Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-21 / 3. szám
Thursday, January 21, 1960 1 KÉSZÜLJÜNK A HÁBORÚRA KUFÁRKODÁS A NÉP LEGALAPVETŐBB ÉRDEKEIVEL Chicagóban a butor-nagykereskedők kiállítása van folyamatban. Minden látogató figyelmét megragadja egy kisebbszerü szoba, amely nem nagyobb egy newyorki földalatti kocsi felénél, azaz kb. 9X12 láb nagyságú. De olyan művésziesen van berendezve, hogy minden van benne, ami egy 5-tagu család 12 napi megélhetéséhez szükséges. Van háló-, konyha- és fürdöberendezés, 42 étkezéshez szükséges élelmiszer, ágynemű, ruhanemű, televízió és rádió, sőt még egy kedvenc háziállatnak is jut hely. A megnyitón megjelent látogatók közül azon- ben senki sem volt hajlandó lakni e lakásban. Az emberek természetes idegenkedése érthető volt, miután megtudták, hogy a kiállításra helyezett kényszerszoba egy bebutorozott légó, azaz atomháború esetén nukleáris lecsapódás elleni óvóhely modellje, amit a Civil Védelmi Mozgósító Iroda mutat be a kiállításon. Úgy van megtervezve, hogy a ház pincéjében legyen felépíthető, amelyben egy család elzárhatja magát a külvilágtól, felváltva aludhat benne és két hétig teljes egymásrautaltságban élhet ott. “A holnap családi szobája” Ezt a szépenhangzó elnevezést adta a tákolmánynak tervezője Mark T. Nielsen, aki a Civil Iroda közreműködésével állította össze a berendezését. De a nézők Ízléstelen rtéfának tekintették és egyikök haragosan azt a megjegyzést tette, hogy “ha már nevet adtak neki, miért nem nevezték el sírboltnak?” A jólnevelt közönség titkolni igyekezett a félelmet, ami hatalmába kerítette az óvóhely megtekintésekor. Csak olyan megjegyzésekben jutott kifejezésre, mint az egyik 50 évkörüli asszonyé: “Nem tudnék benne élni — megbolonditana az a gondolat, hogy mi történik odakint”. Mások biztosak voltak abban, hogy rövid időn belül a szűk, zsúfolt helység claustrophobiát (zárt helyiségtől való beteges félelem) okozna. A kéthetes tétlenség őrjítő hatásától, tartottak egyesek, különösen a gyermekes szülők, akik tudják, hogy mit jelent gyermekeiktől megvonni a mozgási szabadság lehetőségét. Úgy vélték, hogy a gyermekek játék- és cselekvési igényeit még a szobában elhelyezett bicikli sem elégíti ki, egyrészt, mert nagysága nem felelne meg mindegyiknek, másrészt pedig mert csak egy helyben működtethető. A biciklinek különben meghatározott hivatása van a kényszerszobában, és pedig minden órában öt percig járatni kell, mert igy pumpálnak friss levegőt a szűk helyiségbe. Felmerül a kérdés, hogy ugyan milyen “friss” levegőt? A nukleáris lecsapódással telitett, gyilkos, mérges étert odafentről? Még viccelődök is akadtak a nézők között. Egy ember: “Hm, nem is volna rossz két hétig csak feküdni és olvasni!” Egy asszony az iránt érdeklődött, hogy varrógépet lehet-e levinni? “No, akkor két hétig varrni fogok, úgyis annyira összegyűlt a varrnivalóm”. Csak egy kislány, akit ünneplőbe öltöztettek, hogy reklám modellül szolgáljon és barátságosabbá tegye a szobáról felveendő fényképeket, kapaszkodott sírva a nővére nyakába és nyögte ki teljes őszintességgel: “Félek!” A kiváncsi nézőközönség szemében is ott tágult a félelem. A harag, a kitérő kifogások, még a könnyedén odavetett megjegyzések mögött is az atomháború rettenete húzódott meg. Hát ezt tárják a népnek a jövő reményeként? Ez vár rájuk életük nehéz munkájának gyümölcseként? Ebben legyen gyermekeik reménysége ? A kiállítás megnyitásán kormányhivatalnok ismertette az óvóhely előnyeit, olyan meggyőződéssel, mintha más megoldás nem is létezne a háborús veszély elkerülésére. A berendezés alkatrészeinek kutatása egy uj ipar, nagyobb kereset lehetőségét tárta fel azoknak a gyárosoknak, akik eddig a trailerek részére készítettek bútort és más berendezést. Austin, Texasban egy 1,400 házból álló lakótelep építői nagyban ajánlják az óvóhely egyidejű beépítését az uj házak pincéibe. A hangos hirdetés minden üzleti fogásával árulják a háborút az amerikai népnek a kormány- és katonai körök, fegyvergyárosok, megvásárolt tudósok és mindazok, akik csak az anyagi meggazdagodást keresik mindenben. Lelketlen ku- fárok ezek és nem törődnek a népre