Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-05-26 / 21. szám
Thursday, May 26, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 13 A SZOCIALISTA ORSZÁGOK VEGYIPARI FEJLŐDÉSE Ma már elképzelhetetlen iparilag fejlett ország modern vegyipar nélkül. A vegyipar egy ország egész gazdaságát átszövi és termékeivel minden „iparágban és népgazdasági ágban ugrásszerű minőségi változást képes előidézni. A műanyagok fejlődésére jellemző, hogy 1900-hoz viszonyítva 1958-ban, amikor is a világ termelését 4.1 millió tonnára becsülik, a növekedés 180-szoros. A műanyag előretörését jó tulajdonságainak köszönheti; könnyebb minden fémnél, átlagban az aluminium súlyának fele, az acél súlyának egyötöde- egynyolcada. Mégis egyes műanyagok sok acélfajta szilárdságát, rugalmasságát, hőállóságát felülmúlják. Ráadásul a müanyagtermelés jelentősen kisebb beruházást és kisebb energiafelhasználást igényel. Kiszámították, hogy a műanyag beiuházási költsége például az acélhoz viszonyítva háromszor, az alumíniumhoz viszonyítva ötször kisebb, továbbá az energiaráfordítás ötször, illetve nyolcszor kisebb. A vegyipar említett nagy jelentősége indokolja hogy a szocialista országok vegyipari termelésüket nagymértékben növeljék. A Szovjetunió és a szocialista országok vegyipara az utóbbi években nagyobb mértékben fejlődött, mint az iparilag fejlett kapitalista országok vegyipara. A vegyipari gyártmányok termelése 1956-ban 1950-hez viszonyítva a Bolgár Népköztársaságban 478, a Magyar Népköztársaságban 212, a Német Demokratikus Köztársaságban 206, a Lengyel Népköz- társaságban 292, a Szovjetunióban 256, a Román Népköztársaságban, 335, Csehszlovákiában 240 százalékra növekedett. Ezzel szemben a fejlettebb kapitalista országok közül az Egyesült Államokban 146, Nagy-Britanniában 146, Franciaországban 159, a Német Szövetségi Köztársaságban 197, Olaszországban 235 százalékra emelkeAZ ÉBREDŐ AFRIKA (Folytatás a 12-ik oldalról) A partvezetőségbe csak azt lehet választani, aki legálább négy esztendeje párttag, tehát már •a francia időkbért is az volt! Aki pedig főnökként .'vagy más niocíoh együttműködött a gvarmatosi- ’tókkal, 1963-ig nem választható semmilyen tisztségre. Annak, hogy szinte mindenki párttag, természetesen számos hátránya is van, amit a párt vezetői nyilvánvalóan látnak. De az előbbiek mellett talán nem ok nélkül hivatkoznak arra, hogy Guinea sajátos helyzetében, az adott körülmények között, amelyhez fogható eddig egy országban sem fordult elő, el kellett kerülni a spontán jelentkezők tömegének visszautasítását, vagy egy nyíltan szervezkedő ellenzék megteremtésének lehetőségét ! S bár a PDG nem osztálypárt (az adott helyzetben ilyen szervezet nem is lehetséges), nem egész alaptalan az a kérdés: vajon a szenvedélyes és körültekintő választások során kiszemelt helyi és felsőbb vezetők nem tekinthetők-e sok szempontból annak, amit mi úgy nevezünk: élcsapat. A pártmunka végeztetése és ellenőrzése ezt a iszélesre tárt kapuju demokratikus pártot is szilárdítja. “Ha az ellenőrzést szigorúan, rendszeresen és demokratikusan végezzük, — mondotta Sekou Touré legutóbbi kongresszusi beszámolójában —, akkor csak az igazi harcosok folytatják m )jd munkájukat a pártban, s a rossz elemek önmagukat távolitják el”. A Guineái Demokrata Párt az országvezetésnek és a tömegek irányításának egyaránt legfőbb (eszköze. A párt politikai bizottsága előzetesen megtárgyalja az állami vezetés által hozandó legfontosabb határozatokat — egyébként csak azután, miután maguk az alapszervezetek, a párttagság, állást foglalt e határozatnak, törvénynek, rendeletnek főbb irányvonala ügyében. Másrészt a tömegek tájékoztatása is kizárólag párton keresztül történik. Ne felejtsük el; olyan ország ról van szó, amelynek lakossága túlnyomó többségében írástudatlan, hazai nyelveinek egyszerűen nincs ábécéje, az országnak még nincsen újságja, jelentős részében nincs telefon és egyet- en országos hirközlő szerve az egyébként még iem nagy kapacitású rádióállomás. Az alapszer- zezeti vezetőségek egyik legfőbb feladata a tradíció