Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-04-14 / 15. szám
GENFI EREDMÉNYEK A csúcskonferencia közeledtével a leszerelés képezi a világpolitika kulcskérdését. És mig a szocialista oldalról ezt a problémát határtalan komolysággal a világ népeinek élethalál kérdéseként kezelik és ajánlják megoldásra, addig a nyugati részről úgy igyekeznek beállítani az egész vitás kérdést, a Genfben folyó tárgyalásokat, hogy azok csupán az erőhatalom vezetése körüli versengést szolgálják. Különösen az Egyesült Államok politikusai tüntetik ki magukat abban, hogy az egyezkedést elgáncsolják. Úgy az angol, mint a francia kormányvezetőknél nagyobb hajlandóságot tapasztalunk az utóbbi időben felmérni és megérteni a békés megoldás iránti világáramlatot. Macmillan angol miniszterelnök személyesen jött el Washingtonba Eisenhowerrel beszélni a Szovjetunió által benyújtott atomleszerelési programról. Lényegében sikerült neki ellensúlyozni az amerikai atomérdekeltségek és Teller-féle atomtudósok makacs kitartását az atomfegyverkisérletek folytatására. Macmillan megegyezett Eisenhowerrel, hogy a további tárgyalás alapjául a megfelelő szigorú ellenőrzés kidolgozására elfogadják a Szovjetunió ajánlatát a nagyerejü atomrobbantások beszüntetésére, valamint a földalatti robbantásokra vonatkozó moratóriumra. Az utóbbit ha nem is 4—5 évre, hanem rövidebb időre látják elfogadhatónak, amig közös kutatások folynak az ellenőrzés módszereiért. Franciaország elnöke, DeGaulle múlt héten az angol parlament előtt mondott beszédében a leszerelést, az atomfegyverek megsemmisítését emelte ki a jövendő béke kiinduló pontjául és elengedhetetlen alapjául. A BÉKE MINDENKIÉ A megcsonkított polgárjogi javaslat Nyolc hétig tartó szélmalomharc után a szenátus 71 szavazattal 18 ellenében elfogadta azt a polgárjogi javaslatot, amelyet előzőleg a képviselőház jóváhagyott. De előbb még ezt is megcsonkította néhány módosítással. Ezért a javaslat visszakerül a képviselőházba végleges elfogadásra. Miután mind a két párt tör vényhozói választási évi előnyöket igyekeztek maguknak szerezni a polgárjogokkal való manőverezésben, végeredményben a déli szélsőséges reakciós tömb került ki győztesen, miután sikerült annyira megkopasztani a javaslatot a különböző irányú kihatásaitól, hogy ami megmaradt belőle, az főleg a néger nép szavazati jogaival foglalkozik, de azzal sem elég hatásosan. A néger szavazó továbbra is először a déli fajgyűlölő hivatalnokokhoz fordulhat szavazati iogainak gya korlásáért és csak ha az visz- szautasitja, fordulhat szövetségi védelemért. Néger szervezetek vezetői szerint a javaslat lényege teljesen jelentéktelen a néger szavazó szem pontjából. Sajnos a béke megközelítése csigalassúsággal halad előre. A kormányfők engedékenyebb kijelentéseit is a propaganda özöne fogja körül. Egyik kimagasló pontot az a félelem képezi, hogy a Szovjetunió a sorozatos praktikus ajánlataival propaganda előnyöket szerez magának. Ezt kell a nyugati hatalmaknak ellensulyozniok, ezért kell néha térdet hajtaniok az emberiség akarata előtt. Erre gondolt DeGaulle, amikor utalt az angol parlamentben arra “...a hatalmas áramlatra, amely a világ népeit és államférfiak az enyhülés felé sodorja. . .” Ennek az áramlatnak egyre erősebbnek kell lenni, mert a béke nemcsak létkérdés, hanem meg is lehet teremteni. Nemcsak az van függőben, hogy megmaradunk-e vagy elpusztulunk, hanem az is, hogy a népek nyomorát és szenvedését