Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-02-11 / 6. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, February 11, 1960 8 a smhsxtőköi Az ebben a rovatban kifejtett néze­tek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával Olvasóink hozzászólnak a közügyekhez Egy amerikai magyar levele megváltozóit szülőfalujáról Hegedűs Imre 48 esztendővel ezelőtt vándorolt ki Amerikába. Tavaly nyáron látogatásra ment Somogysámson, óhazai községbe. Visszatérve az USA-ba, levelet irt ottani tapasztalatairól. • Tisztelt Szerkesztőség! Igazán sajnálom, hogy csak rövid időt tölthet­tem az óhazában, rég elhagyott falumban, So- mogysámsonban. Számításon kívüli esemény jött közibe ezért kellett korábban elutaznom- Pe­dig de sok kedves élményben volt részem. Egyik ámulatból a másikba estem. Büszke vagyok fa­lumra. Igaz, levelekből már korábban is értesül­tem, hogy megváltozott a falu képe, alig-alig le­het ráismerni, személyes látogatásomkor mégis sok olyat láttam, tapasztaltam, amire nem szá­mítottam. Filmfelvételeim, amelyeket ott készí­tettem, jól sikerültek. Már sok helyen bemutat­tam és még másutt is be akarom mutatni ezeket. Jóleső érzés az itt élő magyaroknak, hogy vala­mit láthatnak a szülőhazából. Először is a termelőszövetkezeteket említem meg. Ezek a nagy gazdaságok a nagy táblákba szántott dűlők valóban megváltoztatják a falu arculatát. Sok mindenfélét hallottam már a ma­gyarországi szövetkezeti mozgalomról. Jót is rosszat is. Örülök, hogy magam győződhettem meg a valóságról, óriási lehetőségek nyílnak meg az eddig keskeny földsávokon gazdálkodó parasz­tok előtt a termelés fellendítésére. Véleményem szerint igenis szükség van rá, hogy összeszánt- sák a barázdákat, nagy gazdaságokat létesítse­nek, korszerűen gazdálkodjanak. Ezt a megálla­pításomat a következő érvekkel akarom alátá­masztani. Úgy láttam, a falusi fiatalság már nincs úgy hozzákötve a földhöz, mint ahogyan a régi vi­lágban volt- Ma lehetőségük van az iparban való elhelyezkedésre, jól fizetett szakmát tanulhat­nak, vagy magasabb iskolákba! egyetemekre jár­hatnak. Közismert tény, hogy 1948—1950-ben nagyon sok fiatal hagyta ott a földművelést és az iparban helyezkedett el. Városban nősült meg, ott alapított családot. Ezekre már nemigen 'lehet számítani, hogy valaha is visszamennek földet művelni. Beszéltem több emberrel, aki büszke önérzettel mondta, hogy fia vegyészmérnök, or­vos vagy más értelmiségi lett. Ezek sem fognak újra. visszatérni a földműveléshez. Ki fogja he­lyettesíteni a fülűből elkerült fiatalokat? Csakis a gép segíthet. Ottlétem alkalmával többször em- litettem, hogy a mezőgazdasági termelést Ameri­kában is elsősorban a gépek széleskörű alkalma­zása lendítette tel. Nagy farmok alakultak. El­öltük azt az időt, amikor a gabonatermelőknek azért fizet a kormány, hogy ne termeljenek töb­bet. Éppen a napokban olvastam egy kimutatást az újságban: annyi gabona van a raktárakban, hogy két évre is elegendő lenne. Megjegyzem, ez nem jelenti azt. hogy itt mindenki jóllakásig enet. Elfogyna az a gabona, ha mindenkinek lenne elegendő pénze, hogy kenyeret vásároljon. De hát itt más a társadalmi berendezkedés, mint Magyarországon. A termelőszövetkezetekben, azokban a nagy gazdaságokban, ahol közös a vagyon, az állam segíti, támogatja a termelőt s eredményesen lehet gazdálkodni. Jól jár a magyar parasztság, ha ezt az utat követi. A nagy gazdaságokban a gépek segítségével többet termelhet, s bizonyos, hogy ezen az utón megtalálja egyéni boldogulását. Hegedűs Imre, Akron M isit az ‘Uj a^eri kasok írják’ rovattal Tisztelt Szerkesztőség! Az ujamerikások Írják rovatot alig néhányszor olvashattuk és máris