utján tájékozódni a jelentősebb rendeletekről, kül- és belpolitikai eseményekről, és a falvakban átlag hetenként rendezett taggyűléseken tájékoztatni a tagságot, azaz ami ezzel egy, a falu 'akosságát. K. I. dett. Jelenleg a Szovjetunió a világ vegyipari termelésében az Egyesült Államok után a második helyet foglalja el. A fejlesztés gyors üteme ellenére a vegyipar mégsem elégíti ki a szocialista országok gyorsan növekvő vegyitermék-szükségletét. Műanyagokat, mügumit, műszálakat és ásványi műtrágyákat, továbbá más vegyipari termékeket nem állítanak elő elegendő mennyiségben és választékban. Ezen gyártmányok egy főre jutó termelése ma még elmarad az iparilag fejlett kapitalista országok mögött. Megvannak az előfeltételek A szocialista országoknak nagy vegyipari nyersanyagforrásaik vannak (kőolaj, földgáz, kőszén, barnaszén, kálisó, kősó, mész, foszfátok, kén stb.). Különösen ki kell emelni a kőolaj és földgáz nagy jelentőségét, mint a vegyipar további feljesztésének legfontosabb nyersanyagbázisát. A Szovjetunió azokba a szocialista országokba, amelyeknek nincs, vagy a szükségleteiknél kevesebb a kőolajuk, nagyon jelentős mennyiségű kőolajat szállít. Ezáltal ezek az országok hozzájutnak mind a kőolajtermékek komplex feldolgozásához, mind pedig a petrokémiai feldolgozáshoz szükséges kőolajhoz. A kőolajfeldolgozásból származó szénhidrogének további feldolgozása lehetővé teszi, hogy a KGST-ben részt vevő országok műanyag-, műszál-, mügumi-, mosószer-, nitro- génmütrágya-iparát és sok más vegyipari terméket a leggazdaságosabban fejlesszék. A szocialista országok fejlett nehézipara lehetőséget nyújt arra is, hogy a vegyipar részére a szükséges nagy teljesítményű készülékeket és berendezéseket biztosítsa. A képzett káderek, a kiterjedt tudományos kutatóintézetek hálózata renIrta: E. HORVÁTH Az utóbbi időben, antiszemitizmus a faji gyűlölet, amellyel a fasizmust éleszgetik, rohamosan kezd megelevenedni. A haladószellemü munkások, szervezeteik, lapjaik stb. és az egész szocialista tábor harcol ezen megnyilvánulások ellen, követelik ennek a megakadályozását. A faji gyűlölet, uszítás a négerek, zsidók stb. ellen, egy és ugyanazon fajta elemektől a fasizmus élesztgetőitől ered. A fasizmus, nemcsak egyes nép, vagy népfaj stb. élete ellen, hanem az egész világ munkásosztálya ellen tör. Az ilyen veszélyes jelenség ellen, minden józan emberrel együtt, közös erővel kell harcolni. Lapunk, helyesen foglal állást a harc kérdésében, amikor nem húz vonalat a faji gyűlölet áldozatai között, mert közöttük ahogy szegények, ugyanúgy milliomosok is megtalálhatók. Mert e harccal a tőkésnél még veszélyesebb jelenség: a fasizmus ellen küzdünk, ez ellen pedig csak közös erővel lehet eredményesen harcolni. Természetes az is, hogy amikor a kizsákmányolás ellen szólunk, nem teszünk különbséget, melyik néphez, valláshoz tartozik, katolikus-e vagy zsidó az illető kizsákmányoló. Mindezzel kapcsolatban volna egy megjegyzésem, amikor lapunk az antiszemitizmus minden formája ellen szót emel, ezen belül ne állítsunk olyant, ami a valótlanságra enged következtetni. Mégpedig a “Négernek lenni” c. cikk 5. bekezdésében levő mondat: Tudja azt, hogy ámbár mexikóiak, zsidók és más kisebbségi csoporthoz tartozó egyének sem vásárolhatnak házat és bérelhetnek lakást mindenütt, de számukra nem probléma vonaton, vagy autóbuszon utazni, vagy vendéglőbe beülni, amikor és ahol azt szükségesnek látják. E mondatban, mexikóiak, zsidók vagy mint valamely nép bevándorlotjai, szerintem mind kisebbségi csoportba tartoznak és mint ilyenek, egy kalap alatt vannak említveA szóbanforgó cikk Írója jobban tudta, mint én. vagv mint sokan mások, hogy az említett kisebbségi csoportokon belül, micsoda navv osztálytagozódás van, ezért én csak azt kifogásolom, hogy nem boncolgatta e csoportokat. Nem lehet egy kalap-alá venni a disszidált Ba- tistát, elűzött népnvu7Ó királyokat, grófokat azok famíliáját, mexikói tőkést, elmenekült Dalai Lámát, 7sidó nagykereskedőket, gyárosokat, stb. azzal a bevándorolt mexikói vagy portorikói