Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-28 / 4. szám

Thursday, January 28, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 ”V á dőlünk!” — Vagy miért van antiszemitizmus Nyugat-Németországban? A Németország egyesítésén dolgozó bizottság könyvet adott ki, amelyben fotókópiákkal ellátott dokumentumokkal bizonyítja, hogy iaz agyondi­csért Adenauer-kormány olyan ezer polgári és katonai bírót ültetett az itélőszékbe, akik közül mindegyik bűnös a náci atrocitásokban. E bírák szivvel-lélekkel kiszolgálták a Hitler-uralmat. Ha­lálbüntetések százait osztogatták ártatlan embe­reknek. Részt vettek a hitlerista tervek szomszé­daik elleni háborúra való kidolgozásában. Renge­teg embert küldtek a bitófára a szomszédos or­szágok polgáraiból. Más szóval, leírhatatlan bűnö­ket követtek el mindazok ellen, akik bármikép­pen is ellenezték a Hitler-hordákat, a háborút, a fasizmust. E német birók a büntettek ezreit kö­vették el nők, gyermekek, férfiak és az egész emberiség ellen. 1945-ben a Potsdami Egyezmény értelmében, október 30-án, a szövetségi kontrol bizottság 4-ik törvénycikke kimondta, hogy ezek a bírák terro­risták voltak és nem a törvények keretein belül működő egyének, tehát rendeletet adott ki eltá­volításukra. Azaz kimondta, hogy: “minden olyan birót, aki a náci párt tagja volt, vagy azt bármi­képpen is támogatta, el kell távolítani helyéről, mert csak úgy tisztíthatják meg a német törvény­kezési rendszert”. 1958 október 19-én, dr. Max Guede, nyugatné­met szövetségi főügyész beismerte, hogy biráik és ügyészeik legnagyobb része 1933—1945 között is hasonló állásban működött. Dr. Guede elismer­te azt is, hogy e birák a törvényesség eszközei, a terror végrehajtói voltak. “Bűnösök voltak, mert Hitler alatt a törvény uralma megszűnt, elpusz­tult, de ők élve maradtak”, mondta. A helyzet or­voslására azonban semmiféle ajánlatot sem tett. A fent említett könyv ABC sorrendben lajs­tromozza a náci birók neveit és dán, lengyel, nor­vég, cseh, s magában Németországban megszer­zett fotókópiákkal ellátott dokumentumokkal bi­zonyítja elkövetett bűntényeiket. Egyes magas- rangú birák tömeges kivégeztetésekért felelősek, mert az ő Ítéleteikre hajtották végre azokat. Az Adenauer-kormány militarista bástyáját fenntartó nácik elhelyezéséről a következőket Ír­ja többek között a könyv: 11 a minisztériumokban dolgozik; 17 a szövetségi legfelsőbb biróságnál működik; 181 mint ügyész dolgozik, 55 mint főügyész szerepel; 109 a vidéki bíróságok fejeiként működik, 27 mint törvényszéki elnök; 222 a kerületi bíróságok kebelében dolgozik, 121 mint a törvényhozó testület elnöke és igaz­gatója; 213 a vidéki bíróságok kebelében dolgozik; 40 áz ország különböző részeiben, szétszórtan működik; 7 a bíróság kebelében, különböző állásokban nyert alkalmazást. A fenti megállapítás mind nyílt titok, de esze ágában sincs Adenauer kormányának, hogy eze­ket elbocsássa állásukból, sőt, a nyugatnémet kor­mány védi ezeket a náci bírókat. Egyeseket, akik koruknál fogva meghaladták a nyugalombavonu- lás idejét, hatalmas nyugdíj folyósításával bizto­sítanak a megélhetésről. Ugyanakkor áldozataik, v. azok hozzátartozói hiába várnak arra, hogy el­ismerjék őket, mint a fasiszták áldozatait, hogy legalább igy megkapják a részükre formálisan előirányzott nyugdijat. Naponta megtörténik, hogy ezek a náci vérbi- rák ma is Ítélkeznek azok felett, akik a fasizmus ellen dolgoznak. Börtönbe küldik azokat, akik röpiratokat osztogatnak a háború ellen, bebörtön- zik a munkásság vezetőit. Véres köpenyegeiket- védően borítják az antiszemitákra, a háborús bű­nösökre, a tömeggyilkosokra, akik ma ismét ura­lomra kerültek Nyugat-Németországban. Mi sem ad jobb bizonyítékot erre, mint a hamburgi anti­szemita, Nieland felmentése, vagy Simon SS-ge- nerális felmentése annak ellenére, hogy tudott dolog, hogy Ansbergben 208 orosz rabszolga mun­kást meggyilkolt. A hírhedt gyilkosok, akik a zsidók ezreit gyilkolták meg, Brautigan