Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-02-04 / 5. szám

\MEHHiAl MAGYAR S/0 L11 ui s clay , Elmebetegség - '’növekvő üzlet” Nem a gyógyítás, a szenvedések csökkentése a gyógyszer gyárosok cél] a, a profitszerzésre, üzleti gyarapodásra a félrevezető hirdetés is jó eszköz Nácieiienes feeg gpiés a Union Square-en Hideg- téli este volt New Yorkban, kedden ja­nuár 26-án, de a gyárakból kiözönlő munkások ezrei jöttek el a Union Square-re tüntetni a Nyu­gat-Német országban megindult és máshová is elterjedt fasiszta és antiszemita provokációk el­len. Az Egyesült Államokban történt incidensek és leleplezett fasiszta irányú szervezetek meg­szüntetésére és a fasizmus feltámadásának meg- pátlására kérte Eisenhower elnököt a megjelen­tek által egyhangúlag elfogadott felhívás. Sür­gette továbbá a külpolitika olyan irányítását, amely megszüntetné Nyugat-Németorszagban a fasizmus újjászületését, a Bonn-kormánv felfegy­verzését és a trösztök és kartellek újbóli felépíté­sét. Másfél óra hosszat hallgatta a tömeg a szó­noklatokat. Ezek között volt Joseph C. Martinez presbiteriánüs lelkész és a Portorikói Segélyprog­ram alelnöke, Julius Emspak. a United Electrical Union országos' titkára, John McManus, a Na­tional Guardian szerkesztője, Mark Markman egyetemi diák, Millen Brand iró, Cazimir No- wacki lengyel társadalmi vezető, Ged dia Sandler fcsidó vezető. June Gordon volt a gyülésvezető. A. tömegtüntetést a Committee to Stop the Revival ©f-Naziism and Anti-Semitism szervezete. ¥m YORKI mmmwá ..Becstelen városi tisztviselők közreműködtek kis háztulajdonosok becsapásában A newyorki kis háztulajdonosokat évente sok millió dollár erejéig csapták be a fütőolaj-szállitó cégek. A csalást a városi ellenőrzők lepénzelésével folytatták, állítólag már több mint hét éve. A városi adminisztráció Vásárlási Osztályának (Department of Markets) “Súly és Mérték” al­osztálya tagjaihoz vezetnek az újonnan felfede­zett panama bűnös szálai. Az alosztályban ural­kodó korruptságot nemrégen leplezték le, ami­kor nyilvánosságra került, hogy pénzért szemet hunytak és megengedték kapzsi, becstelen mészá­rosoknak, hogy a hús minőségénél és mérésénél becsapják a vásárló közönséget. Az olajpanamát először Brooklynban fedezték fel, de az ügyészség kiterjesztette a vizsgálatot New York -többi kerületeire is. Két városi ellen­őrző tisztviselőt tartóztattak le, akiket azonban szabadon bocsátottak, amikor azok megigérték, hogy közreműködnek a hatósággal a kivizsgálá­soknál. Bevallották, hogy ők maguk évente 19,250 dollár mellékkeresetre tettek szert a csalások folytán. A fűtőolaj vásárlóik megkárosítása úgy történt, hogy az olajat házhoz szállító teherautó vezetői úgy manipulálták a szivattyúkat, hogy bizonyos mennyiségű levegőt nyomtak a háztulajdonos tar­tályába olaj helyett. Ezt a mérőjeíző épp úgy ki­mutatta, mint a beszivattyuzott olajmennyiséget. A levegő a szállítás 5—10 százalékát tette ki. Egyedül Brooklynban 15 millió dollárra ment fel az az összeg, amit a kis háztulajdonosok levegő­ért fizettek. Az ügyészség olajkereskedőket idéz be és át­vizsgálja könyvelésüket. A városban kb. 700 füg­getlen olajkereskedő van. Akikre nem csapnak le azonnal, azok eltüntethetik az áruló nyomokat. A két letartóztatott városi tisztviselő szerint a ke­reskedő minden megspórolt gallon olaj után 3—4 centet fizetett “graft”-ként. Ez évente 200 dol­lártól 1,000 dollárig váltakozott. A kereskedő te­temes összeget takarított meg magának is, mi­után az olaj ára 14.7 cent gallononként. A városi vezetőség keresi a módját; hogyan szüntethetné be az elterjedt korrupciót a közal­kalmazottak magasabb és alsóbb rétegeiben, akik nemhogy megszüntetnék, hanem segítik mélyí­teni a városban uralkodó erkölcsi romlottságot. Ugyanakkor megindították a beérkezett ter- ményszállitások elosztását kezelő városi rakpar­tok kivizsgálását is, megtudni, hogy