háborumentes, nyugodt légkörben a jólét emelését és az emberiség boldogulását célzó tevékenység váltsa fel. A gáncsoskodó politikusaink ezt vegyék figyelembe, amikor a konferenciákon ezeket a nagyfontosságu kérdéseket tárgyalják. Mindenki előtt nyitva van az ut arra, hog'- a békét létrehozó ajánlatával megnyerje a népek becsülését és támogatását, éljenek hát szabadon ezzel a “propaganda”- eszközzel. Közben a 10-hatalmi leszerelési konferencia holtpontra jutott, miután a nyugati tömb visszautasította a szovjet ajánlatot és olyan tervezetet nyújtott be, amely a szovjet tömbnek volt elfogadhatatlan. A szovjet delegáció a tárgyalás továbbfolytatása céljából azt ajánlotta, hogy a bizottság az Egyesült Nemzetek közgyűlése által múlt év november 20-án elfogadott határozati javaslatot vegye kiindulási pontul. Frederick M. Eaton, az Egyesült Államok megbízottja óvatos gyanakvással fogadta Zorin ajánlatát, hiszen az Egyesült Nemzetek a Kruscsev által ajánlott “általános és teljes leszerelést” foglalta a határozati javaslatába. A leszerelési konferencia április végén — valószínűleg a csúcskonferencia idejére kb. hat hétre felfüggeszti tárgyalásait. Újabb kormányválság Olaszországban Olaszországban ismét kormányválság van. Fernando Tambroni miniszterelnök, aki csak 47 napja vette át a kormányt, az elmúlt hétfőn kénytelen volt lemondását beadni Giovanni Gronchi köztársasági elnöknek, miután kormányának legbefolyásosabb tagjai lemondtak, vagy lemondással fenyegettek. Saját pártjának, a keresztény-demokratáknak baloldali tagjai kényszeritették lemondásra Tabronit, miután kiderült hogy a kormány nem életképes a neo-fasiszták támogatása nélkül. MERÉNYLET A DÉLAFRfKAI UNIÓ ELNÖKE ELLEN Johannesburgban, szombaton egy mezőgazdasági kiállítás megnyitója alkalmával Hendrik F. Verwoerd miniszterelnököt fegyveres merénylet érte. A merénylő egy gazdag fehér farmer volt, akinek két golyója a fején találta a miniszterelnököt. Egyik golyó a jobb füle táján, a másik a szájpadlása jobb oldalán fészkelte be magát. A jelentés szerint a sebesülés súlyos, de nem halálos kimenetelű. Verwoerd egyik legerősebb előmozdítója a négereket elkülönítő és elnyomó törvényeknek. Egyelőre semmi bizonyíték nincs arra, hogy a merénylet a március 21-e óta dúló, a bennszülötteket rabszolgaságra kényszerítő terrorintézkedések következménye volna. A merénylő, David Pratt, 58 éves állatte- íyésztő és farmer, politikával '.em törődő emberként ismeretes. A rendőrség nem nyilatkozott arról, hogy mi indi- otta Pratt-ot a merénylet elkövetésére. Egész Dél-Afrikában enyhülés nélkül folyik a terror a bennszülöttek ellen. Katonaság és rendőrség lepi el a késő éjjeli, vagy kora hajnali órákban a néger elkerített lakótelepeket, ágyból ráncigál- ják ki az embereket azzal az ürüggyel, hogy felbujtókat keresnek, munkára kényszerítik vagy börtönbe viszik őket. Nyilván a rend még nem állt helyre, amint már napok óta hirdetik és a bennszülöttek még mindig folytatják a sztrájkot. A fehér munkáltatók csak most érzik igazán, hogy az ország gazdasági élete majdnem teljes egészében a bennszülöttek m u n kakészségére van alapítva. A bennszülött munkások ezen részleges meg mozdulása is teljesen megállította egyes ipari gócpontokban a termelést. A Johannesburgtól 36 km-re levő hatalmas vasművek leállottak, Capetown, Durban és Port Elizabeth kikötőiben a hajók vesztegeltek és Johannesburg ruhaüzemeiben állt-a-munka. Csak az utóbbi városban egy