Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-02-11 / 6. szám

Thursday, February 11, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Weinstock Lajos: UTÍ JEGYZETEK MOSZKVA Szokás, a legjobb falatot utoljára hagyni. Én ugyan nem tartozom azok közé, akik az életben ezt gyakorolják, de most az egyszer kivételt te­szek. A moszkvai tapasztalatok leírását utoljára hagytam, pedig ide jöttem először, amikor Berlin­ből a szovjet repülő elhozott. Csak rövid időre áll­tunk meg Vilnában, a Litván Szocialista Köztár­saság fővárosában, mig megebédeltünk. A moszkvai repülőtéren az építő munkások szakszervezeti képviselője és az Össz-Orosz Szak- szervezetek külügyi osztályának vezetője foga­dott. A barátságos fogadás különösen jóleső érzés annak, aki nyelvtudás nélkül érkezik egy ország­ba. Az én hiányos nyelvismeretemet azonban bő­ven pótolta az oroszok alaposabb felkészültsége. A fogadits folyamán felhívták figyelmemet ar­ra a tényre, hogy a szovjet szakszervezetek a leg­szorosabb kapcsolatot tartják fenn a Kinai Nép- köztársaság és a népi demokratikus országok szakszervezeteivel. Azonkívül baráti összekötte­tésben vannak az olasz, francia, indiai, indonéziai, japán, délamerikai, skandináv, ausztráliai és afri­kai szakszervezetekkel. Sajnálatukat fejezték ki afölött, hogy ,eddig még nem sikerült szélesebb- körű kapcsolatot teremteni az amerikai szakszer­vezeti mozgalommal. A szovjet munkások nagy érdeklődéssel figyelték, az amerikai acélmunkások sztrájkját és tiszteletüket fejezték ki az acélbá- rókkal szembeni harcias magatartásuk iránt. A szovjet szakszervezetek általában jól ismerik a Landrtim-Griffin munkásellenes törvényt és a monopóliumok állandó támadásait az amerikai munkásosztály jogai ellen. Azon óhajuknak ad­tak kifejezést, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió között fennálló kultur-látogatási-cse- reegyezmény keretein belül sor kerül arra, hogy amerikai szakszervezeti tagok és vezetők minél nagyobb számban látogatóba mennek és személye­sen győződnek meg arról a hatalmas fejlődésről, amely az utolsó néhány esztendőben a Szovjet­unióban végbement. Foh t'os heveiét ekségei Miután elhelyeztek egy kényelmes, modern szál­lodában, a vendéglátók az én kívánságomra bíz­ták. hogy mit akarok megnézn? és meddig akarok maradni. Ha tőlem függött volna, ókkor legalább egy hónapig maradtam volna ebben a gyönyörű városban,, amelyet 1937 óta nem láttam. Sajnos időm limitálva volt és csak rövid pár napot tölt­hettem Moszkvában. Mit is nézhetek meg? Szaktársaim, iaz épitőmunkások azt ajánlották, hegy látogassak el egy pár nagyobbszabásu-épít­kezés színhelyére. Büszkén említették, hogy a 7 éves terv ideje alatt a Szovjetunióban 15 millió lakást építenek fel. Már 1959-ben is 2,200,000 la­kás épült fel. Ha nem is sorrendben, de a követ­kező érdekes élményeimről akarok említést tenni: A Moszkvái Egyetem 202 éve áll fenn és egyi­ke volt mindig az orosz tudomány es kultúra fő­központjainak. Az egyetem világhírű uj épületét 1953-ban építette a kormány'íá moszkvai Lenin dombokon. Méreteiben az egyetem egy 60 ezer lakosú városnak felel meg. A 32 emeletes főépületen kívül külön épületei vannak a természet és tudomány