és Globke ma is állami szolgálatban vannak. A nyugatnémet kormány maga elrejti bírái szörnyű bűntényeit, melyeket a német nép, de fő­képpen a leigázott európai népek ellen elkövettek. Adenauer kormánya azzal leplezi piszkos munká­ját, hogy központi irodát állít fel a “náci bűnözők megbüntetésére”. De sem a nyuganémet kor­mány, sem politikusai még csak nem is gondol­nak arra, hogy a német bírókat elmozdítsák állá­saikból. Ezt a központi irodát csak azért állították fel, hogy leszereljék az újabb antiszemita kilen­gések miatti felháborodást, úgy az angolok, mint más nemzetiségűek részéről. Más szóval port hin­tenek az egész világ szemébe. A nyugatnémet kormány látszólag elitéli az an­tiszemitizmust, de ugyanakkor 1,000 vezető nácit és azok ügynökeit vezető állásokban tartja... A fasiszta zsarnokság fenntartói, Hitler volt tábor­nokai az SS-tisztek állnak a Wehrmacht (hadse­Charles Lindbergh a repülés terén szerzett ma­gának nemzetközi hírnevet 1927-ben azzal, hogy ő volt az első, aki egyedül átrepülte az Atlanti­óceánt New Yorktól Párizsig. Az amerikai fia­talság hősi példaképe azonban nagyon lejáratta magát amikor a történelem során náci-barátnak bizonyult és 1938-ban elfogadta Hermann Gőring német táborszernagy, Hitler legjobb barátja ki­tüntetését, a náci nagykeresztet. Lindbergh hőstette után számos kitüntetésben részesült az Egyesült Államokban. Ezredesi ran­got viselt és a repülés szakértőjeként tisztelték. Mint ilyen gyakran járt Németországban Hitler uralomraj utása után, állítólag az Army Intel­ligence Division (katonai kémszervezet) megbi- zásából. Ugyanennek az intézménynek megbízásából ir­ta meg emlékiratát Truman Smith, nyugalomba- vonult ezredes, aki 1935—1939 között amerikai katonai megbízott volt Berlinben. Ebben kitér Linbergh kiküldetéseire és ugyanakkor próbálja fehérre mosni Lindbergh náci-barát viselkedését. A nagykereszt története Nem kisebb szereppel ruházza fel Lindberghet azon emlékezetes összejövetel alkalmából, amely 1938 október 18-án folyt le Berliniben az amerikai követségi épületben, minthogy Lindbergh ott a német zsidók megmentése érdekében működött. Valójában azonban Lindbergh egy repülési kongresszuson vett részt Németországban a né­metek meghívása alapján. Az emlékirat szerint Hugh Wilson amerikai nagykövet elgondolása volt az, hogy Lindberghet csalétkül használva, meghívja Gőringet egy vacsorára, “hogy kikérje segítségét egy olyan intézkedéshez, amely a State Departmentnek nagyon kívánatos volt, t. i. hogy könnyítsenek azon nagyszámú zsidók pénzügyi helyzetén, akiket pénzüktől megfosztva kénysze- ritettek az ország elhagyására.” Akkor történt, hogy Gőring meglepte Lind­bergh ezredest és sajátkezüleg akasztotta nyaká­ba a Német Sas Szolgálati Keresztet, “a repülés érdekében 1927-ben tett szolgálataiért”. Az emlékirat nem foglalkozik azzal, hogy mi történt az Egyesült Államoknak egy csoport zsi­dó érdekében megtett ajánlatával. Ellenben meg­említi, hogy miután Münchenben a szövetségesek Csehszlovákiát Hitler kezébe juttatták 1938 nov. 9-én, tehát alig három héttel Lindbergh kitünte­tése után, a világot megrázta a Németországban kitört zsidóellenes támadások sorozata. Egy kis hamis színezés (Smith ezredes azt Írja emlékiratában: “Lind­bergh bizalmatlan volt a német náci kormány iránt és irtóztatónak tartotta antiszemita állás­pontját”. Semmi olyan megjegyzéséről nem tudunk, amelyben Lindbergh tiltakozott volna a német pogromok ellen, bár hosszú ideig tartózkodott Né­metországban. Smith ezredes szerint 1939 áprili­sában jött haza. Akkor aztán megkezdte emléke­zetes kampányát az irányban, hogy az Egyesült Államok ne vegyen részt a 2-ik világháborúban. Egyik alapi tója volt az “America First” fasiszta irányú szervezetnek. És mialatt dicsérettel hal­mozta el a német hadi felkészültséget, nagyon le­sújtó véleménye volt a szovjet katonaságról, kü­lönösen a Szovjetunió légi erejéről. Roosevelt elnök 1941 áprilisában “Copper- head”-nek