Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-07-07 / 27. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, July 7, 1960 _J2 Mit is mondott valóban a szovjet miniszterelnök? i (Befejező közlemény) Mint ismeretes, a szovjet kormány, a többi szocialista ország kormánya, tettekkel, reális politikájával bizonyította be a világ népei előtt, hogy az államok békés egymás mellett élésének eszméjéhez ragaszkodik. Az általános és teljes leszerelésről, a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetéséről és teljes megtiltásáról benyújtott javaslatok, a szocialista országok fegyveres erőinek csökkentése — úgy gondolom, felesleges itt felsorolnom a részünkről tett összes békeszerető lépéseket —, mindez konkréten bizonyítja, hogy a háború elhárítására törekszünk. Az imperialisták, élükön az Egyesült Államok agresszív köreivel, ellene voltak és ma is ellene vannak az államok békés együtt élése politikájának. Eszembe jut Camp David-i beszélgetésem Dillon úrral, az Egyesült Államok külügyminiszterhelyettesével. Mivel vasárnap volt, az Egyesült Államok elnöke helikopteren elrepült, hogy imádkozzon istenhez, és azt mondta nekem, hogy Dillon ur gazdasági és kereskedelmi kérdésekről akar velem beszélni. Ez az istenfélő ember ott, minden valószínűség szerint Powers sikeres utjáért is imádkozott. Egyébként ez az eset mintha csak illusztrálná, hogy az isten most nem hallgatja meg az imperialistákat. Az Egyesült Államok elnöke a kémrepülőgép sikeres utjáért könvörgött istenhez, mi pedig lelőttük ezt a repülőgépet. Kinek segített hát isten? Ahogy mondják, a szocializmus oldalára állt. Amikor a Dillonnal folytatott beszélgetés során azt mondottam, hogy meg kell teremteni a békés együttélés feltételeit, feltette nekem a cinikus kérdést: “Mi az a békés együttélés ? Ezt én nem értem”. Látják, hogy Dillon ur milyen arcátlan ember? Természetesen ő és a hozzá hasonlók jobb szeretnének egyedül, szocialista országok nélkül élni. De ez már nem tőlük függ. Feltehető a kérdés, ha az imperialisták ellene vannak a békés együttélésnek, miért járultak hozzá a kormányfők találkozójához, amelyet Párizsban kellett volna megtartani? Tekintettel kell lenni arra is, hogy az imperialista országok nem egységesek, megvannak a belső ellentmondásaik. Egyrészt ott a munkásosztály, a dolgozó parasztság és a dolgozó értelmiség, másrészt pedig — ott vannak a monopolisták, a kapitalisták, akik a munkásosztály, valamennyi dolgozó kizsákmányolásából szedik meg magukat. Figyelembe kell venni, hogy az imperialista országokban nem egyformán kezelik a békés együttélés kérdését. Ama beszélgetések idején, amelyeket Párizsban folytattam De Gaulle elnökkel és Macmillan miniszterelnökkel, úgy tűnt nekem, hogy bizonyos megértést tanúsítottak a békés együttélés szükségessége iránt, sőt ők maguk bizonygatták nekem, hogy a továbbiakban a különböző társadalmi rendszerű államok kapcsolatait az együttélés politikájának kell vezérelnie. Az amerikai Egyesült Államok vezető köreinek nem minden képviselője képes kiejteni még a “békés együttélés” szavakat sem, egyesek pedig, igy például Dillon, kijelentik, hogy állítólag nem értik, mit jelentenek ezek a szavak és visszautasítják, hogy a békés együttélés szellemében folytassák politikájukat. De az idő a legjobb tanitó és megtanítja majd ezeket a keményfej ti embereket is. Előbb vagy utóbb meg fogják érteni, hogy — vagy békés együttélés, vagy véres háború. Válasszanak maguk —, de miénk lesz a győzelem. Ami az amerikai népet illeti — fel kell tételeznünk, hogy levonva a megfelelő következtetéseket, olyan vezetőket választ, akik megértik a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésnek szükségességét. Bizonyos politikusok krokodilkönnyeiről... . . E?eknek az országoknak a népei — különösen a munkásosztály, a parasztság, a dolgozó értelmiség, sőt a burzsoázia egy része — nem akarnak háborút, vagy félnek a háborútól. Egyesek nem akarják, mások félnek tőle. A népek ^szivéhez közel állnak a békeharc, a háború .elleni „-küzdelem jelszavát. Az imperialista