Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-09-08 / 36. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursdav, September 8, I960 [ ~T T ▼ T ▼ t-it-t ^ ▼ T ~v~v T'T"^ '▼ "▼ t *r'▼ v-^-r-’r-v ■>, Magyarország i ^ -A. -A. >■ -** -»■ -t- ■*­Mindenütt lombos fák... gyönyörű virágos , kertek. Alább közöljük Rosner Sándornak az orszá­gos lapkonferencia bankettjén elmondott be­széde részleteit. Kedves Delegátusok és vendégek: Szeretettel üdvözlöm önöket, akik eljöttek ez évi lapkonferenciánk delegátusainak tiszteletére rendezett bankettre. Nehéz beszámolót, még hoz- i'i kimerítő beszámolót adni magyarországi ta- I jsztalataimrcl egy ilyen alkalommal, amikor egy í_t vagy háromnegyed óra áll rendelkezésem- > , hogy egy teljes hónap tapasztalatairól beszél- j-x. De megpróbálom a majdnem lehetetlent. Elsősorban arról kívánom megnyugtatni önö- I >•, hogy lapunknak egy centjébe sem került i: agyarországi utazásom. Hogy erre egyáltalán í- r kerülhetett, azért elsősorban feleségemnek j r köszönet, axi beosztással kezeli keresetünket. Köszönet jár egy kedves clevelandi munkástárs- rjnknek, aki kérés nélkül felajánlotta segitsé- g it; köszönet jár a mi kedves akroni munkástár- fainknak, akik úgyszintén nagyobb összeggel já­rultak hozzá költségeim fedezéséhez. Köszönet jár a mi kedves magyarországi barátainknak, ; kik egykor itt együtt voltak velünk és most vendéglátó szeretettel vártak. Nem felejthetem ti a rokonságot, amely sok évtized után nem z irt ki szivéből és szeretettel halmozott el. Hej- ielen lenne ez alkalommal elfelejteni Beöthy Ot­tót a Magyarok Világszövetségének titkárát, aki szervezetével együtt oly sokat tett, hogy se­gítsen eligazodni Magyarországon. Talán min­dennél több köszönet jár a harcos haladó szelle­mű amerikai népnek, hogy kiharcolta a szabad utazási jogot, és amely tovább fog harcolni, hogy a reakciós törvényhozók tervei továbbá se sike­rüljenek. Nem jár azonban köszönet annak a banknak, amely az ott felvett kölcsön után fel­számított borsós kamatokat már be is vasalta rajtam, s a tőkét a következő két évben kell ki­izzadnom. Utazásomat úgy intéztem, hogy felkereshes­sem szülővárosomat, Fiúmét, amely most Ju­goszláviához tartozik. Meglátogattam Triesztet és Milánót is, amely városokban szintén éltem valamikor. Gondoltam, hogy ezeken a helyeken szerzett tapasztalataim jól jönnek majd a ma­gyarországi helyzet felmérésében, amiben nem is csalatkoztam. Helytelennek gondoltam Ma­gyarországot az amerikai viszonyokhoz mérni, hisz szeretett fogadott hazánkat nem érte az a pusztítás, amely ezeknek az országoknak bősé­gesen kijutott két háborúban. Reméljük, hogy továbbá is meg Tesz óva, de nem csak Amerika, hanem az egész emberiség. Részemre nem volt túlságosan nagy meglepe­tés, amit Magyarországon tapasztaltam, de fele­ségem, aki nics annyira tájékozva a magyar ese­ményekről, bizony úgy képzelte el Magyarorszá­got, hogy ott az élet egyhangú, az emberek szo­morúak, nincs szórakozás, nincsenek rendes la­kások, csupán gondok vannak. Amikor azonban a repülőtérről behajtottunk ; "Budapestre, ő is láthatta, hogy mennyire téve­dett. Mindenütt lombos fák, gyönyörű virágos ut- ■ rák, kertek, gyermek játszóterek, jól megrakott ■'KÖZÉRT” üzletek, szépen díszített kirakatok, opera, balett, színházak és mozik hirdetései káp­ráztattak el bennünket. Első utunk a Gellérthegyre vezetett, ahonnan gyönyörű kilátás van a városra s ahol megcso­dáltuk a szép 'emlékszobrot, melyet egy hálás nép emelt felszabadítóinak tiszteletére. Mondha­tom, hogy Budapest olyan mint egy gyöngy, s aki azt egyszer látta, sohasem tudja elfelejteni. Majdnem minden városban, ahol megfordul­tunk, hasonló a helyzet. Tiszták az utcák,, virág­ágyakkal szegélyezett utak vannak, s mindenhol láttuk a hatalmas építkezést és azt, hogy miként ápolja a nép a múlt maradványait. Legyen az V^erád, vagy Esztergom, vagy Acquincum, ez s. kis ország óriási összegeket áldoz arra, hogy a múlt emlékeit megóvja és felderítse. Megható látványt nyújtottak a budai vár mellett lévő és még romokban heverő házak. Ezeket most res­taurálják, az állam védelme alá veszik, hogy mint műemlékeket megőrizzék az utókor részére. Láttunk egy esküvőt a budai Mátyás teplomban, a megszokott ceremóniával; a pap szép beszédet mondott .