Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-05-19 / 20. szám
Thursday, May 19, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Harmadik lehetőség nincs Irta: ILJA EHRENBURG Hetven éves a május elseje: ebben a korban az ünnepeltnek bőrkötéses albumot szoktak átnyújtani, telve jókívánságokkal, s egyszersmind barátilag azt szokták tanácsolni, kerüljön minden izgalmat, minden bonyodalmat. Ámde május elseje még mindig fiatal: ha van valami a világon, ami nem öregszik, akkor ez a tavasz. Tyucsev irta a tavasz örök ifjúságáról: “Volt-e előtte is más — ezt semmi sem árulja el rajta.” 1960 májusa igen fontos májussá válhat. Mindenütt a világon az emberek ezt találgatják: vajon megegyeznek-e ?. .. A csúcsértekezlet nem egy soron következő diplomáciai epizód, amely csak a hivatásos politikusokat érdekli. Találkozik négy nagyhatalmú, és igy nagy felelősséggel tartozó államférfi, és az, hogy milyen eredménnyel jár találkozásuk, kihat majd a népek sorsára. A diplomaták azt mondják, hogy a csúcsértekezletnek nincs előre elkészített napirendje. Nézetem szerint van napirendje, rövid és világos: békés együttműködés vagy atomkatasztrófa. Harmadik lehetőség nincs. Tudom, hogy az a négy államférfi, aki hamarosan összeül Párizsban, nem akar háborút; jóakaratuk azonban nem elegendő: ahhoz, hogy lehetetlenné tegyék a katasztrófát, az szükséges, hogy sok mindennek véget vessenek, és sok mindent elkezdjenek. A fronton az ellenséges állások között szokott lenni úgynevezett senki földje is. Az igazi béke és az atomháború között azonban nincs és nem is lehet semmiféle senki földje. Nemrég még akadtak olyan ostobák, akik azt ajánlották az emberiségnek, hogy rendezkedjék be a háborús szakadék szélén. A népek azonban nem kötéltáncosok, a népek szilárd talajon akarnak élni, nem pedig valamiféle átkos szakadék szélén. Meglepően erős egyes politikusok gondolkodásbeli tunyasága, konzervatizmusa, maradisága. Ezek képesek lökhajtásos repülőkön utazni, és ugyanakkor terveiket és számításaikat dédapáik szellemében készíteni. A XIX. században nagy zajjal hirdették a “fegyveres békét”. Ennek kilátásai akkor is eléggé ábrándosak voltak: elkerülhetetlenül háborúra vezetett. Azóta azonban sok minden megváltozott. A múlt században az emberek, miközben fegyverkeztek, úgy számították, hogy husz-harminc évre megteremtik országuk védelmét. Tudták, hogy végeredményben összecsapnak, s igy arra törekedtek, hogy saját államuknak biztosítsák a győzelmet. A háborúk véresek voltak ugyan, de mindig korlátozott területekre szorítkoztak. Egyesek meghaltak a háborúban, mások viszont a hátországban lelkesen tapsoltak a halálba indulók hősiességének, tudva, hogy ők maguk mégiscsak ágyban, párnák közt halnak meg. N'áltozik a világ Ma már nem 1850-et, hanem 1960-at Írunk — itt az ideje, hogy végre megértsék ezt! Egyes politikusok mintha nem vennék észre, hogy a világ megváltozott. Tudom, nem szívesen gondolnak az Oroszországban lezajlott forradalomra, de gondolkodjanak el legalább a fizikában végbement forradalmon. Einstein, Rutherford, Joliot- Curíe, Fermi, Kurcsatov után már nem lehet a régi mércével megközelíteni a háború és béke kérdését. Azt, hogy veszélyes a tűzzel játszani, én is hallottam még gyermekkoromban, a múlt században; most azonban ez az intelem másként hangzik: a hidrogénbombákkal vagy a ballisztikus rakétákkal játszani már nem “veszélyes”, hanem egyszerűen esztelenség. Itt már nincs kilátás tüntetésekre, sem diszsortüzekre, sem területek megszerzésére. Azelőtt a naiv emberek számára rendeztek sorsjátékokat, amelyeken “nem lehetett veszteni”, most azonban a fegyverkezési verseny szószólói olyan “sorsjátékot” ajánlanak az emberiségnek, amelyen semmi kilátás a nyereségre. Mi foglalkoztatja leginkább a népeket? Természetesen a leszerelés. Egyik nyugati újságban nemrég szemembe ötlött ez a régen hangoztatott mondás: “A leszerelés kölcsönös bizalom nélkül megvalósithatatlan.” Ámde honnan legyen bizalom, amikor mindegyik fél tovább fegyverkezik, egyre tóbb és több, halált hozó fegyverrel szereli fel magát! A bizalom nem bomba, nem hullik az égből. Ahhoz, hogy megszülessen, haladéktalanul hozzá kell fogni a leszereléshez. Ha valaki kividről, az egyszerű józan ész alapján figyeli a