Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-05-19 / 20. szám
Thursday, May 19, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Az ébredő A frika Évtizedek óta Írják közírók, publicisták, koptatják szónokok a szót: Afrika ébred! Volt, aki fenyegetést sejttetett e szavak mögött, volt, aki figyelmeztetésnek szánta, volt, aki diadalmasan hirdette: Afrika, Fekete-Afrika ébred! Azóta egy és más történt, és napról napra történik Fekete-Afrika földjén. S itt, Guineában, Afrika felébredt ! Nem kevés fekete-afrikai ország kiáltotta már ki függetlenségét az utóbbi években. De sokan közülük mintha még félénének önnön erejüktől, a váratlan lehetőségektől és a feladatoktól. Mankót keresnek, s ezért szorosan tartják a kapcsolatot egykori uraikkal, akiknek oly sokáig szolgáik voltak. Guinea nagyobbat lépett. Szembefordult azokkal, akik eddig belőle éltek: nemet kiáltott a francia gyarmatosítóknak. Igaz, Guinea vezetői nem győzik hangsúlyozni: függetlenségük nem cél, csak eszköz. Guinea harca és felszabadulása csupán része annak a küzdelemnek, amelynek vége még talán nincsen nagyon közel, mégsem bizonytalan többé: egész Fekete-Afrika nagykorúvá, függetlenné, szabaddá, önmaga gazdag urává válása. Guinea területe megközelíti Magyarország háromszorosáét. S ez a töméntelen föld gazdag és termékeny. Az ország lakossága azonban lényegesen kevesebb, mint két Budapesté. De az ország területéhez mérten maroknyi nép már hozzálátott, hogy magának építse az országot, hogy a rög neki teremjen, övé legyen kincse, vagyona, vadja, fája, s hogy magának faggassa a föld méhét: milyen titkokat rejteget még? Guineára figyel ma Afrikának több mint száz- ötvenmillió fekete bőrű lakosa. A nagy kísérletet figyelik, a guineai kísérletet. Sikerül-e? Valóban megáll-e majd a maga lábán egy egykor rabszolgák tízezreit adó, majd oly soká súlyos rabszolgasorban élt, az életnek kiraboltan, de szabadon és bátran nekiinduló fekete ország? S a Niger, a Gambia, a Kolenté folyók árjaiban jó hírek hömpölyögnek fekete népek földjei felé. És nemsokára más, felébredt afrikai országok népeit, egyhamar talán egy egész, hatalmas kontinenst üdvözölhet majd az uj, a fiatal Guinea. — Jóreggelt, Afrika! Diénéba már nem eladó Diénébe Camara szép leány, s úgy hozzávetőlegesen (ki tudhatná pontosan?) 14—15 éves. Bevlában találkoztam vele; hat hete szökött oda. Apja még az ő születése évében meghalt. Egy afrikai család életében ez nem jelenti ugyanazt, amit egy európaiéban. A család itt tágabb fogalom ; nemcsak a szülők és gyermekeik, hanem az apa férfitestvérei, azoknak is valamennyi felesége (a többnejüség még törvényes), s valameny- nyiük feleségének valamennyi gyermeke, ez mind: egy család. Egy család, s nemegyszer egy falu, vagy egy fél falu egyúttal. Amikor Diénéba apja, a család feje, meghalt, a szokásoknak megfelelően a soron következő legidősebb testvér foglalta el helyét. így szokás ez, mégpedig többnyire nem is csak a családfői tisztben, de a férji szerepben is: nőül veszi az elhalt fivér feleségeit, ha mindegyik úgy akarja. Nos, a kis Diénéba Camara sorsában igy a nagybácsié lett a döntő szó. S mert szegény volt a család, már hatéves korában megszületett a házassági alku a nagybácsi és Kuruma Vasú, a szomszéd faluba Bérékoróba való paraszt között: az érettség idején Diénéba Camara nőül fog menni Kuruma Vasúhoz. Kuruma Vasú viszont a családnak a házasságig lefizet összesen 110 ezer frank hozományt, ami jelentős érték: megfelel hozzávetőlegesen a bérből élők tizhavi átlagbérének. Nem volt akkor ebben az alkuban semmi különös. Ez volt a világ rendje. Diénéba Camara vagy Kuruma Vasú édesanyjának is szemeltek ki szüleik férjet, több vagy kevesebb “hozomány” fejében adva el a zsenge leánygyermeket, nemegyszer már egyéves korában. Kellett a pénz: sok adót kellett fizetni a franciáknak. Hogy a leány majd esetleg a negyedik vagy ötödik feleség lesz a háznál, hogy a férj talán már 60 éves is lesz, mire a leány 15 esztendős, és átköltözik ura udvarába ?