államok kormápy^i e népi tömegek nyomására kénytelenek voltak beleegyezni a kormányfők találkozásába. Úgy irányították azonban a dolgokat, hogy meghiúsítsák ezt a találkozót, és kudarcáért a felelősséget megkíséreljék a Szovjetunióra áthárítani. Azok az emberek, akik meghiúsították a találkozót, most krokodilkönnyeket ontanak. Szomor- kodnak, miként Judás szomorkodott, miután elárulta Krisztust. Keresztre feszítették a tanácskozást és most azt állítják, hogy ezért állítólag a Szovjetunió a felelős, mert — mint mondják —, miért nem lépett önként abba a csapdába, amelyet az imperialista, államok állítottak neki. . . Fel kell ébreszteni a népek öntudatát, fokozni kell éberségüket, szervezni és erősíteni kell az imperializmus agresszív politikája, a gyarmattartók elleni harcot, támogatni és segíteni kell az imperialista, a gyarmati elnyomás alól való fel- szabadulásukért küzdő népeket. Segítséget kell nyújtani azoknak a népeknek, amelyek már kivívták politikai függetlenségüket, de még gazdasági függőségben élnek, hogy megerősödjenek és szilárdan folytathassák a béke érdekeinek meg felelő politikát. Mindez arra int, hogy még inkább lerántsuk a leplet az imperializmus fekélyéről, bűneiről. Annak érdekében, hogy elhárítsuk a háborút — még a helyi háborút is, mert világháborúvá fejlődhet — minden népnek nyomást kell gyakorolnia a kormányra a saját országában, rá kell kényszeri- tenie, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elveit kövesse. A “szakadék szélén táncolás” — veszedelmes politika A rakétatámaszpontok helyének megállapítása nem biztosíthat egy országot a támadás ellen. Mivel pedig az Amerikai Egyesült Államok kormánya azt bizonygatja, hogy ő elsőként nem támad, felmerül a kérdés: miért végez hát ilyen agresszív repüléseket, amelyek megbontják az államok normális kapcsolatait és rendkívül súlyos katonai következményekkel járó konfliktusokat provokálnak ? Ha egy kormány valóban hive a békének, nem háború, hanem tárgyalások utján igyekszik megoldani a vitás nemzetközi kérdéseket, s akkor sohasem folyamodik agresszív kémrepülésekhez, amelyek épp ellentétes célokhoz: a nemzetközi helyzet kiélezéséhez és felszitásához vezetnek és háborús konfliktust idézhetnek elő. Az Egyesült Államok kormányának vezetői azt hangoztatják, hogy a május elsején lelőtt repülőgép nem volt felfegyverezve. Ez a gép csakugyan felderítő gép volt, felszerelték a felderítéshez szükséges eszközökkel — rádiólokációs berendezésekkel és fényképező készülékkel. De szállíthatott volna atombombát is. Az következik ebből, hogy olyan műszereket kell szerkesztenünk, amelyekkel megállapíthatjuk: felszerelték-e az adott repülőgépet atomfegyverrel, vagy sem? Vagy talán kérdezzük meg a gép pilótáját: “Atombombával repülsz a Szovjetunió fölé, vagy csupán kémkedésre szolgáló felszerelésekkel ?” Nem, uraim! Mi nem szándékozunk pénzt kidobni az ilyen jellegű kutatásokra, nincs szándékunkban megkérdezni a pilótától, mit visz a Szovjetunió fölé. Mi tudjuk azt, hogy ha egy repülőgép engedély nélkül behatol valamely állam területe fölé, ez diyerzió, vagy provokáció, következésképpen az illető országnak védekeznie kell. És milyen eszközök állnak rendelkezésre a védelem céljaira? Le kell lőni a repülőgépet és le kell sújtani azokra a támaszpontokra, ahonnan a gépek elindulnak. Bízunk az amerikai nép józanságában Az Amerikai Egyesült Államok és a vele szövetséges országok népeinek, azon országok népeinek, ahol amerikai katonai támaszpontokat létesítettek, arra a következtetésre kell jutniuk, hogy az Egyesült Államok politikája — Dulles politikája, Adenauer politikája “a háborús szakadék szélén táncolás” politikája. Aki pedig ezt a politikát,, képviseli, az a harmadik világháború örvényébe-taszíthatja a népeket. Milyen következtetést vonhatunk le az értekezlet meghiúsulásából? Ha az Amerikai Egyesült Államok kormánya továbbra is olyan politikát folytat, amilyet Herter meghirdetett, ha folytatni fogja a repüléseket — ez természetesen a legsúlyosabb következményekkel jár a béke ügyére. Azok