és felkérte az ifjú párt, hogy hasznos polgárai legyenek a hazának és erre neveljék majd leendő gyermekeiket. De nemcsak a régiségek hatottak meg. Gyer­mekkorunkban, még a Ferenc Jóska-féíe időkben, kora tavasztól késő őszig mezítláb szaladgáltunk úgy az udvarban, mint a,z utcán. Most láttam az uj Magyarország gyermekeit és bizony egy sem járt mezítláb, vagy akár rongyosan sem a város­ban sem a falun. Voltam Sztálinvárosban, ahol megnéztem a Du­nai Vasmüveket. Teljesen automatikus felszere­léssel van a gyár ellátva. Bementem a munkás- szállóba, lakóházakba, vendéglőkbe, a színház­ba, óvodákba, s mindenhol tisztaságot, jólétet találtam ott, ahol tiz évvel ezelőtt még csak pusz­taság volt. Egy ilyen rövid beszámolóban nagyon nehéz ecsetelni a magyar nép társadalmi és politikai helyzetét. De néhány észrevételt mégis el kell mondanom kedves hallgatóimnak. Voltam egy újonnan megszervezett, valamint régebbi terme­lő szövetkezetben. Az egyik újonnan beszervezett Tsz. tag a következőket mondta kérdésemre, hogy miért is állt be, s. vajon kényszeritette-e őt Valaki? “Senki sem kény szeritett, de'mégis be kellet állnom, habár jobban szeretnék a ma­gam földjén dolgozni. Dé ha egyedül dolgoznék, akkor napkeltétől napnyugtáig kellene robotol­nom feleségemmel együtt, viszont a Tsz-ben sok­kal könnyebb a munka és többet is hoz á kony­hára. Aztán van egy kis kertem, az megvigasz­tal.” Ilyen egyszerűen és érthetően magyarázta meg nemkem a helyzetét. A falvakban csodálatos építkezéseket tapasztaltam. Mindenütt szépen épített, befejezett uj házak, vagy épülőben lévő házak vannak. Sok portán láttam a, téglákat fel­halmozva, hogy a nyári munkák elvé^eztével ne­kilássanak az építkezésnek. Ritka volt a nádfede- les ház, itt-ott a kormány műemléknek meghagy­ja őket. A munkásság helyzetéről szólva meg kell emlí­teni, hogy életük tele van reményekkel, mert lát­ják, hogyan döntik le a régi Valéria telepet, ho­gyan épülnek gyorsan a gyönyörű összkomfor­tos lakások. Voltam a Csepeli Vasmüvekben, ahol keményen dolgoznak az emberek, de össze­hasonlítva azzal a tempóval, amivel nekem kel­lett valamikor a So. Chicago-i Illinois Steel-ben dolgoznom, sokkal jobb munkaviszonyok mellett dolgoznak. Ettem egy három forintos ebédet a Csepeli müvek egyik ebédlőjében. Ez megfelelt volna bármelyik amerikai étterem két dolláros ebédjének. Megtekintettem a. konyhájukat és lát­tam, hogy nekem ugyanazt adták, mint a mun­kásoknak. Egy érdekes jelenetnek voltam szem­tanúja, Három munkásfiu jöt az ebédlőbe, a szép tiszta, abrosszal leteritett asztalhoz ültek. A le­ves elfogyasztása után a kiszolgálónő (egy ötven év körüli asszony) a leves után behozta a húst és főzeléket, uborkasalátát, majd egy tányér krumplit, s anyáskodva biztatta a fiukat, hogy egyenek és egymásután rakosgata nekik az ele­delt, habár a fiuk tiltakoztak ellene.. Én a terem túlsó oldalán ültem s nekik fogalmuk sem volt, hogy én figyelem őket. Ép úgy tömte őket mint a mi derék detroiti asszonyaink tömnek enge- met amikor erre járok. Pedig ezek mindennapi vendégek a csepeli étteremben. Akivel csak beszéltem, kihangsúlyozta, hogy milyen fontos a békéért harcolni, s mondhatom, hogy mindenki baráti érzéssel nyilatkozott az amerikai népről. Óhajuk, hogy Amerika és Ma­gyarország közöt baráti giazdasági kulturális és normális diplomáciai kapcsolatok létesüljenek. Mindenki akivel beszéltem, valahogy rátért az 1906-os események előtti helyzetre s egyhangúlag megállapították hogy a helyzet minden szem­pontból jobb, mint az volt akkoriban. A kormány nagyon népszerű, Kádárról, általában minden ve­zetőről melegen