kiható erkölcsi és szellemi következményeivel. A társadalmunkat átható romlottság szinte félelmetes arányokat ölt mostanában. Nemcsak az megfélemlítő hogy történnek olyan dolgok, mint a TV-csalá- sok, “payola” lepénzelések, városi alkalmazottak lepénzelése kereskedők által, hogy elnézzék a vásárló közönség becsapását, az orvosság gyártók hét- és tízezer százalékos nyereség felhalmozása a betegek kizsákmányolásával, élelmiszerek vegyi anyagokkal való mérgezése, az üzleti és politikai világ minden terén űzött és csak néha felszínre kerülő csalások, befolyásárusitások, amelyek már az elnöki előszobáig utat találtak; hanem az, hogy mindezek felett kisebb-nagyobb megtorlások, bűn tetősek után napirendre térünk. De a legtöbbször semmi büniigyi eljárás nem következik, mert — mint pl. a határtalan nyerészkedések, vagy déli 'r 'r T'f V ? V ? T T f i T ^ ? Y Y ▼ : HETI KRÓNIKA ► Rossz megfigyelő az, aki még eddig sem vette észre, hogy a rádió és televizió megbecsületesi- tették önmagukat a botrány nyomában. Csak még mindig nem értem, hogy miért az a fene nagy úgynevezett őszinteség egyszerre. A hirdető az ur, erre van építve az egész rendszer és még sem szabad csalnia a mutatványokkal, csak hirdetéseivel és áruival. A nagy televíziós vállalat minden szóért megfizetteti magát és ez a rendszer alapja, de amikor a kis gramafonsofőrök eltanulták a pénzkeresésnek ezt a módját gazdáiktól és megfizettették magukat a lemezgyárosokkal, amiért a sok közül az ő dalocskáikat játszották el a közönségnek, akkor Payola néven mindenki felháborodik és csalást kiabál. A dolog emlékezteti az embert Gogoly hires színdarabjára, a Revizorra, ahol a feneketlen tolvaj polgármester csúnyán leszidja rendőrőrmesterét, mondván: “Mit képzelsz! Te sokkal kisebb legény vagy ahhoz, hogy -szabadon lophassál!” Ámde a televizió most becsületességi rohamba esett. Kirúgtak pár kis embert, bemondják hűen, hogy “élő”-e a mutatvány a televízión, vagy pedig szalagról játszották-e le. Még azt is tudtodra adják ma már, hogy a hallott tapsokat és nevetést csak “belecsinálták” az előadásba, vagy ahogy finoman kifejezik magukat: “Public reaction. was augmented”. Ezt magyarul alig lehet hasonló nyakatekert finomsággal megmondani, hogy csak kevesen értsék meg, legföljebb ilyenformán: “Az előadás közönség-hatással egészitő- dött ki”. Ezzel kb. a becsületességi járvány véget is ért. Annyi bizonyos, hogy az igazi nagy hirder tési hazugságok a régiek maradtak. Úgy történt ezzel is, mint amikor a Pali gyerek nagy unszolásokra megmossa a képét, de füle mögött koszos marad, vagy fehér kesztyűt húz, nehogy valaki észre vegye, hogy kezei piszkosak. • A nácizmus azonban lehúzta a fehér kesztyűt kezeiről és nagy horogkereszteket festett fel a zsinagógák falaira az elmúlt hetek folyamán. Tehát nagy a felháborodás világszerte. Amig a nyugatnémet kormány és egész uralkodó szisztémája fehér kesztyűkben parádézott, addig kinek is jutott eszébe, hogy ezen urak legtöbbje még le sem mosta a vért kezeiről, csak ráhúzta a kesztyűt! Hát eddig nem tudtuk, hogy nemcsak a nyugatnémet hivatali kar, de a kormány is tele van régi nagyfiú-nácikkal; hogy az egész Adenauer- banda állandó izgálkodásában sosem leplezte a bosszúra és háborús revízióra való törekvéseit? Az elmúlt héten az izraeli kormány tiltakozást jelentett be a zsidóellenes megnyilvánulások miatt, de alig egy féléve, még fegyvert szállított Adenaueréknak. Kicsit furcsa, hogy a Németországban megmaradt vagy 5,000 zsidót félti, de mi történne a szovjet államok vagy 3 milliónyi zsidójával, ha egyszer — neadj úristen újra alkalma nyílna a német militarizmusnak egy kis időleges sikerű keleti háborúra az amerikai és izraeli fegyverek segítségével ? Még szerencse, hogy a világ sorsa már nincs teljesen a fehér kész tyűkkel parádézó emberek véres kezeiben. • Felszínesen vennénk a dolgot, ha azt képzeljük, hogy a nyugatnémetországi zsinagógák falaira festett horogkeresztek a megmaradt 5,000 német zsidó ellen irányultak csak. És ha Hollandiába, Angliába, sőt hozzánk is áttörő áramlat részben csak otromba tréfa — másrészt azonban nagyon komoly dolog. Egész Nyugat-Európa