Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-21 / 3. szám
2 Antiszemita vandálizmus Elsinoreban Két és fél éve folyik már a gyűlölet kampánya és a terror a zsidóság ellen, melynek célja: “a zsidóságot kihajtani Elsinoreból.” Egy teljes óra losszat tartó TV leadás foglalkozott e szörnyű témával. A program annak az óhajnak ad kifejezést, hogy Stanley Mosk államügyész vizsgálatot indit el, még mielőtt odafajulnak a dolgok, hogy “vér ömlik Elsinore utcáin.” Néhán hónapon keresztül már úgy látszott, hogy elcsendesedett a helyzet, de pár héttel ezelőtt olyan erővel robbant ki ismét, hogy hatalmas köveket dobáltak be az orthodox zsidó hitközség és a zsidó kultur központ ablakain. Az erőszak kinjulását, az ásványviz-forrás körüli, régi viszálykodás is elősegítette. A turista motelek, az üdülőhelyek tulajdonosai szövetkezve a helyi háztulajdonosokkal szeretnék visszahozni a kénes vizet a város vizvezetékeibe. A kénes viz állítólag nagyszerű hatással bir izületi bántal- makra és szeretnék ezt a város egészségére felhasználni. A motelok és üdülőhelyek tulajdonosai nagyiészben zsidók. Vendégeik nagy része szintén zsidókból áll. Antiszemiták és “real-estate” érdekeltségek nagyszerű alkalmat Iának arra, hogy a drága tóparti üdülőket értékük parányi részéért felvásárolhatják, ha zsidó tulajdonosaikat elijesztik, vagy üzleti lehetőségeiket megfojtják. Egyesültek tehát, hogy elzárják tőlük a kénes Vizet és a sokkal drágább városi vizzel helyettesítsék, amelyet a “Metropolitan Water Distribution” szolgáltat. Már 1958-ban hir jött a zsidók elleni támadásokról. Elsinore lakossága 2,300 keresztény és 400 zsidóból áll. Két évvel ezelőtt már halállal fenyegették a zsidókat és hathónapos ultimátumokat adtak részükre, hogy hagyják el a városkát. Keresztet égettek házaik előtt, rengeteg vandálizmust vittek véghez a zsidó imaházak és üzletek ellen. Pat Michaels újságíró a KTLA televiziós állomáson egy teljes óra hosszat számolt be minderről és a programnak a “Gyűlölet város” címet adta. A városi tanács tagjai és a zsidók szószólói, a TV-ínterju alatt az állam közegészségi osztályát azzal vádolják, hogy összejátszott az antiszemitákkal és azokkal akik potom áron szerettek volna a zsidó házakhoz s birtokokhoz jutni, amennyiben uj szabályokat állítottak fel az ivóvíz megengedhető “fluoride” tartalmára, mert ezzel is megakadályozni óhajtották, hogy a város fővezetékébe ismét visszadják az ásványvizet. Földrengés Peruban Peru déli részén fekvő Arequipa, 270,000 lakosú városban erős földrengés következtében 63 ember halt meg és 200-an súlyosan megsebesültek. A rengések, amelyek háromszor ismétlődtek meg, különösen a külvárosokban voltak erősek, ahol 1958-ban 28 ember halt meg hasonló körülmények között. A földrengést más vidékeken és Bolivia határán is érezték. Mwwwwwmvmwnmmwwwwwmv IZRAELBEN mészkövet, sót, gipszet, ként és homokkövet bányásznak. Amerikai Magyar Sző Subscription ln ü. S. and Canada for one year |7.M, ter six months $4.00. Foreign Countries for one yeai $10.00, for six months $5.00. wwwvwwwvuwwwwwwvuwuww Előfizetési árak: New York városában, az USA-baa é* Kanadában egy évre $7.00 félévre $4.00. Minden más kfilfikdi országba egy évre $10.00, félévre $5.00 I Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1M East l«th Street, New York S, N. Y. Telefon: AL 4-0397 S4 A ner iléfezo “népi kapitalizmus’5 Tisztára alaptalan az a beállítás, hogy az Egyesült Államokban megszűnt az a nagy egyenlőtlenség, ami egy vagy két nemzedékkel ezelőtt is fennállt a szegény és a gazdag népréteg jövedelme között, mondja Róbert J. Lampman, a National Bureau of Economic Research (gazdasági kutató intézet) pártatlan gazdasági szakértője. “A gazdasági egyenlőtlenség, ami a jövedelem és vagyon megoszláson alapszik, semmi jelentős csökkenést nem mutatott az utóbbi évtizedek eseményei és politikája