Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-04-14 / 15. szám

Thursday, April 14, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 A LELEPLEZETT NÁCI VEZÉR LEMONDOTT Oberländer, a bonni kabinetminiszter véres múltja nyilvánosságra került. Már nem tagadhatja gaztetteit. — Busás nyugdíjjal vonul vissza kor­mányállásából. — Mit mondanak a szemtanuk? A világ közvéleménye kényszerítő hatása alatt a volt náci vezető és háborús bűnös dr. Theodor Oberländer, a nyugat-német kormány tagja le­mondott állásáról, a Menekültügyi miniszterség­ről. Oberländer csak egyike Nyugat-Németország volt náci vezetőinek, (lásd jövő heti újabb lelep­lezésünket) akinek háborús bűnös múltját már nem titkolhatták és igy tehertétellé vált a bonni kormányban, amelynek 1953 óta tagja. Formailag három heti szabadságra ment, de általános az a meggyőződés, hogy nem tér vissza munkakörébe. Különben is május 1-én 55 éves lesz és jogot formálhat a bőséges miniszteri nyugdíjra. Lengyelországban 1941-ben a náci megszállás alatt a saját és vezetése alatt álló ka­tonai alakulatok rémtetteiről vizsgálatot folyta­tott egy moszkvai bizottság, amely az eredményt sajtóértekezleten hozta nyilvánosságra. • A megalakult szovjet állami bizottság— amelynek'elnöke N. Svernyik — alapos vizsgá­latot indított s annak eredményét Moszkvában a Szakszervezetek Házában rendezett sajtóértekez­leten tette közzé. Az értekezletre több száz szov­jet és külföldi újságíró jött el. Eljöttek Ober­länder rémtetteinek szemtanúi és az egykori fa­siszta alakulatok tagjai is. A bizottság jelentése A több mint ötoldalas rövid összefoglaló túl­nyomó része azoknak a gaztetteknek a leírásából áil, amelyeket a Nachtigall- és Bergmann-zászló- aljak katonái követtek el Lvov városában, illet­ve Észak-Kaukázusban. Oberländer a Nachtigall politikai vezetője, a Bergmann-zászlóaljnak pe­dig parancsnoka volt. Részt vett mindkét egy­ség megalakításában és vezetésében. A Nachtigall banditái — amint a bizottság je­lentése megállapítja — olyan listák alapján szed­ték össze áldozataikat, amelyeket még a Szovjet­unió megtámadása előtt Oberländer, a német Ab­wehr — a fasiszta elhárítás — krakkói parancs nokság 2. osztályának referense állított össze. Lvovban mérhetetlen kegyetlenséggel bántak a fasiszták a békés lakossággal. A bizottság jelentése megállapítja, hogy Ober­länder 1941 őszén lett a Bergmann-alakulat pa­rancsnoka. Ez az alakulat Észak-Kaukázusban 1942 szeptembere és 1943 februárja között szá­mos tömeggyilkosságot, erőszakosságot hajtott végre. Az alakulat egyik részlegének parancsno­ka például egy Bestokov nevű közismert bandita volt, Bestokov azonban közvetlenül Oberlánder- től kapta a parancsokat. Oberländer 1942. októberének második felében Pjatigorszk városában saját maga lőtt agyon a városi börtön egyik cellájában 15 szovjet állam­polgárt. A jelentés a német háborús főbünösök ügyé­ben ítélkezett katonai bíróság döntése alapján kimondja: Oberländer, aki a fasiszta népirtó gyilkos tervek egyik végrehajtója volt, a nem­zetközi katonai törvényszék alapszabálya értel­mében — amelyet a négy szövetséges nagyhata­lom 1945. augusztus 8-án kötött megállapodása hagyott jóvá — békeellenes, háborús, emberiség- ellenes bűntetteket követett el. Vallanak a Nachtigall volt katonái A szemtanuk közül elsőnek Melnyik, a Nachti- gall-zászlóalj egykori katonája számolt be a saj­tó munkatársainak tapasztalatairól. Melnyik 1941. junius 30-tól kezdve Lvov vársában tartóz­kodott és mint a zászlóalj katonája, szemtanúja volt a tömegkivégzéseknek. Elmondotta, hogy a kivégzéseket egy 80 tagú különleges alakulat hajtotta végre. Az alakulat katonáit maga Ober­länder és helyettese, Sulkevics ukrán nacionalis­ta . bandavezér válogatta ki. Julius 6-a körül Oberländer beszédet mondott az alakulat katonái előtt. Azt mondotta feladatukat jól oldották meg és most tovább kell menniük újabb feladatok tel­jesítésére. Zolocsevo, Szatanov és más városok körzeté­ben a Nachtigall katonái ezreket gyilkoltak meg- A gyilkossági parancsnak egy részét maga Ober­länder adta ki. ő állította össze például azt a kü­lönleges