stb. munkással, de még az egyszerű magyar disszi- denssel sem. - delkecésre áll. A feltételek alapján a szocialista országok népgazdaságaik 1965-5g szóló távlati fejlesztési terveire vonatkozó javaslataikban a vegyipar nagyarányú fejlesztését irányozták elő. A vegyipar össztermelése 1965-ben 1958-hoz viszonyítva: Bulgáriában négyszeresére, Magy Írországon kétszeresére, az NDK-ban kétszeresére, Lengyelországban két- és félszeresére Romániában négyszeresére, a Szovjetunióban háromszorosára, Csehszlovák iában 2.1-szeresére növekszik. Ebbén az időszakban a KGST-ben részt vevő országok mintegy 200 uj üzem építésé t és mintegy 300 tizem rekonstrukcióját és újjáépítését irányozták elő. A KGST-országok vegyiparának tervezett-gyors ütemű fejlesztése során még nagyobb lehetőség nyilik a szocialista munkamegosztásra, a vegyipari termékek specializa- ciója és kooperációja, továbbá a tudományos kutatási'munkák közös elvégzése utján. A szocialista országok vegyipari fejlesztését-áz' jellemzi, hogy ennek üteme meghaladja az ipar átlagos fejlődési ütemét. Egyúttal a nemzetközi együttműködést kiterjesztették minden területbe, igy a kutatás, tervezés, beruházás, szakkáder- reVeíés tárt. termelés specializációjára és kooperációjára. Különösen nagy súlyt helyeznek a műtrágyák és éhhez síükséges ásványi nyersanyagok, a műanyagok, a műszálak és a mügumi fejlesztésére. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a vegyipar többi része nem fejlődik. Hiszen a vegyiparban elképzelhetetlen, hogy ne arányosan fejlődjenek az iparágak, ugyanis azok szorosan kapcsolódnak egymáshoz. / . . (Befejező közlemény jövő heti számunkban) , Hiszen a nagy kutyák, lehet akár magyar, kubai, disszidált, zsidó, stb. az mindegy, mert ők a: néptől rabolt pénzen a legszebb helyeken, legszebb palotákat vásárolják, legelőkelőbb, legdrágább szállodákban laknak, tivornyázhatnak és még - a kutya sem ugatja meg őket. Amerikában, akár Angliában stb. a zsidó, csak azért, mert zsidó, nem részesül semmiféle hátrányos megkülönböztetésben, hiszen a dúsgazdag kereskedők, a gyártulajdonosok, bankigazgatók, nagy részvényesek között mindenütt megtalálhatok a zsidók is. Éppen ezért nagyon furcsa, hogy az antiszemita megmozdulás mégis lábra állhat. Én a hibát abban látom, hogy a nagyok a veszélyes jelenség ellen nem tesznek semmit, ha tesznek is valamit, az igen kevés. Az ilyen nagyokat fel kellene rázni, hogy necsak az üzlettel, a profittal törődjenek és ne várják, hogy a proletár két oldalról is harcoljon, szenvedjen a minél több profitért, küzdjön a nagyok ellen is irányuló fajgyűlölet ellen. Amikor a nyomorult proletár, mindennapi kenyerét féltve harcot kiált az antiszemitizmus minden formája ellen, akkor joggal elvárja, hogy az áldozatok között lévő nagyok is álljanak szavukkal, pénzükkel, minden erejükkel a csatasorba. Az említett nagyok a jó üzlet, a profit érdekében világviszonylatban is igen nagy tehetséggel, súllyal, roppant nagy pénzösszegekkel rendelkeznek. Ha e nagy lehetőségeiknek csak igen kicsi hányadát fordítanák is a fasizmus feléledése ellen, nyomban eredmény születne. Itt az ideje, hogy odakiáltsuk a nagyoknak, ne a profitért törtessenek, hanem az őket is, az egész haladó világot, a békét fenyegető elemek fasiszta megnyilvánulásai elleni harcba álljanak. Munkásmozgalmi szempontból, amikor a haladó munkások s szervezeteik bármely nép, népfaj, vallási szekta, stb.-hez való tartozás megkülönböztetése nélkül egyenlő jogokat követelnek mindenki részére, akkor ez nem jelenti azt, hogy egyes nép, vagy • vallási szektához tartozókat megkülönböztetésben részesítünk. Tisztelet a kivételnek, de ahogy Angliából, Olaszországból, stb. országokból ide bevándorolt katolikusok között Vannak tőkések, ugyanúgy ezen orszíágokból bevándorolt zsidók között is vannak, a kizsákmányoló pedig kizsákmányoló bárhová tartozzon is. Én a magam részéről egyetlen zsidónak sem akarok más népekkel, más vallási szektához tartozókkal szemben egy hajszálnyival sem kevesebb de egy hajszálnyial sem több jogot. I FAJI MEGKÜLÖNBÖZTETÉS KÉRDÉSEI