nyomán”, mondja Lampman a kongresszus “Ways and Means Committee” részére készített adatgyűjteményében. Ez százszázalékosan szembehelyezkedik azzal a propagandával, amit hatásvadászó politikusok, sajtószakértők és a kapitalista - ideológia' magyarázói terjesztenek az ujdivatu “népi kapitalizmusról”, arra alapozva megfigyelésüket, mintha az ipari és kormánykötvények és részvények nagy része a széleskörű népréteg tulajdonába került volna. Semmi sincs távolabb az ’igazságtól: Lampman szerint 1953-ban — ■ az utolsó év, amelynek teljes adatait tanulmányozhatta — “a felső' osztály egy százaléka birtokolta a korporációk értékpapírjainak és a helyi és állami adminisztrációk kötvényeinek 75 százalékát”. Tehát ha van is néhány millió ember az egész országban akik értékpapírral dicsekedhetnek, az amerikai ipar mégis csak nagyon kevés embernek a tulaj- donában van. Az 1920-as és 30-as évek óta csupán az történt, hogy a szegény népréteg életmódja az általános életnívó emelkedésével valamivel javult, de épp ugv változott a vagyonos osztály életmódja és a kettő közötti szélsőség ma is fennáll, mondja Lampman. “1922-ben az ország vagyonának 33 százaléka az amerikai családok felső 2 százalékának tulajdonában volt. 20 óv folyamán ez kissé lefelé menő tendenciát mutatott, de 1949 óta az irány megváltozott és a vagyonkoncentráció a kevesek kezében egyre nő”. Igaz, hogy a kormány kimutatása szerint a személyi jövedelem, amelynek 25 százaléka jutott a felső réteg 5 százalékának a 2-ik világháború előtt, az utóbbi években 20 százalékra esett, de a számok ez esetben figyelmen kivid hagyják a korporációk jövedelmét, ami viszont tüneményesen emelkedett és bár az is személyek tulajdonába kerül, a kormány könyvelésében más rovatban tüntetik fel. “Ha ez is személyi bevételként kerülne kimutatásra, akkor kitűnne, hogy a nemzeti jövedelem megoszlása nem kevésbé egyenlőtlen ma. mint volt a háború előtt”. Kit sújt jobban az adózás? A haladó arányú jövedelmi adó (minél magasabb valaki jövedelme, annál- magasabb az adó- százaléka) látszólag a gazdagokat terheli meg jobban. De a szövetségi jövedelmi adótörvények annyi lehetőséget adnak kibúvóra a vagyonos ősz tálynak, hogy már elnevezték “a gazdagok szubvencionálásáénak. Más helyi és szövetségi adók viszont a kiskere- setíieket érintik legsúlyosabban. Mr. Lampman arra a következtetésre jutott számadatai alapján, hogy 1954-ben az összes adók a kiskeresetű népréteg jövedelmének 24 százalékát vették el, a legfelsőbb réteg 5 százaléka 36 százalék adót fizetett. Azóta újabb adók növelték a munkásság adóterheit, mig a vagyonos . osztály kibúvói és adóengedményei lényegesen szaporodtak. ~ AMERIKA! MAGYAR SZÓ _____ A Santa Glaus hatása ENDICOTT, N. Y. — Dominic Parotti, épitő- munkásnak minden oka meg volt, hogy higy- jen a Santa Claus-ban. Mint ‘a szakszervezet tagja piketelt az egyik helyi üzlet előtt és röpcéket osztogatott, amelyekben tiltakozott az ellen, hogy az üzlet építési vállalata szervezetlen munkásokat alkalmazott. Endicott város törvényhozása tiltja a röpcék osztogatását, de a rendőrség úgy döntött, hogy ezúttal nem tartóztatja le Parottit. Az oka, hogy Parotti Santa Clausnak öltözött fel, mialatt a röpcéket osztogatta. Féltek attól, hogy milyen hatást keltene a nép között, ha a városon végig hurcolnák Santa Claust, majd börtönben tartanák, inkább hagyták osztogatni. Parotti még a kocsiját is állni hagyta az egyik zónában, egy óra öt percig a megengedett egy óra helyett. A rendőrségen a biró egy pillantást vetett öltözetére és a legkisebb büntetéssel elengedte. AZ ÚJSÁGOLVASÓK rekordját Anglia tartja, ahol minden 1,000 lakos naponként 573 újságot vásárol -— jelenti az Egyesült Nemzetek kulturális bizottsága. Thursday, January 21, 1960 iég mindig sok a gyemsekparalizis NEW YORK. — Még mindig sok a bénulásos gyermekparalizis megbetegedés az Egyesült Államokban, a Salk-oltás ellenére, különösen a kisjövedelmű családoknál, Basil O’Connor a “National Foundation” elnöke szerint. 