fejleményeket, akkor a tovább folyó atomfegyverkezési verseny a legnagyobb ostobaságnak, a legnagyobb bűntettnek hat. Hogy ostobaság, az nyilvánvaló. A XIX. században húsz hadosztállyal szét lehetett verni tiz hadosztályt. De ha valaki háborút kezd azzal, hogy nagyobb a hidrogénbomba- vagy rakétakészlete, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy életben marad, még azzal sem kecsegtet, hogy akár egy nappal is túléli az ellenséget. Hát akkor meg minek tovább gyártani a fegyvereket, amelyeket csak egy elmebeteg hozhat működésbe? Olyan fegyvereket, amelyek egyformán pusztítók minden félre, minden államra, minden emberre nézve. Az angol kormány nemrég bejelentette, hogy nem folytatják a további munkálatokat a rakétaberendezéseken, mert ezek egy-két év alatt elavulnak, viszont máris óriási összegeket emésztettek fel. Amerika egyáltalán nem szegény ország, mégis, Eisenhower elnök beismerte, hogy a kormánynak úgy kell “levakarnia” az iskolák, az utak építésére szükséges anyagi eszközöket. “Levakarni” — ez volt az elnök kifejezése. Kiderül, hogy az ember munkájának eredménye a halált szolgálja, az élet számára pedig csak morzsák maradnak. Mi tudjuk, hogy hány lakóház épült nálunk az utób- ■bi évben, s ez mindannyiunknak örvendetes; tudjuk azonban azt is, hogy ha megegyezünk a leszerelésben, még több lakóházat építünk. A véletlen veszélye A nukleáris fegyverek felhalmozása és további elterjedése nemcsak pusztító, hanem bűnös dolog is: a katasztrófa veszélyét növeli. Fennáll a véletlen veszélye. Veszélyt jelentenek az idegek is: az atomfegyvereket tökéletesítik, az idegrendszer azonban nem változik, vagy ha változik is, akkor romlik. Fennforog a provokáció veszélye: valamilyen mai Herosztratesz kezébe, aki örök dicsőségre vágyuk, vagy valamely, Hitlerhez hasonló mániákus kezébe kerülhet egy atombomba, akár a legkisebb is: és megtörténik a jóvátehetetlen. Fenyeget végül az elvakultság veszélye: a “Nacht- igall”-zászlóaljak volt parancsnokaihoz hasonló uraknak az a gondolatuk támad, hogy egy hordó jó müncheni sört a hírhedt határszélen igyanak meg, s közben, elveszítve tisztánlátásukat, egy további felesleges lépést tesznek. Az emberek ma már az egész világon erőteljesen, állhatatosan, egyöntetűen követelik: hagyják abba a fegyverkezési versenyt. Nemrég csak a békeharcosok beszéltek erről. Állásfoglalásukat, igaztalanul, kommunista mozgalomnak tekintették; olyan országokban, mint Anglia vagy Amerika, féJrehuzódtak tőlük. Ezekben az országokban számuk igen kevés volt ahhoz, hogy hallgassanak szavukra. Ma már mindez megváltozott. Ki tudott néhány évvel ezelőtt Collins lelkészről ?! Most pedig a nukleáris fegyverkezés elleni mozgalom, amelyet ő hivott életre, megrengeti az öreg Angliát. Nemrég százezer londoni várta a Trafalgar téren az aldermastoni békemenet húszezer részvevőjét. Jártam az idén Angliában, és meggyőződtem, hogy csekély kivétellel minden angol komolyan, őszintén kívánja a leszerelést: az- angolok a múltra emlékeznek és a jövőre gondolnak. Megváltozott a hangulat Amerikában is. Beszélgettem Cusins-szel, az “ésszerű nukleáris politikát“ követő mozgalom megindítójával, Porter amerikai kongresszusi képviselővel, különböző foglalkozású amerikaiakkal — Moszkvában is, Londonban is. Tudom, hogy az amerikaiak gondolkodása nagyon megváltozott. Ma már nem tartják “vöröspropagandának” a leszerelést, Ami Franciaországot illeti, itt természetesen sok kommunista van, de azok, akik Kruscsev franciaországi látogatását üdvözölték, sokkal többen voltak, mint a kommunisták. Ha van valami, amit nem lehet megtagadni a franciáktól, ez a kritikai gondolkodás. S lám, ők jól látják a világon kialakult helyzet egész esztelenségét és veszélyességét. Hozzá kell-e tennem, hogy a szovjet dolgozókat — amennyire én ismerem őket — a leghőbb vágy tölti el, hogy barátságban éljenek a többi néppel, senkit se ijesztgessenek rakétákkal, a sportpályákon mérjék össze erejüket, nem pedig a csatamezőkön. Helyeslik Kruscsev leszerelési javaslatait és az általa meglátogatott országokban elmondott békeszerető szavait, tetszik nekik, hogy eljönnek hozzánk Nyugatról és a mieink elmennek Nyugatra, vagyis, hogy változóban van a légkör az egész világon. A szovjet dolgozók támogatnak minden