Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-09-08 / 36. szám
ft AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thnrsdav. Sentember 8. 1960 a swiktsztőköK . , »WtVVWWVHWWWWWV/ Az ebben a rovatban kifejtett neze- S; Olvasóink | tek nem szükségszerűen azonosak •; hozzászólnak a szerkesztőség álláspontjával | a közügyekhez il Legyünk büszkék rá! Tisztelt Szerkesztősép! A mindennapi élet bonyolultságában bizonyos kérdésekkel kapcsolatban egyesek ítéletét mások teljesen ellentétesen magyarázzák. Amig valakinek jót, addig másnak ugyanaz a dolog rosszat jelenthet. A vegetáriánizmusról szólva, ha egyesek veszélyesnek tartják gyomrukat húsokkal zsírokkal megterhelni, akkor miért terhelik meg növény- és gyümölcsfélékkel, hiszen úgy hirlik, hogy ma már van olyan tabletta, amely mindennemű élelmet pótol. így azután a rengeteg élelem megtermelésére fordított munkára, valamint a konyhára, a sza- kácsnéra nem is lesz szükség, sőt még a gyomrát sem rontja el senki a zsíros étlap olvasásával. Ha a húsevők még ezt sem értik, talán látszatra meg érdemelten félbolondoknak tarthatják őket. Pedig a húsevők nem akármilyen bolondok, mert még' olyan húsevőt nem láttam, aki reggel, délben, este csak húst, húst, meg zsírt evett volna. Ezzel szemben a vegetáriánusok annyira okosak, sőt mondhatnám túl okosak, hogy ők reggel, délben, este csak nő vény féléket és gyümölcsöket esznek. De miért is ennék meg a húst, hiszen az tele van bacilussal, élő, eleven húst pedig nem lehet enni. Bizony meg kell ölni, le kell gyilkolni a szegény állatokat, ami nagy bűnnek számit. Sőt, még a kardcsörtetők is ezen állatok szabad le- gyilkolásából merítenek lelkierőt maguknak mondván, hogy ha az állatokat szabad legyilkolni, akkor embert is szabad, hiszen mindkettő az isten teremtménye ! Lapunkban olvastam, hogy az óhazában nem sajnálják lemészárolni a sok állatot, hogy jó magyaros, zsíros ételeket készíthessenek. Szerintem mindez nem kritikát, hanem dicséretet érdemel. Az 1956-os ellenforradalom után a disszidáltak százai, ezrei gvalázták a szülőhazát, hogy ott zsirtalan, silány ételeket, moslékot lehet csak kapni. Igaz, hogy ettünk silány ételeket, moslékot, de nem 1945 után, hanem annak előtte a Horthy-Mindszenty korszakban. Ekkor valóban vegetáriánus életet éltünk, mert hús csak az urak asztalára került. Az ilyen vegetáriánizmust nem kívánjuk vissza! Sajnos, még mindig vannak népek, melyek napi néhány marék rizzsel valóban vegetáriánus életet élnek. Az ilyesmit józan észszel nem lehet a vegetáriánus mozgalom fejlődésének, haladásának nevezni. A jó magyaros, zsirtól, vajtól csöpögő ételekre legyünk büszkék, mert többé már nem vegetáriánus a magyar, nem cseléd és summás ételt: kenyeret meg_ babot eszik, hanem húst is, vajat is és mindent, amit akar. Horváth Ernő Meghívja az Uj-Amerikást Tisztelt Szerkesztőség! A jul 24-én Elsinoreban tartott délkaliforniai lapkonferencián résztvett ujamerikás munkástársammal nem értek egyet. Nagyon sajnálom, hogy nem vehettem részt, már csak azért is, mert több oldalról hallottam, hogy igen rendes ember az illető, ami nem mindennapos esemény az uj- amerikások között. Végtelen lekötelezne engem ez a munkástárs ha alkalmilag átrándulna hozzánk, annak a bizonyos nézeteltérésnek a megfigyelésére, illetve tanulmányozására. Szeretnénk alkalmat adni neki, hogy meggyőződjön arról, miszerint köztünk nincsen széthúzás. örömmel fogja megállapítani, hogy a legjobb megértésben élünk egymás mellett. Legközelebbi összejövetelünk alkalmával értesíteni fogjuk, ha becses cimét közli velünk. Schubert József Elsinore ségben jelentkeztem, készen a hazaszállitásra. A barátomat előbb ki kellett jelentenem, ami kissé