Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-07 / 1. szám
Weinstock Rózsi és Lajos: ÚTI JEGYZETEK Thursday, January 7, 1960 _______________________________AMERIKAI MAGYAR SZÓ_______ Weinstock Rózsi, a Magyar Szó szerkesztőségének tagja és férje, Weinstock Lajos nemrégen tértek vissza kéthónapos utazásukról, amelynek folyamán számos szocialista országot meglátogattak. Bejárták együtt Kelet-Németországot és Csehszlovákiát. Lajos a Szovjetunióról és Rózsi Magyarországról fog színes jelentést Írni lapunknak. Felhívjuk olvasóinkat, hogy ismertessék ezeket az érdekes cikkeket azokkal a magyarokkal, akik nem olvassák lapunkat. Alkalmas anyagnak tartjuk uj előfizetők szerzésére. Tíz év óta ez volt az első alkalom, hogy Európába utazhattunk. A Queen Elizabeth hajón indultunk szept. 23-án és mindketten nagy várakozással néztünk az elkövetkező két hónap elé. Ismerőseink és barátaink vannak az európai országokban és alkalmunk lesz személyesen meggyőződni a béke erőinek óriási megerősödéséről. Érdekelt bennünket a szakszervezeti mozgalom és a Kruscsev akkor folyamatban levő amerikai látogatásának visszhangja szerte a világon. Három napot töltöttünk Párizsban, ami csak arra volt elég, hogy felújítsuk kapcsolatainkat francia barátainkkal és a párizsi magyar kolónia némely tagjával, akikkel előző látogatásainkkor ismerkedtünk meg. Párizsból vonaton utaztunk Berlinbe. Akadt amerikai utas, aki jóakaratulag figyelmeztetett, nehogy Kelet-Berlinbe, vagy — istenőrizz — Ke- let-Németországba utazzunk. Kérdésünkre, hogy miért? — a várt feleletet kaptuk tőle: “Hát nem tudják, hogy ott az oroszok uralkodnak?” De Nyugat-Berlinbe is csak a Német Demokratikus Köztársaság területén lehet utazni és ahogy a nyugati szektor határát elhagyta, a vonat meg sem állt Berlinig. A határon két fiatal német katona lépett a kocsiba és udvariasan kérte az útleveleket. Belepecsételték a kelet-német vízumot, amely egy utazásra volt érvényes Nyugat-Berlin- ig. A város határán ismét megjelent két udvarias német határőr és egy másik bélyegzőt nyomott az útlevelekbe, amely azt mondta, hogy most elhagyhatjuk a kelet-német zónát. Nem akartuk zavarbahozni amerikai utitársainkat mert még képesek lettek volna azt mondani, hogy a német katonák valóban német ruhába bujtatott oroszok voltak. Tiz perc múlva megérkeztünk Nyugat- Berlinbe. A1 Capone üdvözölt bennünket A vasútállomás, ahol kiszálltunk “Zoo Stáción” néven ismert. Csomagjainkat a ruhatárba helyeztük, hogy szabadon mozoghassunk. Meg akartuk nézni a várost és pár órai “window-shoppolás” után átmenni a keleti részébe. Valami azonban gyorsan megváltoztatta eme elhatározásunkat. Amint kiléptünk az állomás épületéből egy hatalmas ismerős reklámkép meredt ránk a tér szem közti oldaláról. Rajta “A1 Capone”, óriási szivarral a szájában, hirdette a nevét viselő szenzációs amerikai filmet a csikágói gengsztervilág fénykoráról. Egymásra néztünk: “Hát itt is ? Kár az időért.” A legközelebbi rendőrt megkérdeztük, hogyan jutunk el az “Unter den Linden”-re. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség irodájába igyekeztünk. Azt a felvilágosítást kaptuk, hogy 20 pfeningért akár a földalatti, akár az ‘^S Bahn” (magasvasut) elvisz a Friedrich Strasse állomásra, ott ki kell szállni. 10—15 percnyi szivszorongás után kiléptünk a szabadba. Váratlan látvány tárult elénk. A Friedrich Strasse és az Unter den Linden kereszteződésénél álltunk és a két széles, még zöld lombozata fákkal ültetett ut üzletein és középületein csillogó vörös és nemzeti szinü zászlókat lobogtatott a szél. Hatalmas feliratokon a következőket olvastuk: “Éljen a Német Demokratikus Köztársaság 10 Éves Évfordulója”, “Éljen a Szocialista Népek Egysége’-, “Éljen a Béke” és más ünnepi jelszavakat. Nehéz volna leírni érzéseinket. Szó nélkül álltunk és néztünk hol egymásra, hol a környezetre, a napfényben sürgő-forgó emberekre. Egyszerre belepottyantunk a szocialista világba. Sem útlevelet, sem vízumot nem kért tőlünk senki, sem orosz portvázók, sem vasfüggöny nem állta utunkat. A kapitalizmus egy végvárából úgyszólván átléptünk a szocialista országba. Amellett pont egy olyan történelmi pillanatban amikor a népi köztársaság 17 milliós népe nagy ünnepre készült. Pár lépésre voltunk a Nők Demokratikuá