Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-02-11 / 6. szám
Thursday, February 11, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 A 90 éves küzdelem A Lincoln idejében megindult szabadságmozgalom még mindig befejezésre vár 90 évvel ezelőtt az ország: elfogadta az alkotmánymódosítások XV. pontját. A XV. módosítás az alkotmányba foglalta azt az elvet, hogy “egy polgárt sem szabad megfosztani a szavazás jogától az országban, vagy az államokban a szine, faja vagy előbbeni rabszolgasága miatt”. A XV. Módosítás elismert célja az volt, hogy a XIII. Módosítással 1865-ben felszabadított néger népnek megadja a szavazati jogot. A néger nép azóta véres harcokat fo lyta- tott azért, hogy gyakorolhassa alkotmányos jogát és most, 90 év után az Egyesült Államok kongresz- szusa is foglalkozni kezd azzal a felelősségével, hogy a néger népnek a déli államokban is lehetővé tegye azt, hogy szavazhasson. Nem azért, mintha csak most jutott volna tudomására ez a jogfosztás, hanem inkább a közvélemény és a politikai helyzet nyomása kényszeríti erre. a lépésre. A kormány Polgárjogi Bizottsága még a múlt szeptemberben jelentést tett a néger nép jogfosz- tottságáról és azokról a módszerekről, amelyeket a déli fajgyűlölők használnak az alkotmány erre- vonatkozó pontjának megsértésére. A statisztika szerint az összes déli államokban a szavazó korban levő négerek csak 25 százaléka, mig a fehérek 60 százaléka van regisztrálva (beiktatva) A legelvetemültebb kifogásokat találják a déli hatóságok a néger szavazók kirekesztésére az iktató lajstromból. Egyetemet végzett férfiakat riászaütásitbttak azzal, hogy nem tudnak elég jól irni-olvasni. Hosszú és komplikált kérdéseket tesznek fel a jelentkezőnek pl. arról,' hogyan értelmezi az alkotmány egyes szakaszát. A válasz persze mindig elfogadhatatlan. Egy szó helytelennek minősített kiejtése is elég a visszautasi- táshoz. De nem riadnak vissza erőszakosabb eszközöktől sem. A legegyszerűbb az, hogy lincshangula- tot teremtenek és a helység néger szavazói, még azok is, akik iktatva vannak, távolmaradnak a szavazástól. Nyílt fenyegetés, testi vagy gazdasági fenyítés, a sheriff személyes látogatása, a V hite Citizens Council propaganda tevékenysége legtöbbször eredménnyel jár. De voltak néger polgárok, akik életük feláldozásával ragaszkodtak jogaik gyakorlásához. Minden üldözés ellenére a néger nép sohasem adta fel a szabadságáért, egyenlő jogainak elismeréséért folytatott harcát. Arányban az egész világra kiterjedő felszabadulási mozgalommal, amelyből erőt merít, nő az amerikai néger nép bátor fellépése is. A szövetségi kormány csendes hozzájárulása A déli államok törvényszegése ellen a szövetségi kormány az utóbbi évekig semmi lépést nem tett. A néger népnek csak bírósági pereskedés állt rendelkezésére, de az eleve hatástalannak bizonyult, miután a déli bíróságokra és esküdtszékekre volt bizva a döntés. (Kutyára a hájt.) , Egyénileg bármelyik néger beperelhette az állami tisztviselőt, aki őt a szavazati jogától megfosztotta, de egyrészt a pénz hiánya, másrészt a megtorlástól való félelem miatt nem tehette ezt meg. Csak az 1957-i kongresszusi Polgári Rendelet jogosította fel a szövetségi kormányt, hogy az igazságügyi minisztériumon keresztül közbe lépjen, ha peres üggyel hozzáfordulnak a szavazati jog megsértése kérdésében. Azóta is csak egy ilyen ügyben történt döntés, biró által, esküdtszék nélkül. Néhány héttel ezelőtt Louisiana államban 1,377 néger nevét visszahelyezték a szavazó listára, miután a fajgyűlölő Citizens Council kezdeményezésére eltávolították onnan. Jön a választás, munkában a politikusok Az 1957-es törvény nem valósult célravezetőnek, mert hosszadalmas lefolyású és csak egyé- nak