napon 340,000 ember maradt ki a munkából. A munkáltatók között felmerül az a követelés, hogy a kormány változtasson a bennszülöttek elleni politikáján. A külföldi kereskedelmi bojkottól félnek. New Zealand szak- szervezetei felhívták a világ rakparti munkásait, hogy ne kezeljék a dél-afrikai szállítmányokat. Hasonló határozati javasiátokat fogadtak el a norvég szakszervezetek is. Az Egyesült Államokban George Meany, az AFL-CIO elnöke felszólította a kormányt, hogy a UN-en keresz(Folytatás a 16-ik oldalon) Kubai szónok a Május Eleseje i ünnepélyen A Május 1-i Ünnepélyt Rendező Bizottság bejelentette, hogy a Kubai Munkás Szövetségnek küldött meghivás- ! ra azt a választ kapta, hogy a Szövetség hivatalosan képiviseltetni fogja magát a new- yorki május 1-i ünnepségen, amely a Union Square-en lesz í megtartva, hétfőn, május 2- án, délután 4 és 6 óra között. Rogelio Iglesias Patino, a Kubai Munkás Szövetség másod-titkára válaszolt a meghívásra és kijelentette, hogy a newvorki bizottság hasonló meghívást fog kapni, hogy a kubai május 1-i ünnepélyre küldjön megbízottat. Egy és fél millió ember felvonulására számítanak Kubában. A newvorki bizottság szombaton, április 16-án, d. u. 1 órakor az Adelphi Hall-ban tartja meg végső értekezletét az ünnepély részleteinek kidolgozására. Meg hívókat küldött ki a szakszervezetekhez, néger, portorikói és más kulturális és társadalmi szervezetekhez, hogy delegátusaikat küldjék el erre a gyűlésre. A CSÚCSKONFERENCIÁT megelőző megbeszélésre jöttek össze Wahingtonban a nyugati hatalmak külügyminiszterei. Az angol, francia, kanadai, nyugatnémet, olasz megbízotton kívül Paul-Henri Spaak, a NATO főtitkára is jelen lesz. Szamosközi István református püspök nyilatkozata a Magyar Szó számára A külföldön élő magyarság az utóbbi években bőven olvashat a magyarországi vallásszabadságról, az egyházak életéről. Ezek a híradások az objektiv beszámolóktól kezdve az elképesztő rágalomig szinte túlságosan is változatosak. Kizárólag az olvasó érzelmi és értelmi beállítottsága határozza meg, hogy melyik hírnek ad hitelt. Az igazságot kívánjuk szolgálni, amikor a magyarországi reformátusság egyik legkimagaslóbb egyéniségét Szamosközi István püspök urat szólaltatjuk meg lapunk hasábjain. A nyilatkozatra leg- ! illetékesebb személy, a köz- tiszteletben álló egyházfő — tekintettel könnyebb megbetegedésére — írásban válaszolt Ják Sándor budapesti munkatársunk által feltett kérdésekre. A püspök ur válaszát, a munkatársunkhoz intézett levelével együtt teljes egészében közöljük. Milyen a magyar reformátusság élete ? —- Az egyház belső lényegéből és elsősorban a kötelező krisztusi alázatosságból ; önként következik, hogy so-1 hasem lehetünk megelégedve a hitnek, reménységnek és szeretetnek azzal a mértékével, amely a gyülekezetekben él. Ha az Ige mérlegére, erre az abszolút normára helyezzük magunkat, azért kell imádkoznunk, hogy még jobban megközelítsük azt a magas követelményt, amelyet maga Jézus Krisztus támaszt velünk szemben. Ha viszont relative, emberi mértékkel próbáljuk mérni magunkat, — ami korántsem megbízható —, akkor talán azt mondhatnám, hogy sikerült kikerülnünk abból a hitbeli se- kélységböl, amely egyházunkat a századfordulótól kezdve, egészen a második világháború végéig többé-kevésbé jelle(Folytatás a 2-ik oldalon) Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P. O. of N. Y., N. Y. Vol. IX. No. 15. Thursday, April 14, 1960 NEW YORK, N. y".