az ott alkal­mazott városi tisztviselők milyen becsületesen működnek. Estes Kefauver szenátor vezetése alatt álló Trösztellenes és Monopólium Bizottság újra foly­tatja a gyógyszergyárosok árdrágító és félreveze­tő hirdetési tevékenységének kivizsgálását. Leg­utóbb jól ntettük, hogy milyen visszaéléseket fe­deztek fel az arthritis (izületi gyulladás) és reu- rpatikus betegségek elleni orvosságok gyártása és eladása körül, hogyan zsákmányolják ki a sze­gény öregeket, akiket leginkább sújtanak ezek a betegségek azzal, hogy 1,009 százalékig is fel­menő profittal árusítják az orvosságokat, amit sokan nem képesek megvásárolni. Négy társulat vezetőit hallgatták ki, de azok ragaszkodtak, ah­hoz, hogy semmi törvénybe ütköző cselekedetet nem követnek el üzleti tevékenységükben. A szenátusi bizottság most az ideg- és elmebe­tegségeknél használt orvosságok készítőit szólí­totta a tanuszékbe, azonkívül elmegycgyászokat, akik szakértői véleményüket nyilvánították a gyá­rosok eljárásáról. A bizottság egyik tagja, Philip A. Hart, demok­rata szenátor Michiganból jelentett azokról a sze- gény sorsú betegekről, akiket ilyen csillapító or­vossággal kezeltek az elmegyógyintézetben és el­bocsátottak azzal, hogy otthon folytassák a hasz­nálatát, de akik nem voltak képesek megvásárol­ni a drága orvosságot és igy visszakerültek az el­megyógyintézetbe. A Smith, Kline & French Laboratories, phila­delphiai cég igazgatója, Walter A. Munns nem tagadta a Hart szenátor által feltárt helyzet va­lódiságát, de azt mondta, hogy neki erre nincs megoldása. Ami pedig az orvosság árát illeti, az őszeimre egészen méltányos és annak leszállítá­sa úgy sem sokat isegitene a betegeken. Egyéb­ként a magas árakat a kutatások és az orvosi kar felvilágosítására fordított magas költségeknek tulajdonította. A bizottság ezt a magyarázatot visszautasítot­ta, hivatkozva arra, hogy egy francia cég által feltalált csillapitószerért az illető cég egvhatod részét számítja annak, amit Amerikában ugyan­azt az orvosságot gyártó cég számit a patikusnak érte. „ ■ Ennek az orvosságnak Thorazine a neve. Az elmegyógyintézetekben nagyban használják. Nem gyógyít, csupán csillapító hatása van, állítólag megszünteti a tüneteket és megkönnyíti az elme­gyógyász munkáját, vagyis megközelithetőbbé teszi a beteget. A bizottságnak adatok álltak rendelkezésére, melyek- szerint csupán egy Torontó, kanadai cég árusította az amerikai cégnél is drágábban az or­vosságot. (Szabad verseny. — Szerk.) 50 drb. ?5 milligrammos tablettáért Torontóban 3.75 dol­lárt kérnek, Amerikában 3.03 dollárt. Párizsban 51 cent, Sydney, Ausztráliában 94 cent, Düssel­dorf, Németországban 97 cent és Londonban 77 cent ugyanilyen adagnak az ára.. Mr. Munns azt mondta, hogy ő minderről nem tud. De a bizott­ság, szintén adatokkal, bebizonyította azt, hogy Mr. Munns társulata az elmúlt évben, az adók ki­fizetése után 40 százalékos profittal rendelkezett. Hogy a cég még az idegcsillapitó gyártása előtt is mindig hatalmas profitra dolgozott. Hogy 1949 és 1950-ben a cég jövedelme majdnem elérte va­gyonának teljes értékét. Hogy ha valaki 9,900 dollárt fektetett be 1948-ban az üzletbe, akkor kötvényeinek értéke 1959-ben elérte volna a 244,013 dollárt és ráadásul még kapott volna 20,070 dollár osztalékot is a nyereségből. Mr. Munns öntelt felelete erre az volt: “Ez csak azt. bizonyítja, hogy növekvő üzletünk van.” A félrevezetés kifizetődő vállalkozás A csillapitószerekről az' orvosi közlönyökben elhelyezett hirdetések gyakran félrevezetők és pontatlanok és valójában veszélyesek is lehetnek, mondotta két elmegyógyász a szenátusi bizottság kihallgatásán. Dr. Heinz Lehman a.csillapitcszerek régi ana- lizálója, Montrealból és dr. Fritz Freyhan, aki a Delaware Memorial Hospitalban végzett kísérle­teket az orvosságokkal, különösen azt kifogásol­ták, hogy a hirdetések az általános orvos