Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-05-19 / 20. szám

14 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 19, I960 Kujbisevtől-Százhalombattáig Épül az öt országot összekötő olajvezeték A “barátság olajvezetékének” szokták nevezni — találóan — az öt szocialista országot átszelő, most épülő mintegy 4,000 kilométer hosszú olaj­vezetéket. Hiszen az öt ország baráti együttmű­ködését példázza. A Szovjetunió készítette el az általános tervet, s minden ország a maga szaka­szán kidolgozza vagy kidolgozta a saját tervét. A Szovjetunió szállítja az olajat és építi a veze­ték leghosszabb szakaszát, gépekkel, felszerelé­sekkel látja el az ilyen grandiózus munkában ta­pasztalatlan országokat. Lengyelország csövet gyárt hozzá —■ már 2,500 tonnát leszállított, au­gusztusig 5,000 tonnát ad. Az NDK szintén csö­vet szállít és a szivattyuberendezéseket készíti el. Magyarország pedig 5,000 tonna fémlemezt hengerel a csőgyártáshoz és híradástechnikai be­rendezéseket szállít a kőolajvezeték automatizá­lásához és önműködő távirányításához. Ez a munka szoros és igen tervszerű együttműködést követel meg és ez csak a testvéri segítségnyújtás gyakorlata alapján lehetséges. A munkához mindenütt hozzákezdtek. Minden ország a maga területén önmaga építi a vezeté­ket, s elkészülte után a saját tulajdona lesz. Négy országból érkezett tudósításaink és a magyar szakaszról szóló beszámolónk — a munkák jelen­legi állásáról adnak tájékoztatást. A gépek készen állnak Már elindultak az építés útvonalára a terepjáró gépkocsik, melyek egyelőre még nem csöveket, hanem mérőműszereket szállítanak, és a helyszí­nen van már a szakemberek több csoportja, hogy pontosan kijelölje a terepen a csővezeték he­lyét, megállapítsa a technikai szükségleteket, fel­mérje a várható nehézségeket. .. Ezek a szavak a Szovjetunió gáz- és olajipari főigazgatósága moszkvai székházának egyik ké­nyelmes bőrfotelekkel berendezett szobájában hangzottak el. Az Íróasztal mögött ülő energikus középkorú férfi, Anatolij Ivanovics Szorokin, a főigazgatóság elnökhelyettese, a barátság nyers- olajvezeték építésének egyik szovjet vezetője. — Mi a helyzet a szovjet szakaszon? kérdezzük Szorokint. — Válaszoljon az illetékes — mutat Anatolij Ivanovics az egyik napbarnitott arcú fiatalem­berre, aki az imént lépett a szobába. Vasziljev fő­mérnök nemrég tért vissza a terepről. — Jelenleg a tervezés utolsó szakaszának mun­kálatait végezzük — magyarázza készségesen a főmérnök. — A teljes költségvetéshez ismernünk kell a viziakadályok számát és méreteit, továbbá a hegyvidékeken felmerülő nehézségeket. A fő akadály: a Volga. Ezenkívül 40 nagyobb és 50— 60 kisebb viziakadályt kell leküzdenünk. — Csehszlovákia iparának a legrövidebb időn belül szüksége van a szovjet kőolajra. Ezért a ve­zetéket nem az elején és nem a végén, hanem itt, a közepe táján kezdjük építeni. A vezeték Kujbi- sevtől indul el és szovjet területen Mozir város­kánál ágazik ketté Lengyelország, illetve Cseh­szlovákia irányában. Szovjet területen 2,880 kilo­méternyi vezetéket építünk: ki. A munkát 1963- ban fejezzük be. De vállaltuk, hogy Bratislavának már 1961-ben adunk nyersolajat. Szorokin egy kisebb településre mutat a térké­pen. Brodi — olvassuk a városka nevét, amely Lvovtól kb. 60—70 kilométerre északkeletre he­lyezkedik el. — Itt kezdjük építeni a vezetéket! Innen mind­össze 329 kilométer a csehszlovák határ. A cseh­szlovákok nagyjából velünk egy időben érkeznek az építéssel a határhoz. Ha a találkozás megtör­tént, akkor Kujbisevtől vasúti tartálykocsikon azonnal megindítjuk az olajszállítást Brodiig, ahol az olajat a csővezetékbe szivattyúzzuk és el­indítjuk Csehszlovákiába. Ez, természetesen, érinti Magyarországot is, iamely csehszlovák te­rületen keresztül jut a kujbisevi olajhoz. Schwedt készül az olaj fogadására Schwedt csak 30 kilométerre van az Oderától, a világtörténelem első német—lengyel békehatárá­tól. A vezetéknek tehát viszonylag rövid szakasza lesz a kelet-németeknek jogilag is, “személyes tulajdonuk”. Az NDK építési munkái a többi kö­zött ezért elsősorban az olaj fogadására összpon­tosulnak. Percenként nyolc tonna olaj érkezik majd Schwedtbe és ennek feldolgozása, finomitá- ea, átalakítása nem kis gond. Persze, a gond való­jában öröm forrása. Ha teljesen kiépül a schwedti Az olajvezeték teljes hossza körüJbelfil kitomél^r !