nevezte Lindberghet. (Rézszinfejü mérges kigyó, igy nevezték az amerikai polgárhá­reg) élén és készítik a háborút, az atombombás német militarizmus újabb dicsőségére. A régi ná­ci diplomaták töltik meg a nyugatnémet külügy­minisztériumot. ők állnak a német diplomácia szolgálatában. Nyugat-Németország ipara, keres­kedelme, földmüvelődésügye, pénzügye, azaz bankrendszere, teljesen a régi ipari és kereskedel­mi vezetők kezében van. A nyugatnémet kormány tudatosan és rendsze­resen felrúgott minden nemzetközi egyezményt az ország demokratizálására vonatkozólag. Min­denütt a bosszúért lihegő antiszemita nácik van­nak uralmon, akik minden demokratikus törekvé­sű szervezetet betiltanak. Nem csoda, ha azok. akik tisztán látják a német helyzetet ijedten né­zik, hogy ott a fasizmus van uralmon, mely újabb háborús veszedelmet készít elő. Ha az emberiség nem lesz résen, a németek a harmadik világháború talaját is egykettőre meg­alapozzák. ború alatt azokat az északiakat, akik a déliekkel szimpatizáltak, vagyis árulói voltak a nemzeti ügynek.) Előzőleg Harold L. Ickes belügyminisz­ter támadta Lindberghet a Gőringtől elfogadott kitüntetés miatt. Lindbergh a 2-ik világháborúban mint egy re­pülőgép társulat megbízottja hat hónapot töltött a Csendes-óceán körüli fronton. Eisenhower el­nök a légierőben tartalék vezérőrnagyi rangra emelte. Jelenleg a Pan-American World Airways szakértője. A hü barát Smith ezredes emlékirata már több mint 2 éve hogy megjelent, de csak most hozták nyilvánosság ra. Hogy Lindbergh politikai álláspontja nem vál­tozott, az kitűnik abból a levélből, amit aránylag nem is régen, 1955 májusában irt Smith ezredes­hez. Ebben azt Írja, hogy “Gőring kitüntetése sem akkor este, sem azóta nem okozott nekem gondot. Inkább kényelmes célpontja volt politikai ellenfeleinknek. (Nyilván Rooseveltre és Ickesre céloz. — Szerk.)..-. Ha jól emlékszem, úgy a francia követ, mint Henry Ford hasonló kitünte­tést kapott ugyanabban az időben.” Most legalább tisztábban látjuk, hogy hova sorozhatjuk Lindbergh ny. vezérőrnagyot, kinek anyja egyszerű tanítónő volt. Állást kapott a fekete listára tett iró Végre megtört a jég Hollywoodban. Az egyik mozifilm igazgató és rendező Otto Preminger, szembeszállt a fekete listával és alkalmazta Dal­ton Trumbó irót. Trumbo egyike volt a hires Hol­lywood Tíznek, akiket 1947-ben elitéltek, mert nem voltak hajlandók a kommunisták ellen a be­súgó szerepére vállalkozni. Trumbo irta az “Exodus” (Leon Uris könyve) filmszcenáriumát. Mi*. Preminger úgy nyilatko­zott, hogy “természetesen megkapja a jól meg­érdemelt bejelentést a filmen. Praktikus, realisz­tikus okokból szerződtette Trumbot és ennek semmi köze a politikához.” “Kötelességemnek tartom, hogy a legjobb da­rabokat vigyem a filmre”, mondta. Mihelyt elol­vasta Uris könyvét azonnal érintkezésbe lépett Trumboval és már julius óta együtt dolgozik ve­le, mert nincs nála egyetlen képesebb iró Holly­woodban. Senki sem bizonyította ugyan be, hogy fekete lista van Hollywoodban, a politikailag nem kívá­natos irók, színészek, rendezők stb. ellen, de min­denki tudja, hogy egy csoport már évek óta nem birt munkához jutni. Az igazgató-rendező kijelentette, hogy meg­adja mindazt ami Trumbónak jár, mert nem haj­landó semmiféle csalásban és félrevezetésben résztvenni. Mindenki tudja Hollywoodon, hogy a legjobb írókat arra kényszeritették, hogy álnevek alatt Írják darabjaikat. így állt be az a nevetsé­ges helyzet, hogy a kitüntetett (Oscart nyert) da rabok Íróinak nevét senki sem ismerte. Premin­ger eddig nem hozta nyilvánosságra Trumbo al­kalmazását, mert nem volt semmi értelme, senkit sem érdekelt. Most azonban az újságírók megkér­dezték, tehát Mr. Preminger minden további nél­kül megmondta. Trumbo eddig is rendszeresen dolgozott féltu­cat különböző név alatt. A filmmágnások ezt tud­ták, de szükségük volt rendkívüli tehetségére. LINDBERGH - A NÁCI KITÜNTETÉS NYERTESE

Next

/
Thumbnails
Contents