vagy kisebb-nagvobb csoportok által megindított pert intéz el, de nem oldja meg a választási joggal való visszaélést, aihit a déli államokban egy egész népfajra kiterjesztenek. A néger nép jogainak helyreállítására a szenátushoz vagy a képviselőházhoz az utóbbi években gyakrabban benyújtottak törvényjavaslatokat. Bár nem voltak messzemenőek, mégis mindig fennakadtak az illetékes bizottságoknál, a fajgyűlölő déli demokrata és a velük kooperáló reakciós republikánus honatyák jóvoltából. A szenátusban a faji felsőbbrendűség papja, Eastland szenátor és a képviselőházban a nem kevésbé reakciós Smith, virginiai képviselő (a Smith-tör- vény apja) volt a felelős bizottság élén. A közelgő választásokra való tekintettel jelenleg nagyobb érdeklődést mutatnak Washington- Dan a polgárjogi törvényhozás iránt. Tavaly benyújtott és polcon heverő javaslatok is tárgyalásra kerülnek. Az elmúlt héten a szenátus nagylelkűen és néhány évtizeddel elkésve elfogadott egy javaslatot, amely megszünteti a választási adót a “poll tax”-et. Ezt csak a déli államokban alkalmazzák a szavazók számának korlátozására. Az általános vélemény szerint ez ma már nem bevált eszköz a négerek ellen, akik ennél nagyobb áldozatra is készek jogaikért. Inkább a nemzeti szégyenfolt eltüntetése vitte rá a szenátorokat, hogy többségi szavazattal elfogadják a javaslatot. A kormány Polgárjogi Bizottsága azt az ajánlatot tette, hogy szövetségi iktatók vegyék át az iktatást ott, ahol déli állami hatóság nem hajlandó a néger polgárokat beiktatni. Bármely területről beérkezett kilenc feljelentés alapján az elnök megállapítaná, hogy visszaélés áll fenn és kijelölne szövetségi iktatókat a munkára. Ezt a javaslatot az igazságügyi minisztérium ellenzi, egyrészről mert nem szívesen látja azt, hogy jogi ügyek az elnök és a bizottság hatáskörébe kerüljenek, másrészt ez az intézkedés csak szövetségi választásokra terjedne ki, márpedig a helyi választások talán még nagyobb fontossággal bírnak a néger nép számára. De még az a helyzet is felmerülhet, hogy a déli hivatalnokok nem ismernék el a szövetségi iktatás érvényességét és nem engednék az igy beiktatott négereket szavazni. Ehelyett egy másik javaslatot nyújtottak be, amely felhatalmazná a szövetségi bíróságokat á déli államokban, hogy ellenőrzőket nevezzenek ki oda, ahol visszaéléseket tapasztalnak. Ezt a tervet az NAACP és más szervezetek ellenzik, mert csak hosszadalmas, célra nem vezető bírósági eljárásokat látnak mögötte, még hozzá olyan déli bíróságok előtt, amelyek az utolsó hat év alatt, amióta a Legfelsőbb Bíróság az iskolák integrálását elrendelte, öt déli államban egy néger gyermeket sem helyezitek el fehér iskolában és négy másikban csak mutatóba egy néhányat. Közben a Kongresszusban a két porthoz tartozó törvényhozók politikai labdaként kezelik a néger egyenjogúság előmozdítását célzó polgárjogi törvényjavaslatokat. Az északi demokrata pártiak nem akarják támogatni a republikánus adminisztráció által benyújtott vagy támogatott javaslatokat, mert úgy képzelik, hogy ezáltal a republikánusokat segítik választási előnyhöz jutni. (William P. Rogers szövetségi főügyész pl. úgy ismertette az utóbbi javaslatot, hogy az Nixon alelnök teljes támogatását élvezi. így akarjá felépíteni a reakciós Nixont a néger választók előtt.) A déli demokraták pedig testületileg ellene vannak minden polgárjogi törvénynek. A.