Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-30 / 26. szám

A FÜGGETLENSÉGI NYILATKOZAT ÉS A VILAGBÉKE

“Magától értetődőnek nyilvánítjuk azt az igazságot, hogy minden ember egyenlőnek született, hogy a teremtő bizonyos elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel, hogy ezek között van az élethez, szabadsághoz, a boldogság kereséséhez való joga. Hogy e jogok biztosítására kormányokat állítanak fel és hogy ezeknek hatalma azoktól származik, akiket kormányozni vannak hivatva.. .”

Függetlenségi Nyilatkozat, 1776. julius 4.

Elvárható, hogy mint minden évben, úgy az idei nemzeti ünnep alkalmával is politikusaink, az amerikai sajtó és más hírszolgálatok majd büszkén hivatkoznak honalapítóink ezen sarkalatos kijelentéseire. Ugyanakkor a csillagsávos lobogót használják majd arra, hogy eltakarják vele kormányunk kül- és belpolitikájának számos megnyilvánulását, amelyek teljes ellentétben állnak ezen tételekkel.

Erre a legkézenfekvőbb példa az a. szövetségesi hálózat, amelyben kormányunk olyan kormányfőket ölel keblére, mint a spanyol Franco, a török Menderesz, a koreai Sing- man Rhee, a japán Kishi és mások, akiknek “hatalma” határozottan nem “azoktól származik, akiket kormányoznak”. Törökország, Dél-Korea, Japán népe igyekezett már változtatni a helyzeten, a többiekre is sor kerül majd.

Amikor kormányunk ilyen politikai vezetőket ismer el és a “szabad világ” védőiként magasztal, akkor megrabolja az illető országok népeit “az élethez, a szabadsághoz és a boldogság kereséséhez való jogától”. Mert elzárja őket attól az úttól, a békéhez vezető úttól, amely alapjában biztosítja a fentnevezett jogokat. Katonai szerződéseket, fegyveres támaszpontokat kényszerit az illető országokra és ezek a háborúba sodródásuk eszközei, nem pedig a békés haladás kisegítői.

Emlékezzünk arra, hogy Eisenhower 1952-ben azzal nyerte el az amerikai nép bizalmát és szavazatát elnökké való választásához, hogy megigérte a koreai béke megkötését. Meg is szüntette a már súlyos teherként ránknehezedö hadviselést, de egyébként nem járult hozzá az igazi béke megkötéséhez sem Koreában, sem nemzetközileg. Ike adminisztrációja ma sem mutat hajlandóságot célhozvezető lépések megtételére, csak amennyiben nemzetközi események nyomása kényszeríti erre.

Ilyen nemzetközi nyomás volt az 1955-ös genfi csúcs- konferencia, amely valamennyire enyhítette úgy a nemzetközi, mint az országos légkört. A Szovjetunióval sorozatos kulturális és kereskedelmríkapcsolatok jöttek létre. Az Egyesült Államokon belül enyhült kissé a McCarthy-korszak terroruralma és a világ népei komolyan hinni kezdtek a békés kiegyezés lehetőségében, ami valamennyi ország nyugodt fejlődésének legalapvetőbb feltétele.

Ami e téren történt, az még élénken él emlékezetünkben. A tervezett párizsi konferenciára Eisenhower úgy ment el, hogy a kiegyezésre kerülő kérdésekben semmi engedményt nem fog tenni. A U-2 kémrepüléssel és az avval kapcsolatos nyilatkoziatokkal a washingtoni politika lehetetlenné tette a csúcskonferencia megtartását. A becsapott emberiségben megingott a hit az Egyesült Államok kormányának hangoztatott békeszeretetében és őszinteségében.

Következett Eisenhower keletázsiai körútja, amelyen e csalódások nyíltan kifejezésre jutottak. Japánban és Okina- wában a nép nvilt követeléssel lépett fel, de a többi országokban is mélyenjáró ellentétek léteznek Washington politikájával szemben. A sokmillió dollár külföldi segély semmit sem változtatott a szegénységben nyomorgó bennszülöttek életén, csupán az uralkodó osztály korrupcióját és a nép számára háborút jelentő fegyverkezést növelte.

Washingtonban politikusaink most sokat beszélnek a politikai irányzat megváltoztatásának szükségességéről. Tudják, hogy az amerikai nép már régen vár erre és a köve- telődzés ezirányban növekszik. De bármennyire forgatják e kérdést, bármilyen “határozottabb álláspontról”, vagy “ki- nős átértékelésről” papolnak, a legalapvetőbb és legfontosabb problémában ugyanaz a meglátásuk: a fegyveres felkészültséget tovább, sőt kibővítve kell folytatni. A kongresszus erre a célra újabb tetemes összeget szavazott meg. Ezzel az állásponttal a monopóltőkének való .alárendeltségükről tesznek bizonyságot.

