Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-09-08 / 36. szám

Thursday, September 8, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ g tAJudbcrmxxrujostochnUca UTAZÁS A HOLDBA-VIZ ALATT I960 május 15-én a Szovjetunióban felbocsá­tották az első kísérleti űrhajót, melynek legfőbb feladata az volt, hogy előkészítse az ember uta­zását a világűrben. A felbocsátott szerkezet: szputnyik, abban az értelemben, hogy útvonala — miként a többi, eddig felbocsátott mestersé­ges holdé — földkörüli pálya. De űrhajó is, mi­vel két és fél tonnás kabinjában emberi tartóz­kodására is alkalmas feltételeket teremtettek. Igaz az űrhajóst ez esetben még csak egy meg­felelő sulvu bábu képviseli, a beépített műszerek és távközlő berendezések azonban pontosan tá­jékoztatnak: hogyan sikerült az űrben is bizto­sítani az ember életét egy űrhajóban? A hivatalos jelentésből kitűnik, hogy a kabint távirányítással leválasztották az űrhajóról. Uj és rendkívüli jelentőségű lépés ez az űrkutatás tör­ténetében, mert a sikeres leválasztás minden mozzanatának pontos kidolgozása nélkül felelőt­len cselekedet volna eleven ember felbocsátása egy űrhajóban. Mint ismeretes, a leválasztott ka­bint tervezői még nem akarták visszahozni a Föld felszínére. Ennek az a magyarázata, hogy a kabin megsemmisülésének körülményeitől vár­ják azokat a tapasztalatokat, amelyek birtoká­ban rövidesen egy űrhajónak a Földre való visz- szatérését is előkészíthetik. Mindez világosan bi­zonyítja, hogy a szovjet tudósok az űrhajózást nem vakmerő kalandnak tekintik csupán. Meg­valósulása érdekében megfontolt, tervszerű ku­tatómunkát végeznek és az első űrhajókisérlet eredményei alapján előreláthatóan hamarosan napirendre tűzhetik az első élőlény felbocsátását a világűrbe. KIBIRJA-E AZ EMBERI SZERVEZET? A rakétatechnika tehát felkészült vagy rövi­desen felkészül az űrhajózásra. De felkészült-e vajon az ember egy ilyen utazásra? Az elmúlt évmilliók során az emberi szervezet a legkülön­bözőbb viszonyok között is rendkívül alkalmaz- kodónak bizonyult s a természeti körülmények változásával maga is nagy fejlődésen ment át. De vajon hogy viselné el az űrutazás teljesen szokatlan körülményeit? A légzéshez szükséges oxigént, a megfelelő hőmérsékletet mégcsak biz­tosíthatjuk számára, de hogyan védelmezzük meg az induláskor oly drámai hirtelenséggel fellépő súlynövekedés pusztító hatásától? A szükséges kozmikus sebességet lassú fel- emelkedéssel nem lehet eléírni- Ezért a rakétá­nak induláskor szrönyü erővel “kell nekirugasz­kodnia.” E “nekirugaszkodás” következtében fel­lépő gyorsulás azonban az űrhajóst a Földön megszokott nehézségi erő többszörösével préseli helyéhez, magyarán mondva: saját súlyának többszörösét kell elviselnie. GYORSULÁS — AZ AUTÓBUSZON A modern társadalomban élő ember gyakran saját bőrén is érzékelheti, mit jelen szervezete számára a gyorsulás. Ezt érzi — csak persze vi­szonylag még elviselhető mértékben — amikor jármüvek hirtelen indítása vagy fékezése pilla­nataiban vagy a kanyarban összetorlódik utas­társaival és letapossák a cipőjét. De hogy milyen tragikus következményekkel járhat egy hirtelen bekövetkező nagyobb gyorsulás vagy lassulás — azt jól érzékelteti az összeütközött villamosok, gépkocsik, vonatok, vagy lezuhant repülőgépek roncsainak borzalmas látványa. Vajon mekkora gyorsulást képes elviselni az. emberi szervezet? Ez függ az illető szervezet el­lenálló képességétől, a gyorsulás fokától, hatásá­nak időtartamától, s a test helyzetétől. Előfor­MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy ebben a hónapiján lejárt az elő­fizetésem. Itt mellékelek $..............................