Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-04-21 / 16. szám

ROBBANTÓ SZÁNDÉK Április 19—20-án, kedden és szerdán, a nevvyorki Com­modore Hotelben, az AFL-CIO központi bizottsága konferen­ciát rendez azzal a céllal, hogy “elősegítse a világviszonyok megvilágítását és megértését”. Amerika hatalmas szakszervezete, amely kb. 15 millió munkás nevében beszél, fontos hozzájárulást nyújthatna a nemzetközi kérdések békés, az amerikai és minden más nép érdekeit szolgáló megoldásához. Sajnos, az ^ddigi hivatalos nyilatkozatok, főleg George Meany, a központi elnök részéről csak megrökönyödést, zavart és meg nem értést váltottak ki azokban, akik haladó szellemű vezetést várnak szakszer­vezeti tisztviselőktől. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy George Meany, visszaélve fontos pozíciójával, a mun­kásosztály érdekeivel ellentétes, reakciós, hidegháborús po­litikai vezetést nyújtott, ellenezte a Szovjetunióval való egyezkedést. Meany azon kevesek közé tartozik, akik ma is a néhai Dulles-politika kitartó védelmezői és istápolói. En­gesztelhetetlen ellenfele a szocializmusnak és minden olyan lépésnek vagy megnyilatkozásnak, amely a kapitalista és a szocialista országok közötti kapcsolatot a legcsekélyebb for­mában is barátibbá és enyhültebbé tenné. Ez az álláspont szöges ellentétben van az amerikai nép és különösen az ame­rikai munkásság érdekeivel. De Meanynek szokása megfeled­kezni arról, hogy kinek a szolgálatára zsebel be évente 45,000 dollár fizetést. Mindezek alapján felmerül az a kérdés, hogy milyen szem­szögből fog ez a konferencia “felvilágosítást és megértést” nyújtani? Milyen irányban fog a külpolitika megvitatása foly ni? Hogy milyen lesz “a munkásság álláspontja”, azt már előre sejthetjük, mert azt George Meany maga fogja meg­nyitó beszédében előterjeszteni. Őt majd kiegészíti George M. Harrison, a munkásság másik “szószólója”, aki a konferencia záróbeszédében majd elmondja, amit Meany esetleg kihagyott és összegezi a meg­hívott vendégszónokok részéről elhangzottakat. Harrison va­lóban illetékes erre a kitüntető munkára, ő 60,000 dollárt plusz költségeket húz a vasutas munkások szervezetétől, amelynek egyes lokáljai még most is az ő támogatásával j szegregációt gyakorolnak néger munkásokkal szemben. Az ] egyik newyorki, főleg fehér tagokból álló lokál most pereli j Harrisont, amiért “érvénytelenítette” egy néger tagnak el­nökké való megválasztását. Ilyen ajánlólevél nem lesz jó be-' nyomással az afrikai és ázsiai országok népeire. Sokat lehet következtetni a konferencia várható meneté- | ről, ha átnézzük a meghívott szónokok listáját. Ezek közül néhányat szeretnénk ismertetni. Az első nagyágyú mindjárt a State Department másod­titkára, C. Douglas Dillon, a Dillon, Read & Co. nagwwrrrH- streeti tőkebefektető bankháztól. Ez a bankház képviseli a délafrikai Verwoerd gyilkos kormány pénzügyeit, azonkívül sok millió dollár befektetése van különböző délafrikai bánya­üzemekben, amiből hatalmas szuper-profitot húz. Az elmúlt héten Adam C. Powell képviselő Harlemből azt követelte, hogy Dillon mondjon le fontos kormányállásáról, tekintettel a délafrikai eseményekre. Bár Dillon formailag kilépett a bankház kötelékéből, amikor elfoglalta washingtoni állását, a bankházat azonban továbbra is a Dillon-család uralja, ők látják el sokmilliós kölcsönnel a Verwoerd-kormányt, rész-1 ben kölcsönkötvények eladásával, részben direkt kölcsönnel. Legutóbb 1959 december 2-án adtak 40 millió dolláros köl­csönt a Délafrikai Unió kormányának, támogatva ezzel gyilkos, bennszülötteket elnyomó és kizsákmányoló politiká­ját. A Dillon-család közelebbről is részese ennek az elnyomó és kizsákmányoló politikának. Többek között a Naqualand sivatagban levő gazdag 0‘okien rézbánya 10,000 kötvénye, a Tsemeb ón, zink és ré^bánvák 50 000 kötvénye van birtoká­ban. Mindkét helyen 25 centnél kezdődik a napi munkabér. A Dillon bankház profitja