nyoma veszett- Nem a hiú­ság szólaltat meg, hogy igy nem büszkélkedhe­tünk rovatunkkal, de napjainkban mindig több fontos mondanivaló akadna a disszidált, ujame- rikás társainkhoz. Amig más haszontalan gyüle­kezetek, egyletek a saját kiadványaikban, vagy más lapok hasábjain, ontják nézetüket stb. — addig az Amerikai Magyarok Baráti köre, csen­desen nyugovóra tért. Most, amikor a békéért, az emberi jogokért folyó küzdelem hatalmas lépé­sekkel elindult, nem lehet, hogy bárki is kima­radjon e harcból. E harcban az Am. Barátok Kö­re kell, hogy az ujamerikások zászlóvivője, útmutatója, vezetője legyen. Ilyen szerepet csak harcos, aktiv munkával lehet betölteni. A mun­kához minden segítséget megad a Magyar Szó e szerencsés körülményt csak meg kell ragadni és máris megy minden. Nem tudom, hogy egy­általán valamilyen szervezeti formájuk van-e még, összeülnek-e néha-néha az egyes problémák fölötti megbeszélésre, mert a jelek azt mutatják, hogy ezt aligha teszik. Javasolnám, hogy legalább hetenkint üljenek össze. Hogy ezt gyűlésnek, vagy minek neveznék, az lényegtelen. Nyilván mindegyikük olvas újsá­gokat, vagy rádiót hallgat, emberekkel beszélget stb. Ezen tudósításokkal, értesülésekkel valaki vagy egyetért, vagy nem, tehát mindenkinek megvan a maga álláspontja, véleménye. Egy kis vitának mindig születik eredménye, hogy üjame- rikás- szemmel a szervezetnek egyes kérdések- ban mi az álláspontja, véleménye, mit kellene ten­ni, mit javasol az ujamerikások részére. A Magy. Szó mostani lapterjesztési kampányában Is sze­repet vállalhat, s szólhat az ujamerikásokhoz. Minden nappal közelebb jutunk azon időhöz, amikor a háborús" ideálok, irányzatok vezérei, követői teljesen leleplezik önmagukat. Még mi­előtt ez megtörténik, lehetősége van minden meg­tévesztett, félrevezetett ujamerikásnak otthagy­ni a kardcsörtető vezéreket és a minden erők, idők fölött diadalmaskodó béke ideálja mögé fel­sorakozni. Természetes, az ‘Ujamerikások Írják’ rovat nem csak tartalmi szempontból fontos hanem formai­lag is, mert a lappal könnyebb megbarátkozni bár kinek is, ha egy rovatkában közvetlen őhozzá, az ő ügyében is szólnak­Javasolom azt, hogy a rovatunkat rendszere­sen olvashassuk, az ujamerikások legyenek ak­tiv levelezők, bármilyen meglátásuk, tapasztala­tuk, javaslatuk vagy egyéb mondanivalójuk akad, azt Írják meg a laphoz a Barátok Köre ré­szére. Mi pedig ujamerikások, ne csendesen bó­biskoljunk, hanem ébredjünk fel és fogjon min­denki a munkához. E. Horváth Egyszerűen, de nagyszerűen Tisztelt Szei'kesztőség! A lap egyszerűen, de nagyszerűen van szer­kesztve, 'majdnem perfect. Kitűnő Írógárdája van, bárcsak minden magyarszármazásu munkás rendszeresen olvasná. A naptár valóságos kisebb- méretű Dxikon, mindenki tanulhat belőle. Szívből kívánok úgy a szerkesztőség minden tagjának, mint a külmunkatársaknak, valamint a lap mindert olvasójának erőt, kitartást a továb­bi, előttük álló nehéz munkához. John Livák Sajnáljuk... Tisztelt Szerkesztőség! Először is köszönetét mondok figyelmességük­ért, amiért hátralékosságom idején is szívesek voltak a lapot kiküldeni. Amikor okt. 10-én la­pom előfizetése lejárt, utána két hétig nem kap­tam a lapot, ami által megszűnt számomra az “Aknamező” regény értéke, mert nem tudtam a folytatását olvasni. Amikor azután a harmadik hétben újból megjött a lap és voltak szívesek a naptárt is kiküldeni, meglepetést okozott ez ré­szemre. Én tehát jobban tudom, hogy mikor jár le a lapom, mint a szerkesztőség, de a mai pros­peritásban, mint más munkás testvéreim is, .kép­telenek vagyunk időben rendezni az előfizetésün­ket. Most van csak alkalmam beküldeni a pénzt és a mulasztást