fakultásainak, vannak laboratóriumok, sportarénák, botanikai kertek, stb. 40,000 különböző terem van, ebből 6,000 hálószoba a bennlakók részére. Az egyetem nek több mint 25,000 tanulója van, akik a Szov­jetunió 60 különböző nemzetiségét és 26 külföldi országot képviselnek. A könyvtáraiban 5,500,000 könyv, azonkívül múzeumok, színház- és klubter­mek állanak a tanulók és tanárok rendelkezésére. A tantermek és laboratóriumok modern appará­tusainak száma felmegy egymillióra is. Mint minden szovjet iskolában, a tanítás itt is ingye­nes, a kormány azonkívül ösztöndíjjal biztosítja a diákok gondtalan megélhetését. A Kremlin és a Vörös tér. Nincs olyan látogató, akár külföldről, akár a Szovjetunió területéről jön Moszkvába, aki ne töltene el. néhány órát a Krem­lin épületeiben. A tanácstermek kivételével az épületcsoport minden más része nyitva áll a láto­gatók számára. A Kremlin falain belül három ha­talmas templom ékeskedik. Ezek rendkívül érde­kes és értékes múzeumi tárgyakat tartalmaznak. 7—SCO éven keresztül ezekben a templomokban temették el a cárokat arany, ezüst és gyémántok­kal díszített koporsókban. A falakat és ablakokat diszitő festmények a középkor legjobb művészei­nek a munkái. Nekem még abban a kivételes megtiszteltetésben is részem volt, hogy egy láto­gató csoporttal együtt megnézhettem Lenin lakó­helyét és irodáját a Kremlinben. Külön muzeum őrzi Lenin egyéni életét visszatükröző tárgyakat. Lenin halála után felesége, Krupszkája ott lakott élete végéig. Ki jövet, a Vörös téren megnéztük a Lenin Mauzóleumot, amelyben Lenin és Sztálin üvegko­porsókban alusszák örök álmukat. Katonák állnak diszőrséget" a koporsók előtt. Felépítése óta a mauzóleum előtt kora reggeltől késő estig hosszú sorban sorakoznak a látogatók, úgy külföldi, mint szovjet emberek, akik haláluk után is tisztelettel adóznak országuk és uj életük megálapitóinak. A Kremlinnel szemben, a tér másik oldalán áll ä GUM nagyáruház, amely vetélkedik a newyorki Macy’s vagy Gimbels “department store”-al. A bejáratán a vásárlók ezrei hömpölyögnek ki és be. Magam is bementem. A pultok előtt mindenütt- tömegek állnak. Az egyikhez én is hozzáférkőz­tem, kiváncsi voltam, hogy-.mi akarnak egyszerre annyian vásárolni. Felágaskodtam, hogy jobban lássak. Szánkák, korcsolyák, ski felszerelésék s általában a téli sport cikkek osztálya volt a szé­leskörű-érdeklődés központja. ­Á Bolfeöj Színházban két estén át két élvezetes előadást láttam. Harmadik este bábszínházban voltam. Negyedik este a híres moszkvai cirkuszt látogattam meg. Ezt nemsokára alkalmunk lesz az Egyesült Államokban üdvözölni, hires komiku­sával, Oleg Popov-al együtt. A cirku -z lényegesen különbözik az itt ismert Ringlíng Brothers cir­kusztól, magasabb nivóju teljesítményeivel. Állat- áereglfefeí bohócai és többi élőádói művészi prog­ramot nyújtanak. ­Az uj szovjet ember Volt alkalmam ellátogatni gyárakba, üzemek­be. Beszélgettem munkásokkal, mérnökökkel és technikusokkal. A hétéves terv kimeritihetetlén témájuk. Sökan laknak már uj lakásban, de még vannak, akik kevés kényelemmel biró régi laká­sokban várják, mig- rájuk kerül a sor. Sök min­denről beszélgettünk, ők kiváncsiak voltak Ame­rikáról hallani. Különösen