©•*. A szavjctunjói szakasz 88SQ kilométer, a lengyelországi 1200, az NDK»4>elf Bő. a eseh*srfov-ákli*l 40o és a magyaror* szági 130 kilométer lesz. Kujblse« tói Schw^d-tigr, as NDK olajfeldolgozójáig as otaj nap alatt teszi meg az ntat. Közben töhj> öntőt 2ő szivattyúállomás biztosítja az egyen­letes nyomást. A vezeték teljes hosszában 1303 végére készül el, s akkor a világ- leg­hosszabb csővezetéke lesz. finomító, az NDK jelenlegi olajfeldolgozási telje­sítménye mintegy nyolcszorosára növekszik. S az olajfinomító csak a magja egy majdan — nem is <a távoli jövőben — kiépülő uj vegyipari központ­nak. Az idei évet az előkészítő munkáknak, no meg a finomító tervei kidolgozásának szánják, hogy 1961-től kezdve teljesen kiépülhessen a gyár. 1963-ban Schwedt már termelni fog, évenként mintegy kétmillió tonna olajat finomítanak itt. A továbbiakban Schwedtet nyolcmillió tonna olaj fogadására építik ki. Hangsúlyozzák, hogy ilyen rövid idő alatt a műszakilag világszinvonalu vezeték rendszere és a finomító rnü építése elképzelhetetlen volna. Min­denekelőtt a Szovjetunió tapasztalatai s az együtt működő országok közös erőfeszítése teszi lehe­tővé. Lengyelországnak évek óta nehézségeket okoz a szakadatlanul növekvő olajszükséglet kielégí­tése. Mig 1950-ben egy főre számítva 26.7 kg olajtermék fogyott el, addig 1958-ban ez a meny- nyiség már 67.8 kg-ra emelkedett, és azóta is to­vább növekszik. Lengyelország nagy mennyiség­ben importál olajat, de a szállítás nagy kiadások­kal jár, hiszen hosszú tartálykocsi-szerelvényeket kell igénybe venni erre a célra. Kiszámították, hogy az épülő olajvezeték egyharmadára, egyne­gyedére csökkenti a szállítási költségeket. Ha azt az olajmennyiséget, amely vezetéken érkezik majd Lengyelországba, tartálykocsikon szállíta­nák, naponta három kilométer hosszú szerelvényt kellene útnak indítani. Nagy lendülettel kezdődött la munka Lengyel- országban. Már az év elején külön tervező- és épi- tővállalat alakult, mert a vezeték lengyel szaka­szát hazai mérnökök tervezik. Megállapították, hogy az olaj a szovjet—lengyel határtól Plock felé folyik majd, ahol az uj lengyel ötéves terv legnagyobb beruházásaként felépül az olajfino­mító és petrokémiai kombinát. Az építőknek ren­geteg akadályt kell leküzdeniük. Át kell szelniük a Bug, a Narew, a Visztula és a Odera folyókat, kb. 30 egy- és többvágányu vasútvonalat, csak­nem 100 tartós burkolatú utat, 20 tavat, csator­nát stb. keresztez a vezeték. Az állam az idén 145 millió zlotyt fordít az építkezésre. Ez évben 90 km-es szakasz készül el, majd 1961-től 1963-ig naponta 500 méter hosszú vezetéket fektetnek a földbe. A munkálatok már megkezdődtek. A vezeték 1962-ben működni fog Magyarországon A 130 kilométeres magyar szakasz — mutatja a térképen Bese vezérigazgató, Budapest megke­rülésével jut el Százhalombattára. Itt épül a kő­olajipar uj, nagy kapacitású finomítója, A mint­egy 170 millió forintos költséggel épülő és Ma­gyarország import kőolajszükségletét teljes egé­szében biztositó magyarországi szakaszt 1962 jú­lius 1-én akarják üzembe helyezni. Jelentőségét az is növeli, hogy Százhalombattáról egy 18 kilo­méteres szárnyvezetékkel, Kápolnásnyéknél csat­lakozik majd Szőny felé haladó zalai olajveze­tékhez. S igy a Szovjetunióból érkező olaj nem­csak a százhalombattai üzemet táplálja majd, hanem a szőnyi Kőolajipari Vállalathoz is eljut feldolgozásra, anélkül, hogy tartálykocsikkal kel­lene szállítani... A bonyolult, tartálykocsikkal történő szállítást kiküszöbölve érkezni fog évenként 1,700,000— 2,600,000 tonna olaj. (Attól függően, hogy hány szivattyúállomást építenek.) Gyors számvetés: a szállítás egyszerűsödése évente 150—300 millió forint megtakarítását eredményez. A magyarországi szakasz “generáltervezője' Vegyiműveket