Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-05-19 / 20. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ jQ/KÍeJc a swvltesxbóköx Az ebben a rovatban kifejtett néze­tek nem szükség szerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával Olvasóink hozzászólnak a közügyekhez WWWWWWWWWiWHWWWi mwWMWWWWWHWMWWMVMWWWWWWHW Detroiti Anyák Napja Tisztelt Szerkesztőség! A detroiti Anyák Napja ünnepélyen Tatár lunkástársunk gyönyörű beszédben tisztelte meg z anyákat és nagyanyákat. Mrs. Barak pedig uüvésziesen szavalta el Zalka Máté (Lukács tá- ornok) édesanyjához irt verset (nem tudom, ki z Írója), amely megrendítő szavakkal inti sze­letre a világ népeit és arra, hogy harcoljanak békéért, nehogy ismét anyák könnye folyjon esett katonai fiaikért. Nagyon lelkesitőleg ha- >tt ez la vers mindenkire, mert minden ember dve a békét óhajtja. Anyák napján szentül fogadjuk, hogy harco- ink a békéért mindaddig, amig el nem érjük, ogy soha többet ne lehessen háború. Mi, anyák z éleire neveltük gyermekeinket, s nem arra, ogy háborúban lemészárolják őket a profitért. Mi, anyák kenyeret és munkát kérünk a nép­ek a gyilkos fegyverek helyett; iskolákat, egye­tmeket, hogy munkásgyermekek is tanulhassa- ák, oivosok, tanárok lehessenek, ha tehetségük legengedi. Nyugdijat kérünk az özvegyeknek, árváknak, iképző iskolákat a nyomorékoknak, akikből ez- ível vannak, akiknek semmi alkalmuk nincs a eny érkeresetre. Az anyáknak az egész világon egyesülniük kell, egy együtt harcoljanak a békéért és szabadság­it. Pavloff Rose A természet és a szegény farmer Tisztelt Szerkesztőség! Elérkeztünk a szép május havához., a hó is már iák a domboldalakon látszik. Csépeljük a múlt rí terményeket. A veszteség bizony nagy. Amely uza az ősszel hármas lett volna, az mast 6-os rámu és az ára 8 centtel kevesebb bushelenként. A tél folyamán a Vadak jelentős kárt tettek a örményekben, helyenként csak üres szalmát »gytak. Csak a reménység maradt meg a sze- ény farmerek részére. Pedig lehet még ennél ísszabb is. Ezért azután bízva a jövőben, szőr- alommal vetünk újra, a többit pedig a nagy ter- tészetre, az időjárásra bízzuk. Vagy sikerül, így nem. Kozma Dénes kanadai farmer Aki! nem csábit a “szabad világ” Lapunk egy barátja Amerikába szerette volna rzatni feleségének Lengyelországban lakó uno- ihugát. E szándékukat akkor közölték svájci »kotláikkal, amikor a leány néhány hónapi láto­másra Svájcba utazott. Azt képzelték, hogy tér­ikről szabadabban Írhatnak Svájcba s a leány szabad lesz onnan egyenesen Amerikába jönni, lelyett hogy visszautazna Lengyelországba, évéiben közölt ajánlatukra a következő választ ipták.: “Erzsébet itt van és szorgalmasan tanul franciául. Tudnotok kell, hogy a varsói egye­temen végzett és az orosz nyelvből is diplomája van. Három hónapon belül franciául is folyéko­nyan fog beszélni. . “Ami Amerikába való költözését illeti, erről szó sem lehet. Erzsébet hajlandó lenne néhány hónap' látogatásra elmenni, esetleg az ünnepek idejére, de határozottan vissza akar menni Lengyelországba, Azt vallja, hogy Lengyelor­szág az ő hazája, Lengyelország a világ egye­düli országa, ahol OTTHON érzi magát, ahol szabadon és természetesen kifejezheti magát. Erzsébet szereti a lengyel népet és azt a saját népének vallja... Azt mondja, hogy Lengyel- országban minden rendben van. Az emberek­nek van televíziójuk és minden más, amit egye­bütt, más országban megtalálnak így semmi oka nincsen arra, hogy elhagyja a saját orszá­gát, “Ha visszatér Varsóba a hivatalos utazási irodában fog tolmács és fordítói állást kapni. Azt mondja, hogy ez az állás jól fizetett és na­gyon érdekes is. “Ha azt akarjátok, hogy pár hónapra elláto­gasson Los Angelesbe, megszerzem az ameri­kai látogatási vizumát, de hangsúlyozom is­mét, hogy állandó amerikai tartózkodásáról szó sem lehet. ..” így ir az egyetemet végzett leányról a svájci rokon. így vélekedik a leány azoknak az