az érdekelte őket, ho­gyan fogadták Kruscsevet az Egyesült Államok­ban. Habár már tudták a részleteket, újra akar­tak hallani a fogadásról. De kiváncsiak voltak a mi politikai, életünkre, a szakszervezeti mozga­lomra is és főkép azt akarták tudni, hogy mit teszünk a béke érdekében. Beszélgettünk a 2-ik világháború borzalmas pusztításairól, a nácik ke­gyetlenkedéseiről a szovjet földön. Nem tudják megérteni, hogy miért engedik Nyugat-Németor- szs&gbt ismét felfegyverkezni. Bennünket elég jól ismernek. Általában jól van­nak informálva, különösen azóta, amióta külön­böző delegációk jártak ott innen és jöttek hoz­zánk. A Bolsoj Ballet és a Mojsejev táncosok amerikai útjáról filmet készítettek és százezrek nézték meg a Szovjetunióban. Meg is jegyezték, hogy az amerikaiak éppen úgy élvezték az ő mű­vészeiket, mint ők az amerikai kulturcsoportokat. Beszélgetéseim a szovjet emberekkel és meg­figyeléseim nagyon érdekes következtetésekre késztettek. Visszaemlékezve 1937-ben tett láto­gatásomra., megállapítottam, hogy jelenleg a ré­gitől eltérő embertípusokat találtam a Szovjet­unióban. 1937-ben' arról beszéltek, hogy milyen nagy nehézségekkel kell még mindig megküzde- niök, hogy az ország ellenséggel van körülvéve, Hitler-Németország, a lengyel, magyar, bulgár, stb. fasizmus veszélyt rejt magában. Ma a szov­jet polgár önbizalma magas fokon áll. Büszke, szerény, intelligens, de egyszerű. 42 évvel a for­radalom után két generáció nőtt fel és egy újfajta, ember alakult ki. A szovjet polgár mentes attól a mindennapi kis intrikától, amivei mi olyan bő­ségesen vagyunk megáldva. Nála már nem divik a “szabad vállalkozás” (Free Enterprize) gya­korlása, ami abban merül ki, hogy az- egyéni bol­dogulást csak úgy érhetjük el, ha az előttünk ál­lóra rátaposunk, ők a kollektiv élethez szoktak. Közösen egy célért dolgoznak. Senkisem él vagy szerez javakat mások kizsákmányolásából. Ez a kollektivizmus nyilvánul meg a gyárakban, üze­mekben, az iskolákban, egyetemeken, a szakszer­vezetekben és a társadalmi élet mindén formájá­ban. Ebben a társadalomban az ember a legna­gyobb érték és a gyermek az élet koronája. A kollektiv társadalom kollektiv biztosítást nyújt a gyermekkortól az aggkorig. Az ember minden társadalmi szükségletéről gondoskodik. 7 Nem kell félni a betegségtől, sem attól, hogy mi lesz, ha megöregszik. A gyermekek felnevelés«^ iskoláztatása szintén nem gond. Boldog emberek és boldogan néznek a jövő fe­lé. Bucsuzásomat csak az a gondolat tette köny- nyebbé, hogy az emberiség minden rétege hason­ló szép jövőt fog kivivni magának. Véres terror Dominikában Rafael Trujillo dominikai véréskezü diktátor 30 éve tartó népelnyomása remélhetőleg végső sza­kaszához érkezett. Az elmúlt három hét alatt olyan nagyarányú, a nép minden rétegére kiter­jedő tömegletartóztatást végzett, hogy a köztár­saság hat püspökének aláírásával pásztorlevél jelent meg az emberi jogok megvédése érdeké­ben, amit minden templomban felolvastak. Is­mert tény, hogy az egyház csak súlyos esetekben ad ki pásztor levelet. 1,500-tói 5,000-ig teszik azok számát, akiket a diktátor börtönbe záratott azon címen, hogy ‘veszélyeztetik az ország biz­tonságát.’ Washingtonban Venezuela követe kormánya megbízásából kérte az Amerikai Államok Szerve­zetének rendkívüli gyűlését, hogy vizsgálja meg a Dominikában dúló terrort’. Trujillot a szervezet alkotmányának megsértésével vádolja, hogy kon­centrációs táborokat állított fel és hogy az elfo- gottakat brutális elbánásban részesítette, egy dominikai lapban .megjelent hir szerint 40 személyt egyenként 30 évi börtönre ítéltek.. Mind ismert társadalmi vezetők, közöttük égy női mér­nök. A köztársaságból újabban New Yorkba ér­kezett egyén, azt állítja; hogy a letartóztatások már 5,000 re emelkedtek,- hogy a papok nem hágyhatják el lakásaikat, hogy a titkosrendőr­ség mindenütt ott van, az emberek nem mernek beszélni egymáshoz. . . New Yorkban a Dominikai Szabadság Mozga­lom töb mint 200 tagja tüntetést rendezett a do­minikai konzulátus és az Egyesült Nemzetek előtt, plakátokon tiltakozva a Trujillo terror el­len. A STATE DEPARTMENT ÁLLÁSPONTJA Külügyi tisztviselőink azt a véleményüket (nyilvánították, hogy az Amerikai Államok Szer­vezete megvizsgálhatja ugyan a dominikai hely­zetet, de semmit sem tehet a megváltoztatására. Éitiekes, hegy a tüntetésről megjelent fényképen az egyik plakát azt tartalmazza: “Az amerikai követ kapcsolata Trujillo diktátorral sértő ;a do­minikai népre.” De a State Department tisztvise­lői még nem tudják, hogy milyen álláspontot foglaljanak el. Nem hajlandók felvilágosítást, ad­ni a Dominikában történtekről, mert nem akar­nak “ezzel L; ártani Trujillo áldozatainak helyze­tén.” A Pentagon is.avval van most elfoglalva, hogy magyaiázatot adjon, mint csinál 4,000 ame­rikai tengerész éppen most Dominika1 fővárosá­ban? Semmi mást, mint pihennek s szórakoznak egy heti tengeri gyakorlat fáradsága után. Egy amerikai repülőgép-anyahajó, egy olajszállító ki­sérő, egy tengeralattjáró mentőhajó, egy szük­ségleteket szállító és három torpédó hajó van je­lenleg Ciudad Trujillo kikötőjében. A “látogatás” már régen tervezve volt, mond­ja a Pentagon egy szószólója és különben is “'nincs tudomásunk semmi olyan helyzetről, mely szükségessé * tenné £ terv megváltoztatását”. Trujillő nem az egyedüli fasiszta diktátor, aki megszorultságában segítséget várhat Washing­tontól A délamerikai államok az O. A. S. rendkívüli gyűlésén a szervezet Santiagoban elfogadott nyi­latkozatával legalább erkölcsi nyomást szándé­koznak gyakorolni Trujillo ellen. Az augusztus­ban elfogadott nyilatkozat “az egyéni szabadság," a társadalmi igazság és az alapvető emberi jo­gok” védelmét hangsúlyozza. Az ifjak elítélik a Waller-SizoSisísol Az Amerikaellenes Bizottság, amely a múlt hé­ten kihallgatásra beidézte az elmúlt nyáron Bécs- ben megtartott Ifjúsági Világtalálkozó nagyszá­mú amerikai delegációjának öt tagját, éles elbí­rálásban részesült az ifjak részéről. A rosszaka­ratú és alkotmányellenes kihallgatáson a beidé­zettek nem voltak hajlandók semmi kérdésre vá­laszolni és egyik a másik után Írott nyilatkozat­ból olvasva, politikai üldözésnek bélyegezte a ki­hallgatást. Az egyik beidézett, Paul Robeson jr. elektro-mérnök, a világhírű énekes fia volt, aki azzal vádolta, a Walter-bizotságot, hogy minden­kit üldöz, aki a békéért és a faji, egyenlőségért harcol.

Next

/
Thumbnails
Contents