Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-05-26 / 21. szám
MIKOR FOGJUK LEGYŐZNI? ŐSZINTE SZAVAK A RÁKRÓL “A kérdés többé nem az: legyőzhető-e a rák, hanem: mikor fogjuk legyőzni?” Ezzel a címmel közölt cikket a UN Egészségügyi Világszervezetének hivatalos lapja. Ez a cikk késztetett bennünket arra, hogy részben magát a cikket, részben'pedig a rákkal kapcsolatos mai orvosi-egészségügyi álláspontot ismertessük. Az utolsó néhány évtized orvostudománya a legtöbb, régen félelmetes fertőző betegség kimenetelét kiragadta az eddig megfellebbezhetetlen “sors” kezéből. A tuberkulózis, a malária, a lepra, a vérbaj, sőt a gyermekbénulás is megelőzhető, illetve gyógyítható. A rákkutatásban ;az orvostudomány szintén számtalan problémát oldott meg, de maradt még sok megoldatlan is. Még nem ismerjük a rák kórokozóját, nincsen speciális, kizárólag a rák ellen ható gyógyszer. Azonban a szövettani vizsgálatok, a különböző tükrözési vizs gáló módszerek, a röntgen kifinomitott formái lehetővé tették a rák korai felismerését. Az egész világon hangyaszorgalommal gyűjtött statisztikai adatok e kifinomodott diagnosztikai módszerek olyan eredményeit tárták fel, amelyeknek megismerése reális, helyes és célszerű megvilágításba helyezi a rákot a laikus szemében is. Gyakoribb lett-e a rák? A világstatisztika kétségtelenül azt bizonyítja? hogy egyes rákféleségek gyakoribbak napjainkban, mint évtizedekkel ezelőtt. A rák gyakoribbá válása azonban csak látszólagos, mert ma olyan rákos megbetegedést is felismernek az orvosok, amely azelőtt rejtve maradt. A statisztikából egyértelműen kiderül iaz is, hogy a gyógyítás tudománya, a műtéti megoldások, a röntgen- és más sugárkezelés, a daganatok növekedését gátló gyógyszerek a rákban megbetegedettek élet- és gyógyulási esélyeit döntően megjavították. A jó- és a rosszindulatú daganatok Egy emberéleten át az elöregedett sejtek milliárd jai pusztulnak el és születnek újjá, mig végül á szervezet egésze is befejezi életét. Ha a szabályozó, .tervirányitó rendszer működése valahol zavart szenved és a sejtoszlás ritmusa akár külső fizikai, akár kémiai vagy ismeretlen okok miatt kibillen egyensúlyából, a sejtosztás meggyorsul s a gyorsan osztó sejtek hirtelen burjánzásnak indulnak. Ilyenkor keletkezik a daganat. A daganat tehát az eredeti, normális, egészséges sejtekből kiinduló uj képződmény, amely azonban szerkezetében, növekedésmódjában többé-kevésbé eltér az eredeti szövettől. A daganat lehet jó- vagy rosszindulatú. A kettő közötti különbséget a daganat terjedésmódja és szöveti szerkezete szabja meg. A jóindulatú daganat hasonlít az eredeti anyaszövethez, lassan fejlődik és növekedésében bizonyos idő után magától megáll. Sohasem nő bele a szomszédos szövetbe és nem tör be a véráramba, éppen ezért nem képez a test különböző szerveiben szóródás utján áttétet. A jóindulatú daganat a szervezet egészét általában nem veszélyezteti. Előfordul ugyan néha, hogy terjedésükben gátolja a létfontosságú szerveket és azokat nyomja, de ilyenkor nem a daganat maga, hanem a nyomása fejt ki káros hatást. Például a jóindulatú érdaganat a csontos koponya üregén belül különböző bénulásos jelenségeket okozhat. Ha műtéti utón eltávoltják (és az egyébként jóindulatú daganat a nyomott idegszövetben nem hozott létre maradandó károsodás), a bénulások vagy az idegrendszeri kiesések nyomban megszűnnek. Némely belső elválasztásu mirigy szövettanilag jóindulatú daganata is veszélyeztetheti a szervezet életét, például a mellékvesevelő daganatai a rohamokban jelentkező vagy az állandó, rendkívüli magas vérnyomás miatt. A rosszindulatú daganat, a rák sejtjei alapvetően különböznek attól a szövettől, amelyből származnak. A rákszövet gyorsan nő, terjedésében nem ismer gátat, átlépi a szerv7 határát és bele- burjánzik a szomszédos szervekbe, sőt, a vér- és nyirokáram utján elszóródó sejtjei a szervezet bármelyik szervében megtelepedhetnek és szaporodásnak indulva áttétet képezhetnek. Az áttét ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkezik, mint az eredeti rákszövet. A daganat kiindulhat a kötőszövetből és a hámszövetből. A kettő között nincs lényeges különbség, csupán annyi, hogy a kötöszövetes eredetű daganat viszonylag ritkán fordul elő és rendszerint fiatalabb szervezetben keletkezik és gyorsabban nő. Az emberi testet felépítő