Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-05-26 / 21. szám
Thursday, May 26, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ n MAGYARORSZÁG ANGOL SZEMMEL A. J. P. Taylor angol tanár cikket irt a londoni “New Statesman” április 30-iki számában, melyben beszámol magyarországi élményeiről. Cikké- bő kitűnik kommunista-ellenes beállítottsága, annyira, hogy az ott látottaknak vagy hallottaknak sem hajlandó hitelt adni. Éppen kétkedései teszik cikkét érdekessé. Ezért kivonatosan közöljük. “Amikor Magyarországon jártam, állandóan azt hallottam, bármiről is volt szó, hogy “a helyzet ma sokkal jobb, mint 1956 előtt volt.” Több élelem víaji és több akadémikus szabadság. Nincsenek önkényes lefogások, sem éjszakai kopogtatások. Az amnesztia értelmében az 1956- ban bebörtönzöttek legnagyobb részét most szabiidon bocsátották. Azt hiszem, hogy a legtöbb ilyen megállapítás Magyarország jelenlegi helyzetével kapcsolatban megfelel a valóságnak. Természetesen a, látogató nem tudhat meg sokat tiz nap alatt, még akkor sem, ha tudja, mit kell megnéznie. Én kellemetlennek találtam, hogy megszólítsak idegeneket az utcán. Nem voltam hivatalos látogatáson, ulajdonképpen hármunkat a Magyar Tudomá- iyos Akadémia hivott meg. Találkoztunk akadé- niai kollégákkal, de nem találkoztunk politiku- okkal. Ebédeltem egy professzor otthonában, eszéltem diákokkal, látogattam a levéltárakat s kutató intézeteket. Kétségkívül megállapitha- om, hogy ezen a színvonalon a magyar tudósok okkal többet tudnak a mi munkánkról, mint mi z övékéről. Habár az ő munkájuk sem megveten- ő. Itt-ott a marxizmusra való hivatkozásuk kü- inbözteti csak meg azt a nyugati tudományokul. Megcáfolhatatlan tény az, hogy a magyarok lost igen jól élnek. Van elég ennivalójuk — va- >ban több, mint elég a mi jelenkori angol étvá- yunkhoz viszonyítva. Ezt nemcsak az éttermekéin fogyasztás alapján ítélhetem meg, ahol ál- ndóan az alakom miatt kellett aggódnom. Az .telinek mindig zsúfoltak, nemcsak Budapesten, anem a vidéki városokban is. A hétvégeken kint keznek a családok, s a kisgyermekek fel- és . á szaladgálnak az asztalok között, akárcsak máshol., De voltam egy fedett élelmiszer-csarnokban is, ahol az élelmiszert nem az én tiszteletemre állították ki. Sohasem láttam több élelmet kiállítva, különösen húsokból és szalámikból. Mindén árusító bódénál tömegesen álltak az emberek és ezek vásárolni jöttek, nem pedig nézni. A tea- és kávéárak megleptek. A tea fontja két (angol) fontba kerül, a kávé. három font és 10 shilling. De a kávéházakban, nem drága. Espresso- kávé 6 penny egy csészével és egy bögre kitűnő teát a legjobb hotelben egy shillingért kaptam. Ettől eltekintve az élelmiszerárak kb. az angol színvonalon mozognak. Kiszámítottam, hogy a fizetések kb. az angol, ráta felét teszik ki — azt mondják, hogy az átlagos ipari bér 6 és 7 font kt ött mozog. Ezzel szemben a házbérek sokkal ál; onyabhak, kb. negyedét teszik ki annak, amit Angliában fizetünk. • ^ De nemcsak az élelmiszerüzletek vannak tele áruval. Mindenféle minőségű ruhanemű is kapható mindenütt, az-áruházaktól kezdve az elegáns privát üzletekig, amelyek változatlanul megmaradtak a régi időkből. Nincs ezeknek versenytársa egyetlen országban sem, a vasfüggönytől keletre. S mindez éppen úgy. vonatkozik a vidékre, mint Budapestre. A parasztoknak most jobb a ruházatuk, több a bútoruk, sőt jobbak a házaik is. . i ' ;S mi a politikai helyzet? Itt éppen úgy a sötétbein tapogatóztam látogatásom végén, mint annak kezdetén. Az emberek ugylátszik nem akarnak politizálni, s nyilvánvalóan nem félelemből, mért beszéltek, ha kiprovokáltam őket. Talán fá- sujtságból, vagy közönyből, vagy talán kimélet- böl a jelenlegi kormány iránt? Nem tudtam tiszta feleletet kapni. Egyszer sem találkoztam hatá- ,roj.ott elégedetlenséggel, habár beszéltem olya- nojíkal is, akik sohasem voltak kommunisták. jKőt egyéni politikai benyomást alkottam, de erű leg egyiket sem védhetem. Az egyik az, hojíy senki sem ellenzi a jelenlegi körülmények