Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-23 / 25. szám

( mm TARTUNK? (Folytatás az első oldalról) ződést hajlandó volt kötni. A japán kormánynak válasza erre a baráti jobbra az, hogy az Egyesült Államok sugalmazására nem ismeri el Kínát és habár hajlandó volt a gazdasági szerződést és an­nak előnyeit élvezni, még annyit sem akart meg­engedni a kínai kereskedelmi missziónak, hogy a Ki.’.ai Népköztársaság zászlaját kitűzhesse épü­letének ablakára. Miután ilyen sértő tilalmai a kínaiak nem voltak hajlandók lenyelni, ig.v a mai napig a kereskedelem a két ország között csak­nem teljesen szünetel. A kifejlődött japán ipar­tól saját urai megvonták ezt az óriási piacot, nyersanyag forrást, és arra kényszerítik, hogy a többi kapitalista államokkal versenyezzen a le­szűkült piacért, amely versenynek a legnagyobb szenvedői a japán tömegek, mert igy a bérek ala­csonyak, a munka és megélhetési viszonyok sú­lyosak. A japán nép ezt tisztán látja, és nem he- 1 ősli ezt a politikát. Ez a népellenes politika ját- r ik szerepet abban, hogy a Wall Streettől sugal­mazott programot és ennek a programnak kiszol- í 'óit, a Kishi-kormányt megvetéssel s haraggal ítélik el. A legjobban a fiatalság ellenzi Kishi politiká- i: y mert a legtöbbet is szenvedi általa. Mig a r omszédos államokban, Észak-Koreában, Kiná- l n és a Szovjetunióban nyitva áll az érvényesii- l's útja az ifjúság előtt, addig Japánban erre csak 1 gfeljebb a hadsereg nyújt lehetőséget, de a bé­kés munkaalkalmak, családalaki tás és a gond- ínentes élet lehetőségei az ábránd világába tar­toznak. Ezért a nagy elkeseredés. A japán fiatalság, amely egy ideig bizalommal nézett a tengerentúli nagy nyugati demokráciák felé, ma már látja, hogy ennek a nagy demokrá­ciának külpolitikája nem a népek békés együtt- é'ásére van építve, hanem pontosan ellenkezőjére. Látja, hogy az Egyesült Államok külpolitikája mm az amerikai nép érdekeit szolgálja, hanem a V all Street érdekeit. Látja azt, hogy nem azokkal L zrátkozunk, akik a demokráciáért, a nép jólété­ért harcolnak, hanem ellenkezőleg, mindig a fa­siszta diktátorok oldalán találjuk magunkat. így Eisenhower elnöknek Franco, Salazar, Ehee, Chiang Kai-shek, Saud király és Adenauer a hü barátai. Mig Castrot, aki felszabadította Ku­bát a véres Batista-diktatura alól, azért, mert olyan reformokat mert hazájában végrehajtani, amelyek a nép érdekeit, nem pedig a Wall Street befektetéseit veszik alapul, elidegeníti magától. Ezt a kis szigetországot diplomáciai és más fe­nyegetésekkel ostromolja, folytonosan támogat­ja az ellenforradalom szervezését. A japán fiatalság és a japán néz érzi ezt. Látja, hogy a Wall Street által befolyásolt amerikai kormány barátságának mélységét abból lehet leg­könnyebben meghatározni, hogy minél reakció- Babb egy ország uralkodóosztályának bel- és kül­politikája, annál nagyobb a barátsága iránta. A Távolkelet szigetországának népe látta a U-2 repülőgépekkel űzött veszélyes politikát, valamint a csúcskonferencia bukását. A japán nép látja továbbá a genfi leszerelési és atomtilalmi konfe­renciák kudarcait. Látja, hogy bármit is javasol a Szovjetunió, bárhogy próbál megegyezni és al­kalmazkodni a nyugati hatalmak kivánságaihoz, ez nem sikerül. Látja, hogy uj erőfeszítéseket tesznek, hogy az atompróbarobbantásokat újra megkezdjék, amely újra a próbarobbantások fo­lyamatát inditaná meg világszerte. És az is vilá­gos előtte, hogy az amerikai kormány nem az amerikai nép legmélyebb békevágyának és bé- keszeretetének ad kifejezést ezeken a tárgyaláso­kon, hanem a hadi iparbárók érdekeit veszi te­kintetbe. Ezt mind látja Japán népe s Japán fiatalsága. Ezért a nagy tüntetések. Ezért követelik kormá­nyuktól, hogy szabaduljon meg a háborús intri­káktól és folytasson békés politikát. Ezt nemcsak a japán nép látja. LÁTJA EZT A VILÁG NÉPE TS! EZT AMERIKA NÉPE IS LÁTNI FOGJA. Még egyelőre az amerikai nép a béke iránti érzel­meinek kevés kifejezést adott a nyilvánosság előtt. A szakszervezetek vezetői nem világosítják fel tagságukat. Még mindig hallgatnak vaev mint Meany, a Wall Street kiszolgálója, agitálnak a megegyezés ellen. A sajtó teljesen elferdíti a tényeket, mert az üzleti érdekeket helyezi előtérbe. A politikusok mindenről beszélnek, csak éppen arról nem, ami a' legszükségesebb--:^- MILYEN UTÓN JÁRJON- AMERIKA ?’ K W:- ; ­-De a megrázkódtatások, amelyeken az ameri-"; kai nép mostanában keresztül megy, rá fogják EISENHOWER TÁVOLKELETi “MADALUTJA” ( Folytatás az első oldalról) Az amerikai katonai megszállás alatt álló Oki­nawa szigeten az elnököt nemvárt kellemetlen meglepetés érte. Az eredetileg csak pár órára ter­vezett megállást a tokiói látogatás kiesése miatt meghosszabbították- Amikor behajtottak Naha városba, az erős katonai és rendőri kordon ellené­re több mint 5,000-es tömeg tüntetett az ameri­kai megszállás ellen. Ezek voltak az első haragos hangok, amelyek az ázsiai néphangulat igazi mi­voltát hozták Eisenhower tudomására. A repülő­térről a városba vezető útra 12,000 amerikai ka­tonát, 700 okinawai rendőrt és 150 börtönőrt állí­tottak fel és három zászlóaljat a megszálló sereg­ből készenlétben tartottak az “éljenző” tömeg rendbentartására. “Menj haza, Ike”, “Vonják ki a távlövegeket”, “Japánhoz tartozunk”, “Ameri­kai imperializmus távozzon Japánból”, angol nyel­vű jelszavakat hallott az elnök és ezt olvasta a feliratokon is. A törvényhozó testület 15 tagja közül 5 bojkot- tálta az elnökkel való találkozást. Az amerikai adminisztrációs épületből Eisenhower láthatta, hogy a demonstráció komolyabbá lendül. Ezért nem a városon keresztül távozott, hanem egy hát­só kijáraton, poros utón át hagyta el az épületet és helikopter vitte ki a repülőtérre. Innen kellett volna Japánba repülnie, de ehelyett Dél-Koreába vitte útja, miután az okinawai ifjúság egy kis ízelítőt adott abból, amit Japánban elmulasztott. Két napot töltött Koreában és ottani tartózkodása az elkészített terveknek megfelelően folyt le. A sajtó Harrison E. Salisbury, az elnök kíséretében levő NY Times sajtókiküldöttje megjegyzéseiből idéz­zük a következőket: “Amint az elnök útja befejezéséhez közeledik, látható, hogy a pozitív eredmény, amit egyes he­lyeken elért, nem tudja felülmúlni azt a negativ hatást, amit a japán látogatás visszavonása oko­zott az Egyesült Államok tekintélyén. “Félő, hogy ezt a bomlást nem lehet korlátozni a Távolkeletre, hatását az amerikai-európai vi­szonyra kell lemérni. “Az az érzés, hogy az incidens lekoptatta azi elnökről a zománcot ami őt az amerikai életmód egyik legjobb ügynökévé tette. “A tények a távolkeleti ut összes körülményei­nek szükségszerű kivizsgálását követelik. Az ere­deti elgondolás az volt, hogy ez egy győzelmes szovjet látogatás függeléke lesz. Amerikai tiszt­viselők a japán helyzet megváltozása után is ál- hatatcsan ragaszkodtak a kivitelezéséhez. Egye­sek szerint Mr. MacArthurt (japán követünk) te­szik majd felelőssé, hogy az utolsó percig ragasz­kodott Eisenhower tokiói látogatásához.” Csüggedés s kedvetlenség tükröződik az Eisen­hower kíséretében levő többi tudósítók jelentései­ben is. “Ilyesmi még sohasem történt amerikai elnökkel” — Írja a N. Y. Herald-Tribune tudósí­tója, a Daily News munkatársa pedig a tokiói ku­darcot ‘fenyegető méretű diplomáciai vereségnek’ minősiti. Több angol lap megvető “seregszemlét” tart az amerikai politika kiszolgáló bábjai felett és ebben a dicstelen együttesben -Szingman Rhee, Mende- res, Chiang Kai-shek, Nuri Szaid, Adenauer és Kishi nevét emlegeti. A Daily Express szerint “Eisenhowerről min­dig azt fogják mondani, hogy ő volt az az elnök, aki ledöntötte talapzatáról az Egyesült Államok tekintélyét”. A Daily Sketdh megállapítja, hogy az Egyesült Államok kommunistaellenes “globális stratégiája” romokban hever. Az ötmillió pél­dányban megjelenő Daily Mirror ezt Írja: “A japán—amerikai barátság mézeshetei utcai har­cokhoz, halálhoz vezettek és a nemzetközi diplo­mácia világra szóló gúny kacaját váltották ki.” A Times most a japán kudarc után arra a következ­tetésre jut, hogy “Ázsiában az U-2 kémrepülés következtében az amerikaiakat hibáztatják a wwHumwwwwwivmwwwwHwwwwv kényszeríteni, hogy