Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-02-11 / 6. szám

Örökös küzdelem az egészségért

Pár megjegyzés a nagy influenza járványhoz. Nagy körfolyamatot

alkotnak az élőlények

Thursday, February 11, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ

Irta: GERÉB JÓZSEF *

A Magyar Szó olvasói között bizonyára vannak még elég sokan, akik igen jól emlékeznek az 1918—1919-es nagy influenza járványra. Az a járvány akkor végigszáguldott csaknem az egész világon és nemcsak betegeket, hanem a halottak százezreit hagyta maga után. Annak a gyilkos járványnak akkor a “spanyol influenza” nevet adták és a statisztikai adatokat soha sem állították össze úgy, hogy az áldozatok teljes számát megörökítették volna. Arra azonban jól emlékszem, hogy abban a vészes időkben az amerikai nagyvárosok utcáin vége-hossza nem volt a temetést végző csoportok szomorú aktusainak.

Az a járvány, amely most van “kiégőben” — amelynek az orvosok az “ázsiai” influenza nevet adták —, nem olyan virulens, nem okozott annyi halálesetet, de azért egyes helyeken igen nagy számmal ütötte le az embereket a lábaikról. Nemcsoda tehát, hogy ez a járvány is nagy ijedelmet okozott, hiszen csak Dél-Kaliforniában több mint 2 millió embert döntött ágyba. Nekem nem igen volt alkalmam megijedni, mert mikor ráeszméltem, hogy a “flu” engem is elkapott, már a tüdő- gyulladás is jelentkezett, mire a munkástársak gyorsan a közeli kórházba szállítottak, ahol oxigén koszton hamarosan magamhoz tértem és 8 napi kórházi pihenés után most már kezdek a régi kerékvágásba jönni.

Itthon, olvasgatás közben, megakadt a szemem ezen az Associated Press híren:

Virus-tenyésztés

LONDON. — Két angol tudós jelenti, hogy hosszas kísérletezés után sikerült nekik a közönséges nátha (common cold) mesterséges tenyésztése. Ez a két tudós (a Wiltshireban fekvő Harvard Hospital kísérleti laboratóriumának kutató orvosai) végre képesek a nátha viruszát az emberi testen kívül szaporítani.

Dr. C. H. Andrews állítása szerint ez a dolog 13 évi kísérletezés eredménye. Ez ugyan nem jelent még semmi végleges sikert, de most már végre lehetővé válik ennek a virusznak, — amiről eddig az orvostudomány igen keveset tudott, — a bővebb vizsgálata és lehetővé lesz a gyógyszerek vagy gyógymódok keresése, ami végre a nátha kiirtásához vezethet.

Ez a kis hir valójában beismerése annak, hogy a nátha és az influenza viruszokról nagyon keveset tud az orvostudomány dacára annak, hogy az időközönként rettenetes sok embert jausztitó járvánnyá fajul át. De még akkor, midőn nem is járvány, közismert dolog, hogy a meghűlés, a nátha s hasonló légzési megbetegedések több embert tesznek rövid időre munkaképtelenné, mint a többi összes betegségek együttvéve.

Hol a baj?

Miért van az, hogy a nátha (common cold) elleni védekezést még ma sem ismeri az orvostudomány? Hiszen évtizedek óta vizsgálják; nagy összegeket költenek kutatási célokra és időközönként nagyhangú jelentéseket kapunk, hogy végre itt a rég keresett orvosság, itt a rég keresett gyógymód, nem kell félni a náthától, már elvesztette a jelentőségét. Kis idő múltán aztán megint csak jelentkezik egy járvány, ami mutatja, hogy a kutató munkát újra kell kezdeni.

Pedig ezen a területen igazán nagyszerű kísérleteket végeztek és valóban nagyhírű tudósok szereztek maguknak hervadhatatlan érdemeket. Ilyenek például a japán Zamanouchi, Sakakami, Iwashrima; az amerikai Olitsky, Gates; az angol Gibson, Bowman; a francia Étaples és még sok más. És ime, ezen kiváló orvosok munkája dacára is ma megint csak olyan sokan kerülnek ágyba náthával, mint azelőtt; ma megint csak influenza járvánnyá alakul át a hülés-betegség, mint évtizedekkel ezelőtt.

A rejtély magyarázatára tudnunk kell, hogy a francia Louis Pasteur (1822—1895) munkálkodása előtt senki sem gondolt arra, hogy vannak olyan élőlények is, amiket sr abad szemmel nem lehet látni. Midőn Pasteur 1854—57 években a fermentáció vizsgálata eredményeképpen hangoztatni kezdje, hogy azt láthatatlan apró lények idézik elő, a világ akkori tudósai kinevették és gúnyt űztek belőle. Csak Pasteur állhatatos munkájának köszönhető, hogy végre állításának helyességéről

meggyőzte kortársait. íme, a véglények életéről szóló ismeretünk tehát mindössze csak száz éves.

Még az a csoda, hogy ily rövid idő alatt oly sok "ismeretet szereztünk róluk.

Végtelen kicsinyek

Pasteur állításának bizonyítását nagymértékben elősegítette az egyre fejlődő mikroszkóp — az a kis műszer, amivel az igen apró dolgokat megnagyitjuk úgy, hogy szemmel is láthatjuk, ha nem is magát a tárgyat, de annak a nagyított képét. Igaz, a mikroszkópot 1590-ben feltalálta a holland Zacharias Jansen, de az igen sokáig csak kezdetleges játékszer maradt, miután nagyítás közben a kép egyre homályosabb és szétfolyóbb lett, úgyhogy a részleteket nem lehetett tanulmányozni, mert az ember szeme csak bizonyos hosz- szuságu fényhullámokat fog fel.

Később azonban egyre javították a mikroszkópot, majd létrejött a “szupermikroszkóp” és 1938 óta az egyre javuló elektromos mikroszkóp került forgalomba. Ezzel az elektromos mikroszkóppal aztán képesek meglátni és vizsgálni az olyan sze- mecskét (particle), amelynek átmérője az inch egy-százmilliomod része. (Vagyis olyan szemecs- két, amiből egy incs távolságra százmilliót lehetne lerakni.)

Most aztán már tudják, hogy az emberi szem által nem látható világban az apró .lények trilliói meg trilliói élnek. Nincs olyan nagy szám, amivel a számukat ki lehetne fejezni: és nincs olyan kis szám, amivel a legaprajának a nagyságát le lehetne Írni.

És manapság már tudják (nemcsak a tudósok, de minden értelmes ember) hogy a természet örök törvénye szerint az élőlények egymással táplálkoznak és közben állandó fejlődésen mennek át. A legalsóbb rendűek csak egy sejtből álló testek, amelyek oszlás utján szaporodnak. De billió éven át ebből kifejlődtek a növények és az állatok, — közöttük a legkomplikáltabb, maga az ember is.

A körfolyamat

De most már azt is tudjuk, hogy amig a természetben a nagyobb, az erősebb a gyengébbeken táplálkozik, de ugyanakkor a leggyengébbek viszont az erősebbeken élnek. Itt viszont a sok lúd disznót győz elv uralkodik. Mert amig az élet nagyobb és komplikáltabb lesz, úgy esik a szaporodás aránya. A véglényeknél a szaporodás hihetetlenül gyors. A számarányt csak a legmagasabb csillagászati számokkal lehet kifejezni. Ezért aztán ha a bacilusok, baktériumok vagy viruszok megtámadják a “teremtés koronáját” az embert, hamarosan elbánnak vele.

A természetben igv valóságos körfolyamatot találunk. A véglényeken táplálkoznak a valamivel magasabbrendü életképződmények; ezek viszont más, magasabbrendü lényeknek szolgálnak tápanyagul. Közben azonban egyre fogy a szaporodás üteme. És végre bezárul a kör úgy, hogy a véglények megint csak a legmagasabb- rendü lényekben foglalnak helyet és használják ki azokat terjeszkedési talajnak.

De ebben a körfolyamatban a hajtóerő az. hogy az utód bizonyos méretekig hasonlítani akar a szülőkhöz, de ugyanakkor bizonyos tekintetben azoktól különbözni is akar. Ez a különbözet az egy'má’st követő generációk között kicsi, alig észrevehető, de az száz vagy ezer generáció után már lényeges.

Ha az embernél egy generációt átlagosan 25 évnek veszünk, akkor száz generációra 2,500 év esik s azt már a történelemből tudjuk, hogy a ’ mai ember sok tekintetben különbözik 2,500 évvel ezelőtt élt őseitől. A véglények szaporodása azonban igen gyors, egv-egy generációra alig pár óra szükséges. Azért egy-két év alatt akár 1,000 generáció is kifejlődik, aminél az utolsó már lényegesen különbözik az elsőtől. Ez az utolsó már túléli azt a vegyszert, ami az őseit még megölte.

így a véglények soraiban idővel újabb és újabb válfajokhoz jutunk. Azért nem lehet kiirtani az összes ilyen járványokat. Minden nagyobb járvány nemcsak újabb viruszokat hoz, de azok oly válogatósak, hogy egyszer csak a fiatalt, máskor az öreget, ismét máskor a felnőtt fiatalokat választják ki tenyésző telepnek. És végre olyan kényesek, hogy egyikük csak a tüdőhártyát, másikuk csak a torkot, harmadikok megint más test_________________________________________

részt foglal le legelőnek. Ezért nehéz ellenük a védekezés.

