Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-02-18 / 7. szám
SS 4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Munkásmozgalom A fasiszta-barát, háborús uszító, négerellenes Mr. Meany ’George Meany, az AFL-CIO központi bizottságának elnöke ismételten bebizonyította, hogy nem érdemes annak az állásnak betöltésére, ahonnan az amerikai munkásság nevében beszél, de az amerikai munkásság érdekeivel homlokegyenest ellentétes véleményeit fejezi ki. Alig pár hónapja, múlt szeptemberben, a> san- franciscoi AFL-CIO konferencián durván rátámadt a központi vezetőség egyik alelnökére. a néger A. Philip Randolph-ra, amiért az a néger tagok egyenlő jogait követelte a szakszervezetekben. “Ki az ördög választotta önt a néger tagok szószólójának”? ordítozott Meany és figyelmeztette, hogy “jobb lesz, ha beáll a sorba”, vagyis legyen meghunyászkodó tagja a felső vezetőségnek. Az elmúlt héten Meany egy másik néger vezetővel A. Clayton Powell, harlemi képviselővel kap csolatban mutatta ki faji megkülönböztető nézeteit. Powell ugyanis rangidősségi jogánál fogva a képviselőház Munka Bizottsága megürülő elnökségi tisztségére volna soros a következő kongresszusi ülésszakon, ha pártja, a demokrata párt lesz többségben. Meany, a munkásvezér, egv di- xiekratához illő megbotránkozással “szörnyü”- nek minősítette ezt a lehetőséget. Powellt vádolta azzal, hogy gyülöletkampányt folytat, hogy sok a mulasztása és szavazási teljesítménye kifogásolandó. A Munka Bizottság jelenlegi elnöke, Barden képviselő, North Carolina-i reakciós, akinek lejár a mandátuma. Barden álláspontja a munkássággal szemben egyike a legrosszabbaknak a képviselőházban. Szakszervezeti vezetők gyakran leleplezték, mint aki útjában áll a munkásságra előnyös törvényeknek, de mindig elősegíti a munkásellenes törvények útját. A National Association of Manufacturers decemberi konferenciájára őt hívták meg vendégszónoknak, elismerésül a gyárosoknak tett szolgálataiért. Meany, a reakciós Meany négy éve vezetője az egyesült szakszervezeti mozgalomnak ,de ezen idő alatt semmi sem történt a szervezeten belül, hogy eltöröljék azon szabályokat, amelyek a néger tagok egyenjogu- beolvadását gátolják. Mert Randolph ezt nyilvánosságra hozta, azért utasította őt rendre Meany. Pedig Randolph felszólalásában az egyik megemlített vasúti szakszervezet éppen ennek következtében változtatott négefellenes alapszabályain, Powellt is azért érte Meany reakciója, mert erélyesen harcol a négerek megkülönböztetése ellen és a polgárjogi törvények keresztülviteléért. Meany közbelépett és megakadályozta a Wisconsin Federation of Labor-t, hogy támogassa Humphrey szenátor elnökjelöltségét, akinek állspontja pedig egyike a legjobbaknak a szenátusban a polgárjogi törvénnyel kapcsolatban. Meany nem szolgált rá arra a “polgárjogi kitüntetésre”, amit az Urban League adományozott neki nemrégen. De annál jobban értékeli a német kitüntetést, amit Adenauer akasztott a nyakába. Ellenértékűi szavát sem emelte fel a felújított náci és antiszemita provokációk ellen. Az “AFL- CIO News” csupán 7-soros vezércikkben tiltakozott az “enyhébb” formájú antiszemita megnyilvánulások ellen. Meany háborús és szovjetellenes álláspontja már jólismert. Támogatja az Egyesült Államok és szövetségesei fegyverkezését és egy alkalmat se mulaszt el, hogy uszítson a Szovjetunió ellen. Az osztályharccal ellentétben ő a monopóliumokkal való teljes együttműködés hive. Nagyon szeret az urakkal barátkozni. Néger Munkás Tanács alakul Philip Randolph ugylátszik nem hajlandó “sorba állni”. Nyilatkozatban kijelentette, hogy Powell úgy a kongresszus, mint az amerikai nép szempontjából megfelelőbb elnöke lesz a Munka Bizottságnak, mint Barden volt. A néger szak- szervezeti tagok egyenjogositásának előmozdítására országos mozgalom indult meg az American Negro Labor Council megszervezésére. Kétezer