szem­pontjából hiányosak, mert nem adnak felvilágosí­tást a velük járó mellékhatásókról. Az orvosoknak nincs alkalmuk ellenőrizni a gyárosok által a receptekhez ajánlott orvossá­gok (hatását. így az orvosi közlönyökben meg­jelent hirdetésekre és a hozzájuk juttatott nagy­hangú brossurákra támaszkodnak. Ezek pedig a csillapitószereket igen tágkörü gyógykezelésre ajánlják, a súlyos elmebetegségtől kezdve a reg­geli rosszulá.nek, gyermekek izgalmainak, vagy üzleti vezetők feszültségeinek enyhítésére, tanús- - kodott a két szakértő. Megnevezték a Deprol és a Miltown nevű szere­ket, amelyeket különböző rendellenességek legha­tásosabb ellenszereként hirdetnek, legyen az le­targia, levertség, közönséges vagy szellemi fárad­ság, ideges kimerültség, stb. “Helyreállítja a ter­mészetes érdeklődést. . . és tevékenységet”, ígéri a hirdetés. Dr. Freyhan szerint egyik orvosságnak sincs meg a behirdetett tulajdonsága. És különben is, a nem specialista orvos nincs tisztában a levert­ség fokával, amelyhez viszonyítva kellene a be­tegnek az orvosságot adagolni. Az orvosság kez­deti terjesztésekor még semmi részletes tudo­mányos jelentés nem látott napvilágot róla, mely­nek alapján az orvos tájékozódhatott volna. Hasonló alapon támadta dr. Lehman a Compa­zine nevű yrvosság hirdetéseit, melyek az orvos­ságot kisebbszerü rendellenességek használatára ajánlották az általános orvosnak, holott kórhá­zakban, klinikákon, épp ilyen esetekben ered­ménytelennek találták. Sem a Compazine, sem a Thorazine hirdetései nem említették a haszná­latuknál előfordult mellékhatásokat, vagyis, hogy merevséget, remegést, sárgaságot és tetanuszt okozhatnak. Azt sem említik a hirdetések, hogy egyes or- . vosságok használata — mint a Miltown és Equ- anil nevű—bizonyos idő után a beteg szenvedélyé­vé válhat, ami veszélyes. Ezt a tényt nem ismer­ve, az orvos nem tudja visszavezetni a betege újabb szimptomáját — ami epilepszia-szerű vo- naglás is lehat — arra, hogy ezt az orvosság használatának szünetelése okozta. Ezek szerint az uj csodagyógyszereknek egyet­len, kézzelfogható eredménye volt: a kisszámú gyógyszergyárosok részére, akik monopolizálják a gyógyszerek termelését, nagyarányú profitot szereztek. A közegészséget, az egyének testi és szellemi jólétét a “szabad vállalkozás” az ember­telen profitharácsolck magántulajdonává t,eszi, amivel azok hatalmuk teljében csúnyán vissza­élnek. Két társulatot bepereltek Az American Home Products és a Carter Pro­ducts céget, a csillapitószerek két fő gyártóit, két irányból beperelték. Az igazságügyminisztérium a trösztellenes törvény- alapján összeesküvéssel vádolja a két céget, hogy egymásközt megegyez­tek, hogy az orvosságok árának rögzítésével akar­ják a piacot monopolizálni. Hasonló váddal illette a két céget Kefauver szenátor, a vizsgáló bizottság elnöke, amikor ki­jelentette, hogy mindkét cég hajszálnyi pontos­sággal egyforma árajánlatot tett a kormánynak csillapitószerek eladására. Az American Home Products háromszor annyi csillapitószert ad el, mint a Carter Products. Az utóbbi cég találmánya és tulajdona a meproba­mate nevű alapanyag, amely különböző féle or­vosságok készítéséhez használható. A két cégen kívül más cég nem használhatja a meprobamate- ot és ezáltal ez a két cég meggátolja sok orvos­ság elkészitését és uj orvosságok fejlesztését, amelyeknek szüksége van a meprobamate-ra. Amerikai Magyar Sző lubscrlptlcn ln U. S. and Canada for one year $7.60, •or sir months $4.00. Foreign Countries for one year $10.00, for six months $5.00. *vw\wwv\»vv*«*wvw*v\v*vvv**wvwwvwvow**wo (lefizetés) árak: New York városában, az USA-ban to Kanadában egy évre $7.00 félévre $4.00. Minden «ás külföldi országba egy évre $10.00, félévre $5.00. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1S9 East íetta Street, New York 3, N. Y. Telefon: AL 4-0397 r2_

Next

/
Thumbnails
Contents