helyrepótolni, hogy egy kis pénzt kerestem. Köszönet a várakozásért. N. Pokol, hűséges olvasó Támogatja a békéért küzdő ifjúságot Az Amerikaellenes Bizottság tovább folytatja áldatlan működését. Miután nincs jobb dolga, az ifjúság ellen indított hajszát. Sehogy sincs ínyé­re, hogy a világ ifjúsága békét óhajt. Most azok után szimatol, akik a múlt év nyarán elmentek Becsbe a Világ Ifjúsági Találkozóra. Eddig öt if­jút, köztük Paul Robeson fiát, Pault is beidézték a bizottság elé- A diákok országszerte tiltakoznak az Amerikaellenes Bizottság eljárása ellen és autóbuszokon mentek Washingtonba tiltakozá­suk kifejezésére. Lapunk egyik olvasója a mellékelt levelet küld­te az egyik newyorki képviselőnek. Leközöljük angolul, mert vannak esetleg, akik követve a jó példát, hasonló tiltakozó leveleket küldenének képviselőikhez. Rep. Lester Holtzman House of Representatives Washington, D. C. Honorable Sir: It has come to my knowledge that the House Committee on Un-American Activities has sub­poenaed to appear at its forthcoming hearing several participants in the VII. World Youth Fes­tival, which was held last summer in Vienna, Austria. These young people have done nothing more wrong than to add their own best efforts towards achieving what is the professed aim of President Eisenhower and the Government of the United States, and what is the fervent hope and desire of the American People: World Peace. Judging by the unsavory record of this very much un-American Committee, there can be not a shadow of doubt that the purpose of these hearings—beyond the harassment and persecu­tion of decent people with the desire for World Peace, in violation of their Constitutional rights. —is to continue the Cold War hysteria, and in this way to put a roadblock in the way of efforts to achieve World Peace through international cooperation. e i: r, It is time to remove this shameful blot off the face of the United States and to abolish this un- American Committee it has already done enough harm to the reputation of the United States. The taxpayers hard earned dollars must not be wasted on this cancerous growth on the body politic of America. I urge you to use your best efforts to prevent this new witchhunt, and to deny this Committee its request for new appropriations for the conti­nuation of its shameful and harmful work. Very truly yours, Mrs. Claire Vago TRAGIKUS HANYAGSÁG ÁLDOZATA HENRY WINSTON Ha valaki kommunista politikai fogoly s amel­lett öntudatos néger, nem számíthat egyenlő el­bánásra az amerikai börtönben. Henry Winston, a Smith-törvény hajsza egyik áldozata hiába pa­naszkodott. hogy beteg. Gyakori erős fejfájásai, szédülési rohamai, végtagjainak gyakori bénulá­sa, szemvérzés csupán egy néhány ártalmatlan pirula kiutalását eredményezte a Terre Haute-i börtönvezetőségtől, ahol 4 évet töltött le a 8 éves tüntetéséből Végre ügyvédje, családja és az ügyével foglal­kozó védelmi bizottság erélyes közbenjárására a már egyik szemére megvakult és járni sem tudó Winstont erős fedezék mellett New Yorkba hoz­ták, ahol a Montefiore Hospital-ban nagyon sú­lyos műtéten ment keresztül agydaganat eltávo­lítására. Az életveszélyes állapotban levő beteg ágya mellé fegyveres őrt állított az embertelen hatalom, Ügyvédje tiltakozására az őr az előszo­bában telepedett le. A Winston Védelmi Bizottság arra kér min­den emberséges amerikait, hogy levélben vagy sürgönvileg kérje Henry Winston szabadlábra helyezését (parole). Kérelmét küldje erre a rím­re: Mr. George J. Reed Chairman, Brd. of Parole 101 Indiana Ave. Washington D. C. Versenyt a nép jólétére, I7~m a gonosz fegyverekre,!

Next

/
Thumbnails
Contents