-t Név: ...................................................................... Cim: ...................................................................... «>*••»••«•••••••••********** dúlt például, hogy pilóták a megszokott nehézsé­gi erő ötszörösének hatására már elveszítették eszméletüket. Mások viszont a negyvenszeresét is túlélték: amikor repülőgépük lezuhant és ösz- szetört, ők maguk agyrázkódással és belső sériür- lésekkel uszták meg ezt a szerencsétlenséget. HOL A HATÁR? Mi hát a felső határ? És milyen lehetőségeink vannak arra, hogy a gyorsulás pusztító hatásá­val szemben növeljük az emberi szervezet ellen­állóképességét? Számos országban óriási centri­fugákban, speciális körhintákban edzik és figye­lik a kísérleti nyúl szerepét betöltő bátor vállal­kozókat. New Mexicoban például egy fantaszti­kus ssebességü vágányokon futó, rakétameghaj- tásu szán hirtelen lefékezésekor a nehézségi erő negyvenhatszorosa préselte össze egyötöd má­sodpercig a kísérleti alanya szervezetét. Az utas a kísérletet túlélte, de vakmerőségéért bordái betörésével, agyvérzéssel és hónapokig tartó, csaknem véglegessé váló vaksággal fizetett. E meglehetősen kegyetlen és nemegyszer ál­dozatokkal járó kísérletek nyomán azonban ma már sikerült tudományosan meghatározni a szer­vezet ellenállása számára legalkalmasabb felté­teleket, a táplálkozástól a megfelelő védőöltözet kialakításán át egészen az ideális testhelyzet ki­választásáig. “KATZENJAMMER" AZ ŰRHAJÓBAN Kiderült, hogy a szervezet számára legelvisel- hetőbb a gyorsulás irányára merőleges, fekvő testhelyzet, husz-huszonöt fokban előredőlt törzs- zsel. Ebben a helyzetben a szökési sebességhez (ehhez a rakéta már végleg elhagyta Földünket) szükséges gyorsulás is viszonylag jól elviselhető. Ilyenkor azonban az ember csak igen kis mér­tékben ura fizikai és szellemi képességeinek. Csupán lábfejét és csuklóit tudja mozgatni és egyszerűbb kérdésekre is legfeljebb egytagú szavakkal képes válaszolni. De ez is annyira ki­meríti, hogy még a gyorsulás megszűnte után is sokáig a kijózanodó részeghez hasonlóan “más­napos” állapotban van. Ilyen körülmények között azonban hogyan vé­gezhet valaki tudományos munkát, hogyan biz­hatnák rá műszerek kezelését, sőt, egy rakéta bonyolult mechanizmusának irányítását? Nem is beszélve a távoli csillag-világok eléréséhez szük­séges még nagyobb gyorsulások vészes következ­ményeiről. / A MEGOLDÁS A VIZ ALATT VAN A kiutat ebből az útvesztőből világszerte K. E. Ciolkovszkij, az elhunyt nagy szovjet rakétatu­dós útmutatásai nyomán kutatják. Ciolkovszkij ugyanis már évtizedekkel ezelőtt felfedezte, hogy az élő szervezet nagyobb és huzamosabb ideig tartó gyorsulást képes elviselni, ha vízburokban helyezik el. A kísérletek során halakkal telt víz­tartályt helyeztek el a centrifugában, s a halak a nehézségi erő hétezerszeresét is kibírták. E különös jelenség magyarázatát Archimédesz régóta ismert törvénye adja meg: Minden folya­dékba mártott test annyit vészit a súlyából, mint amenyi az általa kiszorított folyadék súlya. Ha a gyorsulással növekszik a kiszorított folyadék súlya, azaz a felhajtó erő is, s igy a testre ható egyaránt meg növekedett két erő gyakorlatilag ellensúlyozza egymást. Amikor patkányokat különböző magasságból leejtettek, s megmérték az odacsapódáskor ke­letkező fékezési erő százszorosánál elpusztultak. Ha azonban egy vizzel telt tartályban ejtették: le őket, úgy, hogy csak a fejük látszott ki a viz* bői, a megszokott nehézségi erő ezerszeresét i^ elviselték. Érdekes ezzel kapcsolatban rámutat­ni, hogy maga a természet is folyadékburokkal védi ütések és rázkódások káros hatásaitól áa embriókat. Patkány-embriók