körülményesnek bizonyult és pénzbe is került, bár két fajta biztosítás védte hasonló balesetek ellen. A pénztárnál előttem éppen egy férfi alkudozott, amiből csak annyit hallottam, hogy “1,900 dollárt már kifizettem, hogyan lehet az, hogy még mindig 480 dollárral tartozom?” A magyarázat bár hosszas volt, de kielégítő lehetett, mert az illető kiállította és átadta a 480 dolláros csekket. Amikor sorra kerültem, barátom zsebére való tekintettel megtapogattam a csodatevő érmet és megmondtam, hogy mi járatban vagyok. Az érem megint segített, mert csoda történt: mindössze 17 dollár 25 centet kellett kifizetnem, aminek ellenében kiengedték a barátomat. Két nappal később megérkezett a “végleges” számla, amely szerint a kórházban eltöltött 26 óra 112 dollár 25 centbe került. Ezen felül az orvos 80 dollárt számított a “kisebb” műtétért és az al- .tatás külön 35 dollárba került. így az egész hecc mindössze 227 dollár 25 centbe került. Mondtam a barátomnak, hogy szerencsés, mert előttem egy embernek 2,380 dollárjába került a fia betegsége, de annak biztosan nem volt csodatevő érem a zsebében. A barátom persze örlült, hogy ha nem is olcsón, de gyorsan túlesett a “kisebb” operáción és még nevetni is tudott azon, amit a kórházban eltöltött egyetlen éjszaka folyamán tapasztalt ... A szobájában még három beteg volt, akiknek nyög- décselése folytán nem tudott elaludni. Amikor a k. nővérek egyike éjfél tájban hogyléte iránt érdeklődött, megmondta, hogy jól érzi magát, fájdalmai nincsenek, csak elaludni képtelen. A k. nővér kiment, hogy megnézze: rendelt-e az orvos valami altatót. Visszajött a jó (?) hírrel: altatót nem rendelt, de adhat pilulát fájdalom ellen, mert arra van rendelés ... A barátomnak elég esze volt ahhoz, hogy nem vette be a pilulát, amire nem volt szüksége és belenyugodott, hogy nem kaphatja meg azt, amire szüksége lett volna. Az álmatlan éjszaka után talán vigaszként cukrozott fánkot (sugar doughnut) kínáltak reggelire, az alaposan magsózott és borsozott tojásrántotta után, amit a barátom hálával vett tudomásul és végül ő is belátta, hogy jó gondolat volt zsebrevágni és időnkint megtapogatni Szt. Catherine csodatevő érmét. Úgy mellékesen azt is belátta, hogy ellentétben Mexikóval, itt valóban! “törődnek” a betegekkel. Az egyikkel 227, a másikkal 2,380 dollár erejéig. Ahogyan a zseb bírja.-*$» *j* *£♦ vj» *J*-*$* «J* *J» ►*« *j* *j» *$» «j» *j» «jt GOETHE Faustja 50 ezer példányszámban jelenik meg a közeljövőben a Szovjetunióban Borisz Paszternák fordításában. AUoGfAH én LAtOm " írja: ehn W\AVVV»V*V\W»WWWVWWWWWWWVW\V*WVV\VWV% KÓRHÁZI LÁTOGATÁS Pár nappal Los Angelesből való elutazásom előtt régi jó barátomat kellett kórházba vinnem. Arra a kérdésemre, hogy mi a baj?—az a választ kaptam, hogy “nincsen semmi baj.” Tiz év előtt, amikor hasonlóképen nem volt semmi baj, “kisebb operáción esett át, ami bizonyos előre nem látható komplikációk következtében majdnem az életébe került. Most, egy évtized után, amikor hosszasabb tartózkodásra Mexikóba készült, az orvosa megvizsgálta és a tiz év előtti “kisebb” miitét megismétlését ajánlotta. A barátomnak ehhez érthető okokból semmi kedve nem volt és amikor ennek kifejezést adott, az orvosa a Mexikóban reá váró komoly veszedelmekre hívta fel a figyelmét. “Ott”— mondotta—” ‘Socialized Medicine’ van és nem törődnek a betegekkel- A legjobb lesz itt átesni a műtéten, mert itt jó kezekben van.” Hosszas' megfontolás után a barátom kimondta a boldogító igent és igy jutott nekem az a szerep, hogy őt kórházba szállítsam. Reggel nyolc órakor azzal hagytam őt a számára kijelölt szobában, hogy a délutáni látogatási idő folyamán visszajövök és érdeklődöm, hogy jól sikerült-e