nyilatkoztak. A kormány tagjai szabadon mozognak a tömegek között. Ezt a sa­ját tapasztalataim is alátámasztják. Vannak belső ellenségek is. Egy példával kívá­nok erre rámutatni. Egy volt iamerikás magyartól megkérdeztem, hogy miért olyan gazdag az étke­zés mjndeníitt? Miért nem kezd ái kormány pro­pagandát, hogy megértesse az emberekkel mi­lyen egészségtelen a túl gazdag étkezés? S rá­mutattam, hogy egy amerikai munkás megelég­szik egy szendviccsel is délben. A válasza az volt, hogy ha ilyen propagandát kezdenének, ezt rög­tön felhasználnák a népi demokrácia ellenségei, és azonnal rámutatnának, hogy a kormány kop- 1 áltatni akarja a népet. Tehát minden problémát türelemmel és megértéssel kezel a kormány, Több volt disszidenssel is találkoztam az or­szág különböző részein és meg kell jegyeznem, hogy mindegyik meg van elégedve, például Mis­lay, nemcsak hogy a régi munkabeosztásban van, hanem a vállalat egyik vezetője lett. Látom, hogy az idő múlik és alig kezdtem meg beszámolómat, azt máris be kell fejeznem. De hi szem, hogy azokat, akik jelen vannak itt ma este és olvasóinkat az ország minden táján, érdeklik tapasztalataim és lehetővé fogják tenni részem, re, hogy beszámoljak azokról nagyobb terjede­lemben a lap hasábjain és személyesen. Ezt ter­mészetesen csak úgy tehetem meg, ha lapunkat olvasó tábora minden erejével támogatja, Fejlesztik, korszerűsítik a tejipart A legutóbbi években Magyarországban a sajt­fogyasztás mintegy a kétszeresére, a vajgyártás 50, a tejfogyasztás 25 százalékkal növekedett. Az Élelmezésügyi Minisztérium tejipari igazgatósá­ga nagy erőfeszítéseket tesz az iparág további jelentős fejlesztésére. Az Élelmezésipari Tervező Intézet mérnökei már dolgoznak a második öt­éves terv időszakában létesítendő uj tejüzemek tervein. Budapesten két uj tejpalackozó üzem létesül, egyenként 80,000 liter napi teljesítménnyel. Hat nagyobb vidéki városban: Pécsett, Sztálinváros­ban, Kecskeméten, Székesfehérvárott, Tatabá­nyán és Gyöngyösön napi 30,000—90,000 liter tej feldolgozására alkalmas uj üzemet létesíte­nek. Budapesten — a már említett tejpalackozó üzemen kívül — uj tej nagyüzem, is épül, amely­ben 250,000—300,000 liter tejet tudnak majd feldolgozni naponta. Egyidejűleg modernizálják a kelenföldi tejüzemet. Az uj tejfeldolgozókban vasbetonvázas, részben előregyártott elemekből konstruált uj üzemeket építenek, esarnokszertien kialakitva, alagsorral és földszinttel. Olyan nagy hütőtesteket építenek majd, amelyek még a megnövekedett napi feldol­gozási tejmennyiség tárolására is elegendőek lesz­nek. Automatikus hőszabályozó berendezéssel szerelik fel a hűtőkamrákat. Lehetőleg hőerőmű­vek közelében helyezik el az uj üzemeket, mert igy nem kell kazánházat építeni, hanem gőztáv­vezetékkel biztosítják az uj üzemek hőenergia- szükségletét. A felsorolt uj tejüzemek 1962 és 1965 között felépülnek és megkezdik a termelést. Fogyasztá­si tej mellett kakaót, vajat, tejfölt, habtejszint, kefirt, turókészitményeket is előállítanak majd. Az épülő uj üzemekben a technológiai beren­dezések és az üvegből készült csővezetékek mo­sására központi savas és lúgos mosóberendezést állítanak fel, az üvegcsöveket nem kell szétsze­relni; cirkulációs mosással tisztítják, fertőtlení­tik. Fejlesztik a sajtgyártást is. Jelentősen mo­dernizálják az ementáli gyártástechnológiáját: ez év november 30-ig befejezik a zalaegerszegi, leg­nagyobb, modem 250 vagonos ementáliérlelő épí­tését. MmWVWHMMUMUUmMHVMUtMVmHUHV AZ OROSHÁZI Szántó Kovács János Muzeum évkönyvei több európai ország múzeumába és tu­dományos intézetébe eljutottak. A muzeum leg­utóbbi évkönyvét sok értékes tudományos müvei viszonozták a külföldi intézmények. • A HELYI népművelési szervek kezdeménye­zésére Berettyóújfaluban társadalmi munkával helyreállítanak és múzeumnak rendeznek be egy 200 éves sárréti tipusu parasztházat. MINDEN MAGYAR, AKI HALADÓ, EGY MAGYAR SZÓ OLVASÓ!

Next

/
Thumbnails
Contents