Az általános leszerelés kérdésében, az atomrobbantások megszüntetésének rendezésében a kormány nem igyekszik a Szovjetunióval megegyezésre jutni. E téren saját európai szövetségeseink véleménye is eltérő. Az angolok és a franciák elkerülhetetlennek látják, hogy ezekben a kérdésekben valamilyen megállapodás jöjjön létre a Szovjetunióval.

Az amerikai monopóltőke elvakult hatalmi vágya, kapzsisága újra a Dulles-féle meredekpolitika felé irányítja a kormány politikáját. És a választási kampányban résztvevő vezető politikusok, az elnökjelöltségben reménykedők, amikor a fegyverkezésre fektetik programjuk fősulvát, nem az amerikai nép, hanem a háborús nyerészkedők támogatását keresik.

A megválasztáshoz szükséges szavazatok azoktól jönnek, “akiket kormányozni vannak hivatva...”, vagyis a néptől. A Függetlenségi Nyilatkozat e szavait az amerikai nép tartsa szem előtt már most és érvényesítse a novemberi választáson. Addig pedig használjon fel minden alkalmat arra, hogy tudomására juttassa reménykedő politikusainknak saját reményeit és követelje, hogy az életéhez, a szabadságához és boldogsága kereséséhez elengedhetetlen BÉKÉS MEGEGYEZÉST tűzzék politikai programjukra.

Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P. O. of N. Y., N. Y

Vol. IX. No. 26. Thursday, June 30, 1960 NEW YORK, N. Y

Felbomlott (J§^>

u genfi leszerelési konferencia

A világ népei nagy reménye- : 'cet fűztek a Genfben ülésező 10 íemzet leszerelési konferenciájához. Az uj szovjet javaslat, amit legutóbb terjesztettek a bizottságok elé, nagy engedményeket tartalmazott a nyugati hatalmak irányában. így mindkét oldalon optimizmussal várták az Egyesült Államok küldöttségének válaszát. Eaton a delegáció vezetője visszajött Washingtonba és beszámolójában rámutatott arra. hogy még \merika nyugati szövetségesei is jelentősnek tartják az uj javaslatot. Ha tehát nem akarunk i világ szemében úgy feltűnni, mint a teljes leszerelés ellenzői, ’try ^agv el kell fogadni tárgyalási alapnak a szovjet indítványát, vagy nekünk kell uj tervvel előállnunk.

Eaton visszatért Genfbe, de a magával hozott javaslatot nem bocsátottá nyílt vitára. Ehelyett

kizárólag a nyugati megbízottakkal akart még egy hétig a színfalak mögött tárgyalni.

Zorin szovjet delegátus szólalt fel elsőnek a konferencia hétfői gyűlésén. Megvádolta a nyugati hatalmakat, hogy nem foglalkoztak a Szovjetunió jelentős engedményeivel és hogy kezdettől fogva visszautasították az általános leszerelés elvét és ehelyett az ellenőrzés módszereinek kidolgozását szorgalmazták. Későbben csupán az interkontinentális rakéták és a műholdak ellenőrzésére fektették a fő- sulyt, amely erősen egyoldalii előnyöket biztosítana a nyugat számára és ugyanakkor legalizálta volna a külföldi kémkedést.

Zorin kijelentette, hogy a konferencia folytatása eszerint céltalan és hogy Kruscsev ilyen értelemben személyes üzenetet küldött az angol, francia, olasz,

amerikai és kanadai kormányfőknek, amelyben a nyugati vezetőket tette felelőssé a konferencia sikertelenségéért. A leszerelési konferenciát a fegyverkezési verseny álcázására használták fel és a Szovjetunió nem hajlandó résztvenni a népek félrevezetésében. Ezért megszakítja részvételét a konferencián és az általános leszerelés kérdését az Egyesült Nemzetek legközelebbi közgyűlése elé fogja vinni. Ez az a fórum, amely az általános leszerelésre vonatkozó szovjet javaslatot elfogadta és kinevezte a 10 állam megbizottai- ból álló bizottságot.

Ezután az öt szocialista ország megbízottai távoztak a konferenciáról. A kivonulás után Eaton megbízott előterjesztette a magával hozott javaslatot, melynek megtárgyalására már nem került sor.

AZ ELNÖK BESZÁMOL KELETÁZSIAI ÓMRÓL

Eisenhower elnök visszatérve keletázsiai útjáról országos TV és rádió jelentést adott annak eredményéről. Mindenki meglepetésére teljes győzelemről számolt be és azt a kis kellemetlenséget, hogy nem mehetett el Tokióba, a “kommunista kisebbséginek tulajdonította, de fontos győzelemként könyvelte el a japán—amerikai katolon kell folytatni tevékenységünket. Az elnök nem vette tudomásul a sokoldalú kritikát, amely politikai és sajtókörökben elhangzott az adminisztráció k ü 1 p olitikájával kapcsolatban. Herter külügyminiszterrel is ellentétbe került, aki azt ajánlotta, hogy vissza kell térni a régi diplomáciai kapcsolatok gyakorlására. Eisenhower ezzel szem ben hajlandóságot fejezett ki

j újra utazgatni, ha az ország érdeke megkívánja, ő csak mosolygó tömeget, zászlólen- : getést és hálakifejezést látott a városokban, ahol járt.