8,577 ilyen megbetegedés történt 1958-ban. Ez sajnálatos annál is inkább, mert már négy év óta-van elég Salk-oltó- anyag, ami ezt megakadályozhatta volna. Mindössze a lakosság 38 százaléka kapott 3 ilyen szükséges oltást, a Foundation számítása szerint. Még mindig közel 5 millió öt éven aluli gyermek nem kapott ilyen oltást. A National Foundation ajánlja, hogy minden egyén 40 éves koráig oltássá be magát, hogy elejét vegyék a betegségnek, amely felnőtteket is megtámad. A fsrvénymagprázók bűne Delaware állam felsőbírósága azt a döntést hozta e héten, hogy magánétkezdék tulajdonosai nem kötelezhetők arra* hogy négereket kiszolgáljanak. Ezzel megmásitotta az alsóbb bíróság ítéletét, amit William C. Burton, Wilmington néger tanácsnok ügyében hozott, akit az- Eagle Restaurantban nem akartak kiszolgálni. “A bíróság nem őrzője a közerkölcsnek”, volt Daniel F. Wolcott főbíró véleménye, aki a többségi döntést megírta. A szóbanforgó étkezde az állam tulajdonát képező parkoló területen van ugyan, de a főbiróság mégis úgy döntött, hogy az állam nem alkalmazhatja a diszkriminációt tiltó törvényeket ebben az ügyben és nem vonhatja felelősségre a diszkriminációt gyakorló tulajdonost. Sajnálatos, hogy ilyen, az egész országot megbélyegző tettekre találnak a törvények őrzői kibúvót a törvények végrehajtása alól. A törvények elcsúfítása húzódik meg egy másik esetben, melyben egy Kentucky állambeli idősebb néger, Sár. Thompson, Washingtonba, a Legfelsőbb Birósá elé vitte panaszát meghallgatás végett, mivel helybeli bíróság nem akart vele foglalkozni Ugyanis csak egy 10 dolláros büntetésről van szó és a kentuckyi fellebbezési bíróság nem fogad el 20 dolláron aluli büntetéssel járó ügyeket. A louisvillei rendőrség valósággal üldözi Thomp- sont, mivel az ügyvédet fogad és bírósághoz fordul, ha törvénytelenül letartóztatják. Az elmúlt évben több mint 12-szer tartóztatták le. Legutóbb “csavargás” vádján, mivel egy kimérésben álldogált egy autóbuszra várakozva, “a lábaival csoszogott a zenére, de nem rendelt semmit”. 10 dollár pénzbüntetést szabtak rá. A törvény úgy szól, hogy Thompson nem perelheti a rendőrséget “oktalan letartóztatásért” mig őt fel nem mentik a vád alól. De mivel a rendőr- biró 20 dolláron alul büntette meg, nem volt hova fordulnia. Ezért ment egy 10 dolláros büntetéssel az ország Legfelsőbb Bíróságához keresni az igazát. Vajon komolyan gondolja? A United States Information Agency igazgatója, George Y. Allen, azt a véleményét fejtette ki, hogy nem kell elitélni, inkább bátorítani kell a Szovjetunió azon intézkedéseit, amelyekkel az elmaradott országokat kisegíti. A Beekman Hospital ebédjén Allen a következőket mondta: “A 2-ik világháború óta szidjuk a Szovjetuniót, mert nem tesz semmit annak érdekében, hogy a szegénységet és betegséget eltöröljük a földről. Most, hogy a Szovjetunió részéről történnek lépések ezirányban, hajlamosak vagyunk arra, hogy riadt félelemmel tekintsük a dolgot. Nekem ez ügyben más a megközelítésem”. Köztudomású, hogy a szükségben lévő, gyarmati sorból feltörekvő országoknak politikai feltételek nélkül adott szovjet segítséget a Szovjetunió hatalmi és terjeszkedő törekvéseként állították be a nyugati imperialisták. A megsegített népek azonban nem úgy nézték, hanem a barátság és jóakarat kifejezéseként és barátsággal viszonozták. Ugylátszik Mr. Allen megértette, hogy uj légkör váltotta fel a nagy és kis országok közötti kapcsolatok eddig ismert és gyakorolt politikai és gazdasági viszonyait és szükségesnek tartja az abba való beilleszkedést, ha nem akarjuk “lekésni a vonatot”. AMERIKAI HÁZIASSZONYOK naponta 55 millió kannát, vagy befőttes üveget nyitnak fel, hogy az ebédet és vacsoí át elkészítsék — jelenti a National Canners Association.
