Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-07 / 1. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, January 7, 1980 ^ V* + w w v V v w V v v"W w » 'T'tF v ▼ » ▼ rrT'T-rrrrrr^ ^ ^ »■■»■ rT^r -v <r-*» «» > Munkásmozgalom Megkülönböztetéssel vádolja az AFL-CIO vezetőit NEW YORK. — Aubrey Williams, a néger nép egyenjogositásáért folyó küzdelem egyik vezetője azzal vádolja az AFL-CIO fővezéreit és déli szer­vezeteik vezetőit, hogy rendesen a reakciós fehér politikusok oldalán állnak az egvenjogositás kér­désében. Williams jelenleg a “Southern Conference Edu­cational Fund” elnöke, Alabama államban lapki­adó és nyomdatulajdonos, az Országos Ifjúsági Adminisztráció feje volt Roosevelt elnöksége alatt. Williams megrázó leírást adott arról, hogy Ala- bamában miképpen üldözik a fehér papokat, taní­tókat és bárkit, aki az egyenjogúságért szót emel. “A legszomorubb a dologban” mondta, “hogy va­lami oknál fogva a munkásság képtelen megérte­ni, hogy érdekükben áll olyan déli fehérek támo­gatása, akik véget óhajtanak vetni a faji megkü­lönböztetésnek”. A dél még mindig azzal dicsekszik, hogy “ol­csóbb munkásokat kaphat az ipar, ha délre jön. A szentségtelen szövetség még mindig fennáll Eastland a déli és Bridges (New Hampshire-i) az északi s egyformán reakciós szenátorok között A szakszervezetek vezetői többé szóba sem állnak azzal, aki e két szenátor közül valamelyik elé ke­rül”, mondta Williams. A munkásság saját magát izolálta Williams, a munkásság izoláltságát a délen a CIO háború utáni szervezési mozgalmára vezeti vissza. Rámutatott, hogy a szervezéssel megbízott Van Bittner olyan szervezőket vett fel, akiknek volt összeköttetésük a déli liberális elemekkel, akik a fehér és néger együttműködés hívei vol­tak, de elrendelte, hogy erről teljesen feledkezze­nek meg. “Szervezésért fizetem önöket”, mondta nekik. Ezzel a munkásmozgalom elzárta magától azokat, akik legjobban segítségére lettek volna a szer­vezkedésben. “Ahelyett, hogy a munkásság jót tett volna, a reakció érdekeit szolgálta” a dél legnagyobb ré­szében. Egyre rosszabb a helyzet A déli politikusok ma is azért harcolnak, hogy megakadályozzák a fehéreket és négereket abban, hogy megtisztítsák iá helyzetet, amely tehát igy egyre rosszabbodik a már régen felépített intéz­ményekben is. “A protestáns egyház azonnal el­helyezi onnan papjait, ha ellenzik a félfasiszta állapotokat, amely ott uralkodik. A tanítók fel se emelhetik szavukat, mert azonnal elbocsátják őket”. A fejtől jön a szegregáció Alabama politikusai, hogy biztosítsák a mai helyzetet, megszűntették a tanítók nyugdíjas ál­lásait, vagy rengidősségét, amelyet 40 év folya­mán kiharcoltak maguknak. “Egyike a legszomo­rubb tényeknek”, mondta Williams’ “de az egész hivatás életszínvonala tönkrement.” Ennek ellenére, ha akad olyan, aki “embersé­gesen mer bánni a négerekkel, az támogatásra talál”. Saját esetét hozta fel, hogy képes volt egy kiadóvállalatot felépíteni és még lakóháziakat is épitetett a néger polgárok részére. Williams bizalommal van az iránt, hogy a dél felismeri a helyzet kártékonyságát, ha nem vet véget a faji megkülönböztetésnek és előbb-utóbb vezető politikusai ellen nem fordul. “Ha továbbra is igy mennek a dolgok, csupán a gazdag gyerme­kek járhatnak iskolába.” MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy most januárban lejárt az elő­fizetésem. Itt mellékelek $..............................