kisszámú megmaradt zsidósága nem elég ürügy és indok erre. De ne felejtsük el, a horogkereszt sokkal lincselések esetében — nem létezik Írott törvény és igy nem történt törvényes kihágás. Természetesen nem azért kontrollálják a monopóliumok a törvényhozást, hogy maguk ellen hozzanak törvényeket. Azonban nem lehet dicső jövőt jósolni egy társadalomnak, amelynek irányvonala eltér az emberiség érdekeitől, elsősorban a békétől, és ehelyett háborús uszításra, ia háború elméleti és gyakorlati előkészítésére és a háborús profithajhá- szásra összpontosítja tehetségét. Erőteljes fordulatot kell létrehozni e téren, ha nem akarunk más civilizációk sorsára jutni, amelyek hatalmuk teljében, belső romlottság következtében omlottak össze. A történelem erre számos példával szolgál. több, mint zsidóellenes jelkép. A nácizmus szörnye nem halt meg, csak aludt és nem tettünk-e meg mindent Németországban, hogy életben tartsuk? A fasiszta katona masírozva megy a csatába — akkor ilyen kell nekünk hü szövetségesnek. A német militarizmust már feltámasztottuk és az újjászülető japán militarizmussal most kötöttünk véd- és dacszövetséget; semmi jogunk és okunk tehát, hogy olyan nagyon elszörnyüködj ünk a zsinagógák falain megjelenő horogkereszteken. Ha nagyon őszinték mernénk lenni, akkor a horogkeresztet a NATO zászlajára kellene kitenni. Persze, hogy embereket meg lehet változtatni, de csak akkor, ha egész környezetük megváltozik. De Nyugat-Németországban minden a régi maradt, még az aggkori elmegyengeségben szenvedő Hindenburg elnökségét is sikerrel utánozza az ugyancsak nem mai-gyerek Adenauer pökhen- disége. Mifajta uj Hitler kerülhet még elő Ade- nauer-Hindenburg gyámsága alatt abban a nációban, amelyet a bosszú és a keleti részek visz- szaszerzésének eszményeivel fütenek és uszítanak? Csoda, hogy Adenauer a legnagyobb ellenzője és akadályozója minden komoly béke törekvésnek? A lelkét is kiszaladgálja Európa fővárosaiban jobbra-balra ijedtében, ha a nyugat-keleti megegyezésnek legkisebb reménye is felcsillan. • Adenauer életkoráról szólva felmerül bennem a kérdés, véletlen-e és mennyire véletlen, hogy a jelenlegi világban a béke legnagyobb ellenzői és a legveszettebb háborús uszitóik Adenauerrel együtt hasonlóan aggastyánok, tudniillik a délkoreai Syngman Rhee és a taiwani Chiang Kai- shek. Mindhárman túl vannak nyolcvanadik életévükön, maholnap már 'a kilencvenedikben járnak, vagyis olyan életkorban, melyben némelyek második gyermekkorukat élik — már ahogy ezt mondani szokták. Talán egy szerencsésebb utókor el sem fogja majd képzelni, hogy valamikor sok millió ember sorsát és életét ilyenfajta engesztelhetetlen aggkori gyermekbünözők tartották kezeikben és ha rajtuk állott volna, az egész emberiség atombombás tűzhalálával ünnepelték volna meg az aggastyánok az élettől való lassú bucsuzkodásukat. B. A. Egyezség előtt a háborús kölcsön Charles E. Bohlen a State Department részéről és Mikhail Menshikov szovjet követ, szakértők hozzájárulásával, két órás megbeszélést folytatott a 2-ik világháboru alatt a Szovjetuniónak juttatott segítség rendezése ügyében. A küldött katonai felszerelést és közszükségleti cikkeket, főleg élelmiszert, eredetileg 10 billió 800 millió dollárra értékelték az Egyesült Államokban. A már megtartott tárgyalások alatt a követelést 800 millió dollárra redukálták, mig a Szovjetunió 300 millió dollárt ajánlott. Az újságírók kérdéseire Menshikov azt a felvilágosítást nyújtotta, hogy a Szovjetunió mint szövetséges kapta a segítséget, mely egy közös ellenség, a német fasiszták ellen küzdött. Ebben a küzdelemben sok millió szovjet ember vesztette életét és az anyagi kár az országban meghaladta az 500 billió dollárt. Az egyezkedési tárgyalást folytatni fogják. Menshikov meglátogatta Eisenhowert a Fehér Házban és tolmácsolta Kruscsev jókívánságokat tartalmazó üdvözletét, valamint átadta Kruscsev ajándék csomagjait az elnöknek. A SZOVJET VASUTAK villanypsitása gyors iramban halad — mondja a moszkvai rádió. A Moszkvát Irkutsk várossal összekötő 3,300 mérföld Trans-Szibéria vonal villanyositása hamarosan befejezést nyer. ,; . AMERIKAI MAGYAR SZŐ