reális leszerelési javaslatod A népek a párizsi csúcskonferenciától nem homályos, általános frázisokat tartalmazó kommünikét várnak, hanem olyan határozatokat, amelyek elmozdítják a helyéről a Genfben kátyúba' jutott szekeret. A csúcstalálkozó és a leszerelés A leszerelésről hangoztatott puszta szólamok nem hatnak senkire többé; a népek várják, hogy megtörténjenek az első reális lépések... Genfben tapasztalt szakértők, igen tiszteletre méltó szakemberek üléseznek, de valamennyien kormányuk utasításaitól függnek. Nos, Párizsban majd az államfők és kormányfők találkoznak. Ez magasabb szint, itt nem kérdeznek, innen felelnek. A négy államférfi megnyithatja és meg is kell, hogy nyissa az utat a leszereléshez. Az atomfegyver-kísérletek megszüntetésének kérdése nem jól halad előre. Már senki sem tudja pontosan, mire jutottak az ezzel a kérdéssel foglalkozó genfi üléseken. A világ lapjai legalább tízszer közölték, hogy alapjában véve létrejött az egyetértés. Az egyetértés megvan, egyezmény még sincs. Vajon meg lehet-e engedni, hogy újra megindítsák az atomfegyver kísérleteket, vagyis tovább mérgezzék a légkört, a tejet, a növényzetet, a gyerekeket, csupán azért, mert ha meg is van az egyetértés, egyezmény nincs, s azt hangoz tátják, hogy bárki újra elkezdheti a bűnös robbantásokat, amikor éppen eszébe jut. Ha a csúcsértekezlet nem vet véget ennek a veszélynek, akkor az egyszerű emberek nem fogják megérteni, miért vesztegették a komoly államférfiak az időt a párizsi'utazásra. Van még egy kérdés, amely a lapokból ítélve, szintén szerepelni fog a párizsi tanácskozásokon. Nem vagyok diplomata és nem akarok beleavatkozni olyan emberek tárgyalásaiba, akik eléggé tájékozottak és eléggé tudatában vannak felelősségüknek. Teljesen világos, hogy a négy kormányfőnek olyan megoldást kell találnia a német és a berlini kérdésre, amely senkinek az érdekeit sem sérti és előségiti a feszültség enyhülését Európa szivében. Nem akarok most Berlinről beszélni, mégsem állhatom meg, hogy ne mondjam el néhány gondolatomat, amelyek májussal kapcsolatosak, nem május elsejével, sem május 16- ával, hanem 1945 május 9-ével. Nem azért teszem ezt, hogy rossz emlékeket ébresszek fel. Senki sem támasztja fel azokat, akiket a háború alatt elveszítettünk. De meg kell érteniük azoknak, akik szövetségeseink voltak a fasizmus, a faj üldözés, a militarizmus undorító erői ellen vizott háborúban; nem nézhetjük nyugodtan, hogyan másznak ki odúikból azok az emberek, akik a legtevékenyebben részt vettek a népek gyilkolásában, hogyan próbálják megrontani, magukkal sodorni a fiatalokat. Nem szabad, hogy a május becsapjon bennünket. Jó hónap ez, mindenki szereti, a munkások a szerelmesek, az öregek is, akik botorkálva egy újabb tavaszhoz érkeztek. Május elsején mi el szoktuk ismételni a barátság szavait. Füzzük most e szavakhoz jókívánságainkat annak a négy, már nem fiatal, felelősséggel eléggé megterhelt férfinak: segítsék népeiket és az egész világ népeit olyan élethez, amely mentes az állati félelemtől és az állati dühtől, olyan élethez, amelyet szégyenkezés nélkül emberinek nevezhetünk. A USSR megszünteti a jövedelmi adót A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa előtt Kruscsev miniszterelnök a szovjet polgárok jövedelmi adójának teljes eltörlését helyezte kilátásba 1965- re, a hét éves terv befejezése idején. Ugyancsak felemelt bérskálát Ígért az alacsonyabb fizetésű munkások és hivatalnokok részére, ami életszínvonalukat magasan emelni fogja. Az ehhez szükséges közszükségleti cikkek gyártását is állandóan nagyobb mértékben teljesitik. A szovjet pénznem névértékét meg fogják változtatni. Ez közelebb hozza vagy egyenértékűvé fogja emelni a rubelt a dollárral. Az export-tilalom enyhítése A Kereskedelmi Minisztérium újabb engedményeket eszközölt a Szovjetunióba és a többi európai szocialista országokba szállítható árucikkek terén. Újabb 250 tétellel szaporította és ezzel 1,000-re' emelte azt a listát, amit az Egyesült Államokból külön engedély nélkül lehet kiszállítani a nevezett országokba. Ellentmondás: Egy, hátralékos előfizető!. , g öl a_ n, iá e, rí síel iiőIt 3Z in tig lő ló s a-i n ek yaa it. es >t:y. es ;m lel: ;air, ibtagy hiórlá- gu , s yiett őst. am ki ndarz a >gy jd>gy int >k5