— mit számit? Nemcsak egy feleséggel, s egy jövendő anyával, de egy munkaerővel is több kerül a házhoz; nem ok nélkül való tehát az sem, hogy pénzzel, marhával, áruval váltja meg a férj a család számára elvesző munkaerőt: (Van vidék, ahol a hozomány '&J~bnux/t vas 'éJ-orony .gyémánt Qhkávé \payapU | 'földi mogyoró (f-banán olojpólmo vasút ÜAikötű <j_ mellett vagy helyett, a férj családjának egy leánygyermeke megy cserébe a menyasszony családjához, kárpótolni a munkaerő-kiesést.) A 110 ezer frankot az évek során kifizette Kuruma Vasú. A hatéves gyereklányból kezdett kívánatos teremtés válni, és Kuruma Vasú bejelentette igényét: a hozományt kifizette, Diénéba Camara most már költözzék hozzá. Diénéba Camara már látta a férjét. Emlékszik a napra, Vágy 7 esztendős lehetett, amikor megmutattak neki egy bácsit: ez lesz a férjed! De csak most, mire megnőtt, értette meg igazán, mi lenne a sorsa 15 esztendős fejjel az immár 45 éves férfi mellett... Kolombédo falu valóban “az isten háta mögött” van, s mindössze néhány kerek, vályogfalas, nád- fedeles házból áll. A hírek is nehezen jutnak el oda. Ámde Diénéba Camara hallott valamit arról, hogy uj törvény van a házasságról... Nagy terv fogant meg gyerekfejében: de senkit be nem avatott tervébe. S egy napon, amikor Kuruma Vasú már nagyon készülődött a házasságra, Diénéba Camara eltűnt a falujából. Dehogy is merte volna megmondani nagybátyjának, aki már régen felvette az érte dukáló 110 ezer frankot, hogy mit forgat a fejében. Messzire kerülte még az ösvényeket is. Nem mert az utón menni. Bevetette magát a szavannába, s ment, perzselő napon, uttalan utakon, össze-összesürüsödő bozótban, ment három napig; éjszaka a bokrokban hált, félve vadállatoktól és kígyóktól. Teremtett lélekkel nem találkozott, csak vándorolt, zaklatottan és űzötten, s nem evett egyebet, csupán néhány marók rizst, amit elcsent otthonról. Vagy hat hét múlt el azóta. Ma már mosolyogva mutatja karját: tüske tépte, bozót vérezte — még most is tele van sebhellyel. Háromnapi étlen-szomjan vándorlás után ért a városba, Beylába. A határban, az első házaknál vizhordó asszony szólította meg a csapzott, vérző kislányt: hová? — A vakvilágba, akárhová, ha meghalok is, de nem leszek annak az embernek a felesége. Keresem a törvényt! Az asszony bevitte a kis vadócot Sidibé Fátuma tához, Guinea Demokrata Pártja megyei bizottsági tagjához, a nőszervezet egyik elnökéhez. Sidibé Fatumata kifaggatta, megetette, lefektette — és másnak bementek a bíróságra: igazságot kérni. Az igazság — az uj törvény — szinte már várta őket. A törvényt mintha csak Diénéba esetére szabták volna. S ez legkevésbé sem véletlen. Hiszen a törvény a sok ezer Diénéba, Mariama, Diubaté és a többiek védelmére készült: sorsuk azonos volt. Nemhiába mondotta Sókon Touré, az ország elnöke egyik beszédében: “Mi, férfiak, rabszolgák voltunk, s asszonyaink voltak a rabszolgák rabszolgái.” Az uj törvény értelmében 17. életéve betöltése előtt senki nem házasodhat, s a házasulandók beleegyezése nélkül házasság többé nem köthető. Csak az anyakönyvvezető előtt kötött házasság érvényes, és aki az imám előtt, a mecsetben is meg akarja tartani az esküvőt, ezt kizárólag polgári házasság megkötése után teheti meg. Aki ez ellen vét, azt szigorúan megbüntetik. Kimondja a törvény azt is, hogy ötezer franknál több hozományt asszonyért adni törvénytelen cselekedet. S minden, a törvény megjelenése napjáig kötött házassági szerződés, még ha Írásban, s a régi törvényes kellékek megtartásával köttetett is, érvénytelen — kivéve természetesen, ha a házasságot a törvény