országok­nak egyikéről, amelyeket a “hidegháború” hívei állandóan a legsötétebb színben tüntetik fel és amelyeket a “Radio Free Europe” adakozásaiból szeretnének “felszabadítani.” Ilyen levelek azt sejttetik, hogy Spanyolország, Törökország, Dél- Korea és Dél-Afrika elnyomott népei azok, ame­lyek “felszabadításukat” várják, hogy a mi déli államaink fekete polgárairól ne is beszéljünk! Válasz egy levélre Tisztelt Szerkesztőség! E. Horváth levelét olvastam az április 28-iki lapszámban, melyre szeretnék néhány megjegy­zést tenni. ír ez a honfitárs a magyar polgárjogi kérdésekről. Úgy tudom, hogy a magyar törvé­nyek alapján visszatelepülésre csak polgárokat fogad el a magyar kormány, ami alatt azt értik, hogy amikor a külképviselet megadta a hazatele­pülésre az engedélyt, a polgárjogok teljes élveze­tével ruházta fel az illetőt, akár ujamerikásról, akár régi-amerikásról van szó. Akik csak látogatóba mennek, azoknak saját kormányuk ad útlevelet és ezeket mint turistá­kat tisztelik Magyarországon. Ha tehát egy 1956 után érkezett disszidens kíván visszatérni hazájá­ba, a magyar külképviselethez kell folyamodnia és a visszatéréshez szükséges útlevél birtokában a magyar határon, mint magyar állampolgárt fo­gadják, a munkajogositványi igazolványt kiállít­ják, s azután az illető tetszése szerint vállalhat munkát s a magyar állampolgár minden jogát él­vezheti. A hazatértek nyilatkozatai megjelennek a Ma­gyar Hírekben, amit a Magyarok Világszövetsége ad ki és küld el azoknak, akik azt kérik. Címük: Magyarok Világszövetsége, P. O. B. 292. Buda­pest 62. Hungary. Ezen a címen lehet rendelni más olvasmányokat is, mint újságok, magazinok, stb. A rendelőknek a külkereskedelmi vállalat ut­ján megküldik a rendelt újságot, stb. K. D., Kanada LOS ANGELESI EPIZÓD Zavart mosollyal ment ki az ajtón, egyenruhá­jának balkarjára varrt emblémával érintve a fát... ugyanis az állam szolgálatában állott, pos­tás volt. De hadd kezdjem az elején. Április végén egy munkanap után vagyunk Los Angelesben. Nyüzs­gő embertömeg, végeláthatatlan autókaravánok az utcákon. A Hill és Fourth Street sarkán várok a “bus”-ra. Száraz, smog-gal telitett a levegő. Ejnye, már tiz perce hiába lesek, megint késik a bus... Na, de itt e kis restaurant, felhörpintek egy jó hideg italt, mindjárt felfrissít! Már be is mentem és a divatos Coca-Colát vá­lasztottam. Valóban kellemes az ize és főleg... mint a jég... Lassan szívtam a pohárból a pa- pir“szalma”szálon, hogy tovább tartson... Ta­lán felénél voltam, amikor egy mosolygó arcú né­ger fiatalember jelent meg. Szürkéskék egyenru­hája szépen feküdt erőteljes termetén. A levélhor­dók táskáját láttam a vállára akasztva. Jobb te­nyerében aprópénzt rázott, ez hívta fel reá a fi­gyelmemet. \ ' A pulthoz érve “coc”-ot kért és körülpillantva várt. A kiszolgáló nem mozdult, csak két kezére támaszkodva kissé előrehajolt, majd előbb a fal­ra pillantott, ahol egy levélpapirnagyságu felirat volt kiszögezve, azután szólásra nyitotta a szá­ját: “I’m sorry, but”... stb. Vagyis kiszolgálás helyett a feliratra mutatott, amely azt bizonyítot­ta, hogy ha valakinek úgy tetszik, minden sza­badság és egyenlőségről lefektetett jogot sárba- tiporhat és büntetlenül cselekedhet, még hozzá Thursday, May 19, 1960 a szabadságra hivatkozva. Mert a felirat ezt mondta: “Fenntartjuk a jogot, hogy bárkinek megta­gadjuk a kiszolgálást”. Természetesen ez a “bárki” ma egy négerre ér­tendő, még hozzá olyanra, aki Los Angeles város egyenruháját viseli és az egésznapi megerőltető szaladgálás után egy pohár italt kíván. Holnap más esetleg egy néger katonatisztre lesz érten­dő, akitől ugyanennek a restaurantnak a tulajdo­nosa elvárná, hogy alkalomadtán az életét áldoz­za az ö nyugalmáért, életéért és restaurantjáért. Hogy is lehetne őt kiszolgálni ugyanazon a he­lyen, ahol egy részeg, rendetlenkedő, borotválat- lanarcu, de fehérbőrű férfi ül, egyik lábával rug­dosva