Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-05-19 / 20. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 19, I960 A titkos kormány Ki adta ki a kémszolgálatot végző repülésekre a rendeletet? Eisenhower- nek nincsenek önálló véleményei. Mindig mások intézkednek helyette. Irta: GERÉB JÓZSEF Most igazan elmondhatjuk, hogy mint a napsütéses derűs égből a villám, olyan váratlanul, vágott le a világ népére az a hir, hogy az amerikai kémszolgálat repülőgépei a népköztársaságok felett röpködve fényképezik a katonai szempontból fontos területeket. Ezzel nyilvánvalóvá lett, hogy ez a “hidegháború” valójában nem is olyan HIDEG, mint azt az utóbbi időben —- különösen a CSUCS-TALÁLKOZÁS-ra való előkészület óta hittük. Kiderült, hogy az amerikai militaristák az elnök minden békés nyilatkozata dacára is szinte túlórázott erővel készülnek a végzetes nagy háborúra. Kiderült, hogy a végleges intézkedés nem az elnök, hanem más valaki — az amerikai nép által eddig ismeretlen egyén kezében van, aki bár mikor elrendelheti a hidrogénbombák dobálását azon ürügy alatt, hogy AZ ő VÉLEMÉNYE SZERINT az oroszok támadni akarnak. Amerikai militarista nyelven ezt “megelőző háborúnak” mondják. Midőn a bizonyítékok súlya alatt be kellett ismerni, hogy a szovjet területen már 1,300 mérföldet repülő U-2 gép valóban kémszolgálatot végzett, kiderült, hogy az elnök arról mitsem tudott. Kiderült tehát, hogy az Egyesült Államoknak jelenleg két kormánya van: az egyik a törvényesen megválasztott és beiktatott kormány, amelynek vezetője Dwight D. Eisenhower; a másiknak tagjait és vezéreit nem ismerjük, csak azt tudjuk, hogy bármikor elrendelhetik annak a rettenetes világégésnek a megkezdését, amely millió meg millió embert pusztíthat el, sőt elfajulhat oda, hogy esetleg kiirtja az összes életet a földön. A nemzeti hó's Ma már a nagy világlapok is meg merik Írni, hogy az annyira feldicsért Eisenhower, a nemzeti hős, nem való az elnöki székbe. Nem a betegségei miatt, hanem azért, mert nincs hozzá tehetsége. E sorok írója már évek óta szigorú bírálója az elnök intézkedéseinek, jobban mondva az intézkedések hiányának s újból és újból megírtuk, hogy a hirdetési reklámmal felépített nemzeti hősökből még mindig tehetetlen, rossz elnökök lettek, de egyik sem volt annvira tehetetlen és VEZETÉSRE KÉPTELEN, MINT EISENHOWER. Miután ez most már ellenmondást nem tűrő módon világlott ki, Eisenhower hívei keresik a mentegető okokat. Ezek között, figyelemreméltó például a N. Y. Times JAMES RESTON nevű munkatársa, aki többek között ezeket irta: “Eisenhower tragédiája abban áll, hogy ő és társai éppen olyasmit hoztak létre, amitől legjobban féltek. Véget akart vetni a nemzetközi feszültségnek s annak éppen az ellenkezőjét érte el. Dicshimnuszokat mondott a politikai erkölcsről s ime, most ő került az ellenkező oldalra. Hiába hangoztatta az együttes intézkedés fontosságát, most kisült, hogy abból éppen őt hagyták ki”. Hogyan történhetett ez? — kérdezi Roston. Magyarázatért hires politikai és gazdaságtani írókhoz fordul, azoknak a könyveiből vagy cikkeiből idéz. Ezeknek egyike, Clinton Rossiter, a Cornell-egyetem történelmi tanára azt Írja, hogy “Eisenhower saját rendszerének lett a rabja”. Egy másik professzor, Walter W. Rostov (Massachusetts Institute of Technology) szerint: “Eisenhower elnök nem igyekszik az alantasait rávenni arra, hogy kövessék az ő véleményét, ahelyett inkább ő teszi magáévá az alantasok elgondolását”. Az alantosok A tény azonban az, hogy Eisenhower elnöknek valójában semmi fontos ügyben sem volt önálló véleménye. Arra valók a miniszterek és egyéb al- sóbbfoku alkalmazottak, hogy intézzék a kormány ügyeit — gondolta és ennek megfelelőleg nem terhelte az agyát a mindenféle nemzetközi, vagy belügyekkel. Azért csaknem minden esetben a végsőkig pártolta az alantasait, még akkor is, amikor valamilyen erkölcstelen, vagy törvényellenes cselekedet