kijött a kormányt, a másik pedig, hogy nem ££k'b mint a lakosság tiz százaléka szavazna a k0, nmunistákra egy szabad választás esetén. Emikor ezen , utóbbi véleményeimet hangoztat- . n, azt a jókedvű feleletet kaptam valakitől, , ry “ez sokkal több,,mint amennyien 1956-ban vaztak volna a kommunistákra.” Általában akartak feltevésein eilen. Hogyan tudhatom? tilt j mondták, hogy majdnem minden munkás és -Az) a parasztok többsége a kommunistákra szavazna. Lehet, hogy igy van, nem tudhatom s az én kapásra alkotott véleményem éppen olyan igazságtalan és félrevezető lehet, mint bármely más, amig azt ki nem próbálták. Az igazság az, hogy senki sem tudja; sem én, sem a kommunisták. Maga a kommunista párt kisebb, mint 1956 előtt volt. Akkor sokan kimaradtak és nem váltak ismét tagjává. Nem érte őket ezért bántódás. A nyugaton hallani meséket, hogy fiatalembereket még mindig felakasztanak aktivitásaikért. Nem tudtam erről semmi felvilágosítást szerezni, habár minden lehetséges alkalommal érdeklődtem. Egy dolgot megtudtam, s nem mindig kommunistáktól. Régebben mindig megtudták, ha valakit letartóztattak. Most senki sem hallott olyan esetről, hogy ismert egyént felakasztottak volna. “Akasztások? Sohasem hallottunk róla.” Azt hiszem, hogy a válasz becsületes volt,.habár természetesen nem döntő. De mi célja lenne embereket felakasztani, ha ez a tény nem kerül a nyilvánosságra ? Egy terror, amelynek létezéséről nem tudnak, majdnem olyan hatástalan, mintha egyáltalán nem is lenne terror. Utitársunk, Joan Robinson egy mondatban foglalta össze benyomásainkat: “Túlságosan jó ahhoz, hogy igaz legyen.” Egy magyar ismerősöm erre igy válaszolt: “S mégis csak igaz”. Kinek van igaza? Nem találok reá választ. Magyarországon a viszonyok határozottan jobbak, mint amire számítottam. De hogy vajon minden olyan- e, amilyennek mutatkozik, azt nem tudtam meg- állapitani. Attól tartok, hogy magyar barátaim, megjegyzéseimet “burzsoa tárgyilagosságnak” neveznék”. | f.jg) MAGYARORSZÁG IRAKI SZEMMEL Harmadik hónapja tartózkodik Magyarországon a MOGÜRT vendégeként Said Abbood Al- Mossawi-, az iraki basrahi kikötő osztályvezető mérnöke. Bejárta szinte az egész országot. Különösen a gépkocsik, szerszámgépek és a daruk érdeklik. Mint kísérői elmondják, alapos ember, minden érdekli, mindent szorgalmasan jegyez. Hazautazása előtt néhány nappal találkoztam Said Abbood A1 Mossawi-val, a Palace Szálló társalgójában. Autóbusz, szerszámgépek, uszódaru — Két dolgot szeretnék figyelmébe ajánlani — mondotta bevezetőül —, nem vagyok politikus, hanem szakember és nem nyilatkozom, csak egyéni véleményemet mondom el őszintén a látottakról. S máris sorolja utazása célját. Nem állami megbízatásból jött, hanem az ország legnagyobb, mintegy 25,000—30,000 munkást foglalkoztató kikötőjének képviseletében. Az idén januárban 35 magyar autóbusz érkezett Irakba, s ebből 24- et a kikötő kapott az ottani forgalom lebonyolítására. A többit két város, Kirkuk és Bakuba kapta. Ezekben a városokban még sohasem volt busz-közlekedés, s most azért tanulmányozza a mienket, hogy otthon segíteni tudjon tanácsaival. Természetesen érdeklik a szerszámgépek és a daruk is. Hogy mi ezekről a véleménye? — Három nap alatt sok kiváló szerszámgépet láttam. Ismerem az angol, a francia és a német szerszámgép-ipart, tavaly pedig tiz maró-, fúró- és esztergagépet vettünk Csehszlovákiától. Nyugodtan mondhatom, az önöké vetekszik valamennyivel. Kiváló szakembereik vannak, de éppen ezért csodálkozom: még nem vették észre, hogy a Rába-féle villás-emelő targoncájuk nem felel meg a nemzetközi igényeknek. Nagyon tetszett a Gheorghiu-Dej- Hajógyár 100 tonnás uszódaru- ja. Ez valami csodálatos, ilyen kell nekünk is! Kísérői elmondják: amikor meglátta az uszó- darut, valósággal lázba jött. A terhelési próba idején megnézte a motorokat, kívülről felmászott a darura, s még össze is kente magát, de ez egy cseppet sem zavarta. Fejleszteni kell kapcsolatainkat Sok üzemet bejárt és mindenütt kedvesen, előzékenyen fogadták. Mint elmondja, sokat törte a fejét, de egy Valamit nem, még most sem tudott megérteni. Miért lelkesednek a legegyszerűbb munkások is a gyárért, ahol dolgoznak, és miért mutogatják olyan büszkén az idegeneknek, ő maga hangoztatja, hogy gazdaságilag és politikailag két különböző világban élünk. így hát nem csoda, ha nem értheti meg teljesen, mit jelent az, hogy a munkásoké a gyár. Mindenesetre tetszik neki a lelkesedés. — Hogyan tudja odahaza felhasználni tapasztalatait? — kérdezzük. — Irak nem közvetlen vásárló. Mindenre versenypályázatot hirdetünk. A pályázatokat egy bizottság dönti el. Szívesen vesszük, ha a pályázaton a magyarok is indulnak. Minket különösen a szerszámgépek és a daruk érdekelnek, nem utolsósorban pedig az autóbuszok, különösen az Ikarus 620-as és 630-as tipusuák. A magyar buszok bármely ország viszonyainak és éghajlatának megfelelőek* ezért praktikusak. Mi elégedettek vagyunk a januárban kapott autóbuszokkal és az a véleményem, hogy első kereskedelmi kapcsolataink jól sikerültek. Ezután már csak a kapcsolatok (fejlődése következhet. " - Said Abbood Al-Mossawi most járt először Magyarországon és szocialista országban. JNagy várakozással jött. Tapasztalatairól, benyomásairól is beszélt: — Első meglepetésem akkor ért, amikor láttam, hogy még a legegyszerűbb emberek is milyen jól öltözködnek. Kiváltképp a nők! A budapesti nők csinosak és modernül öltözködnek. Amiben különböznek más világvárosban lakó nőktől: a budapesti nő nem típus, hanem mindegyik öltözetében és viseletében külön-külön egyéniség. Igen, jónak találom, hogy a munkások igen olcsón laknak. Nálunk egy szakmunkás havonta 25—30 fontot keres. Egy kisebb házban levő, nem is a legjobb lakás bére 8—9 font. Magyarországon sokat építkeznek. Számomra az is érdekes, hogy mindenki dolgozik, illetve mindenki dolgozhat, mert sok a munkaalkalom. Ahol igy élnek az emberek, nem lehet baj Megnyerte tetszését a mi öröklakás- és állami házépitési rendszerünk. Ha hazamegy, ennek mintájára javaslatot tesz a kormánynak. Elmondja azt is, hogy a basrahi kikötő vezérigazgatója már kétszer járt Magyarországon, s amikor innen hazatért, javasolta a kormánynak, építsenek munkásüdülőket. Eddig ilyen náluk még nem volt. — Igazán nem mondhatják, hogy nem tanultunk önöktől — szól mosolyogva. Kérdésemre, (hogy mi a végső benyomása Magyarországról, igy válaszol: — Megfigyeltem, hogy napközben a gyárakban az emberek keményen dolgoznak, este viszont ugyanezek az emberek a világ legjókedvübb, szórakozni vágyó népe. Ahol igy dolgoznak és igy élnek az emberek, ott nem lehet baj. Gyorsan múlik az idő és bármilyen érdekes is a beszélgetés, be kell fejezni, mert jelzik, hogy megérkezett a gépkocsi, amely vendégünket a Csepel Autógyárba szállítja. Gyorsan búcsúzik, siet. Minden percet jól ki akar használni. Azt mondja: érdemes. K. I. A HAGYOMÁNYOS tokaj-hegyaljai borversenyt ebben a hónapban rendezik meg; mintegy 200 borfajta közül választják majd ki azokat, amelyek az országos versenyen is részt vesznek. • ■ ■ HELYREÁLLÍTJÁK az egri Várban feltárt 14. századbeli püspöki palotát. Gótikus folyosóját még az idén teljesen rendbfehózzák, s régi formájában elkészül a tetőszerkezet is. • UJ MAGYAR OPERÁT mutatnak be Debrecenben: a Csokonai Színház Pongrácz-Zoltán zeneszerző “Odysseus és Nausika” cimü kétfelvoná- sos operáját adja élő. Vezényel Rubányi Vilmos, az operát Horváth Zoltán rendezte. • TERMÉST HOZOTT az uj szegedi füvészkert üvegházában a kínai törpe banánfa. A kétéves fa első termése bőséges, s a kedvező körülmények közt előreláthatólag hónapokig terem majd a törpebanán. ' • SZOMBATHELYEN munkásdalárdákat alakítanak. A tervek szerint a nagyobb üzemekben önálló kórusokat, a kisebbekben pedig dalárdákat szerveinek, s ezekből négy területi kórust alakítanak. • .. ■ - -~ • A GYŐRT Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár csillagászati szakkörének tagjai korszerű távcsövükkel á Bumhan-tistökös útját figyelik s észrevételeiket közük az Országos Csillagvizsgáló Intézettel,