A tanulság: Az egészség fenntartása az emberiség örökös küzdelmét követeli meg.

.UoGfAN ÉN IAtOm

írja: ehn

>vvw\ vwv* vwvwv vwwwvwvwwwwvvwwwwwwv

A KREBIOZEN

körül folyó harcban nincs megállás

Az Independent Cancer Research Foundation Ol* Vvesi nah Bt., New York 19, N. Y.) anélkül, hogy ítéletet mondana a rákbetegség gyógyi- t t •• izn gyógyszerekről és gyógymódokról, függetlenül és önzetlenül tárja az érdeklődők elé a auionooző oldalról nyilvánított véleményeket és a különböző oldalról érkező támadásokat.

Az intézmény egyik fontos célja: a közvéleményt a gyilkos kórra, a gyógymódokra, a gyógyszerekre és az ekörül folyó vitákra irányítani. A közvélemény segítségével reméli döntőre vinni azt a vitát, amelyet már egy évtizede folytatnak a Krebiozen gyógymódról annak hívei és annak elgáncsolok

Az ICRF vezetőit és támogatóit állandóan levelekkel ostromolják részint azok, akik rákbetegségben szenvednek és tőlük segítséget kérnek, másrészt olyanok, akik meggyógyultak, vagy legalább is megszabadultak a félelmetes betegséggel járó rettentő fájdalmaktól.

A legutóbb nyilvánosságra adott értesítőben ol- vastuK a következő leveleket:

“Biztosan érdekelni fogja önöket, hogy mostanában töltöttem be 67-ik életévemet és kitünően érzem magam. Élvezem az életet, bár egy évtizeddel ezelőtt halottnak nyilvánítottak.

“Megcáfolom ezzel az American Medical Association 1950-ben kiadott jelentését. Igaz, hogy a Krebiozen orvosság használata előtt valósággal haldokoltam. De ahogyan manapság érzem magam, minden esélyem megvan arra, hogy túléljem azokat az orvosokat, akik annyira ellenzik ennek az életmentő orvosságnak a használatát!”

így ir a tiz év előtt halottnak nyilvánított és a Krebiozen gyógymóddal megmentett ember, aki jelenleg “élvezi az életet.” Lássuk mit írnak olyanok, akiktől megtagadták a Krebiozen használatát, Az egyik:

“Az orvosom azt mondta, hogy ha Chicagóba akarok menni és dr. Ivy-t felkeresni, megtehetem, de ő mossa a kezeit. Napról-napra gyengülök és már azt sem tudom mit tegyek, hová forduljak... Minden reményem abban van, hogy az ellentállás a Krebiozen vagy valamilyen más gyógyszer ellen megtörik, mielőtt számomra késő lesz. . . Kínszenvedés az a tudat, hogy van valami, ami használ, ha az orvosok elfogadnák és gyógyításra fel is használnák. . .”

Egy másik szenvedő igy ir:

“Minden orvos, akit eddig megközelitettem, elutasította a Krebiozen alkalmazását, azzal, hogy hiábavaló. Talán Önök megkönyörülnek ennek a borzalmas betegségnek egyik szerencsétlen áldozatán?... Lehetne valamit csinálni, hogy megkaphassam ezt az orvosságot — és minél előbb, mielőtt késő lesz? Vagy halálra vagyok Ítélve az életmentő gyógyszer hij- ján?”

Az ICRF annak elismeréséül, hogy a Magyar Szó !a múltban tekintélyes mértékben járult a Krebiozen és a körülötte folyó harc ismertetéséhez, elküldte e sorok Írójának legutóbb kiadott jelentésének egy kópiáját, amelyben e levelek megjelentek. De megjelentek az American Medical Ássoeiation-riek Krebiozen elleni támadásai és hamis kijelentései is, amelyeket a Krebiozen hívei, terjesztői és használói erélyesen visszautasítottak és megcáfoltak.

Az Independent Cancer Research Foundation kérésére, ennek a jelentésnek összefoglalását fogjuk a Magyar Szó közeli számaiban közölni, hogy ezzel is segítsük a"ck munkáját, akik e rettentő betegség egyik hatásos ellenszerét sikerrel használják és szélesebb körben szeretnék elterjeszteni.

Cikkeinkre előre is felhívjuk olvasóink figyelmét és kérjük, hogy ők viszont adják e lapszámunkat olyanok kefébe, akik e betegség áldozatai, vagy akiknek barátai, ismerősei között vannak olyanok, akik e mindennél rettentőbb betegségben szenvednek, (ehn)