-t Név: ...................................................................... Cim: ..................................................................... Williams a villamossági munkások szakszer­vezeti vezetősége előtt beszélt, akik meghatottan hallgatták a déli fehér ember leírását a négerek kimondhatatlan szenvedéseiről és arról az elha­tározásukról, hogy véget vetnek a szegregációnak és miképpen fejlesztik ki e célból vezetőiket saját maguk közül. A négereket kidobják állásaikból Birminghamből jelentik, hogy a néger munká­sok 55 százaléka munkanélkül van. Még olyan szakmából is kiközösítik őket, mint a borbélyság. Mint napszámosok, vagy hivatásos egyének dol­gozhatnak, számukra más manapság már nem lé­tezik. (Williams szerint az egész ország jövője függ a helyzet megváltoztatásától, amely a déli államo­kat a reakciósok erősségének és a szervezetlen üzemek Mekkájának tekinti. EZER LAKÚ SZTRÁJKOL FLORIDÁBAN FORT LAUDERDALE. — Az egész néger la­kosság tiltakozik a magas házbérek miatt. James Walden biró nem volt hajlandó betiltani a lakók piketelését a háziúr kérelmére. 1,000 körül van a néger családok száma, akik megtagadták a házbérfizetést részben, hogy szál­lítsák le házbérüket, részben pedig, hogy javítá­sokat eszközöljenek a házakon. Nathaniel Wilkerson, a “Jobb Életkörülmé­nyekért Harcoló Bizottság” elnöke, úgy nyilatko­zott, hogy hat nagy bérház előtt pjketelnek a la­kók és azt a kisebb lakóházakra is kiterjesztik. Közben a 204 lakásból álló Linden-bérház 14 lakója ellen tiltóparancsot kértek, amit Walden biró megtagadott azzal, hogy a lakóknak “alkot­mányos joguk van a tiltakozásra, vagy haragra a nagy házbéreket követelő háziúr ellen”. Wilkersonnak azonban megtiltotta a bíróság, hogy részt vegyen a piketelésben, miután ő nem lakója a Lindén-háznak és “nincs komoly érde- kétsége és joga beleavatkozni a háziur-lakó egy­más iránti viszonylagos helyzetébe.” Walden biró megmondta Joseph Z. Biegelson háziúrnak, a Linden Development elnökének és két másik piketelt ház tulajdonosának, hogy la­kóikat kilakoltathatják, ha nem fizetnek házbért. “Miután pedig a kilakoltatás végetvet a lakó-há- ziur köfcti viszonynak”, mondta a biró — “meg­szünteti a lakók tiltakozási és piketelési jogát”. Biegelson azt mondta, hogy a három ház, Lin­den, Lenox és Alden házak több, mint 600 lakó­jának felét kilakoltatja, miután azok tiltakoztak először, ha január 1-je előtt nem fizetik meg ház- bérüket. Ha a családokat kilakoltatnák, nem volna többé hová menniük, mert nincsenek lakások néger csa­ládok részére. Biegelson panaszkodott, hogy a heti 190 fizető család száma 39-re esett a piketelés óta. Biegel­son 250,000 dolláros kártérítési pert indított a bizottság ellen. Walden biró nem ismerte el a bi­zottságot, nem adta meg ellenük a tiltóparancsot, de azért Biegelson ellenük indított ügyét sem volt hajlandó kidobni és 10 napot adott Wilkersonnak és 14 lakónak, hogy feleljenek a vádakra. Wilkerson megjegyezte, hogy a tiltakozás a la­kók között egyre jobban terjed és a lakbérsztrájk kiterjedt a Citrus Farm, a Dorsey Court és a 11. avenuei bérház'akra is, sőt kisebb házakra is kezd kiterjedni. A lakók elhatározták, hogy megtagadják a ház­bérek fizetését mindaddig, amig a háziurak nem hajlandók velük panaszaikat megtárgyalni. Eddig erre semmi hajlandóságot nem mutattak, hiába minden próbálkozásnak. Biegelson tárgyalt ugyan lakóival, mielőtt a házbérsztrájk megkezdődött, de csak arra tett ígéretet, hogy két éven keresztül nem emeli ismét a házbéreket. “A lakók úgy érzik, hogy máris túlságosan magas házbéreket fizetnek jövedelmükhöz ké­pest, azonkívül igen sok javítani való is van a házakon, amit a háziurak elhanyagolnak, vagy a lakókkal fizettetik meg, ha valamit mégis meg­csináltatnak,” — mondotta Wilkerson. WVWWtVUVMWWMWWVWWtVWHWWm1 NEMZETKÖZI MEGEGYEZÉST, NEM HÁBORÚS FEGYVERKEZÉST! Harcolnak a fekete lista ellen Hollywoodban egy érdekes eset hozta ismét fel­színre azt a szégyenletes tényt, hogy ott még mindig létezik az úgynevezett “blacklist”, vagyis az olyan művészek, írók, stb. listája, akiknek szolgálatait a társulatok politikai gondolkodásuk miatt nem veszik igénybe. Louis Pollock, számos bemutatásra került