szövetek sejtjei sejtmagból és vékony hártyával körülvett sejttestből protoplazmából állnak. A sejt voltaképpen az élet hordozója, benne megy végbe (vizes oldatban) a már nagy vonalakban jórészt ismert anyagcsere. A mikroszkóp alatt a ráksejtek elütnek a normális sejtektől. Legtöbbször nagyobbak, mint az egészségesek. A normális sejtekben a mag körülbelül egyötöde a plazmának. A ráksejtekben ez a normális arány a mag javára eltolódik. A ráksejtek gyorsabban osztódnak és élénkebben festődnek, mint a normálisak. Ezek a tulajdonságai segítik. ,a mikroszkópos vizsgálatot végző szövettan-szakorvost, hogy el tudja különíteni a műtétek vagy próbakimetszések során nyert szövetben a daganatot az ép szövettől, a jóindulatút a rosszindulatú daganatból. A korai felismerés A rák elleni küzdelem mai szakaszában az egyik legfontosabb teendő: felhívni a közönség figyelmét a korai felismerés fontosságára. Ahol a megfelelő felvilágosító tevékenység ezt a' célt elérte, számtalan életet mentett meg. Szükség esetén bonyolult röntgenmódszerekkel, tükrözéssel, próbakimetszéssel a legtöbb rosszindulatú daganat idejekorán felismerhető. Ez a korai felismerés azért lényeges, mert lehetővé teszi a növekedésben elindult, de a szomszédos szervekbe, vagy a szervezet távoleső, más szöveteibe még nem szóródott rákos szövet növekedésének megakadályozását. Az áttétképződés ugyanis néha hónapokat, néha éveket vesz igénybe. Jelentéktelennek tűnő apróságok figyelmeztethetik a beteget arra, hogy orvost keressen fel. Ilyen jelek lehetnek: nem gyógyuló sebek, göbök vagy tapintható keményedések a női mellben. Szokatlan, ki- sebb-nagyobb vérveszteség a méhből, a végbélből, esetleg köhögés vagy hányás formájában a száj üregből. Nyelési nehézségek. Hirtelen makacs székrekedés vagy minduntalan visszatérő hasmenés olyannál, akinél ez egyébként évtizedeken keresztül nem fordult elő. Állandó köhögés. Rekedtség. Vizelési nehézség. Hirtelen testsúlycsökkenés. A Szovjetunióban, a népi demokratikus államokban és az Egyesült Államokban a rendszeres szűrővizsgálatok lehetővé tették a rák korai felismerését és ez megszámlálhatatlan életet mentett meg. Harminc, de legkésőbb 35 éves kor után félévenként eszközölt szűrővizsgálatok a viszonylag l eggyakoribb mell- és méh daganatok igen korai felismerését tették lehetővé. Különösen a Szov jetunióban példamutató a rákszűrés. Az Egészségügyi Világszervezet kiküldött orvosai két tanulmányúton azt tapasztalták, miként erről az említett cikk beszámol, hogy a szovjet asszonyok szinte magától értetődőnek tartják a rákszűrést. Uj és tiszteletreméltó a szovjet egészségügynek az az álláspontja is, hogy a betegnek joga van a gyógyulásra, az egészségesnek viszont kötelessége egészségének megőrzése. A különböző államokból származó számszerű adatok szerint a korán felfedezett rákos megbetegedések gyógyulási eredménye három-négyszeresen felülmúlja a későn kezelésre kerülő esetek gyógyulási arányszámát. Ha számba vesszük ezeket az arányszámokat, főképpen a korai felismerés adatait, rá kell jönnünk, hogy a rák indokolatlanul szerepel a félelmetes betegségek listáján. Remélhető, hogy az értelmes emberek nem folytatnak struccpolitikát, s nem dugják fejüket a ráktól való félelemben a homokba, hanem minden bizonnyal belátják a korai és rendszeres rákszűrés szükségességét. Akik nem ismerik, félnek; akik ismerik, nem félnek Az Egészségügyi Világszervezet hivatalos lapjának cikkírója szerint az orvosegyesületeknek, általában az egészségügyi szervezeteknek, sokkal aktívabb propagandát kellene folytatniuk a sajtóban, a rádióban és a televízióban. A felvilágosító tevékenység — ha ésszerű, s kellően megfontolt — egyáltalán nem okoz a ráktól való kóros félelmet, kankrofóbiát. Ha az egészségügyi nevelés nem ötletszerű, hanem tervszerű és folyamatos, a nagyközönség lassan-lassan megtanul egy- egy orvosi kifejezést, mlü3zót ugyanúgy, ahogy nap mint nap ismerkedik a technika uj fogalmaival. És ha rendelőintézeti vagy kórházi tartózkodása során viszonthallja ezeket a kifejezéseket, nem halálos Ítéletét fogja felfedezni bennük, hanem kellő helyre állítja őket fogalomkörében. Teljesen indokolatlan a néha még orvosoknál) is fellelhető tévhit, hogy az egészségügyi felvilá-i gositás (vonatkozzék az rákra vagy más beteg-l ségre) növeli a képzelt betegek számát. Erre