Egyesek véleménye szerint i az elnök pártpolitikai szem- ! pontból mellőzte a hibákat és I a fennálló kritikát. Még most | is azt akarja elhitetni az ame I rikai néppel, hogy a republikánus párt a leghelyesebb po- I litikát folytatja.

nai szerződés erőszakos elfogadtatását. “Megerősítettük Okinawa-val való viszonyunkat”, mondotta és elhallgatta a nagyszabású ellentüntetést, amely kényszeritette a hátsó ajtón való gyors távozásra.

Az elnöki optimizmussal ellentétben Was hingtonban nyomott a hangulat. Egyáltalán nincsenek meggyőződve árról, hogy az egyezmény aláírása biztosítja Japánban az amerikai támaszpontok fennmaradását és féltik a nyugati pozíciót a Távol-Keleten. Nyugtalanítja őket az elnök álláspontja, amit beszédében kifejtett, hogy eddig mindent jól végeztünk és ezen a vonaA BIZTONSÁGGI TANÁCS BEFEJEZTE AZ EICHMANN-ÜGY VITÁJÁT

A Biztonsági Tanács csütörtökön, jun. 23-án döntött a Eich mann-ügyben Argentína és Izrael között felmerült problémáról. A Biztonsági Tanács — a Szovjetunió és Lengyelország

küldöttének tartózkodása mellett— elfogadta a beterjesztett argentin javaslatot két amerikai módositással. A szavazás után Szóbóljev szovjet delegátus részletesen megindokolta tartózkodását.

Az ülésen Lewandowski lengyel megbízott hangsúlyozta,

hogy Eichmannt mint háborús bűnöst, kétségtelenül bíróság elé kell állítani. De nem szabad

Egy municiós raktár felrobbant Havannában

! elhallgatni — mondotta — azt a tényt, hogy Nyugat-Németor- j szagban és a NATO-ban még | most is sok felelős tisztséget töltenek be nácik, akiket Eich- mannhoz hasonlóan felelősségre j kellene vonni a második világ- i háború idején elkövetett gaz- i tetteikért.

Az argentin határozati javas- | latot az amerikai módositások- j kai együtt nyolc szavazattal { (Anglia, Franciaország, Egyesült Államok, Tunisz, Ceylon, Ecuador, Olaszország és a csang- ! kajsekista klikk megbízottja) j elfogadták. Két küldöttség (Szovjetunió és Lengyelország) j tartózkodott a szavazástól. Az | argentin küldöttség — mint ér- 1 dekelt fél — nem vett részt a szavazásban.

Egy nagy katonai raktár robbant fel az elmúlt hét szombat éjjelén a havannai kikötőben. Az esetnek két halálos áldozata van és 200 vagy még több sebesültje. A kubai egészségügyi minisztérium rádió utján kérte az orvosok és ápolónők segítségét.

Fidel Castro miniszterelnök, Osvaldo Dorticos Torrado államelnök és William I. Galvez őrnagy, a kubai hadsereg felügyelője azonnal a helyszínre siettek.

Havannából származó hirek szerint várható, hogy az Egyesült Államokat hibáztatják a robbanásért, mint a francia hajónak a La Coubre-nek felrobbantásáért ez év március 4-én. Nagyszámú kubai tömeg, asszonyok és férfiak vegyesen tüntettek a U. S. ellen. Fernando Ravelo, a kubai hadsereg kapitánya, aki a Forradalmi Ifjúsági Szövetség vezetője célzott rá először, hogy szabotázs akció húzódhat, meg a robbanás mögött. Ravelo az Ifjúsági Forradalmi Munkásbrigádok kongresszusán azt mondta a lelkes tömegnek, hogy sem a La Coub- re muníciót szállító hajó fel- robbantása, sem a mai vagy a jövő robbantásai nem lesznek képesek a kubai nép megfélemlítésére.

Szóból jev szovjet megbízott a szavazástól való tartózkodását indokolva ezt mondotta: “Nekünk nem az a véleményünk, hogy az Eichmann elfogásával elkövetett cselekményeket úgy lehet értékelni, hogy azok a nemzetközi békét és biztonságot fenyegetik. A javaslat egyes részei, például a második pont, amely az Argentínának szolgáltatandó 'megfelelő elégtételről’ szól, annyira homályos, hogy ezt kihasználhatják azok, akik folytatni szeretnék a háborús bűnösökkel szemben szemet hunyó, a háborús bűnösöket rejtegető politikát.”