a műtét . így' is történt. Délután két óra tájban egyenesen a fentemlitett szobába mentem, ahol megtaláltam barátom ágyát — üresen. Ez rövid időre megdöbbentett, de megnyugtattak, hogy az operációt 9 óra helyett délben hajtották végre és az áldozatot “még nem hozták fel.” Egyéb dolog hijján leültem a,z előszobában és vártam. Mit csinál az ember, amikor kórházban arra vár, hogy frissen megoperált, barátját felhozzák? Az ember elkezdi az e célra kihelyezett régi magazinok átböngészését. Én is ezt csináltam volna, de ebben az asztalra kihelyezett kis tartály akadályozott meg, amelynek tartalma az aggkori gyengeségben szenvedő magazinoknál érdekesebbnek és hasznosabbnak ígérkezett. A kis tartályban csillogó érmek voltak és alatta nyomtatott magyarázat, amely emigyen szólt: “Ez az a csodatevő érem, amely a szent szüzet mutatja, ahogyan 1830-ban Parisban megjelent Szt. Catherine Labouré előtt. A fiatal nővér Máriát gömbön állva látta, amint az ujjam levő drágakövek kápráztató fénysugarakat szórtak. Mária alakja körül ez a felírás mutatkozott: ‘Óh Mária, aki bűn nélkül foganhatott, imádkozzál értünk, akik visszatérnek hozzád.’ “A látomás azután szétfoszlott egy másikba, amely az ‘M’ betűt mutatta kereszttel. Alatta volt Jézus szent szive tüskékkel és Mária Tiszta Szive karddal átütve. Mária utasította Catherine nővért, hogy e látomást éremben örökítse meg, Mária látomásával elől és a betűvel és szivekkel a másik oldalon. Ugyanakkor Mária kivételes jótéteményeket ígért azoknak, akik az érmet a nyakukon viselik. Az első érmet egyházi beleegyezéssel 1932- ben öntötték és azóta a csodatevő érem millióit terjesztették el a világon ” így szólt a magyarázat, amely számomra befejezetlennek hangzott, mert szerettem volna elszámolást látni arról, hogy az érmek milliói ellenében bekollektált összegek mennyivel gyarapították az egyház vagyonát. De enélkíil is azt mondottam magamban, hogy ez az, ami a barátomnak a szükség órájában kell és a csodatevő érmek egyikét, a nyomtatott magyarázattal együtt zsebre vágtam. Az első csoda ott helyben, megtörtént, mert az érem meg sem melegedett a zsebemben, amikor felhozták a barátomat és óvatosan az ágyára helyezték. Tiz-tizenöt percig kellett várnom, amire először felnyitotta a szemét. Szóltam hozzá, hogyléte iránt érdeklődtem, de látszott, hogy az altatásból még nem ébredt fel. Próbáltam megmagyarázni, hogy nincs mitől félnie, csodatevő érem van a zsebemben, minden rendben lesz, de tudtam, hogy nem érti, amit mondok. Közben segítséget is kaptam egy jól megtermett lelki- pásztor személyében, aki kölcsönös üdvözlés után a barátom vallási minősége iránt érdeklődött. “Nem tudom, milyen felekezethez tartozik,”— válaszoltam,—“mert alig 25 éve ismerem csak és ezt még nem volt alkalmam megkérdezni. Csak azt tudom, hogy derék, becsületes ember, aki templomba soha nem jár, de állandóan dolgozik és áldoz az emberiség jobb jövője és békéje érdekében.” A lelkipásztort ez a bemutatás nem érdekelte és eltávozott. Rövidesen én is otthagytam a barátomat azzal az Ígérettel, hogy az esti látogatási időben újra felkeresem. Este a barátomat ébren és jó állapotban találtam. Elmondta, hogy vacsorára erősen sózott csirkét kapott krumplival és utána fagylaltot kávéval. Nem emlékezett arra, hogy délután is ott voltam, azért megismételtem, hogy csodatevő érem van a zsebemben, .minden rendben lesz. Ajánlatomat, hogy az érmet a biztonság kedvéért akassza a nyakába, kereken elutasította. Reméltem, hogy az nyak nélkül is segíteni fog és egy órás beszélgetés után megnyugodva eltávoztam, mert közben az orvosa is megvizsgálta és kijelentette, hogy másnap hazavihetem- Másnap reggel 10 órakor ismét soff őri minő