derült ki róluk. Ezért láttuk azt, hogy helyette még a legfontosabb ügyekben is mindig másvalaki DÖNTÖTT. Előbb Sherman Adams, akit csak akkor bocsáj- tott el, amikor már a szenátorok is erélyesen követelték. Sherman után John Foster Dulles következett, akit a kimondott háborús törekvései dacára is “az Egyesült Államok legnagyobb külügyminiszterének” tartott. A nagyon fontos kérdés most az, hogy jelenleg kinek a kezében van a gyeplő? Ki az igazi elnök addig, amig Eisenhower golfozik ? Az igazi hatalom Az események azt bizonyítják, hogy Eisen- howert az amerikai gazdag emberek azon csoportja ültette az elnöki székbe, amelynek különös nagy hasznot hajt a háború, vagy annak helyettese, az őrületes fegyverkezés. Ez nem is volt titok, HÉTVÉGI LEVÉL írja: Rev. Gross A. László B. D., rh. M. A. Jb. A. Jk. , Merész ujitás Ha képesített közgazdász volnék, bizonyára egy egész sereg meggyőzően hangzó érvet tudnék felhozni a kínai népi demokráciának ama törekvése mellett, hogy az individuális családi háztartások millióit átalakítsa — ahol a fizikai lehetőségek adva vannak — egy pár százezer közösségi háztartássá, amelynek keretén belül a családi asztalt a tömeges étkeztetés rendszere váltaná fel. Mivel azonban nem vagyok közgazdász, csak a laikus szemével vizsgálhatom ezt a kérdést és pusztán gyakorlati szempontból a következő előnyöket látom ebben a merész újításban: 1. Az az aránytalanul sok idő, amit a háziasz- szony az élelem beszerzésére és elkészítésére kény télén fordítani, csaknem teljes egészében megtakarítható, mert ha 100 háztartásra csak napi öt órát számítunk háziasszonyonként, az 500 óra naponta; ha viszont ugyanaz a 100 család együtt étkezik, a személyzet, amely ennek a csoportnak az étkezését előkészítené (bevásárlás, főzés, tisztogatás, edénymosás, stb.), aligha állna többől, mint 12 egyénből, tehát ez a kis “brigád” kb. napi 100 órát fordítana ugyanarra a feladatra, amelynek elvégzésére az egyéni háztartások 100 asszonya legalább 500 órát vesztegetne. A tiszta időmegtakarítás ilyenformán napi 400 órára rúgna egy százcsaládos csoport esetében- Ezt a megtakarított időt olyan munkák elvégzésére lehetne fordítani, amelyek vagy a helyi közösség vagy a nemzeti nagyközösség szempontjából sokkal fontosabbak és szükségesebbek, mint egy háziasszonynak a családi tűzhely körüli szorgoskodása — noha ennek a fontosságát sem szabad lebecsülni. No most, talán nem túlzók, ha azt mondom, hogy népi Kiniai 650 milliónyi lakossága legalább 100 millió családból tevődik össze; ha tehát egy 100-családos csoport naponta 400 órát takarít meg, akkor kézenfekvő, hogy százmillió család esetében a potenciális napi megtakarítás 400 millió munkaórát tenne ki. Feltéve azonban, hogy ezt az uj rendszert — földrajzi és népességelosz- tódási okokból csak az ország felerészében lehetne megvalósítani, még akkor is napi 200 millió órai időnyereségről beszélhetünk. Szédítő még csak elgondolni is, hogy a kínai asszonyok ennek a rengeteg időnek a jól kitervezett felhasználásával milyen hatalmas mértékben hozzájárulhatnának az ország gazdasági fellendüléséhez — anélkül, hogy nagyobb terhet vállalnának magukra, mint amilyent a háztartás gondjai azelőtt is megkívántak tőlük. 2. Mondanom sem kell, ezért a munkáért férfiakéval egyenlő bért kapnának, ami a család kereső- és fogyasztóképességét megduplázná és az életszínvonalat hathatósan emelné. 