Tervező Vállalat. Itt dr. Sói György igazgató is a vezeték jelentőségével 1 di. Számadatokkal bizonyítja, hogy a szénten lés magas önköltsége miatt világméretekben g dot okoz a szénnek, mint energiaforrásnak a sz hidrátok (kőolaj, földgáz) nyújtotta energia történő helyettesitése. Ezt a problémát jóré az épülő nemzetközi távvezeték oldja majd ir lehetővé téve ezzel az ipar nagyarányú fejlesi sét. A magyar szénfajták átlagosan 3,000 k: riát tartalmaznak kg-ként. Egy kg kőolaj pe 10,000 kalóriát... — Ami a tervezést illeti: pillanatnyilag szakember dolgozik a részterveken és szepb bérré, határidőre el is készítik valamennyit, átfogó számításokkal együtt — tér vissza So? a jövőből a mába. — A vezeték csöveit a Cst Vas- és Fémmüvek Csőgyárában készítik, s am lefektetését az árkok ásásától a csövek össze gesztéséig és szigeteléséig a siófoki Kőolaj vt ték Vállalat végzi. Aixinger Istvántól és mérnöktársaitól az é kezés érdekességei, műszaki újdonságai után deklődünk. S szinte egymás szavába vágva v. szolnak rögvest — alig győzöm jegyezni. Gon munkával elemzik itt még a föld minőségét végig az egész vonalszakaszon. Fontos ez a kői zióvédelem szempontjából... Teljesen autóm kus vezérlésű, ellenőrzési rendszerű lesz az eg vezetékhálózat. Egy-egy, úgynevezett diszpéc: központban több száz kilométeres szakasz lej sebb rendellenességét is azonnal jelzik maji műszerek. A vezeték építésének legnehezebb része az 1 amikor a Duna alatt kell majd a csöveket át! tatni. A tervek szerint itt két párhuzamos est fektetnek le, s ha az egyik netán megsérül, ai matikusan átkapcsolnak a másikra. Ugyanitt vábbi négy csövön késztermékeket, benzint gázolajat szállítanak át majd a folyó alatt, esik arról is: nagy gondot okozott, hogy több lyütt a vezeték tervezett “útiránya” mellett h dik a Csehszlovákiából Magyarországra éri elektromos távvezeték. A Villamos Energet Kutató Intézettel együtt dolgozzák ki az árán delem uj, hasonló távvezetékek építésénél e; még nem használt módszereit. . . 50 km-es szakasz kész Csehszlovákiában Csaknem légvonalban szeli át Szlovákia tá­pét az a piros vonal, amely a szocialista orszt kát összekötő olajvezeték első csehszlovákiai kaszát jelzi. A magyar határtól északra, 400 hosszúságban vonul végig Szlovákia dombos, lyóktól szaggatott déli vidékein. A szovjet ha köti össze Pozsonnyal, a csehszlovák olajfeldo zó-ipar jövendő központjával. Az uj kéthari részében, Ipolyságnál déli irányban Magyaror; felé ágazik el a vezeték. Tavaly szeptemberben, négy hónappal a te zett határidő előtt kezdték meg a vezeték éj sét. Szovjet gépek mélyítik a keskeny árkot, t lik be a fél méter átmérőjű, 30 méter hosszú i csöveket. Az árokban felgyülemlett hóié, es szivattyúzása, a csövek tökéletes hegesztése, getelése, amit télen nemegyszer 15—20 fokos degben végeztek, rendkívüli erőfeszítést és í zatot követelt az olajvezeték építőitől. Ma 50 kilométer hosszúságban a, föld alatt fu olajvezeték acélcsöve. A csehszlovák vegyipar fejlesztésében i szerepük van a szovjet kőolajszállítmányok A Csehszlovák Köztársaság a következő é' többet fordít uj vegyipari üzemek építésére meglevők korszerűsítésére, mint a felszabad óta eltelt 15 év alatt. A Pozsony mellett é Slovnaft Európa egyik legnagyobb olaj finom; lesz, ahol 1965-ben már 3 millió tonna benzir egyéb (üzemanyagot állítanak elő a szovjet kő> ból. Prágától nem messze épül egymilliárd k nás beruházással a Csehszlovák Köztársaság mükaucsukgyára, amelynek alapanyagát, a tetikus szeszt ugyancsak a kőolaj feldolgozás nyerik. A mosti Sztálinmüvek, a müfonógy és más vegyipari üzemek is a szovjet naí alapozzák termelésüket. Tavaly 1.25 millió tonna szovjet kőolaj érkt a Csehszlovák Köztársaságba. 1965-ben e négyszeresét kapja a csehszlovák ipar. A közeli hetekben újabb nagy teljesitm- gépek érkeznek az építkezés színhelyére. A i hónapokban annyira meggyorsul a munka me, hogy az épitők naponta egy kilométere nak közelebb céljukhoz. A jövő -év végén Pozsonyt, ahova 1962 januárjában már a téken áramlik az olaj.

Next

/
Thumbnails
Contents