kimondása előtt már meg kötötték. A beylai megyebiró beidézte az illetékeseket: a kolombédói nagybácsit, a panaszos Diénébát, a férj jelölt Kuruma Vasút és Sidibé Fatumatát, az elnökasszonyt. Meghirdette a törvényt, s kihirdette a döntést. A nagybácsi és a férjjelölt hiába akart fellebbezni. A nagybácsit kötelezték a 110 ezer frank visz- szatéritésére, de a két félre bízták, hogy a visszafizetés idejében és módjában magállapodjék. Sidibé Fatumatát pedig a megyei tanács kérte fel, viselje gondját a fiatal Diénébának, aki bizony, mi tagadás, nem mert visszamenni nagybátyja falujába. Diénébát azóta az elnökasszony valósággal leányává fogadta, s ott él, családtagként, a többi gyermekekkel együtt. Meddig? A bírósági döntés szerint addig, amig Kuruma Vasú vissza nem kapta az őt megillető 110 ezer frankot. De a kislány szándéka már kialakult. S Fatumata asszony megértőén bólint, amikor Diénéba elmondja: itt marad mindaddig, amig meg nem találja az igazit, a jövendőbelit. Azt, akit ő megszeret, aki őt is szereti majd, és aki nem megvásárolni akarja majd, mint egy jószágot. És akinek — teszi hozzá — ő lesz az egyetlen felesége. . . Igaz, erre még nincsen törvénv. De a fiatalok szervezete, a JRDA, az Afrikai Demokratikus Tömörülésnek, Guinea Demokrata Pártjának ifjúsági mozgalma már jelszavai közé iktatta Ó3 követeli — fiuk és leányok egyaránt —: töröljék el a poligámiát! K. I. Ghana köztársasági alakult Londonban a Brit Nemzetközösség miniszter- elnökeinek értekezletén Nkrumah bejelentette, hogy Ghana a köztársasági kormányformát választotta, de egyelőre még tagja marad a Brit Nemzetközösségnek. Akkrában megtartották a népszavazást a kormány által beterjesztett uj alkotmánytervezetről. A szavazásra jogosultak száma 2,008,651 volt, akiknek 54 százaléka járult az urnához. Az alkotmánytervezetre 877,315, ellene pedig 131,425 szavazatot adtak le. Nkrumah miniszterelnököt egyidejűleg 1,016,- 776 szavazattal Ghana köztársasági elnökévé választották. Az ellenzék elnökjelöltje 124,623 szavazatot kapott. Diplomáciai kapcsolat ioszk¥a~lavanna között Kü a megegyezett a Szovjetunióval, hogy helyreállítják a kölcsönös diplomáciai kapcsolatot egvmással, amely 1952-ben megszakadt. Rövid időn belül a két fővárosban a követség! kirendeltségek működésbe lépnek. Ez nem kis aggodalmat okoz a Wall Street urainak. Igaz, hogy a latinamerikai államok közül Mexikó, Uruguay és Argentina fenn tart hivatalos kapcsolatot a Szovjettel, de a kormányok elismerték az Egyesült Államok iránti ie.Koi.ele- zettségüket. Kuba forradalmi kormánya azonban más alapokra helyezi a Szovjetunióval létesített kapcsolatait és a Wall Street szempontjából ez káros következményekkel járhat a többi délamerikai államokkal fenntartott viszonyára. A N. Y. Times máris vezércikkben utal arra a “veszélyre”, amit a kommunizmus közelsége jelent “számunkra”. “Ha az oroszok Havannában az Egyesült Államok ellen fognak működni, akkor jogunk lesz magunkat megvédeni a fennforgó veszdv ellen”. Egyesült Államok-ellenes magatartásnak minő- sithe'.ő az is pl., ha a kubai kormány a Szovjetunióval való kapcsolatait gazdasági, kereskedelmi, kulturális és barátsági alapon, a szó szorosan vett értelmében fejleszti ki. Bármely országban történik ez a folyamat, wall-streeti monopóliumok és szószólóik ezt az országunk elleni támadásnak nevezik, habár csupán az történt, hogy saját érdekkörük szűkül le és az ország anyagi javaiból több jut majd a népnek. TUNÉZIA párizsi nagykövetsége bejelentette a tunéziai és a szovjet kormány elhatározását, hogy a két országot összekötő barátság megerősítése és a kapcsolatok rendezése végett nagyköveti szinten kölcsönösen diplomáciai képviseleteket állítanak fel egymás országában. Ugyanezt a hirt később Moszkvában is közöltéit a nyilvánossággal. ___7_