delegátust várnak Detroitba a május 28-—29-i alakuló konferenciára. A textilmunkások béremelést kérnek 880,000 fonó és szövő munkás béremelést igényel az elkövetkező hetekben. A Textile Workers Union 45,000 gyapot és müselyem munkásának delegátusai New Yorkban és 23,000 gyapjú és fésüsgyapju tagja delegátusainak Bostonban tartott konferenciája úgy döntött, hogy szerződés- megujitást és béremelést fog kérni a munkások részére. A döntés előzetes bejelentésként szolgál a munkáltatók részére, főképpen az északi államokban, ahol a textilmunkások zöme szervezve van. A szakszervezethez tartozó munkások számát 250,000-re vagyis az iparban dolgozók 29 százalékára becsülik. A textiliparban az a szokatlan helyzet áll fenn, hogy az ipar azon vezetői, akiknek munkásai nin- cs'enek megszervezve — és ezek vannak többségben, mert üzemeik a szervezést megnehezítő déli államokban vannak — önként ajánlanak béremelést munkásaiknak. Ezzel kettős célt szolgálnak. Először a munkásaiknál akarják azt a hitet kelteni. hogy nincs szakszervezetre szükségük, mert anélkül is kapnak béremelést, másodszor alapot adnak az északi textilbáróknak ahhoz, hogy a szakszervezetek valószinüleg magasabb követeléseinek ellenálljanak. Az ipar legnagyobb munkáltatója Burlington Industries Inc., egy összefogó vállalat, amelynek 114 üzemében és leányvállalatában 55,000 munkás dolgozik. Ez a cég kb. 5 cent órabéremelést hajlandó adni, mig a Dél- és Észak-Carolina-i üzemek vezetői 3—7 centet ajánlanak. A szakszervezet 7 és 10 cent közötti órabéremelést szándékszik kérni. Mi a véleménye egy bányásznak? E. V. Counts, egy Ally, Va.-i bányász levelet irt a “Roanoke Times”-hoz rámutatva arra, hogy ez a lap milyen nagyszerűnek látja a Kennedy- Landrum-Griffin törvényt. Counts a következőket írja: “Szerkesztői rovatukban azt Írták nemrég, hogy a Labor Day alkalmával megszavazott munka-reform törvény nagy győzelmet jelentett a nép számára. Én is megegyezem azzal, hogy győzelem volt, de a kereskedelmi kamara és a gyárosok szövetsége részére, melyek tulajdonképpen e törvényt diktálták. Ez a törvény egy árva centtel se szállította le a hihetetlen magas élelmiszer árakat, vagy a szörnyű adókat. Az elhunyt John W. Flannagen is azt mondta, hogy a részvény- társaságok ügyvédje fogalmazta meg a Taft- Hartley-törvényt is. “Munkásellenes szerkesztőik említést sem tesznek egy munkásvezérről anélkül, hogy ‘labor boss’-nak ne neveznék. Minden szakszervezeti tag a bányákban, a gyárakban, vagy az üzemekben a részvénytársaságok ‘boss’-ainak (főnökei) keze alatt dolgozik. Bizony sokan ilyen sunyi módon kezelik az igazságot. A Landrum-Griffin-törvény piketelést-tiltó cikkelye tágra nyitja az üzemek ajtaját a sztrájktörők és szakszervezetek szét- rombolására irányított erők előtt. A szerkesztő urak önöknél ezt egyéni szabadságnak nevezik. A részvénytársaságok urai is mindig ezzel érveltek a Eégi, jó, unió-előtti napok idején”. A jószívű gyógyszergyáros WASHINGTON. — Az Estes Kefauver szenátor (D. Tenn.) elnöksége alatt működő azon bizottság, amely az orvosságok drágaságának okát kutatja, újabban kiderítette, hogy a “Ciba Phar- mat'eal Products” nevű gyógyszergyár $39.50-t számított a retail gyógyszergyáraknak azért az ezer piruláért, amelyet előzőleg hatvan centért adott a katonaságnak. A gyár tulajdonosa, T. F. D. Haines a gyógyszergyáraknak azt ajánlotta, hogy ezt a csillapitószert a gyógyszertárok $65.80-ért hozzák forgalomba. Mikor Kefauver megkérdezte, hogy miért számítanak íiy magas árat a polgári lakosság részére, Haines azzal védekezett, hogy a katonaság részére túl olcsón adták a gyógyszert. Haines kihallgatása előtt azonban egy kisebb gyógyszergyár igazgatója azt mondotta, hogy ők ugyanazt a csillapitószert $3J>5-ért adják ezrenként. Miután ők nem olyan jószívüek, mint Hái- nes, a katonáknak is ennyit