film írója 5 évvel ezelőtt azt kezdte tapasztalni, hogy írásait nem tudja elhelyezni a filmtársulatoknál. Nem értette meg, hogy miért lett kegyvesztett és hitetlenül nézett barátaira, akik azzal ugrat­ták, hogy talán a “listára” került. Hiszen ő sem­mi politikai pártnak nem tagja és sohasem politi­zált. Csak 5 év múlva jutott tudomására, hogy egy Louis Pollack nevű ruhakereskedő 1954-ben az Amerika-ellenes Bizottság előtt nem volt haj­landó nyilatkozni. A névrokonságnak az iró adta meg az árát, mert a filmiparban tényleg automa­tikusan az íratlan listára tették nevét. Az Amerikai írók Szövetsége harcot tervez azon célból, hogy egyszersmindenkorra szüntes­sék meg a fekete listát a szórakoztató iparokban. A televíziós leadó társaságok különösen kirívóan alkalmazzák uraik és parancsolóik — a. hirdetők — nyomására. Hivatalosan mindenütt tagadják a lista létezését, mert törvénybe ütköző cseleke­det és jellemsértési pereket indithatnak meg elle­nük azok, akiket ilymódon fosztanak meg a ke­nyérkeresettől. Éveken keresztül a legjobb irók álnéven Írtak és nyújtották be darabjaikat. A lista létezésének be nem vallása megnehezíti az írószövetség harcát az alkalmazása ellen. “A filmipar létrehozott egy P’rankenstein-szörnyet és nem tudja hogyan szabaduljon meg tőle”, mon­dotta a Szövetség egy tisztviselője”. A Szövetség jelenleg munkaszerződési egyezkedést folytat a filmtársulatokkal. A tárgyalások fennakadtak és kilátás van arra, hogy az irók sztrájkba lépnek. A rakpartok munkásai magegyeztek NEW YORK. — Az “International Longshore­men’s Association” 60,000 tagja 4:1 ellenében jó­váhagyta a keleti partok hajóstársaságaival a tisztviselőik által megkötött egyezményt. A megegyezés Portland, Main-től Norfolk, Va.- ig terjed és 41 centes órabéremelést nyújt a rak­parti munkások részére. Ami talán a legfonto- tabb, biztosították szerződésükben azt, hogy az automáció beállításával nem redukálhatják a dokkmunkások létszámát. A keleti partok legfontosabb szerződési pontja, hogy továbbra is 20 munkásból áll egy rakodó csoport, ami elejét veszi a nagyszámú elbocsátá­soknak a rakparti munkások körében. Ez termé­szetes következmény lett volna, ha behozzák az automációt a rakpartokon. A gazdasági vonalon a megegyezés azonnali 12 centes órabéremelés ad, október 1-től visszamenő­leg, a dokkmunkások részére. Ehhez még 5—5 cent órabérjavitás járul a következő két esztendő alatt és 19 cent emelés a nyugdíj, a jóléti és egészségügyi alapokra és a vakációkra. Miéli drága az orvosság (Folytatás a 3-ik oldalról) követelik a megbüntetésüket. De hogyis követel­nék, hiszen a népcsalásnak ugyanolyan nemét kö­vették el a félrevezető hirdetésekkel. Hiába bizo­nyítja a “Department of Health and Welfare” nyilatkozata, hogy milyen sok, az egészségre ká­ros anyag kerül forgalomba, mégis szó sincs arról, hogy valakit is megbüntessenek. Az amerikai nép egykedvűen veszi tudomásul, hogy most becsap­ták «S íir7al elkdeiti az egész dolgot. Miután a “Health Department” nyilatkozatá­ban sző van arról, hogy a csaló hirdetések utján többek között a kopaszembereknek hajnövesztő­ket, a lapos mellű nőknek kebel nagyitokat adtak el, fejezzük be ezt a rovatot a következő “sztori­val” : Az egyik gyószertárba dühös káromkodással ront be a kopasz ember és éktelenül szidja a gyógyszerészt, miközben a fejére mutogat: — Látja itt ezt a csészényi daganatot, — ordí­totta mérgesen ,— ez nőtt attól a hajnövesztőtől, amit a multhéten vettem. — Oh, azt a teremtését annak az ostoba segéd­nek ! — fakadt ki a gyógyszerész. — Hiszen ma­gának a hajnövesztő szer helyett a kebelnagyitó- bél adott! Nem tudom, hogy az atyafit kielégitette-e ez a magyarázat, avagy csak annyit tett, mint tesz az amerikai nép most az eléje tárt szörnyű sok csalásokkal szembem

Next

/
Thumbnails
Contents