a mellette lévő széket, miközben szünet nélkül ocsmányságokat mond és hadonászik? Va­lóban megszégyenítő lenne — méghozzá az egyen ruhás postásra nézve. Másodpercek alatt ezer és ezer gondolat cikká­zott át agyamon. Már hallottam ilyesmiről, de szemtanúja csak most voltam először e megszé­gyenítő megkülönböztetésnek. Szörnyű érzés kerített hatalmába'; nagyon szé- gyeltem magam ahelyett aki plénpofával mondja el naponta néhányszor mondókáját, amikor beté­ved egy néger piszkos boltjába. Elmúlt a szom- jam, s habár poharam még félig sem ürítettem ki, otthagytam. Fizettem; a részeg röhögött. A néger fiatalember zavart mosollyal kiment az ajtón, s én utána. Egyenruhájának balkarjára varrt emblémájával érintette a fát. A megalázás nemcsak őt érte, mert állami szolgálatban állott, postás, volt... .. F. 0., los-angelesi ujamerikás A floridai magyarok nemcsak beszélnek, de cselekednek is A Miami-i Amerikai Magyar Kultur Klub tag­ságának többsége nyugalombavonult egyénekből áll, akik többnyire a társadalombiztosításból él­nek. Ezek az emberek tudatában állnak annak, hogy a Forand-bill amely orvost, kórházat s or­vosságot nyújtana a Social Security-n élőknek, nagy segítség lenne az éltesebb embereknek. A lapok Írtak arról, hogy a kongresszus “Ways and Means” bizottságának többsége nem engedte tárgyalásra a Forand-javaslatot. Az autómunká­sok szakszervezetének elnöke, 'Walter Reuther szerint Sam Rayburn, texasi demokrata, aki a képviselőház “Speaker”-je, valamint John W. Mc Cormack, (Mass. Dem.), aki a képviselőház több­ségi vezetője, kijelentették, hogy próbálnak mó­dot találni arra, hogy a javaslat tárgyalásra ke­rüljön. Ugyanis ha a kongresszus tagságának többsége kérelmezi, akkor tárgyalásra kerülhet a javaslat. ígéretet tett a szenátus liberális tagja, McNa­mara (Dem. Mich.) is, aki a szenátusi albizottság elnöke és a kihallgatásokat vezeti az idős embe­rek problémáinak javítása érdekében, hogy még ebben az évben törvényerőre emelik a javaslatot. De hogy ez megtörténhessen, levelek, vagy leve­lezőlapok ezreinek kell a kongresszus tagjaihoz eljutniok. Itt Floridában nyolc képviselő van, akiknek ne­vét és címét megszereztük. Csináltattunk 750 postakártyát, ezeket megcímeztük nyolcas cso­portokban, 92 nyugdíjas aláirta és elküldte azo­kat a kongresszus tagjaihoz. Ugyanezt kellene tennie minden klubnak és egyesületnek is, mert az emberek többsége még a nevét sem tudja a képviselőnek és azt sem, hogy mit írjon nékik és hová küldje el levelét. Minden nagyobb könyvtárban meg lehet találni minden állam képviselőinek és szenátorainak ne­vét és cimét, a levelezőlapokat sokszorosítani le­het, ugyancsak a címzést is és nyugdíjas baráta­ink szívesen aláírják az elkészített lapokat. Ezt a módszert és tanácsot minden liberális lapnak közölni kellene, mert ez az egyedüli mód­ja annak, hogy a nép millióit elérhessük. A nyelvi haladó szellemű lapoknak is kötelessége ezzel a kérdéssel foglalkozni. Ezen a nyáron az “AMA (orvosok egyesülete)) Miami Beaehen tart konvenciót, ahová 40 ezer orvost várnak. Az orvosok egyesülete ellene van a Forand-javaslatnak. Mi azonban felkeressük az uniókat és megkérjük, hogy legyenek segítsé­günkre a piketelés megszervezésében. Az Amerikai Magyar Kultur Klubnak évi gyű­lése lesz júniusban és nagyon helyénvaló lenne, ha minden lapolvasó tagjává válna a klubnak és a tagok megjelennének ezen az évi gyűlésen. A klubot haladó szellemű egyének alapították, az­zal a céllal, hogy a haladó eszméket, a kultúrát ápolják és terjesszék. Józsa Mihály 2 kell Szi' A kür séb má beh nen az mái énk mei zés< esel F nuh fog: Ián elöl kük c. k két or ti Né kön; ir L it di ei m te M ngyj mag az e ti or át R: fö Ner ja I könj a ke szók det, szabi hétté ról b re, n re, a ta fe tette varts Mí a cái sz< rnl vei röe Ah vál mi< Ai Íven ban c bánás Mind; követ mely! nál v letre dalról ti mit de! nü sző £_

Next

/
Thumbnails
Contents