Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-05-12 / 19. szám

2

AMERIKA! MAGYAR RZó

“Vursday, May 12, 1960

VILÁGRASZÓLÓ BOTRÁNY VESZÉLYEZTETI I BÉKÉT!

(Folytatás az első oldalról)

aláássák a csúcskonferenciát vagy hogy megakadályozzák az egyezség létrejöttét.

“Felmerül a kérdés: Ki irányítja a repülőgépeket a szovjet határon át? Talán az amerikai haderők főnöke, aki az ország elnöke is? Vagy a Pentagon militaristái a támadó lépés elkövetői? Ezen utóbbi lehetőség a világ közvéleményének érdeklődésére tarhat számot. Vagy talán a Fran- coval létesített baráti kapcsolat van hatással az eseményekre ?

“Az a hatás alakul ki, hogy az Egyesült Államok támadását a Szovjetunió ellen a csúcskonferencia előjelének szánták. Talán katonai hatalmukkal akarnak reánk ijeszteni, hogy gyengítsék elhatározásunkat a feszültség enyhítése, a hideg- ború és fegyverkezési verseny felszámolása érdekében? Hogy megakadályozzák a vitás kérdések megoldását? Azt nem mondhatjuk, hogy ez a repülő a béke hírnöke volt, hogy jóakaratai küldetése volt. Nem, inkább azt, hogy gonosz küldeti s- ben, támadó szándékkal jött.

Megmondhatjuk az uraknak, akik a repülőt küldték, hogy ne gondolják azt, hogy ilyen nyomással célt érnek el. Sem térdünk, sem hátunk mm hajlik meg. Minden eszközünk megvan, hogy v oszautasitsuk azokat, akik támadással kívánják eV mi a számukra előnyös céljaikat.

“A szovjet nép és kormánya mindenkor békés és barátságos szándékot fejezett ki az Egyesült Államok iránt és feleletül ezt a sötét hálátlanságot kapjuk.

“Érthető, hogy ez az amerikai militaristákkal szemben jogos felháborodást váltott ki. De uralkodnunk kel' ezen érzésünk felett és nem az érzelem, hanem az értelem vezessen bennünket.

“Kormányvezetőknek a béke érdekében józanul kell mérlegelni, hogy az ilyesmi hova vezethet. Hitler repülői is behatoltak területünkre a háború előtt. Hitler sem vette figyelembe tiltakozásainkat. És mi lett a vége?

“Bármi a szándék, a szovjet kormány azt hiszi, hogy nincs okunk hasonló következtetést levonni. És pedig azért, mert most létezik egy másik hatalom a világon, amelyben a népek akarata a békéért nagy szerepet játszik. Ezért nem fog sikerülni a hidegháború légkörét fenntartani, hogy az imperialisták könnyebben folytathassák a népek gúzsbakötését a nehéz adókkal, a fegyverkezési versennyel és az állandó háborús megfélem- 1 i:éssel, 'azért, hogy saját akaratukat végrehajthassák.

“A Szovjetuniónak nincsenek támadó szándékai, mi nem akarjuk a hidegháborút, mi leszerelést akarunk, mint ahogyan az Egyesült Nemzetek előtt ajánlottuk. Még egyszer leszögezzük, a leszerelés a legjobb ut a béke fenntartásához és ilyen helyzetben egy országunk sem lesz alkalma fegyverkezésre és mások megtámadására.

“A szovjet kormány ismételten felhívja az Egyesült Államok kormányát, hogy vessen véget a hidegháborúnak. Minden országnak békés szándékkal kell intézkednie, hogy nyugalom, béke és barátság érvényesülhessen.”

További fejlemények

Nagy megrökönyödést, zavart és piruló orcákat okozott Washingtonban Kruscsev szovjet miniszterelnök két nappal későbben a Legfelsőbb Tanács előtt megtett jelentése az elfogott amerikai repülőgépről. Bejelentette, hogy a pilóta, Francis Gary Powers 30 éves repülőhadnagy él és jó egészségben van Moszkvában. Powers bevallotta, hogy mint a Central Intelligence Agency (az Egyesült Államok kémszervezete) alkalmazottja, megbizatása volt arra, hogy a repülőgépAmerikai Magyar Sző

Subscription tn U. S. and Canada for one year $7.©« (or six months $4.00. Foreign Countries for one yea* $10.00, for six months $5.00. * 84

■/•fizetési árak: New Fork városában, az CSA-baa én Kanadában egy évre $7.00 félévre $4.00. Minden más külföldi országba egy évre $10.00, félévre $5.00 Szerkesztőség és Kiadóhivatal:

13$ East 16th Street, New York 3, N. Y.

Telefon: AL 4-«3»7

84

ről kémszolgálatot végezzen, hogy fényképfelvételeket készítsen a Szovjetunió területén levő katonai és ipari létesítményekről.

Powers vallomása szerint 1956-ban otthagyta az Air Force-t, ahol 700 dollár havi fizetése volt és átment a Central Intelligence Agency-hez havi

2.500 dollár fizetéssel. Hogy ápr. 27-én egy török- országi támaszpontról Pakisztánba, a Peshawar repülőtérre repült és onnan 3 nap múlva indult el küldetésére a Szovjetunióba, hogy Murmansz- kon és Archangelszen keresztül Norvégiában- szálljon le egy haditámaszponton. A térképen jelzett pontokon működésbe hozta a fényképező készüléket. A felvételek célja az volt, hogy a szovjet irányított távlöveg és radar állomásokról szerezzenek felvilágosítást.

Az amerikai repülőt a szovjet határ átlépése után a védelmi intézmények azonnal felfedezték és szemmel tartották, mialatt érintkezésbe léptek a kormánnyal a további eljárásra vonatkozóan. Már 1,400 mérföldre volt az országban, amikor Sverdlovsk felett rakéta találattal megbénították. Powers, életét mentve, repülőernyőn leszállt és egy falu lakóinak foglyává vált.

A szakértők a “Lockheed U-2” repülőgép felszereléséből megállapították, hogy az felderítő szolgálatra van felszerelve. Kruscsev bemutatta a filmekről előhívott felvételeket, amelyek szovjet repülőtereket a rajtuk levő repülőgépekkel, egyesek olajtároló telepeket továbbá ipari intézményeket mutattak. Szalagfelvételek szovjet radarállomások jelzéseit örökítették meg. A “U-2” robbanóanyaggal is fel volt szerelve, a pilóta pedig méregoltással ellátva azért, hogy felfedezés esetén egyik se kerüljön az “ellenség” kezébe. Powers azonban az életet választotta. A pilótánál találtak egy hangtalan pisztolyt, a saját óráján kívül még két aranyórát, 7 női aranygyűrűt,

7.500 rubelt szovjet pénznemben, francia arany frankot, azonkívül német, olasz és más pénznemet. “Ez mind a meteorológiai vizsgálatokhoz volt szükséges?” tette fel a kérdést Kruscsev. “Tetten értük azokat, akik felelősek azért, hogy röviddel a kormányfők párizsi találkozása előtt, röviddel Eisenhower látogatása előtt a Szovjetunióba, megsértették árterületünket. Ez rossz előkészület a nemzetközi feszültség komoly megbeszéléséhez.”

Washington bevallja

Két napi meglepett hallgatás és zavar után a State Department sajtófőnöke, Lincoln White, — állítólag Eisenhower által jóváhagyott — nyilatkozatban kijelentette, hogy bár semmilyen washingtoni hivatal nem adott rá meghatalmazást, “mindamellett a jelek szerint egy fegyvertelen U-2 repülő a Szovjetunió területe feletti repülésre vállalkozott, hogy a vasfüggöny mögött eltitkolt információkhoz próbáljon jutni.”

A. nyilatkozat hivatkozik arra, hogy a “világ jelenlegi helyzetében minden ország folytat kémkedési tevékenységet. . . ebben a Szovjetunió sem marad hátra”. Hogy a “meglepetésszerü támadás” elleni védelem késztette az Egyesült Államokat arra, hogy még 1955-ben a “nvilt ég” (open sky) ajánlatot megtegye, amit a Szovjetunió nem fogadott el. Ennek a veszélynek jegyében U-2 tipusu repülőgépek már négy éve folytatnak repülő tevékenységet a “szabad” világ határain.

Az európai fővárosokban “zavart, aggodalmat és rémületet” okozott a kémkedési tevékenység leleplezése, Írja Thomas P. Ronan, a N. Y. Times tudósítója Londonból. Ezt a kormányhivatalok mély hallgatása bizonyítja. A napilapok szenzációs fejcimekkel kritizálják az Egyesült Államokat. “Ki akarja tönkretenni a csúcskonferenciát még mielőtt megkezdődik?” kérdi a londoni Daily Hefald. Svéd, francia, nyugatnémet lapok is amerikai “felelőtlenségről” és “megalázottság”.- ról írnak. Úgy az angol, mint a francia és német kormány tartózkodik a hivatalos kommentártól. Nem hivatalosan azt a véleményt fejezik ki egyes hivatalnokok, hogy a leleplezés árthat a csúcskonferenciának és hogy az eset Kruscsevnek nagy propaganda előnyt biztosit.

Törökország és Afganisztán kormányai tagadták azt, hogy tudomásuk volt a repülő kémtevékenységeiről. Mohammed Ikramullah, afgán külügyminiszter kijelentette, hogy tiltakozni fog az Egyesült Államoknál, ha a vizsgálat megállapítja, hogy a repülő Peshwarból indult a Szovjetunióba.

A kongresszus egyes tagjai haragosan követeltek vizsgálatot az ország kémkedési tevékenységéről. Styles Bridges szenátor (rep. N. H.) azt

mondta: Sajnálatos, hogy felelősséget vállaltunk a repülőgépért, de ha már megtettük, az ügy magyarázatra szorul a különböző hivatalok részéről”. Mike Mansfield szenátor (dem. Mont.) azt akarja tudni, hogy miért nem tudatják Eisenhower! ilyen tevékenységről, “ami veszélyezteti az elnök politikáját”? Mansfield évek óta* kongresszusi vizsgálatot követel a Central Intelligence Agency kémügynökség ellen. Clifford P. Case (rep. N. J.) és Alexander Wiley (rep. Wis.) szenátorok az ország biztonsága” szempontjából szükségesnek tartják a kémtevékenységet.

Humphrey szenátor egy elnökjelölti kampány- beszédében azt mondta, hogy “Kruscsev propaganda győzelmet aratott felettünk, “és megmondom miért, — mert mi nem mondtuk meg az igazat . (Ezzel nyilván a National Aeronautics and space Administration nyilatkozatára célzott, mely körülményesen körülírta a U-2 időjárási kutatásait, az ehhez használt felszereléseit és a pilóta oxigén hiányát, amit Kruscsev teljes hazugságként leleplezett.)

A pilóta “bűne”

Hanson Baldwin, a N. Y. Times katonai kom- mentátorja szerint “egy ember élniakarása” sodort bennünket ebbe a kellemetlen helyzetbe. Most majd megindulnak a vizsgálatok a “bűnös” kikutatására. Az első gyanú persze a katonai tisztviselőkre irányul. Figyelemreméltónak tartja, hogy a U-2-őt, amely igen magas légkörben való repülésre alkalmas, nem repülőgép, hanem rakéta tette alkalmatlanná. Feltételezi, hogy miután a kormány bevallása szerint ezt a tipusu repülőgépet már 4 eve használják külföldi támaszpontjaink “ez volt a történelem eddigi legsikeresebb kémfelderitője. Ez a szakasz hirtelen végétért május elsején, amikor Mr. Powers úgy határozott, hogy élni akar.”

Baldwin kétségbevonja, hogy egyetlen washingtoni hivatal sem tudott a repülőről. Az ő következtetése szerint a Central Intelligence Agency irányította a U-2 működéseit. Arra is következtet, hogy az ügynökség megkívánta volna Powerstől, hogy úgy saját magát, mint a repülőgépet elpusztítsa, “mert a U-2 program legfőbb célja és értéke a létfenntartás — nem Francis Power létfenntartása, hanem a nemzet létfenntartása.” Ez Mr. Baldwin acélhideg véleményeWashingtonban a leleplezés felett érzett harag és szégyenpir hevében egyesek azt tanácsolták, hogy Eisenhower ne menjen el a csúcskonferenciára. De az elnök egyelőre ellenkező véleményen van.

ICíüföidi seglly megszavazását kéri

Eisenhower elnök

Eisenhower elnök országos rádióbeszédben igyekezeti az ország népét meggyőzni arról, hogy “külföldi segély” kiadásokra okvetlenül szükség van mind a 4,175,000 dollárra, amit költségvetésében erre a célra kijelölt. Fél attól, hogy a Kongresszusban, ahol az ügyet e héten tárgyalják, egyesek 25 százalékkal akarják az összeget levágni, hivatkozva arra, hogy a segélyküldemények adminisztrációja körül nagyon sok visszaélés történt.

Ezzel szemben elnökünk felemlítette azt a veszélyt, amely előállna, ha megszakadna a “szabad” országok részére eddig adott “kölcsönös segély program”. Először is “ez a szabad világ nagy veresége volna a kommunista imperializmussal folytatott küzdelmében”. Másodszor “uj és súlyos nemzetközi feszültséget és poblémá- kat idézne elő”.

Tekintve az utóbbi hetekben felmerült feszültséget és problémákat a “szabad” Dél-Koreában és “szabad” Törökországban, melyeket az eddigi segélyprogram sem tudott megakadályozni, feltételezzük, hogy a kis nemzeti diktátorok további pénzelése segíteni fog fenntartani azokat az állapotokat, amelyek alapját képezték ezeknek a népi lázadásoknak.

Meg vagyunk győződve, hogy amig a visszamaradt országoknak adott segély nem a népek életviszonyainak megjavítását, hanem az elszegényedett országok militarizálását szolgálja, addig nem “a hiten és igazságon alapuló szabadságot” építi Eisenhower, hanem az elnyomást és a népek jogainak uraik által való elrablását segíti elő, amint azt a lefolyt események olyan élénken bebizonyították.

A fegyvereknek meg van az a szokásuk, hogy visszafelé sülnek el.