszterelnököt nagy autókisérettel végig vo­nulni a városon miközben azt kiáltotta a tömeg felé: “Győze­lem.” Befejeződött az oSimpiász A trombiták harsogása, az ágyuk dörgése jelezte: Ki­oltották a fáklyákat és vége a nagy sporteseménynek, az 1960-as olimpiásznak. A 17- ik olimpiászon 34 aranyérem­mel az Egyesült Államok a második helyre kerültek. A legjobb eredményt a szovjet' érte el, mert 43 aranyérmet vitt "haza. Az ezüst és bronz­érmek elnyerésében is a Szovjetunió vezet, 33 ezüst és 30 bronz érmet szereztek a szovjet versenyzők. Az Egyesült Államok 21 ezüst s 16 bronzérmet nyert* Magyarország a 7-ik hely­re került, 6 arany, 8 ezüst és 6 bronzéremmel. Az Associated Press, bár nem hivatalosan, a követke­ző pontokat adta a résztve­vőknek: Szovjetunió 807 és % Egyesült Államok 564 és % ; Németország 319 és Vz Olasz­ország 270; Magyarország 168 és %. Tehát a nem hiva­talos számítás szerint Ma­gyarország ötödik helyűre ke­rült. Magyar atléta nyerte el á pehelysúlyú boxbajnoksá- got, Török személyében. Kár­páti Rudolph lett a kardví­vás bajnoka: a magyar vivó- együttes is győzelmet ara­tott. t Az öttusa verseny volt azonban az, amelyen a ma­gyarok valóban kitettek ma­gukért. ök vitték el a csapat- és egyéni aranyérmet is. Né­met Ferencé lett a dicsőség, aki első helyre került az öt­tusa versenyben. 75,000 ember vett részt a “Stadio 01impico”-ban tar­tott záró ünnepségen, ahol Avery Brundage, a nemzet­közi olimpiai bizottság elnö­ke, a gyönyörűen megrende­zett, négy esztendőnként megismétlődő sportesemény bezárását bejelentette. A ren­dezés, a fáklya kioltása drá­mai volt A Szent Cecilia akadémia kórusa énekelte el az olim­piai himnuszt, majd a kara­binerik kíséretében lassan * leengedték az olimpiász zász­lóját. Utána 84 ország, amely 7000 atlétát küldött az olim- piászra, zászlóit vitték ki a közönség éljenzése közepette. Majd a bucsudal következett és véget ért a 18 napos vi- lágraszóló - sportesemény. VWW\\\VV»\\VV*\\\\V*\\V\*\VWWV»%W\\WVW\V\VWWVWWWWM Árdrágítás a gyógyszerek terén WASHINGTON.— A Bris­tol Laboratories egy 830,625 dolláros kormányrendelésen az adók levonása után, 239, 135 dolláros profitot vágott zsebre 1956-ban három hó­nap leforgása alatt, a szená­tus viszgáló bizottsága sze­rint. Ez a költségek után 310 százalékos felárat jelent, ami természetesen az ország adó­fizetői zsebéből kerül ki. Nem csoda, ha a cég tilta­kozott Kefauver szenátor, a bizottság elnöke ellen, aki ezt nvilvánossági'a hozta a sze­nátus tröszt- és monopólium- ellenes bizotssága előtt. Ebben az időben a hadse­reg 17 centet fizetett minden antibiotikus piruláért. A Ve­teran Adminisztráció körül­belül 19-20 centet a polgári nagykereskedők 24, a gyógy­szertárak 30 centet és a pa­ciensek 40-45 centet fizettek ugyanazéi’t a piruláért. A Bristol Laboratories el­nöke, dr. Philip I. Dowman, tagadta a bizottság előtt, hogy cége olyan nagy profi­tot húzott. Szerinte csupán 80,108 dollár profitot keres­tek a rendelésen. Nem tudott azonban magyarázatot adni saját társasága két különbö­ző profit jegyzékéről. Előzőleg már elérte a cég, hogy ne hozzák nyilvános­ságra bizonyos költségeinek feljegyzését, mely a szenátus albizottsága előtt van. A cég másik gyógyszere a tetracyclin, ára, és szabadal­ma felett a Federal Trade Commission még nem dön­tött. A Bristol cég ügyvédje szerint többszörös támadás éri a céget; Csak annyiban van igaza a Bristol cégnek, hogy a többi gyógyszergyáros szintén ha­sonló árdrágító és még sem Ítélték el őket, a rengeteg vizsgálat ellenére. A nép pe­dig tovább fizeti a hihetetlen gyógyszerárakat.

Next

/
Thumbnails
Contents