például a nehézsé­gi erő tízezerszeres megnövekedését is elvisel­ték, ha az ejtés után elpusztult anyaállatból mű­tét utján rögtön a világra hozták őket. “RAKÉTA-KÍSÉRLET” — FÜRDŐKÁDBAN ' Ugyancsak kedvező eredményeket értek el a centrifugákkal végzett kísérletek során, amikor embereket helyeztek zárt víztartályba. A vizs­gált személyek búvárruhát viseltek, mellyel a viz alatt is biztosították számukra a légzéshez szük­séges oxigént. A gyorsulással természetesen megnövekedett a vízburok nyomása is, mely ösz- szepréselte volna a benne fekvő ember mellka­sát, ha a buvársisakban a légnyomás megfelelő növelésével nem. ellensúlyozták volna a viznyo- mást. A “forgó-fürdőkáddal” végzett kisérletek során bebizonyosodott, hogy a szervezet tűrőké­pessége a vízben megkétszereződik, s a szökési sebessék eléréséhez szükséges gyorsulás kétsze­resét is könnyen elviseli. Kiderült, hogy a vízbe helyezett ember azonos gyorsulás esetén sokkal jobban érzi magát a vízben, mint a levegőn. Ke­vésbé fárad el, végtagjait szabadon mozgathatja. Nem tehetetlen, saját súlyától megbénult, fizi­kailag és szellemileg megnyomorított báb többé, hanem teljes szellemi aktivitással rendelkezik életének abban a legkritikusabb pillanatában, amikor elindul az Űrbe- Ha a rakéta az indulás­kor megbillen, vagy a szervezetre pusztitóan ha­tó veszélyes vibrálásba kezd, mozgásba helyez­het egy kilövő szerkezetet, mely az utast idejé­ben eltávoltja a rakétából, s lehetővé teszi biz­tonságos leszállását a földre. Minden esetre vi­tathatatlan, hogy ilyen kritikus _ pillanatban jobb, ha az űrhajós nem tehetetlen* báb, hanem maga is cselekvő részese az eseményeknek. Végül a viz alá merítés legdöntőbb előnye, hogy a gyorsulás befejeztével az utas szerveze­tében semmi nyoma sem marad a gyorsuláskor elviselt megterhelésnek. A vízbe merített űrha­jósnál ismeretlen jelenség a tudományos munkát akadályozó “másnapos” állapot. Amikor a gyorsulás véget ér, az űrhajós szá­mára természetesen feleslegessé válik a védő vizburkolat. Sőt, ilyenkor arra van szüksége, hogy minél nagyobb mozgási lehetősége legyen tudományos munkája számára. Ezt a problémát a szovjet tudósok szerint oly módon lehetne megoldani, hogy az űrhajóba víztartályt helyez­nek, melyből az utas a gyorsulási szakasz befe­jeztével kiszállhat, és levetve búvárruháját, a kabinban szabadon végezheti feladatát. A GYORSULÁS MÁR NEM AKADÁLY í Az első szovjet űrhajó súlya megfelel négy autó súlyának; ez lehetővé teszi egy ilyen bo­nyolult, de igen nagy biztonságot nyújtó védőbe­rendezés alkalmazását is. Az első ürutasoknak természetesen még igy is rendszeres edzésre van szükségük, hogy hozzászoktassák szerveze­tüket e szokatlan tortúrák elviseléséhez. Annyi azonban már most is megállapítható, hogy ilyen; védő berendezésekkel, az űrhajózás jelenlegi stá­diumában fellépő gyorsulások hatását a jól elő­készített, egészséges szervezet minden különö­sebb károsodás nélkül már képes elviselni. így hárul el a tervszerűen végzett tudományos mun­ka eredményeképpen az ember űrhajózásának útjában álló akadályok egész sora. Nyugodtan állíthatjuk hát: nincs mdssze az idő, amikor —• a szovjet űrhajó tapasztalatainak felhasználásá­val — az első ember elindulhat történelmi jelen­tőségű útjára, a Földről a Holdba — viz alatt. Lukács Tibor LEGYÜNK OTT MINDANNYIAN az I960, szeptember hó 25-én, vasárnap egész nap tartandó Szüreti Mulatságon az INTERNATIONAL PARKBAN, 814 East 225. St., Bronx, N. Y. Jó ENNI ÉS INNIVALÓK. — ZENE. — SZÓRAKOZÁS. — BAZÁRSÁTOR.—DOOR PRIZE BELÉPŐDÍJ ELŐREVÁLTVA 60 CENT, A PÉNZTÁRNÁL 75 CENT ADÓVAL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents