Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-04-28 / 17. szám
Thursday, April 28, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Tiszán innen, Dunán túl.. Irta: SZABÓ PÁL VII. A pohár csengésére vontatva, kelletlenül né- mul el a zsongás, s vannak, akik várakozva hajolnak hátra a széken, sok beszédet hallottak már ezek az emberek. De nyomban felvidulnak, amint Császár Zoltán feláll. Fővárosi ember? Az már más. Annak lehet. Annak dukál. S már mondja is: — Uram, uram, Bidi Gáspár tanácselnök uram, szállók az Úrhoz! Az asztaltársaság elképed. Legtöbbje soha, soha nem hallotta még ezt. S bizonyos, hogy nem is hallja többé soha, csak ez alkalommal. Vannak, akik hirtelen széjjelnéznek, hogy vajon ébren vannak vagy pediglen álmodnak? De maga Bidi Gáspár tanácselnök is elképed. Pedig ő hallotta ezt többször is, mikor1 még ellenzéki ember volt (haj, beh régen volt), s azidőben politikai vacsorákon szokta igy kezdeni a pohárköszöntöjét egy tönkrement úriember. — Halljuk az urat! —- mondja hát eléggé vígan, s kiváncsian. S Császár Zoltán mondta tovább: — Szállók az urnák, Bidi Gáspár uramnak, Simató tanácsa elnökének! — Halljuk! — rikkantja Puskás Tibor, s fel is áll azonnal, s összeszedi katonásan a doktor felesége előtt a bokáját, s azt mondja : — Szabad egy táncra kérnem, asszonyom? Ezek táncolni mennek. De hiszen, ez még megjárta volna, legfeljebb két emberrel kevesebben hallgatnák meg Császár Zoltán pohárköszöntőjét. S ráadásul: ismeri már mindkettőnek, nőnek és férfinek az életét, ezek nem szedhetnek itt is közösségi gondokat a vállukra, hiszen az is elég, ami az övéké. De még mások is felállnak nagy sietve. S egyenként, párosával eloldalogtak, s Császár Zoltánba mindörökre beléje dermedt az olyan szépnek szánt pohárköszöntő. Félelmes dolog volt, hogy szemtől-szembe találkozott avval a perccel, pillanattal, amikor Simatón a jelen teljesen megtagadta a múltat. . . vagy csak ő hitte ezt, mert égyébként ez mindig úgy volt, hogy a fiatalok nem kiváncsiak az öregek véleményére? ő nem tudja. Egyrészt azért, mert típusa a fővárosi nagypolgári örökségü embernek, másrészt az eleven, élő népet soha nem ismerte, csak a régi sirgödrökből, beomlott bástyákból, betemető- dött lőrésekből, és úgy, általában az Írott történelemből. A pohárköszöntő tehát nem sikerült. Még magának Bidi Gáspárnak se tetszett, pedig őt aztán Császár Zoltán a mondanivaló tisztázatlansága miatt igazán megdicsérte. De mire jó ez? Ne más dicsérje az embert, hanem a saját lelkiismerete és a két keze munkája. • Mire jóval elmúlt éjfél, lehiggadt, letisztult a tánc ritmusa, rendje, a bugivugival egyszer próbálkoztak még az imént a Kistar István kezdeményezésére, aki úgy fogott hozzá ujfent, hogy aki pedig még egyszer beleszól az ő ügyeibe, hát az bizony bajosan éri el a holnapot.. . és tessék. Nem szól senki semmit. Még Daruka Miska se. Pedig az is itt van, s csak áll, s csak néz az ajtó mellett, s néha valamit mond Sándor Margitnak, aki nevetéssel válaszol, de aztán elkomolyodik, mert Szilva Jóska, a Miska barátja és mai fuvarosa táncra kéri. *— Ne haragudjon, de én nem tudom ezt a táncot ... — szabadkozik amaz. Szilva Jóska elképed. Hogyan? Egy fővárosi művésznő nem tudja, ő pedig egy falusi paraszt, tudja? — Hát akkor. . . egy kicsit várunk még, s Titiék játszanak tangót. . . — s szeme máris a Titi szemét keresi, mert az megérti a legényeket nézésükből is, hogy miről van szó. Aztán tangót játszik. Szilva Jóska egyáltalán nem valami jampecko- dó fiatalember, túl is van már azon a koron, hogy még külső formában is szűk, csőnadrágot húzzon, bajos is lenne ráhúzni, mert kissé vastag dereku- combu tünemény, de Sándor Margit ilyen ennyire való közelsége úgy vonzza magához, hogy iszonyú erejébe kerül, hogy el ne eressze magát és úgy lesz, ahogy lesz, csókolja addig, amig belé nem szakad. Mutatós, de eléggé olcsó ékszerei, parfümje, cipője, ruhája, szóval mindaz, ami egyéniségét jelenti, valami egészen különös és ijesztően vonzó erővel huzza magához, igy történt aztán, hogy még egy kicsit, még egy kicsit, mindaddig, amig rájuk nézve is érvényes lenne az a tétel, hogy bajos dolog meghatározni, hol kezdődik a nő, s hol végződik a férfi. De mindez csak egy vadul bóditó pillanat, mert Sándor Margit odább marad hirtelen. — Csak szépen... okosan. . . — mondja kedvesen. — Ó.. . én nem. . . én világért sem.. . — dadog Szilva Jóska. Sándor Margit a szemébe nevet. — Szegény fiú, nem ő. Hanem valaki más. Vajon ki lehet? Szilva Jóska azt hiszi, hogy most nem lehet mást tenni, mondani, mint azonnal, minden további nélkül szerelmet vallani: — Aki magába nem szeret belé azonnal, minden további nélkül, azt le kell ütni, mint egy kó- borgó kutyát! — mondja hévvel, szenvedéllyel. Sándor Margit egy kicsit tűnődik, aztán megfontoltan mondja: — Látja, milyen kedves maga, igazán, de. . . ezt mintha ma este már valaki mondta volna. . . Szilva Jóska meghökken. Mert eszébe jut, hogy csakugyan, ezt Daruka Miska szokta mondani. De nincs kegyelem, valamivel neki is ki kell vágni a rezet. — Akár mit is mond, én alaposan belebolondultam magába. De várjon csak! Ezsembe jutott valami. . . — égjük kezével átfogja a művésznő dei’ekát, s félig táncolva, félig csak menve, odaférkőznek a cigányok elé. Valamit suttog Titi- nek, a cigány kovács fiának, aztán zsebébe nyúl, pénzt ád neki, az a tangóból nyomban átcsap a csárdásba: Zöld erdőben jártam, Bábaszarkát láttam. Fészket rakott az ágra, Belebolondultam, Belebolondultam Magába! A dal olyan kedvesen, szinte illatosán pattog, mint tavaszkor, rostában, tűz fölött a pattantott tengeri, s nyomban maga után vonja az egész tánctermet, s még lányok is vannak, akik a muzsikával dünnyögik kedves kis hangjukon. Még Sándor Margit is énekel. S úgy táncol, kissé merev derékkal, kinyújtott két karral. — Egyszóval. . . szeretem! — mondj a Szilva Jóska eléggé hangosan. — Köszönöm. Majd megbeszélem otthon a fiammal, meg a kislányommal. . . — mondja és dalol csillogó, szép hangján tovább. De Szilva Jóska elképed. — Magának fia meg lánya? — hiiledezik. — Na-ná! majd kolbász! Hát mit képzel maga, nnekem nem lehet mást csinálni, mint énekelni meg szép szavakat hallgatni? Szilva Jóska előbb megsápad, aztán röhög. — Mit nevet? — Ezt a. . . marha Daruka Miskát. . . — Ugyan? — Mert képzelje. . . hóttszerelmes lett magába. . . Meglássa, még az éjjel meg is vallja. — Maga most már nem szerelmes? — kérdezi kissé gúnyosan. — Dehogy nem.. . vagyis hogy... — dadog kegyetlen. — Jól van, jól. Én is voltam fiatal — nyájas- kodik Sándor Margit, aztán azt mondja, hogy figyeljék csak. Milyen nagyon szép ez a dal; — “. . .Fészke lehullt a sárba. . . Belegabalyodtam magába. ” De akkor Daruka Miska áll meg mellettük. — Ne mindent rakásra, hé! — mondja vigan, s máris nyújtja a kezét és Sándor Margit egyik legény karjaiból a másik legény karjaiba táncol anélkül, hogy a dal dudolását abbahagyta volna. S közben figyelmesen nézegeti a fiú arcát, hogy hát ő lenne olyan kívánatos, vagy pedig ezek a fiuk annyira szerelmes természetűek? A két gyér mek szülésén, nevelésén túl elég sok küzdelmébe került, hogy védekezzen a férfiak nagyon is egyértelmű széptevése ellen, de itt egészen másként csendül ez az egész. Egyrészt hallatlanul tiszta és áttetsző az udvarlásuk, másrészt elképesztően naiv, vagy. . . ez, s igy lenne az igazi? Megriad nagyon, meid valami úgy hivja, csábítgatja, hogy boruljon rá, tapadjon rá ennek a fiatalembernek a vállára s két karját dobja által a nyakán. . . A zene szövegét kezdi énekelni ujfent, de nem nem segit, ez sem segít, mert mintha még ez is arra ösztönözte volna, valami mást tenni, csinálni azonnal, de azonnal... s egy Ady-verset, mondani magában, szemenként, szavanként, igy pergetik a katolikus hívők az olvasót, mikor ,|>aj van. S ahogy a forrón áradó érzésein átperéi a vers, a lírája is kigyullad, annyira megszépül, hogy szinte az égre vetül: “Hódították az országot Derék, lelkes szittyák, Jótevői szegénynépnek: Iskolában igy tanítják.” Mire a vers elfogy, abból a buta, de kegyetlen odaborulásból se maradt meg semmi, s mintha két gyermeke hancu- rozna, kergetőzve játszana a tűnő verssorok végén. Sándor Margit soha nem gondolt rá, csak most,, hogy az Ady-versek egyszer felgyújtják az érzelmeket, s máskor eloltják. . . Vagy nem is ugv. Hanem úgy, hogy az Ady-versek, mint minden, nagy művészet, nagy veszedelemben megtartás. S most derűsen, megnyugodva táncol, immár nem is tudja, hogy hányadik táncosával hamarosan. Az ilyen féle mulatságoknak megvan a senki által meg nem fogalmazott, le nem irt törvénye. Mégpedig az, hogy egyszerre csak mindenki veri a készülőt hazafelé. Ami persze nem úgy történik, hogy most pedig gyerünk, ki merre lát. Dehogy igy történik. Hanem úgy, hogy egyszerre csak mindenki élénkebb, vigabb vagy levertebb, csaló- dottabb, mint még az imént, a nevetések csengőbben csengenek, a szavak szépülnek, egyre szépülnek és forróbbak lesznek, mintha percekbe sűrűsödött volna széles, lassan hömpölygő érzelem és idő, Közeledik a reggel, és a fiatalok között semmi, semmi nem maradhat reggelre tisztázatlanul. De nemcsak az egészen fiatalokról van szó, hanem általában mindenről, s mindenkiről, aki itt van, aki befizette az este a pénztárnál a belépődíjat, a tiz forintot. Két óra tájban a lányok ruhája már kókado- zik, mint szárazságban, erős napsütésben a világ, kivéve azokat, akiknek nájIon-ruhájuk van. Mint Ujmor Áginak is például. Ez a ruha nem. kókadozik. Az ilyféle ruhák bírják a fülledt, meleg zsúfoltságot éppen úgy, mint a gazdáik örömét vagy szomorúságát. Az persze nem igaz, hogy az anyag tulajdonsága által megy tulajdona, viselője, gazdája jellemébe, vagyis a pompás, kissé kivágott nájlon lányruhák viselője maga is amolyan nájlon-lány- ka lenne, az viszont igaz, hogy az izéből, vonalainak árnyalataiból mégiscsak által megy valami. Hogy mi, azt igen nehéz lenne megmondani. Meg bajos. Talán némi hasonlattal: a paraszti betyárvilág nemcsak a pandúrokkal tűnt el menthetetlenül, hanem a hét szil gyolcsgatyával meg a da» rutollal. Az árvalányhajjal viszont a rézfokos tűnt el, meg az ólompitykés lajbi. A buggvos ujju rékli eltűnése a lányok, asszonyok mindenen való elpirulását is eltüntette, az asszonyok kisnemesi rangot jelentő vagy utánzó kisködmöne mesébe menekült asszonya kikapós ledérsége nélkül, •« mindenkori divat erkölcsi érzék inkább, mint általános magatartás. Persze, az emberfia soha, semmi körülmények között nem tudja eltitkolni önmagát, vagyis soha nem tud kibújni a bőréből sem örömében, sem bánatában, de mindez annak juthatna eszébe, aki itt lenne most ezen a mulatságon, s széjjelnézne, s különösen itt, ahol az asz- szonyok, szülők, anyák, nagyanyák ülnek a fal mellett a táncteremben, a székeken. Egyik asszony eléggé hanyagul, szinte előkelőn ül, a másik mereven összeszoritott térddel és csak néz. Valakit, valamit mindig néz. — Folytatjuk — vvw**wwwwvww*wwwwwwvwww*vwwvvwvw SAN FRANCISCÓBAN most felépült Jack Tar hotel minden szobájába bevezette a központilag kezelhető légi riadó készüléket. Most már nyugodtan alkatnak a vendégek. — MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy most áprilisban lejárt az előfizetésem. Itt mellékelek $...................-t Név: ..................................................................... ; Cim: .v..........................................’........... £ _______________________________________________* L.