“demokratikus” Amerikában még messze vagyunk attól, hogy a tiszta demokrácia a nép minden rétegében egyenlően érvényesüljön. A kétszeresen kizsákmányolt és jogaitól megfosztott néger nép 95 évvel azután, hogy Lincoln elnök rabszolgaláncaitól megszabadította, még mindig hősiesen küzd a minden polgárnak kijáró legelemibb jogáért, a szavazati jogért. Most nem tértünk ki a többi polgári jog, úgymint az egyenlő tanulási, kereseti, lakhatási, étkezési, utazási jog — általában az elhetési lehetőségek megtagadására, ami elnyomó súllyal nehezedik a néger népre. A szabadságszerető amerikai nép minden rétege érdekelve van abban, hogy mindenki egyen lően részesüljön az emberi jogok élvezetében és ezért kötelességük a néger népet támogatni, hogy országunk egyenjogú polgára legyen. KILAKOLTATTÁK A NÉGER CSALÁDOKAT FORT LAUDERDALE, Fia. — Egész sereg néger családot lakoltattak ki, miután sztrájkba léptek a háziúr ellen és nem fizették meg házbérüket. A háziúr sem sokat nyert gonoszságáért. Elveszített néhány ezer dollár házbért, fizetheti az ügyvédi és sheriff költségeket, s ami a fő az egész környék gyűlöletét is magára vonta a kilakoltatásokért. Az egyik háziúr pert indított a lakók ellen és reméli, hogy a 250,000 dolláros kártérítési per megfizeti veszteségeit. A lakók vezetői pedig remélik, hogy a város látván a helyzetet, a nép nyomorúságát, tesz valamit az iránt, hogy olcsóbb lakásokat építsenek a kisjövedelmű családok részére. A sheriff alig győzte a munkát. 92 családot tett ki az utcára, s vagy 400 család ügye került a bíróság elé. A Ellentállás nem volt a lakók részéről Egyetlen egy magányos nő állt ellen a kilakoltatásnak és letartóztatták, mert gátolta az “igazság szolgáltatás” kivitelezését és sértegette a “sheriff” segédeit. A Linden és Alden nevű bérházak jó néhány ablakát beverték a lakók és apró rongálásokat is elkövettek a házban. Néhány lakásban papir- tüzet is csináltak a lakók elkeseredésükben, de-ko moly kárt nem okoztak a háziúrnak. A ház igazgatója Mitchell Davies .természetesen a lakókra hárítja mindenért a felelősséget. A Linden ház igazgatója Jack Frazer azt állította, hogy : “lövöldözésekkel akadályozták meg a lakókat a házbérek kifizetésétől”. George McQuay, a jobb életkörülményekért küzdő néger bizottság feje, úgy nyilatkozott* hogy csoportja ellenzi az erőszakot.” A kilakoltatottak elszéledtek. összeköltöztek családjaikkal és barátaikkal, bizony szűkös lakás- viszonyok között élnek. McQuay családja is a kilakoltatottak között volt s azt mondta hogy olyan viskóban laknak, ahol nincs se kályha, se tűzhely, se hűtőszekrény és heti 16 dollárt fizetnek érte. 1 A házbérek emelése váltotta ki a házbér-sztrájkot A Linden és Alden házakban ismét felemelték a lakások bérét egy dollárral hetenként. A lakók tiltakoztak, mert kis jövedelmükből már az eddigi házbért is alig bírták fedezni. “Néhányan azt mondták, hogy inkább a fák alatt, vagy a garázsokban alszanak, semmint még több házbért fizessenek”, jómagam is azok közé tartozom”, mondta McQuay. A háziúr nem busul valami nagyon ... A háziúr alig győzi újból kiadni a lakásokat, annyi a jelentkező. Nem is hajlandó visszavenni a régi kilakoltatott lakókat, mondta az ügyvezető. Quay megjegyezte, hogy a bizottság nem bojkottálja a lakásokat, mert hiszen majdnem lehetetlen lakást kapni. Céljuk csak az, hogy felhívják a város figyelmét, hogy tegyenek valamit a kiskeresetű. nép érdekében, mert iszonyú a helyzet a lakás kérdésekben. Különösen az amúgy is szűkölködő néger családok szenvednek a háziurak kizsákmányolásától. EGY MAGYAR SZÓ OLVASÓ! MINDEN MAGYAR, AKI HALADÓ, ▼ ▼ T-T T~y ▼▼▼■▼▼▼TTTT ▼***! j FIGYELEM, LOS ANGELES! < j Wsinstock Lajos beszámolója február 21-én, vasárnap délután < 1 órai kezdettel a Munkás Otthonban * 1251 S. St. Andrews Place * a Los Angeles és környéki magyarság részére Az ebéd ára §1.50, adomány 50 cent 4 Házilag készült hurka, kolbász és csirke-ebéd 4 1 előzi meg az előadást. i i Hozza el ismerőseit. Mindenkit szívesen látunk , i t t v TAriT"<r,^rA|riri^r «r t't'»■V- *