igazi imperialista arányokat ölt. A rabszolgatartó délafrikai kormánnyal fennálló üzleti ösz- szeköttetéshez hasonlót tartott fenn a ’20-as—’30-as években s német iparmágnásokkal is, akik a feltörekvő Hitlert segí­tették hatalomra jutni. A másik szónok William C. Foster, volt védelmi állam­titkárhelyettes, a Marshall-terv volt vezetője, ő segített el­készíteni a nemrégen megjelent Gaither-jelentést, amely a háborús előkészületek gyorsítását ajánlotta. Jelenleg az Olin- Mathieson fegyver-érdekeltség ügyvezető alelnöke. Henry A. Kissinger, a Harvard-egyetem nemzetközi ta­nulmányainak igazgatója, a Gaither-report egyik munkatár­sa, Adenauer nagy tisztelője. John B. Medaris nyugalmazott generális, a hadsereg táv- löveg programjának előző vezetője, ő még nem határozott, hogy melyik nagyvállalatnál hasznosíthatja szerzett tapasz­talatait. Ezek a nevek és viselőik háttere képet nyújthat ar­ra, hogy a “küzdelem a békéért és szabadságért” témakör milyen elbánásban fog részesülni a konferencián. Meany nem csinál titkot abból, hogy a konferencia éle a közeledő csúcskonferencia ellen irányul. Az amerikai szer­vezett munkásság megkérdezése nélkül támogatását akarja felajánlani annak az álláspontnak, amely ellenzi a békés megegyezést. Erre a támogatásra az amerikai reakciónak azért van szüksége, mert vele ellentétben az angol és fran­cia álláspont hajlamos bizonyos egyezségre, amit a nemzet­közi helyzet okvetlenül megkíván. Az AFL-CIO központi bi­zottságában és országos szakszervezetekben is vannak veze­tők, akik ezt felismerik. (Folytatás a 13-ik oldalon) Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P. O. of N. Y., N. Y. Vol. IX, No. 16, Thursday, April 21, 1960. NEW YORK, N. Y. ~ ' - -■ - ' - "tr ' ' —■■■■ Nagy tüntetések világszerte Jelentős népi megmozdulások rázták meg a föld különböző sar­kait. Anglia, Nyugat-Németország, Dél-Áfrika, Dél-Korea tömegei igazságért, jogért és békéért kiáltanak “Le az atombombával”, “Le a népek elnyomásával”, volt a nyugat, kelet és dél népei­nek követelése. London szivében, a Trafal­gar Square-en, több mint 100 ezer ember tüntetett az atom fegyverek ellen, a békéért. Husvét hétfőjén London la­kosságának minden^rétege ki­vonult, hogy csatlakozzon ah­hoz a 40,000 emberhez, akik j három nappal azelőtt indul­tak el Aldermaaton-ból, a Lón döntői 54 mérföld távolság- ! ban levő nukleáris kísérlet; állomástól tüntetni és harcol- : ni a kormány atomfegyver felkészültsége ellen. Útközben I ezrek, tízezrek csatlakoztak [hozzájuk. A Trafalgar tér-re i vezető utcákat olyan sűrűn NEW YORK VEZET A KAMPÁNYBAN Az elmúlt héten 13 uj olva­sóval gyarapítottuk olvasótá­borunkat. New York 17 uj előfizetővel vezet. Nagyon ér­dekelne bennünket, hogy mi­ként reagál erre a hírre Kali­fornia, ahol az eddigi ered­mény 9 uj olvasó. ílorlda, alioi a >'ap terjesz­tése talán a legkönnyebb még meg sem kezdte a munkát. Pedig vannak ott jó lapépitő- ink, mint Fehér Lajos, Nagy Jóska, Fuchs Kálmán (aki bánata mellett is szerzett már három uj előfizetőt az eddig beérkezett négyből!). Ohio is szép eredményt tud felmutatni 15 uj olvasóval, | Kanadából pedig, ahol nem is | vezetünk kampányt, olvasó­ink eddig már 15 uj előfizetőt küldtek be. j Az eddigi eredmények arra mutatnak, hogy lehet lapun­kat építeni, csak ki kell men­ni az emberek közé. Lapunk élete függ attól, hogy terjesz- sztik és uj olvasókkal gvara- pitsuk! Ezért minden olva­sónkat arra kérünk, hogy lás­son munkához még ma! i lepte el a nép, hogy semmi jármű, de még gyalogos sem tudott keresztültörni, i A tüntető tömeg az általá­nos leszerelés mellett hango­san követelte, hogy Anglia semmisítse meg saját atom- ; bomba készletét. Szüntesse meg a területén levő összes atombázisokat, úgy a saját­ját, mint azokat, amelyeket az Egyesült Államok tart fenn. Szüntesse meg a NATO val fennálló, atomfegyverek­re vonatkozó egyezményét. A londoni Szt. Pál katedrá- lis kanonokja, Lewis