számítanak. Thursday, February 18, I960 Nem jogosult az Edison Go. áremelése NEW YORK. — Robert F. Wagner polgármester arra kérte a “Public Service Commission”-t, hogy függessze fel a Consolidated Edison Company részére megadott engedélyt a villany és gázárak felemelésére. A polgármester levelében megjegyezte, hogy “az áremelés helytelen és jogtalan. A Con. Edison jövedelme, haszna és osztaléka saját bevallásuk szerint is rekordmagasságot ért el, tehát megengedhetetlen újabb 14 milliós áremelést adni részükre.” A nagy áruházak egyes csoportjai is tiltakoztak New Yorkban és újabb kihallgatásokat kérnek a Con. Edison áremelései ügyében. Harcot sürget a munkásellenes törvények ellen Wayne B. Morse, Oregon állam szenátora, azon két szenátor egyike, akik a Kennedy-Landrum- Griffin-törv. ellen szavaztak, Talodoban beszélt a közlekedési munkások szakszervezete előtt és a Taft-Hartley- és a Kennedy^Griffin-Landrum- törvények elleni harcra hívta fel őket. Kijelentette, hogy e törvények csupán a munkásság gúzsbakötésére irányulnak és megjósolta, hogy a szakszervezet ama része, amely elfogadta ezt a törvényt hamarosan észre fogja venni, hogy mennyivel megnehezíti a szervezkedés lehetőségét, sőt egyes esetekben lehetetlenné teszi azt. Sürgette, hogy szervezzék meg délen is a munkásságot és az irodai alkalmazottakat. Nagyon fontosnak találja a nők megszervezését. Hogy lopják meg a munkásokat? DETROIT. — Emil Mazey, az automobil munkások titkár-pénztárosa arra kérte a szenátus munkaügyi bizottságát, hogy leplezze le a munkáltatók azon csalásait, amelyekkel több mint 32 millió dollárt rabolnak el a munkások zsebéből évenként. A munkaügyi minisztérium statisztikája szerint a “Fair Labor Standard” törvény kijátszásával a munkáltatók 1959-ben 102,082 munkásnak fizettek kevesebbet, mint a törvényes egy dolláros minimális órabért. Ez maga több mint'T 0.1 millió dollárt tett ki. Ugyancsak ezen idő alatt 199,163 munkást meg fosztottak 22 millió dollár fizetéstől azáltal, hogy túlórázásért nem fizették meg a törvény által előirt összeget. A Munkaügyi Bizottság elnökéhez, John F. Kennedyhez irt levelében megjegyezte Mazey: “valószínű, hogy még az említettnél is jóval többet raboltak el munkásaiktól a lelkiismeretlen, tisztességtelen és szélhámos munkáltatók, mert a munkaügyi minisztérium nem képes minden törvényszegést kivizsgálni”. 290 bányász veszteHe el életét ’59-ben 290 amerikai bányász vesztette el életét az elmúlt év folyamán munkahelyén, különböző szerencsétlenségek következtében és 13,090 í'övidebb időre, vagy egész életére munkaképtelenné vált sérülések következtében, a U. S. bányahivatal jelentése szerint. Az ország bányászai 16 államban 429,537,000 tonna szenet bányásztak ki a múlt évben. 143 bányászt a rájuk szakadt tető ölt meg, ugylátszik ez ma. is a legnagyobb gyilkos a bányászatnál. 43 a földalatti szállítások áldozatául esett. 21 rendkívüli bányaszerencsétlenségek következtében halt meg két bányában. A sok halálesett ellenére 1910 óta nem volt ilyen alacsony a szerencsétlenségek száma. A bánvahivatal azóta vezet statisztikát a bányaszerencsétlenségekről. Ez azonban nem vigasztalás a 290 bányász családja számára, akik kenvérkeresöiket, vagy családtagjaikat siratják. Aztán azt is hozzátehetjük, hogy a bányában dolgozók száma is erősen lecsökkent. Csak az elmúlt év folyamán 22,- 700-aI kevesebben dolgoztak a bányákban, mint az előző évben. 1959-ben 356 bányász halt meg és 14,354 sérült meg a munkában. Három nagy bányakatasztrófa történt. A hivatalos vizsgálatok megállapították azt is, hogy a bányaszerencsétlenségek 85—90 százalékát meg lehetett volna akadályozni, ha az üzem vezetőség-bevezette volna, az óvintézkedéseket. Egyes bányákban javulás állt be ugyan, de még mindig sok -olyan bánya létezik, amelynek - tulajdonosai semmit -sem*tesznek munkásaik biztonsága érdekében. - . * •