alakulatot, amelynek az volt a feladata, hogy Tamopol környékén végezzen a lengyelek­kel, a zsidókkal, a kommunistákkal. Melnyik szemtanú maga is tagja volt ennek az alakulat­nak. A szemtanuk között volt a fasizmus egyik ál­dozata. A. Szulima, aki megjárta az auschwitzi és mauthauseni koncentrációs tábort. Szulima Lvovból került ezekbe a táborokba. Elhurcolása előtt már jun. 30-án tanúja volt annak, hogyan szedték össze előzetes listák alapján a Nachti- gall-alakulat katonái a kommunistákat és avá- ros vezető lengyel értelmiségi személyeit. A foglyok egy részét az egykori Abraniovics papnevelde épületében gyűjtötték össze, majd az épület közelében agyonlőtték. Szulima lakásának ablakából látta a kivégzéseket. Oberländer a Bergmann-zászlóalj parancsnoka A, szemtanuk vallomásából kiderült, hogy Oberlandert, a tömegkivégzések gyakorlott szak­emberét rövidesen újabb feladattal bízták meg. 1941 őszén, főleg kaukázusi nemzetiségű szovjet hadifoglyokból szervezte meg a Bergmann-zász- lóaljat. A hadifoglyokat előzőleg rettenetes körül­mények között tartották, igy egy részük önként vállalkozott a fasiszták szolgálatára. Sokan vol­tak közöttük azonban olyanok, akik ezen az utón akartak visszajutni a szovjet hadsereghez. Ober­länder, akit kineveztek a zászlóalj parancsnoká­nak, rövidesen végzett velük. A kiszlovodszki katonai kórházból Oberländer utasítására az utcára dobták a súlyosan sebesült szovjet katonákat és nagy részüket később kivé­gezték. Oberländer parancsot adott arra, hogy a visszavonulás során gyújtsák fel Malcsik városát. Ugyanő robbantotta fel Tyimosevszkaja vasút állomás víztornyát, amelyben a robbanás idő­pontjában javitómunkások tartózkodtak. Oberländer utasítására a német visszavonulás során igen sok szovjet hadifoglyot mészároltak le­Aleszkerov tanú — aki a Bergmann-zászlóalj 3. századának parancsnoka volt — elmondotta: Egyszer éppen jelentést adott be Oberlandernek, amikor a hadifoglyokat kisérő alakulat parancs­noka jelentette, 30 hadifogoly annyira elgyen­gült hogy képtelen tovább menni. A parancsnok megkérdezte, mit tegyenek a foglyokkal. “Nem tudja? Lőjék le őket! — válaszolta ingerülten Oberländer. — Mit ceremóniázunk ? A bolsevi­kokkal végezni kell!” Oberländer egy másik, személyesen elkövetett gyilkosságáról számolt be Hammerschmidt tanú, aki von Kleist vezértábornagy törzskarának el­hárítási osztályán dolgozott. Elmondotta: 1942- ben a törzs Pjatigorszk városában állomásozott. Itt szerzett tudomást Oberländer sonderkommán- dójának működéséről. “A hadseregtörzsben Oberlandert úgy ismerték, mint aki szakértője a megszállt területek gyarmatosításának. Tudják, róla, hogy doktori minősítése van, de azt mon­dották, ennek a problémának nemcsak doktora, hanem valóságos akadémikusa is.” — mondotta a tanú. A pjatigorszki börtön cellájában Oberländer iá zászlóalj parancsnokságát Kisz- lovodszkban, Saljapin egykori villájában helyezte el. Hammerschmidt tanú elmondotta, gyakran volt vendége ennek a villának, mert a tisztek kö­zött közismert volt, hogy Oberlandernél mindig bőven van ital, csokoládé, étel. Egy alkalommal — 1942 októberének végén — Hammerschmidt több tiszttársával ismét Oberlandernél vendéges­kedett. A lakoma rövidesen valóságos orgiává fejlődött, és vita alakult ki arról, ki az igazi Über­mensch és ki az Untermensch. Oberländer azt bi­zonygatta, a kommunisták annyira “elfajzottak”, hogy a halállal sem tudnak szembenézni. Előadá­sát gyakorlatilag is igazolni akarta. Autóba ül­tette vendégeit, és a Pjatigorszki börtönbe vitte őket. Ott először konyakkal és feketével vendégel­te meg őket, majd együtt velük belépett egy cel­lába, ahol szovjet foglyok voltak. — Első áldozata egy fiatal szovjet tanítónő volt — mondotta Hammerschmidt tanú. — Ober­länder felszólította, hogy vetkőzzék le. A leány megtagadta a parancsot. Erre a börtönparancs­nok letépetté ruháit, és korbáccsal ütötte, hogy vallomásra bírja kapcsolatairól a partizánokkal. A fiatal leány nem válaszolt. Oberländer erre előrántotta pisztolyát, és átlőt­te a lány jobb mellét. Nem az volt a célja, hogy megölje, hanem, hogy ezzel bírja vallomásra. Amikor kegyetlensége sem vezetett sikerre, több­A tanú beszámolt arról, hogy a cellában Ober­länder személyesen, mintegy 15 hadifogollyal vég­zett. “Erről jelentést készített a felderítő rész­leg főnökének, von Münster grófnak” — mondot­ta Hammercshmidt tanú, majd kijelentette, tudo­mása szerint Nalcsik városában Oberländer legé­nyei több száz szovjet állampolgárt végeztek ki, vagy ahogyan ők mondották: kereszteltek meg. — Kérem az itt jelenlevő külföldi tudósítókat — mondotta —, ismertessék meg ezeket a ténye­ket a világgal. Különösen kérem a nyugat-német­országi tudósítókat, írják meg az igazságot Ober- landerről. Biztos vagyok abban, hogy ha a néme­tek megtudják, milyen szörnyű bűnöket követett el, maguk követelik felelősségrevonását. A szemtanuk ezután válaszoltak az újságírók kérdéseire. Grecko Ívovi lakos például, elmondot­ta, hogy a Nachtigall-zászlóalj katonái letartóz­tatták, kegyetlenül megkinozták, majd több tár­sával együtt, egy közeli dombra vezették, és ott tüzet nyitottak rájuk. Grecko csodával határos módon, sebesülten menekült el a tömeggyilkos­ság színhelyéről. A sajtóértekezlet befejeztével, az újságírók megtekintették azt a kiállítást, amelyen a vizs­gáló bizottság által összegyűjtött dokumentumo­kat mutatták be Oberlandernek, és katonáinak rémtetteiről. Választáskor jól jön a munkanélküliség; A képviselőház demokrata vezetőinek kitartó követeléseire a Szabályozó Bizottság (P,ules Com­mittee) kénytelen kihallgatásra tűzni azt a tör­vényjavaslatot, amely kormánysegéllyel látná el az állandó munkanélküliséggel sújtott országré­szeket. Ezt a törvényjavaslatot a szenátus még tavaly elfogadta és azóta porosodik a Házbizottság irat­tárában. A javaslat 251 millió dollár kormányse­gélyt és kölcsönt juttatna a szóbanforgó területek iparának felélénkitésére és uj munkaalkalmak te­remtésére. A kijelölt összeg ötször annyi, mint amennyit Eisenhower a költségvetésében aján­lott erre a célra. A demokrata vezetők a választási évre való tekintettel “szükségintézkedés”-ként kezelik a ja­vaslatot. Jó szavazat-fogás, különösen olyan terü­leteken, mint West Virginia, Pennsylvania és New England államokban, ahol egyes vidékeken az el­hagyatott szénbányák és textilgyárak volt mun­kásai rettenetes nyomorban élnek. De vajon a republikánus kormány és képvise­lők megteszik-e, hogy a demokratáknak ütőkár­tyát adjanak a kezükbe saját maguk ellen? Ezek a politikusok elsősorban a pártjuk érdekét tart­ják szemelőtt, nem a munkanélküliek nyomorát. Dolgozó fiatalság kerül előnybe A szovjet kormány rendeletet adott ki, mely szerint a felsőbb iskolák előnyben részesítik azo­kat a jelentkezőket, akik előzőleg valamilyen munkakörben dolgoztak sikeres eredménnyel. Az intézkedésnek az a célja, hogy a tanulóifjúság gyakorlatilag megismerje és értékelje a kétkézi munka fontosságát. Azonkívül a szerzett szakma- ismeret nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az egye­temi ifjak választott pályájukban is tökéleteseb­bet tudjanak alkotni. Ezelőtt is egyik feltétele volt a felsőbb isko­lákba való felvételnek, hogy a jelentkező legalább két évi munkagyakorlatról mutasson be igazol­ványt. Az újabb rendelkezés azonban a mezőgaz­dasági s gyári munkavezetőknek ad alkalmat ar­ra, hogy munkaszerető és tehetséges fiatalokat ajánljanak főiskolai továbbképzésre. A szovjet ifjúság között is akadnak olyanok, akik a kétkézi munka elkerülésével próbálják ta­nulmányukat folytatni. A szocialista társadalom a munka szeretetére igyekszik nevelni az ifjúsá­got. “Megáldott” automobilok RÓMA. — Az utóbbi időkben egyre több auto­mobil tulajdonos hajtja automobilját valamelyik katolikus templom elé, ahol a pap “megáldja” a kocsit. Ez a szertartás valójában csak folytatása és modern formája annak a régi szertartásnak, amikor az igavonó ökröket, lovakat és szamara­kat áldotta meg a pap, miután azok helyét most az automobil motorja foglalja el. Az ily szertartás népszerűsítésére maga XXin. János pápa is se­gítséget nyújtott, amikor a Szent Péter téren összegyűlt több száz kocsira adta az áldását.

Next

/
Thumbnails
Contents