John Collins volt a Trafalgar téri tüntetés egyik főszónoka. A Macmillan kormány figyelmé­be ajánlotta az angol nép tántoríthatatlan békeakara­tát. Hugh Gaitskell, az angol munkáspárt vezetőjét is meg­kritizálta, amiért az bizonyos nukleáris felkészültséget tá­mogat Anglia számára. A tüntetést a “Campaign I for Nuclear Disarmament” szervezet vezette. Nemzet kö- (Folytatás a 2-ik oldalon) FENYEGETŐ POLITIKA KUBA ELLEN Az Egyesült Államok az elmúlt héten sorozatos intéz­kedésekkel élezte a kubai kor­mánnyal fennálló viszonyát. Az első lépés, amely széles­körű megbotránkozást váltott ki a délamerikai országokban, Eisenhower nevében a Chilei Diákszövetségnek küldött vá­lasz volt arra a levélre, mely­ben a chilei diákok kérdőre vonták az Egyesült Államok álláspontját Dél-Amerikában és különösen Kubával szem­ben. Walter Howe követ ál­tal aláirt levél a kubai kor­mányt “a forradalom célki­tűzéseinek elárulásával” vá­dolta. Castro ilvenformáju meg­támadása annál is visszatet- szőbb a délamerikai közvéle­mény előtt, mivel Eisenhower sohasem fejezte ki tiltakozá­sát a véreskezü Batista dik­tátor ellen, vagy Trujillo el­len, aki terrorral üldözi és ez­rével öli ki ellenfeleit, mint Galindez professzort, a Co­lumbia egyetem volt tanárát. Eisenhower valamikor elnöke volt a Columbiának. Eisen­hower azonkívül teljesen fi­gyelmen kívül hagyja mind­azt a gazdasági és társadal­mi intézkedést, amelyeket Fi­del Castro kormánya életbe­léptetett a nép életszínvona­lának emelésére, amelyekről amerikai látogatók újságcik­kekben is megemlékeztek. Kormányunk 3 másik jegy­zéket küldött e héten Kubá­nak, válaszként a kubai tilta­kozásokra. Az egyikben meg- j Az állítólagos ok az, hogy az okolja, hogy miért nem ad uj kormány létrejötte óta el helikoptereket Kubának. I (Folytatása 13-ik oldalon) MUNKA-BOJKOTT DÉL-AFRIXÁBAN Az “African National Con- j gress” titkosan szétosztott | röpcédulákon hívta fel Dé1 J Afrika bennszülött nénét. jhogy a husvét utáni héten | sztrájkkal feleljen “a kor­mány által ellenünlf s vezető­ink ellen folytatott kegyet­len támadásokra”. A március 28-ra elrendelt munka-bojkott majdnem 100 százalékban volt eredményes. A kormány szigorú megtor­lással fenyegetőzik, ha a benn szülöttek ismét követik veze­tőik felhívását. Aki nem dol­gozik, azt a hatóságok azon­nal eltávolitják a városok környékéről, vissza oda. ahon nan jöttek a törzsi rezervá- ciókba. A néger nép sztrájk­ja óriási gazdasági fennaka­dást okoz, miután minden munkát (ők végeznek. A j sztrájk csak kedden venné kezdetét, hétfőn még husvé- tot ünnepelnek. Tankok cir­kálnak a néger lakótelepeken és sok embert letartóztatnak. A fehér farmer és gyáros támadásától megsebesült Ver­woerd elnök már annyira ma­gához tért a kórházban, hogy utasításokat adhat a néger nép elleni üldözésre. A terror a bennszülöttek ellen erősbö- dik. Vezető emberek mene­j kidnek az országból a letar- ; tóztatások elöl. A kormány elhatározta, hogy az ország- | határokat lezárja a további menekülések meggátlására. Joost de Blank, capetowni i anglikán érsek figyelmeztette a “Dutch Reformed” egvhá- | zat, hogy ha nem utasítja vissza a kormány fajüldöző politikáját “pusztulásra Ítéli saját magát”. 144 letartóztatott afrikai I vezető bírósági tárgyalásán a kormányügyész “a fehér nép elleni borzalmas bűntettel” vádolta őket. Robert M. So- j bukwe, a betiltott Pan-Afri- kanist Congress elnöke azt mondta, hogy a szervezete “faj-nélküli dem okráciáért küzd”, melynek kormányában az afrikaiak lesznek többség­ben. A Congress kerülő utón az Egyesült Nemzetekhez jutta­tott kérelme a Verwoerd kor­mány elleni gazdasági boj­kottra szólítja fel a külföldet. A Londonban gyülésező “Committee of African Orga­nizations” gazdasági bojkot­tot szervez Afrika minden or­szágában. A szakszervezete­ket is felszólította, hogy ne kezeljék a Dél-Afrikából ér­kezett árucikkeket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents