Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-05-12 / 19. szám
Thursday, May 12, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 nj. I,—ip mi i|w>i I« i«p nyii ijji—hjh qp >(ji ii| <jr~"ry y~~y HÉTVÉGI LEVÉL írja: Rev. Gross A. László B. D., Xh. M. >• ^ A M. G08D BYE, OR. RHEE! Ha fontolóra vesszük, hogy fogadott hazánk hány ezer virágzó, fiatal életet és hány billió dollárt áldozott a korrupt, vérszomjas, kivénhedt koreai zsarnok, Syngman Rhee rémuralmának a megvédése és fenntartása érdekében és ugyanakkor egy futó tekintetet vetünk a Dél-Koreában nemrég lezajlott drámai eseményekre, hát ökölbeszorított kezekkel és mélységes megbotránkozással követelünk választ ezekre a kérdésekre: Ezért kellett fiaink tízezreit, dollármillióink ezreit elprédálni ? Ezért kellett a harmadik világháború szörnyű meredekének a széléig elmerészkedni? Ezért kellett annakidején kockára tenni az Egyesült Nemzetek létezését? (Mert amikor Truman kiadta a rendeletet az USA haderejének a harcbavetésére még MIELŐTT az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának ideje és alkalma lett volna állást foglalni a koreai kérdésben, valósággal kockára tette ennek a nemzetközi testületnek a további fennmaradását. . .) Syngman Rhee — ez a Dzsingisz-Kán idejéből ittfelejtett karakter — egy hónappal ezelőtt sem volt jobb vagy rosszabb, mint volt a koreai “rendőri beavatkozás” idején. Ugyanaz a kegyetlen, bestiális, vén vérszopó volt tiz évvel ezelőtt, mint mondjuk az idén márciusban — az úgynevezett választások táján. Ha ma — mint azt a koreai nép impozáns megmozdulása és ellentmondást nem tűrő verdiktje UTÁN készek vagyunk hivatalosan is beismerni — nem méltó arra, hogy a nevét egy napon említsük más nemzetek tisztességes vezetőivel, akkor nem volt méltó őkelme az államfői tisztségre egy évtizeddel ezelőtt sem, amikor pedig ész nélkül rohantunk a megmentésére — helyesebben: a Rhee-féle zsarnokság megvédésére az állítólagos kommunista “zsarnoksággal” szemben.. . Mert ha el is fogadnám azt a nagyon is kétséges tételt, hogy a kommunista uralom egyenlő a zsarnoksággal, kérdem szeretettel: miért elfogadható és támogatásra méltó a Rhee- féle rémuralom és miért kiirtanivaló a “kommunista zsarnokság”?! A Rhee-féle rezsim — mint ezt most mindenki tudja, noha ezelőtt Washington igyekezett elkendőzni — olyan égbekiáltóan rothadt, olyan orrfacsaróan biizhödt és olyan embertelenül barbár volt, hogy annál bármely másfajta rendszer CSAK JOBB ÉS KÜLÖNB lehetett volna... És mi ezt a szégyenfoltját az emberiségnek védtük, támogattuk, erősítettük hosszú éveken át — amerikai vérrel és tömérdek adódollárral .. . ! Mi előnyünk származott ebből ? Mi előnye származott a koreai népnek ebből? Avagy az ázsiai népek, akiknek a barátságát oly lázasan keressük, most talán nagyobb szeretettel ölelnek bennünket a keblükhöz, mint azelőtt ? Eszük ágában sincs! A koreai eseményekben ezek a népek — csakúgy, mint a világ többi népei — újabb bizonyítékát látják annak a régi gyanújuknak, hogy Washington annyit ért a nemzetközi nagy- politikához, mint hajdú a harangöntéshez, vagy még annyit sem: Mindig a rossz lóra fogad és minden melléfogás után legalább egy évtizednek kell elmúlnia, mielőtt ráeszmél, hogy a másik ló már régen befutott — itt az ideje eldobni az értéktelen fogadási bárcát... így fogadott Washington Chiang Kai-shekre, II. Feisalra, Chamounra, Francora, Trujillora, So mosára, Jimenezre, Batistára, Salazárra és egy sereg más hasonló potentátra. Egyre-másra látta őket dicstelenül elbukni vagy kimúlni és nem lehet kétséges, hogy akik még ma is meglehetősen laza nyergükben ülnek, azok esetében csak idő kérdésé, mikor veti ki őket a lovuk a nyeregből és mikor nyekkennek a sárba ők is... Szél ellen nem lehet pipálni — ezt Washington már régen megtanulhatta volna, de nem tanulta meg. Mindazt, ami MA történik a világpolitika mezején, majd csak tiz év múltán fogják megérteni Washingtonban — vagy még akkor sem! Kérdezzék meg azokat a szülőket, akiknek a fiai Koreában elvéreztek, hogy érdemes volt-e a Rhee-féle szörnyuralom arra az áldozatra, amit érte hoztunk? Kérdezzék meg az átlagos adófizető amerikai munkást, kis üzletembert, hogy verejtékes munkával megkeresett dohárait érdemes volt-e arra pocsékolni, hogy egy ilyen eszelős fenevadat további tiz évig egy szerencsétlen nép nyakán tartsunk? Vajon hogy’ szólna a vá.“öt repülő egység közeledik Kanada felől”, jött az első riadó d. u. 2 órakor az Orséágos Figyelmeztető Rendszer központjából, Colorado Springs, Col.-ból. “Két és fél órányira vannak az Egyesült Államoktól”. Ezután 15 percenként jöttek újabb jelentések. Az egyik 2.30-kor azt közölte, hogy “tengeralattjárók” közelednek a keleti partvidékhez. Már csak 50—100 mérföldre vannak Cape May, N. J.-től, Charlotte, North Carolinától, Jacksonville, Floridától. Közben Peekskill-ből, a N. Y. Állami Központtól jöttek jelentések. Egy színlelt 20 megatonos bomba robbant az egyik városban, egy lógierőbá- zist 2 megatonos találat ért és 2 megatonos bomba eset Newburgh-ra is, amelynek rádiokisu- gárzása az egyik newyorki ellenőrző állomás gyors kiürítését tette volna szükségessé. De a látszólagos problémát fokozta az, hogy New Yorkot magát is három bombatalálat érte. Ilyen elképzelt veszélyek közepette kellett New York 8 millió lakójának gyorsan “védelmet” keresni a szirénák szaggatott visítása mellett. Az utcák elnéptelenedtek, a járókelők behúzódtak a földalatti vasút bejáratába, épületek kapujába, a vasútállomások épületeibe. Teherautók, taxik, magánautók a járda mellé húztak vagy megálltak ott, ahol a szirénabugás találta őket. A városban megállt az élet. Kivéve a Waldorf-Astoria Hotelben a férfiak részére fenntartott bárban, ahonnan a nőket máshova küldték “menekülni”, a Yankee Stádiumban, ahol 22 percre beszüntették a baseball játékot, az Aqueduct lóverseny téren, ahol 23,636 néző a fapadok alá “menekült” néhány percre, a repülőtereken, ahol az érkező és távózó repülők betartották a menetrendet, sőt a long-islandi vonat is idejében hagyta el az állomást. Egyébként a védelmi gyakorlat kitünően sikerült. “Az atomháború ellen nincs védelem” Valami mégis zavarta a teljes sikert. Az a sokszáz háboruellenes tüntető, akik a városháza előtti téren és az egyetemek területén nem siettek “védelmet” keresni, hanem helyükön maradtak és így mutatták rá arra, hogy ellenzik a háborús készülődést és a hiábavaló védelmi gyakorlatokat, A City Hall Parkban a Civil Defense Protest Committee vezetésével 500 férfi és nő tagadta meg a rendőrök felszólítását, hogy távozzanak óvhelyekre. Még a siető járókelők is megálltak nézni, hogy mi lesz? Épületes látványban volt részük. A rendőrök nőkre és férfiakra vetették magukat és két rendőrvagonba 15 férfit és 11 nőt gyömöszöltek be. Vitték őket a bíróságra. Az újságokban megjelent fénykép mutatja, amint három vaskos rendőr erőszakkal cipeli Sylvia Rudolph nevű tüntető nőt, “akinek sikoltozása a szirénákat is tulharsogta”. A tüntetők között volt Dorothy Day, a “Catholic Worker” szerkesztője, Kay Boyle ismert Írónő és Norman Mailer közismert iró is. A tüntetők feliratai közül az egyik ezt mondta: “Két hét a fedezékben és utána mi? Sem élelem, sem viz, csak forró por és halál”. Miss Boyle igy nyilatkozott a riporterek előtt: “Nem lehet háború, ha mindannyian ‘nem’-et kiáltunk. Ez a légi riadó viszont azt mondja a világnak: ‘csak gyertek, dobjátok reánk átkozott bombáitokat*!” New York több főiskolájában tüntettek a diákok. A City College-ben több mint 300-an tagadták meg a fedezékbe vonulást, mire a helyi rendőrök több mint száz diáktól elvették a diák-kártyáját és átadták az iskolavezetőknek. A Brooklyn College-ben több mint 150-en tüntettek “azon hamis biztonsági érzet ellen, amit egy ilyen légi riadó az emberekből kivált”. A Queens College diákjai a könyvtár lépcsőin ülték végig a riadót. lasz? Alig hiszem, hogy nyomdafestékre alkalmas volna! És ha Washington most abban az illúzióban ringatja magát, hogy a koreai nép ezen a ponton meg fog állni, hát akkor keserves csalódásban lesz része. Ez a nép most már TEIJES FÜGGETLENSÉGET fog követelni magának még azon az áron is, ha le kell mondani az Egyesült Államok gavalléros anyagi és fegyveres támogatásáról. Mert ha az Egyesült Államok nagylelkű barátsága és önzetlen támogatása csak olyan “demokráciát” tudott biztosítani és a nyakukon tartani, mint a Rhee-féle rémuralom volt, hát a koreaiak köszönik alássan, de nem kérnek belőle egy újabb évtizedrevalót. .. Ilyet, sőt ennél százszor különbet, a saját erejükből is tudnak maguknak szerezA Columbia egyetem “Low” könyvtára bejáratának lépcsőm a Columbia és Barnard egyetemek hallgatói és más diákok üldögéltek a riadó alatt. Senki sem zavarta őket. hogy fedezékbe menjenek. Egyes igazgatók meg akarják büntetni a diákokat. Másnap a városi szervezet arról jelentett, hogy feltevés szerint a város Queens és Brooklyn kerületeit három nukleáris bomba pusztította el. A számítások szerint feltehető, hogy 3,935,490 “halálos” áldozata volt a támadásnak, 1,098,410-en “megsebesültek” a robbanástól és hőségtől, s hogy később 1,405,000-en “meghaltak” és 1,345,- 000-en súlyosan “megsebesültek” a kisugárzás következtében. Az ország más városaiból jött jelentések azt mutatják, hogy a közönség kevés figyelemben részesítette a gyakorlatot. Üzletek, bankok, tőzsdék, gyárak folytatták munkájukat, mintha misem történt volna. Az egyik tőzsde ügynökség Bostonban 400 alkalmazottját “automatikusan halottnak” nyilvánította a támadás kezdetekor és igy nem kellett nekik óvhelyekre menniök. A Pentagonban arról panaszkodtak, hogy 26,- 000 alkalmazott “mennyi időt pazarol”, mert otthagyták íróasztalukat. Dillon államtitkár-helyettes nem mozdult ki irodájából. Washingtonban a Kongresszus sem törődött a szirénák utasításával. 120 iskolában a gyerekeket 15 percre az iskolaudvarra küldték a napon sütkérezni. Ohioban a lakosság az előválasztásokkal volt elfoglalva, tudomásul sem vette a légiriadót. Ugyan ez volt Floridában. Jacksonvilleben egy kereskedő kesergett, hogy “senki sem jön be az utcáról védelmet keresni, pedig az üzlet nagyon rosszul megy”. Philadelphiában, Dallas, Tex.-ban, Portland, Ore.-ban is közönyösség volt az általános hatás. Még az állami rendeléseken, “védelmi” munkát végző gyárakban sem hagyták abba a munkát. Rockefeller kormányzó sajnálatát fejezte ki, hogy a közönség nem hajlandó megérteni a helyzetet. Hiszen, ha a támadás valóban megtörtént volna, akkor New York államban 9 millió halott lett volna, mivel a lakók vonakodtak óvhelyeket építeni, mondotta. Megvesztegethető kormánytisztviselők A belügyminisztérium négy tagja van vád alatt, hogy 1957-ben ingyen vagy leszállított árban ellátást és szolgálatot fogadtak el egy kaliforniai üdülőhelytől, amikor az egymillió dollár értékű birtokcserére akart a kormánnyal megegyezni. Az ügy elintézése a belügyminisztérium hatáskörébe tartozott. Amikor az ajándék-szolgálatot elfogadták, a kormány hivatalnokai napidijat is kaptak a kormánytól. A birtokcsere az állami tulajdont képező kaliforniai Death Valley National Monument 200 aker, vízzel ellátott területe és a United States Borax and Chemical Co.-nak a közelben levő 440 aker száraz területére vonatkozott. Az ingyen ellátást a Borax Co.-hoz tartozó Furnace Creek Inn szolgáltatta. A Ház kivizsgálója által megnevezett egyének: Olin Hattfield Chilson, aki 1958-ban lemondott a a belügyminisztérium helyettes-titkári állásáról mert szövetségi bírónak nevezték ki, azonkívül L. C. Mariam, a National Park Service kerületi igazgatója San Franciscóban, Conrad L. Wirth és Jackson Price, a Park Service igazgatója, illetve aligazgatója. A belügyminiszteri államtitkár elrendelte a vizsgálatot, annak megállapítására, hogy a hivatalnokok magaviseleté “illemszerü” volt vagy sem. ni... Ez a magáraébredt nép, amely azt látja, hogy “félvadakként” és egész “vadakként” ismert afrikai népek egyre-másra kivívják maguknak a függetlenséget és szabadságot, nem lesz hajlandó a külföldi befolyásnak semmiféle formáját sem eltűrni a jövőben... A mi külügyi hivatalunk mindenre kiterjedő figyelme bizonyára számításba vette azt is, hogy kitűnő pártfogolnának, Syngman Rhee-nek nem tanácsos sokáig Korea területén időzni és hogy üdvös lenne számára valami más — biztonságosabb — hajlékot szerezni. De hol a csudában találunk egy akármilyen ici-pici Formózát is az ő számára, ahol ráerőszakolhatjuk öt a nép nyakára — mint Chiang Kai-shek esetében tettük — természetesen a nép megkérdezése nélkül??!! “ATOMTÁMADÁS” ELLENI GYAKORLAT AZ USA-BAN