felfigyeljen az eseményekre és követelje, hogy politikusaink ne maszlaggal elégítsék ki, hanem komolyan beszéljenek arról, ami az ő szivükben is mélyen gyökeret vert: HO­GYAN FOGJÁK AZ ORSZÁG KÜL- ÉS BELPO­LITIKÁJÁT IRÁNYÍTANI? Az amerikai nép követelni fogja, hogy az or­szágot arra az útra tereljék, amely a békés együtt élés írtját jelenti, és ha nem, akkor a világ népe fogjá k Wall Street manipulátorait erre kénvsze- ritem. DE AKKOR MÁR KÉSŐ LESZ KROKO­DILKÖNNYEKET HULLATNI! csúcstalálkozó meghiúsításáért”. A francia sajtó is nagy teret szentel Eisen­hower csődjének. Az Humanité megállapítja: “Amikor Kruscsev visszavonta Eisenhower szov­jetunióbeli meghívását, egyesek ezt a döntést legalábbis túlzottnak minősítették, s azt erősit- gették, hogy a Szovjetunión és a szocialista or­szágokon kívül ezt nem fogják megérteni, sőt, helyteleníteni fogják. Ami Japánban történt, megcáfolja ezt a nézetet.” A Liberation utal arra a súlyos csapásra, amelyet Eisenhower kormá­nyának már számtalanszor megtépázott presztízse szenvedett s arra, hogy egész Ázsiában egyre ne­hezedik Washington védenceinek helyzete. A leg­utóbbi események Ázsiában “erősíteni fogják a semlegességi irányzatot”. A Figaro kétségbeesett hangú kommentárjában jósolja meg a Kishi-kormány közeli összeomlását és ennek várható első következményét, az ame­rikai—japán katonai szerződés “eltemetését”. Keserű győzelem Szembeszállva a japán nép kifejezett ellen­zésével és szabályellenes parlamenti eljárás fel­használásával, Kishi miniszterelnöknek sikerült kihirdetni a japán—amerikai katonai egyezmény ratifikálását. A szocialista ellenzék bojkottja nyomán csupán a Kishi liberális-demokrata párt képviselői voltak jelen a felsőház ülésén és a ki­tűzött határidő lejártával az egyezmény automa­tikusan érvényessé vált. Szavazásra sem volt szükség. A parlament előtt 300,000 ember tüntetett a ratifikálás ellen. Ez betetőzése volt a hetek óta fo­lyó tiltakozó mozgalomnak, amelynek százszámra menő sebesültje és egy halálos áldozata volt. Csü­törtök este II újságíró is megsebesült. A délelőtt folyamán a rendőrség a parlament előtt ülősztráj­kot folytató 300 egyetemi tanárt megtámadta. A tömegtüntetés feloszlatása után, éjjel egy óra­kor, a parlament előtt 6,000 diák ülősztrájkot kez­dett. Kishi eljárása ellen uj formában indult meg a tiltakozás. Vasárnap Kishi háza előtt a szakszer­vezetek 5,000 tagja tüntetett. ASAHI, Japán leg­népszerűbb lapja azt követeli, hogy az egyez­ményt újra tárgyalják. A szocialisták érvényte­lennek minősítik a ratifikálást, a parlamenti sza­bályok megsértése alapján. Sohyo, a japán szakszervezetek központi taná­csa általános sztrájkot rendelt el szerdára, junius 22-re, az egész országban. Afrikai ‘esücsérlekezlef’ összehívását javasolják a független afrikai országok értekezletén A független és függetlenségük kikiáltása előtt álló afrikai országok Addis-Abebában folyó ér­tekezletén Nyerere tanganyikai küldött kelet-af­rikai föderáció megteremtését javasolta. A föde­ráció Tanganyikát, Kenyát, Ugandát és Zanzi- bárt foglalná magában. Ako Adzej ghanai külügyminiszter az értekez­let csütörtöki ülésén az afrikai országok csúcsér­tekezletének összehívását indítványozta. Az érte­kezlet célja az lenne, hogy pozitív intézkedése­ket vitasson meg “afrikai területek védelmére, Franciaország vagy bármely más hatalom által végrehajtandó további atomrobbantási kísérle­tek ellen.” Nigéria küldötte afrikai védelmi szervezet meg­teremtését javasolta a NATO, vagy a SEATO mintájára. Amerikai Magyar Sző Published every week by Hungarian Word, Ino, 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. Telephone: AL 4-0397 tWWWMHHMWWVHHMVlMMWmwmwVMHVW »«fizetési arak: New York városában, az ÜSA-ban kit Kanadában egy évre $7.00 félévre $4.00. Minden más külföldi országba egy évre $10.00, félévre $5.00. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 130 Eaat l«th Street, New York S, If. Y. Telefon: AL 4-0397 2L _J.~, A MERIK AI MA GV ARJ^Zú______ ______ Thursday, June 23, 1960

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents