Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-05-26 / 21. szám

10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 26, 1960 Budapest. — Helyszín: a Magyar Tudományos Akadémia Gyermeklélektani Intézet igazgatói /szobája. Személyek: Dr. Molnár Imre, igazgató. Mama, 40 év kői üli, kissé robusztus asszony. Kisleánya, Piriké, tízéves, finom arcú, félszeg gyerek. Ujságiró (egészen a háttérben). Az igazgató a gyerekkel barátkozik és kérdez: — Milyen iskolába jársz? — Az általános iskola IY. osztályába. — Milyen volt a bizonyítványod? A gyerek kissé felhúzza a vállát, töpreng, hogy mit is feleljen, végül megoldja a problémáját: — Lehetett volna sokkal jobb is. — Melyik tantárgyakat szereted ? — A történelmet, meg az éneket. — Miből volt rossz jegyed? — Nyelvtanból és olvasásból. — Kik a legjobb barátaid? A kisleány igyekszik készséggel felelni, de a beszélgetés mégsem ilyen zökkenőmentes, mert a mama minduntalan figyelmezteti. — Hangosabban beszélj! Már megint gyáya vagy! Ne félj! Még egyideig tart a kérdezés-felelet, utána a gyereket átkisérik az orvosi rendelőbe, s mig a kislányt vizsgálják, az igazgató a mamával be­szél. — Mondja - asszonyom, mindig ilyen erélyesen figyelmezteti a gyerekét? A mamát meghökkenti az igazató kérdése. — Én erélyesen szóltam ? A legszebben figyel­meztettem, pedig de sokat bossziankodtam miatta. Egy ilyen nagy leány és tessék elképzelni, vele kell tanulnom minden leckét, a végén az iskolá­ban mégis elfelejti, úgy megijed, amikor felelte­tik. A beszélgetés során kiderül, hogy a mama sok­kal rosszabb tanuló volt gyerekkorában, mint a Piriké. így indul el a Magyar Tudományos Akadémia Gyermeklélektani Intézetében a gyermek vizsgá­lata. — Sajnos igen gyakran megtörténik — mond­ja az igazgató —, hogy a szülővel, nagyszülővel legalább annyit kell foglalkoznunk, mint magával a gyerekkel. Persze a gyerekek sokkal könnyeb­ben nevelhetők, mint a szülők. Piriké az orvosi vizsgálat után a pszichológus­hoz kerül, aki már hosszabban foglalkozik a gye­rekkel. (Az igazgató a jelentkezők elirányítását intézi.) A pszichológussal való barátkozás után a gyereket a játékszobába vezetik át. A játékszo­bában néhány asztal, pad, nagy fali tábla, renge­teg játék, az egyszerű kockától a komplikáltabb forgókerékig. Az asztalok előtt térség azon gyermekek számára, akiknek nipcs türelmük a , padban ülni. A terem sarkában egv pszichológus­nő ül, előtte füzet, megfigyeléseit jegyzi. — A gyerek magatartását attól a pillanattól figyelemmel kisérem — magyarázza —,, amint belép az ajtón. Már az első mozdulatok elárulják a gyerek egyéniségét, jellemét, de különösen meg ismerjük abból, ahogyan játszik, ahogyan a töb­bi gyerekkel viselkedik. A gyerekek egyrésze nemcsak azért van itt, hogy diagnosztikáijuk, igen soknál az itteni játszás a iherápiás kezelés. De nemcsak játékszoba van, hanem játékkészi- tő miihelv is. Itt is egy pszichológus figyeli a gyerekeket és segíti őket ahhoz, hogy félszegsér- .güket, vadságukat levessék, hogy képességük ki­bontakozzon és magatartásuk kifogástalan le-. . gyen. Rajta kívül egy ezermester asztalos is dol­gozik itt, ő tanítja a gyerekeket a fúró-faragó szerszámok kezelésére. A műhelyben, akárcsak a . játékszobában, nemcsak a gyerek lélektani vizs­gálata folyik, hanem a kezelése is. — Ha szükséges, hónapokon át foglalkozunk eg.v-égi', gyerekkel — mondja Molnár igazgató — de persze nemcsak a kis paciensünkkel, hanem a környezetével is. Munkástársaink eljárnak a gye­rekek otthonába, felkeresik az iskolát, ahol ta­nulnak, igyekeznek megismerni mindenkit, aki a * környezetükben él. Teljes képet csak mindezek ismeretében tudunk kapni és tudjuk a gyereknél“' a lka Imazandó nevelést mejfállapitani, hogy hfMi^ illetve hiányosságai eltűnjenek. A Gyermeklélektani Intézet rendelője nemcsak ilyen esetekkel foglalkozik. Többek között a bí­róságok olyan esetekben kérik ki az Intézet vé­leményét, amikor nem tudják eldönteni, hogy az elvált szülök gyerekét az apának, vagy anyának ítéljék oda. Például a jogszokás szerint a fiúgyer­meket hatéves kora után a törvény rendszerint az apának ítéli oda. Ha azonban a Gyermeklélek­tani Intézet pszichológusai — a bírósági megke­resés alapján — úgy látják, hogy a gyermek szempontjából helyesebb, ha az anyánál marad, véleményüket figyelembe veszik. Gyakran előfor­dul, hogy a gyermek ártalmára van, ha az elvált apát vagy anyát ritkán vagy éppen ellenkezőleg, gyakran látja. Ilyen esetekben a gyámhatóságok meghallgatják az Intézet véleményét. Mindez a feladat a rendelőre hárul, de ugyan­akkor széleskörű kutatói munkát végeznek a pszichológusok. Az Akadémia Gyermeklélektani Intézetének feladati köre kettős: tudományos ku­tatás C3 gyakorlati rendelői munka. Ennél az uj tipusu intézetnél a két munkakört személyileg nem választják ketté, amennyiben a kutatók a rendelő munkájában is résztvesznek. Régebben ez két elhatárolt munkakör volt, a kutató pszi­chológus kiválasztott személyeken vagy megfe­lelő csoportokon végezte a kutatást. Az Intézetet tulajdonképpen 1902-ben alapítot­ták. Megalapítója Renschburg Pál volt, aki a lé­lektannak a 20. század első évtizedében világvi­szonylatban is elismert kiváló tudósa volt. Az el­ső évtizedekben kizárólag kutató munkával fog­lalkoztak; 1927-től inkább gyakorlati feladatokat igyekeztek megoldani, amennyiben pszichopata és neurópata gyermekek tanácsadói, valamint orvosi és pszichológiai terápiái munkát végeztek. A ké­sőbbi időben az Intézet munkássága általában a neveléslélektan és pedagógiai lélektan területére esett. Majd működésük egyre inkább kiszélese­dett; 1953-ban több évre központi kutatási alap­tervet dolgoztak ki és a rendelőintézetet (labora­tóriumot) korszerűsítették. Az Intézet tudományos munkájának kimélyité- se és a pszichológiai vizsgálatok fontossága foly­tán 1955-ben a Tudományos Akadémia keretébe került. Ma az Intézet szervezetileg az Akadémia Pszichológiai Osztályához tartozik. Az Intézetben négy kutatóosztály működik: Ál­talános lélektan, Fejlődéslélektan, Gyermek és neveléslélektan, Klinikus lélektan. Az általános lélektani osztály területén folyó kutatások között igen érdekes a szokáscselekvé­sek kialakításának és az átállítások törvényeinek felismerése. Ennek résztanulmányait a kutatás vezetője, dr. Molnár Imre már az Akadémia “Pszichológiai tanulmányok” kötetében közread­ta. A Fejlődéslélektani Osztály munkájából ki­emeljük dr. Lénárt Edit “A rendszeralkotás köz­ben folyó gondolkodás” és dr. Baranyai Erzsébet: “Gondolkodás a közmondás értelmezésében 9—18 éves korig”, vizsgálatait. Várnagy László az idegen nyelv tanulásának és tanításának tárgykörében olyan metodikát dolgo­zott ki, amely az önálló nyelvtanulás keretében az eddigi módszereknél eredményesebben alkalmaz­ható. A Klinikus Lélektani Osztály kutatásaiból megemlítjük Mezei Árpádnak a tbc és dr. Mester Zoltán és Zoltánnénak az epebetegek pszicholó­giai vizsgálatát, dr. Katái Zoltánnénak a játék- therápia terén való vizsgálatait. Dr. Édervári Istvánná a pehezen nevelhetőség hátterében meg­húzódó organikus ártalmakat kutatja. Ezzel kap­csolatban mintegy háromezer gyereket vizsgál­tak meg és hallgatták ki hozzátartozóikat. HirschJ Margit “Gyermekkori neurózisok megelőzésének és thefápiájának kérdéseihez” cimü munkájához végez kutatást. Mindez csupán kevósnyi adalék a Gyermeklé­lektani Intézet átfogó kutató munkájából, amely­nek közleményeit nemcsak az Aka‘démia és más magyar kiadók jelentetik meg, hánem külföldön is napvilágot látnak. Az Intézet munkássága “mindebben nem merül ki. hiszen az. országnak ez az egyetlen gyermek- létektől»' Intézete é» 8mkséges, hogy' a gyermek­pszichológiai tudományt és gyakorlati alkalma­zását közreadják. Ennek érdekében az Intézet munkatársai az iskola szakorvosi, védőnői, peda­gógusi, ifjúsági felügyelők továbbképző tanfo- main, a Szabad Egyetemeken, a rádióban, a gyer­mekvédelmi ankéteken, stb., stb. rendszeres elő­adásokat tartanak. Többek között tanácsadói mű­ködést fejtenek ki a gyermekfilmeknél, gyerme­kek részére készülő bábjátékoknál, ifjúsági kiad­ványoknál és minden olyan területen, amelynél fontos a helyes gyermeknevelés. Az Intézet ilyen felépítése és működése lehető­vé teszi, hogy a gyermeklélektani kutatás terén nemcsak elméleti, hanem gyakorlati eredménye­ket érjenek el Magyarországon állami támoga­tással. Ják Sándor 320 éves az Eöivüs Lorißd Egysem Most ünnepelte alapításának 325. évfordulóját az Eötvös Loránd Tudományegyetem. Története ellentmondásokkal és vargabetűkkel teli ut volt. 1635-űen Pázmány Péter az egyre erősödő pro­testáns főiskolák ellensúlyozására alapította Nagyszombaton a jezsuita szellemű egyetemet, s az másfél évszázadig valóban a “sötétség iskolá­ja” volt. De a magyarországi felvilágosodás, majd a reformkor friss szele már nem kerülte el és 1848—1849-ben a diákokat és a professzori kar egy részét ott találjuk a szabadság védelme­zői között. A szabadságharc után, ha voltak is megtorpa­nások és visszaesések, mégis egyre sokoldalúbb, gazdagabb lett az egyetem tudományos élete. Az oktatás színvonalát Semmelweis, Eötvös Loránd, Korányi Frigyes, Jendrassik Ernő, Beke Manó neve fémjelzi. A társadalomtudományi tanszéke­kén azonban mind kevesebb haladó gondolkodó kapott tanári katedrát. A Tanácsköztársaságnak sok tennivalója volt az egyetemen, hiszen nemcsak az oktatás tartal­mát kellett megreformálni, nem csupán az egye­tem kapuját kellett szélesre tárni, hanem a ta­nári kart is fel kellett frissíteni. Az egyetemnek a Tanácsköztársaság ideje alatt volt a legtöbb tanulója. A tanulásból eddig kizártak szinte el­árasztották a Marx—Engels Munkásegyetemét. Az ellenforradalmi rendszer azonban még a Ta­nácsköztársaság előtti szerény vívmányokat is félredobta. A második világháború tetemes károkat oko­zott az egyetem épületeiben, felszereléseiben, de a felszabadulás után a “Munkások a tudósokért” akció keretében megkezdődött újjáépítése. A MÁ- VAG dogozói például 40 ezer óra társadalmi munkát végeztek az egyetem helyreállításánál. Részt vettek benne a csepeli munkások és más üzemek dolgozói is. S ebben az is kifejezésre ju­tott, hogy az egyetemet a munkások most már magukénak tekintették, és joggal elvárták, hogy végre fiaik is helyet kapjanak padjaiban. S alig öt-hat év múltán a régi két-három százalékról 50 százalék fölé emelkedett a munkás- és pa- rasztszármazásu hallgatók aránya. Fellendült a tudományos élet is. Az egyetem története azt bizonyítja, hogy a fel­sőoktatás e jelentős intézménye mindig a ha­ladással karöltve tudott számottevő eredménye­ket felmutatni. Most az állam sokkal bőkezűbben gondoskodik az egyetemi oktatás gyorsiránvu fejlődésének feltételeiről, mint azelőtt a leggazda­gabb patronusok. Az ünnepi ülésszakon a tudo­mányos eredményekről szóló beszámolók ezt is dokumentálják majd. Az Eötvös Loránd Tudomány-egyetem nappali és levelező tagozatán több ezer hallgató tanul. Nagytudásu, hivatásukat odaadóan szerető szak­emberekre van szüksége az országnak. A szen­vedélyes hivatástudatot az egyetemen kell elmé­lyíteni a fiatalokban. Ez nem kisebb feladatuk az egyetemi, állami és társadalmi szerveknek — s mindenekelőtt a tanszékeknek—, mint a szak- tudományok megismertetése. £★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★* l Magyarország í LÁTOGATÁS EGY GYERMEKLÉLEKTANI INTÉZETBEN MAGYAR SZÓ 130 Estót 16th Street New York 3, N. Y. llérem küldjék meg részemre a “Régi jó vi­lág" $1.25. — “Forog a kerék” $2.50„— “Ok­tóberi vihar” $2.50. — “Vihar után” $2.50, 'cimü könyvet. • ' V, - = t ' Név.í* . :*V . '.'i ■ A Í ... *•-.. í ■« r­.rim. •••. V: ‘

Next

/
Thumbnails
Contents