vonatkozóan az angol egészségügyi szervek megbízható statisztikát gyűjtöttek, s ezek az ellenkeződ jét bizonyítják. Az egészségügyi ismeretekkel nem rendelkező embereknél a rák miatti hálán-' dóság lényegesen nagyobb volt, mint azoknál a rétegeknél, ahol a kellő felvilágosításnak talaja volt. A félelem kérdése pedig éppen fordított: akik nem ismerték, féltek — akik ismerték, nem féltek. A kóros lelkialkatu hipochonderek sorsa & pszichológusok nézete szerint a korai gyermekévekben dől el. Ezek félelmüknek anyagát vagy* tárgyát mindenképpen megszerzik, hibás volna tehát a hipochonderek megkimélése miatt az egészséges lelkii, józan itéletü embereket megfosztani attól a lehetőségtől, hogy életüket, egész ségüket kellő ismeretek birtokában megfelelő esz közökkel és módszerekkel védj ék. Szabad-e közölni a beteggel? Az orvosi erkölcsnek, az etikának régen vajud< kérdése: közölje-e az orvos a beteggel betegségé vagy nem? Régi hagyomány eltitkolni az olyar betegségeket, amelyek kimenetele végzetes vágy- kétséges. Erről még ma is tart a vita. Általáno. érvényű szabályt erre vonatkozóan megállapita ni nem lehet. Az orvos esetenként, a beteg lelki állapotától, testi kondíciójától, körülményeitől te gye függővé, hogy mit mond meg, mit nem. Ez : probléma azonban a rák esetében alaposan meg változott, mert változott a rák kór jóslata. Ha szemügyre vesszük sok ország statisztiká ját, láthatjuk, hogy a kellő időben felismert rá kos megbetegedések döntő többsége véglegesei meggyógyitható. Az Egyesült Államokban ezér a fiatalabb orvosnemzedék kifejezetten helytelen nek tartja titkolni a rákos megbetegedést, mer ez gátolja a beteget abban, ihogy könnyebben é gyorsabban határozza el magát műtétre vagy má gyógyítási beavatkozásokra. Amerikában egy általán nem ritka jelenség a speciálisan rákgyó gyitásra berendezett kórházak homlokzatán neonbetüs “Rákkórház” felirat. A betegek ezekben az intézményekben semmivel sem viseltetnék kisebb bizalommal orvosaik iránt, mint más gyógyintézetekben. Az angliai Manchesterben 1958 óta közlik ;a betegekkel, úgyanügy, mint ja tuberkulózist, a rákos megbetegedést is. Csupán a betegek hét százaléka (elsősorban asszonyok) neheztelt a közlés miatt. A vizsgálatokból kiderült, hogy a rákmegbetegedesé tudata megjavította az orvos és a beteg közötti együttműködést és jelentős segítséget nyújtott a hatásos rákellenes küzdelemben. A rákgvógyitás lehetőségei 1959 szeptemberében tartották Genfben a rákellenes gyógyszerekkel foglalkozó első nemzetközi kongresszust a, bostoni Dameshek, a moszkvai Larionov, a newyorki Carnovszki és a párizsi Bernard professzorok vezetésével. A világ valameny- nyi égtájáról összegyűlt tudósok a sebészettel, a röntgen- és más sugárkezeléssel elért sikeres gyógyításokon kívül elsősorban a vegyianyagokkal, gyógyszerekkel elért eredményeket beszélték meg. Megállapították, hogy pontos diagnosztikai, fejlett sebészeti, sugárkezeléses és gyógyszeres gyógyítás kombinációjával az idejében felfedezett ráknál csaknem mindig gyógyulás, de legalábbis hosszú ideig tartó panaszmentesség volt elérhető. Ezen évtized speciális rák ellen irányuló gyógyszerkutatása a különböző vegyületek százezreit állította elő és vizsgálta meg kísérleti állatokban. Ezeknek a vizsgálatoknak eredményeképpen körülbelül egy jó tucatnyi vegyületet sikerült találni, amelyek a sejt növekedését, különösen pedig a ráksejt szaporodását gátolják. Ezek (a gyógyszertan-könyvekben Cytostatikum fejezetci|m alatt felsorakozó szerek) már sok rákos betegnek adták vissza a munkavégző képességet. Azonb; hátrányuk is van: nemcsak a rákos sejteket, h; nem az egészséges szöveteket és ezek között a legérzékenyebbet, a csontvelőt károsítják. Ko látlan és nagy adagban való alkalmazásuknak - a nem kívánatos “mellékhatás” szab határt. Úja ban ezt a káros hatást — amint erről a kon resszuson beszámoltak — több módon sikerült 1 küszöbölni. Ezek az eljárások—ezt külön kell hangsúlyé ni— egyelőre csak kísérleteknek tekintendők. J még vitatható, hogy mikor lesz belőlük általár, san elterjedt gyógyítási eljárás. Ha azonban 1 állják az idők próbáját és fennmaradnak a sík rés gyógyeljárások rostáján, szinte korlátlan i hetőségeket biztosíthatnak a rákellenes küzd lem számára. Dr. Szendéi Ádám 14 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 26, 1960