Világszövetsége irodájától. A Walter-McCarran-tör- vény egy áldozata, Beatrice Johnson, a Nőszövetség egyik titkára tárt karokkal fogadott bennünket. Nemsokára ott voltak a német Szakszervezeti Szövetség küldöttei, valamint az Építő Munkások Szakszervezetének küldöttei. Hallani sem akartak arról, hogy mi csak egy-két napi látogatásra jöttünk. Meghívtak, hogy legyünk a szakszervezetek vendégei, vegyünk részt a 10-ik évforduló ünnepségein és legyünk tagjai annak a nemzetközi delegációnak, amely 80 országból jött Kelet-Né- metországba erre az alkalomra. Bár részletezhetnénk annak a 9 napnak eseményeit, amely idő alatt megismerkedtünk az ország kettészakadásának történetével, a szocialista szektor fejlődésével, a hatalmas arányú építkezéssel, kiválóbb nevezetességeivel, a nép szociális intézményeivel, meglátogattuk a tragikus emlékű, de feledhetetlen Buchenwaldot, a Berlin felszabadításánál elesett szovjet katonák hősi emlékművét, találkoztunk német, amerikai és magyar ismerősökkel és együtt ünnepeltünk a német nép százezreivel. Berlin mindkét részében még állanak romba- dőlt házak, amelyek — különösen az amerikai látogatókkal — az elmúlt háború borzalmait érzékeltetik. A népi kormány előre elkészített terv alapján építi át Berlint, gyönyörű parkokkal, széles boulevardokkal, az építészeti művészet figyelembevételével. Valóságos uj peremvárosokat és modern lakótelepeket épit minden nagyobb gyár közelében az ott dolgozó munkások részére. Voltunk Weimarban, Potsdamban és más történelmi helyeken. Beszéltünk Stefan Heym ismert amerikai íróval, aki feleségével Kelet-Németországban telepedett le. Egy összejövetelen üdvözöltük Ernst Thaelman özvegyét, aki a Német Nőszövetség vezetője. 350,000 ember a Marx-Engels téren Az NDK 10 éves évfordulói ünnepségeinek kimagasló pontja volt az a tömeggyülés, amely a Marx-Engels téren folyt le. Az emelvényről, amelyen a meghívott és külföldi vendégek ültek hullámzó embertömeget láttunk, amely a félkilométernyi távolságban álló Brandenburger Tore (brandenburgi kapu, Kelet- és Nyugat-Berlin egyik elválasztója) mögé is kinyúlt. A nyugat- berlini munkások mindig nagy tömegben látogatnak el a keleti munkásünnepségekre. Napfényes, ünnepi hangulat volt. A szónoklatok csupán egy órát vettek igénybe, azután a tömeg a téren és a szomszéd utcákban felállított bódékban evett- ivott, számos zenekar hangjai mellett táncolt és a számos szabadtéri színpad előadásait élvezte. Szerényen 350,000-re lehetett becsülni a megjelentek számát. Walter Ulbricht, a Szocialista Egységpárt főtitkára, Otto Grotewohl, NDK miniszterelnök és Prof. Erich Correns, a német Nemzeti Front elnöke üdvözölte a német népet ezen ünnepélyes alkalomból. Külföldi vendégek közül Thorez, a francia kommunista párt vezetője, Kos- lov, a Szovjetunió minisztertanácsának alelnöke, a nyugatnémet illegális kommunista párt titkára és mások beszéltek. Szakszervezeti értekezlet Felvilágosító és tanulságos volt a Szabad Német Szakszervezeti Szövetség elnöksége által a külföldi delegációk tagjai részére rendezett félnapos értekezlet. Herbert Warmke, a szövetség titkára megnyitó beszédében ismertette az NDK 1945 óta történt fejlődését, jövő feladatait és azt a felelősséget, amit a szakszervezetek betöltenek a munkásság jólétének emelésében. Utána a delegátusok kérdéseket intéztek és különböző szak- szervezetek vezetői feleltek a saját hatáskörükbe eső kérdésekre. így megtudtuk, hogy a keleti szektorban a szocialista irányzat 1946-ban kezdődött azzal a népszavazással, amelyben a lakosság 94 százaléka vett részt és enek 70 százaléka a nagy földbirtokok kisajátitásán és felosztása mellett szavazott. Az országot az Egyesült Szocialista Párt vezeti, mely 5 különböző párt koalíciója. A termelés 89 százaléka az ,;llam vezetésében van- A termő- fölu 49 százaléka a szövetkezeti és 51 százaléka magán kézen van. A kereskedelem 99 százaléka államosított. Az elmúlt nyáron 7 éves tervet léptettek életbe. Ennek folyamán a! jelen termelést 88 százalékkal fogják emelni. A Tervhivatal és a Szak- szei’vezetek együttműködésével 65 százalékos béremelést és az árak csökkenését fogják elérni. A munkanapot 7 és fél órára, egyes szakmákban kevesebbre vágják majd le. A termelés javulásának arányában nő majd a nyugdíjazás és a munkások életszínvonala is. A szakszervezetek a munkások érdekeinek védelmében uj törvények létesítését mozditják elő. Munkások által választott gyári bizottságok gondoskodnak a munka- módszerek és munkaviszonyok javításáról és a kulturális fejlődésről a gyárban. A német munkás kapott legelőször társadalmi biztosítást,de ennek kezelése csak 1945 óta van a szakszervezetek hatáskörében. A beteg munkás fizetése 90 százalékát kapja, ebből 50 százalékot a társadalmi biztosítás alap, 40 százalékot az állam fedez. A munkások 12 nap fizetett vakációt kapnak évente, egyesek többet. 300 szakszervezeti pihenőház van és jövőre hajóutazásokat is rendeznek a munkásoknak. Nyugdíjaztatás nőknél 60, férfiaknál 65 éves korban kezdődik. Családi pótlékot adnak, egy gyerek után 500, kettő után 600 márkát és igy 2,000 márkáig. Terhes anyák összesen 11 heti fizetett vakációt kapnak szülés előtt és után. A fasizmus által megmérgezett munkások, különösen a fiatalság átnevelésére, gondot fordítanak a szakszervezetek. Munkásvezetők külön 3 éves iskoláztatást kapnak. A magántulajdon régi kapitalista ideológiája “klein, aber mein” (kicsiny, de enyém) helyet ad az uj jelszónak “gross, aber unser” (nagy, de a mindnyájunké.) Az egyik delegátus a sztrájkjogról is érdeklődött. A felelet megmagyarázta, hogy az NDK-ban nincs ellentét a munkás és a gyárvezetőség között. Problémáik közösek és közös megbeszéléssel oldják meg őket. Az iskolásgyermekeket a munka megbecsülésére tanítják. Már korán szakmai ismereteket vezetnek be az iskolába és mire elvégzi a 10 alaposztályt, a tanuló már kiválasztotta hajlamossága szerinti pályáját. Az ipari tanoncokat képességük szerint tovább iskoláztatják és az igy kiképzett egyén a gyárral állandó kapcsolatot tart fenn még mérnök korában is és legtöbbször ott gyü- mölcsözteti tudását. A gyárak és földmüvesszövetkezetek is kapcsolatot tartanak fenn egymás kulturális és technikai megsegítésével. Néha egy-egy hizott disznó is felkerül a szövetkezetből a gyári konyhára. A német egyesülés alapköve a működő zónaközi munkásegység Természetesen felkerült a két Németország egyesítésének kérdése. A szakszervezeti vezetők kifejtették, hogy a két zónában élő munkásság között jelenleg is fennálló kapcsolat képezi a kulcsát a bekövetkező egyesítésnek. A munkások az egyesítést akarják. 1948-ig zónaközti konferenciák folytak abból a célból, hogy egy közös munkáskongresszust hozzanak létre egész Németország szakszervezetei. De a nyugati zóna éles politikai irányváltoztatása és kapitalista vonalon való kifejlesztése a régi háborús erők bevonásával, valamint a szociáldemokrata szakszervezeti vezetőség revizionista állásfoglalása végetvetettek a zónaközti konferenciáknak. A keletnémet szak- szervezetek sokszor ismételt kérésére sem voltak hajlandók a hivatalos kapcsolatot újra fel venni. Hogy a tagság nem egyezik vezetőik álláspontjával bizonyítja az, hogy azóta 33,000 nyugatnémet munkásdelegáció látogatott el Kelet- Németországba. Leipzigbep évente kétszer tartanak pán-német munkás konferenciát közös problémáik megbeszélésére. Az itt megjelenő nyugatnémet munkásdelegációk száma egyre nő s szakszervezeti funkcionáriusok is vannak már tagjaik között. Legutóbb 8—900 szakszervezeti tiszt viselő vett részt a konferencián. A német munkásegység működését roppant megnehezíti a nyugati szakszervezeti vezetők pálfordulása, akik teljesen magukévá tették az Adenauer-kormány kommunistaellenes álláspontját. Az amerikai AFL-CIO vezetősége a State Department külpolitikájának hatása alatt mindent megtesz, hogy befolyását gyakorolja a nyugati szakszervezeti vezetőknél és a keletnémet munkások célkitűzése ellen sorakoztassa fel őket. Mindez nemcsak megakadályozza, hanem valóban veszélyessé teszi a nyugati zóna munkásai részére az egységakciókban való részvételt. Az értekezlet vezetői rámutattak arra, hogy Nyugat-Németország munkásaira a Német Demokratikus Köztársaság teljesítményei lesznek a legnagyobb meggyőző erővel. Az uj 7 éves terven belül el fogják érni azt, hogy az NDK lakosság életszínvonala a nyugati zóna életszínvonala fölé fog emelkedni. A munkásegység meg fog erősödni és ez majd közelebb hozza a kettészakadt Németország egyesítésének megvalósulását is. (Folytatjuk)-_______________________________5_