az államférfiak, akik ma az Egyesült Államokat vezetik, kimutatták agresszivitásukat és engesztelhetetlenségüket. Annyira elvakitotta őket a kommunizmus elleni gyűlölködés, hogy képtelenek józanul felmérni a világban kialakult feltételeket. Ugv látszik, az Egyesült Államok jelenlegi vezetői nem képesek helyesen építeni a kapcsolatokat a különböző társadalmi rendszerű államok között. Nem a mi dolgunk, hanem az amerikai népnek kell eldöntenie, kit fog megválasztani az Egyesült Államok következő elnökévé. De a mi államunk, a mi népünk — amely békében és barátságban akar élni az amerikai néppel — természetesen érdekelt abban, hogy olyan elnököt válasszanak és olyan kormányt alakítsanak meg, amely megérti és kijavítja az Amerikai Egyesült Államok jelenlegi kormányának hibáit. Minden nép békét akar, az amerikai nép is. Ebben nem kételkedtem az Egyesült Államokban tett utazásom előtt és különösen meggyőződtem róla ott-tartózkodásom idején. És ha most a csúcs értekezlet mghiusulása, a hazugságok és rágalmak miatt és annak következtében, hogy minden erőt mozgósítottak a hidegháború felszitására, engednek is egyesek a kábulatnak, ez átmeneti jelenség, amely előbb-utóbb átadja helyét a józanabb mérlegelésnek. Ami történt, nem egyéb, mint az imperializmus végvonaglásainak együk megnyilvánulása. Az agresszív körök a jövőben is provokálni fognak bennünket. Ezért nekünk, a szocialista világ képviselőinek, a munkásosztály képviselőinek, a dolgozó parasztság képviselőinek bátran és határozottan vissza kell vágnunk a militaristáknak, meg kell hiúsítunk agresszív szándékaikat. Amikor olvasom a különböző országok sajtóját és a hozzám intézett leveleket, azt látom, hogy nem minden ember — még olyanok sem, akik az együttélés hívei és harcolnak a béke biztosításáért — érti tökéletesen a szovjet kormány Párizsban elfoglalt álláspontját. Többen azzal a kérdéssel fordulnak hozzám, hogy miután Eisenhower elnök nyilatkozatot tett a Szovjetunió területe fölötti repülések felfüggesztéséről, miért nem egyeztünk bele, hogy részt vegyünk a csúcsértekezleten. Azt mondják nekem: miért utazott ön el Párizsból, hisz az elnök eleget tett a Szovjetunió kívánságainak azzal a nyilatkozatával, hogy felfüggeszti a repüléseket?! Szeretném ezt még egyszer tisztázni. Azért teszem ezt, hogy segitsek a jóakaratu embereknek — azoknak, akik valóban azt akarják, hogy béke uralkodjék a földön — helyesen értelmezni a Szovjetunió álláspontját. Nem engedünk a provokációknak A négy kormányfő párizsi előzetes találkozóján az elnök kb. a következő szellemben jelentette be a repülések megszüntetését: “Mi, Eisenhower, az alábiakat ajándékozzuk önöknek: felflüggesz- szük a Szovjetunió területe fölött végrehajtott kémrepüléseket.” ítéljék meg önök, megengedhető-e az ilyen hangnem egy nagy és hatalmas szocialista állam képviselőivel való komoly megbeszélésen? Amikor megkértük az elnököt, Írja körül pontosan, menynyi időre függesztik fel a repüléseket, a következő két mondta: Arra az időszakra, amig a Fehér Házban vagyok. Különös figyelmet kell fordítani erre a megfogalmazásra. Már nem is szólok magáról a döntésről, hogy felfüggesztik a repüléseket. Az Amerikai Egyesült Államok elnöke jóváhagyta, közvetlenül a kormányfői találkozó előtt engedélyezte a kémrepüléseket. Miután lelőttük az agresszor repülőgépet, kijelentették, hogy az Egyesült Államok érdekében hajtották végre azokat, hogy folytattak és a jövőben is folytatni fognak ilyen repüléseket. Ezt Herter mondta, de az elnökre hivatkozott és az elnök egyetértett vele. Amikor Párizsba érkeztünk, az elnök nyilatkozatot tett a repülések felfüggesztéséről. A világközvélemény és nyilvánvalóan Franciaország, valamint Anglia nyomására tette ezt a nyilatkozatot. De minden embernek — aki csak egv kicsit is jártas a politikában — meg kell értenie, hogy mivel az elnök függesztette fel a repüléseket, felfüggesztheti a repülések felfüggesztését is, vagyis újra engedélyezheti a repüléseket, és jóváhagyhatja a repülőgépek újabb tervszerű behatolásait a Szovjetunió fölé.