3. A szocialista rendszer tervgazdaságra van berendezve, vagyis a szükséglet ellátására, szemben a kapitalista rendszerrel, amelyet elsősorban a profit-kilátások irányítanak. No már most, mennyivel könnyebb, gazdaságosabb és praktikusabb a tömegellátáson alapuló szükséglet előteezt maga Ike is elismerte a csupa miliomosokból álló (Cadillac) minisztérium kinevezésével. Ennek a kormánynak összes tevékenysége a háborús költekezés emelése volt és még a békés- célú cikkek termelésénél is ügyeltek arra, hogy mindent a privát tőkések kezére játszanak át. Eisenhowerrel a “private enterprise” — a magánvállalkozás név alá bujt amerikai plutokrácia vette át az Egyesült Államok kormányát. Ez az igazi hatalom jelenleg az Egyesült Államokban. Ez ugyan nem titok, de a kérdés az, ki annak a jelenlegi titkos képviselője a kormányban úgy, mint Adams vagy Dulles voltak? Az én megfigyelésem szerint jelenleg RICHARD NIXON, az alelnök vette át az Adams és Dulles szerepét. Ez bizonyos tekintetben hozzátartozik az elnöki “felépítéshez” is. Lehet, hogy a gyorsan változó események folyamán ez is ki fog derülni, én azonban az események analizálásában nem szeretek elmaradni s azért jelzem, hogy jó lesz alaposabban figyelni, milyen és HÁNY szerepet tölt be ez az ambiciós fiatalember? ! remtésének a kitervezése és megszervezése, mint a százmillió egyéni háztartás igényeinek a kielégítése! A jól megszervezett tömegétkeztetés lehetővé teszi a fogások változatosságát, a helyesebb táplálkozást, a minőség fokozatos feljavítását, valamint a romlandóság- vagy pocsékolásokozta veszteségek lecsökkentését. Arról nem is beszélve, hogy a nagybani beszerzés jóval olcsóbb, hiszen a kicsinybeni szétosztás tetemes költségeit teljesen el lehet kerülni. 4. Egy ilyen rendkívül népes országban — kivált egy uj gazdasági rendszer kezdeti szakában — minden dolgos kézre égető szükség van. A háziasszony, aki nap-nap után folytonos és fáradságos munkával élelmezi és tisztántartja öt-hat tagból álló családját, óriási munkát végez — ezt senkisem tagadhatja; de a közjóiét szempontjából sokkal többet tudna nyújtani (ugyanannyi vagy még annál is kevesebb megerőltetéssel), ha termelőmunkával foglalkozna, amivel szervesen és közvetlenül bekapcsolódhatna a nemzeti célkitűzések megvalósításának gigántikus munkájába és lényegesen siettetné annak az időnek az eljövetelét, amelyben a gyermekei — hiszen eddig is elsősorban azoknak a jólétéért fáradozott! — kiegyensúlyozott, elégedett és biztonságos életet élhetnek . . . Akik pedig álszent hiiledezéssel és szánakozással csapják össze kezüket az ilyen tömegétkezési rendszer látványára és nagysopánkodva siránkoznak az egyéni háztartások ilyetén kimúlása felett, azok csak higgadjanak le egy kissé, mert ez a rendszer sem nem olyan uj, sem nem olyan kártékony, mint amilyennek ők látják. A korai apostoli időkben a jsruzsálemi Krisztus-követők (akkor még nem hívták őket keresztényeknek), akiknek a száma százakra rúgott, szintén közös asztalnál étkeztek. Eleinte maguk az apostolok szolgáltak az asztal körül, majd mikor ráeszméltek, hogy ez az alapjában véve fizikai jellegű tevékenység elvonja őket az igehirdetés sokkal fontosabb munkájától, választottak hét diakónust, akikre átháríthatták ezt a feladatot. (Csel. 6. rész.) Legjobb tudomásom szerint ez a közös étkezés nem tette tönkre a családi életet, de, ugyanakkor nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy “a hívők sokaságának pedig szive-lelke egy vala; és senki semmi marháját nem mondá magáénak, hanem nékik mindenük köz vala.” (Csel. 4:32.) Egyeseknek tiltva van A State Department megtiltotta 3 orvosnak, akik a kormány szolgálatában vannak, hogy részt vegyenek a Moszkvában megtartandó gyermek- paralizis elleni értekezleten. A kifogás az, hogy ott kínai és kelet-német delegátusok is jelen lesznek. Attól tart, hogy az amerikai kormányalkalmazottak jelenlétének valamilyen elismerésféle magyarázatot tulajdonítanak és ez a szocialista országok “pi-esztizsét” emelni fogja. A három amerikai orvos: dr. David, E. Price, főorvos-helyettes, dr. Roderick Murray, az Országos Egészségügyi Intézménytől és dr. Alexander Langmuir, a Közegészségügyi Szolgálat járvány központjának tagja. Dr. Sabin, akinek találmányát, az élő bacilus- oltásokkal való védekezést a Szovjetunióban elfogadták és alkalmazzák, kijelentette, hogy elmegy az értekezletre. Dr. Sabin nincs a kormány szolgálatában.
