Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-07 / 1. szám
Thursday, January 7, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 1 JELENTKEZNEK AZ ELNÖKI SZÉKÉRT Humphrey és Kennedy bíznak saját megválasztásukban A számos szóbajött elnökjelölt-igénylő közül, Hubert H. Humphrey minnesotai demokrata szenátor volt az első, aki kinyilatkoztatta szándékát, hogy elnyerje az elnökjelöltséget a demokrata párt konvencióján. A konvenció júliusban lesz megtartva Los Angelesben. Humphreynek addig biztosítania kell néhány állam delegációjának támogatását, hogy komolyan szám baj öhessen a konvención. Sajtókonferencián benyújtott nyilatkozatában Humphrey bejelenti, hogy neve szerepelni fog a Wisconsin, District of Columbia, Oregon és South Dakota állami előválasztáson (primary). A jelöltségért folyó küzdelmét úgy tekinti, mint nehéz munkát. Támogatást főleg a néptől vár, amely — mint ő maga — “szerény háttérrel és korlátolt anyagiakkal rendelkezik. .., akiknek nem áll módjukban vagy hatalmukban sorsukat irányítani ..., akiknek szószólóra van szükségük és én vállalkozom, hogy minden tehetségemmel szószólójuk leszek”. Roosevelti elgondolások El kell ismerni, hogy Humphrey általánosságban a nép érdekeinek szemelőtt tartásával tárja fel a programját, ő az első, aki Roosevelt halála óta követendő példaként említi a roosevelti politikát és a republikánusokétól eltérő, uj irányvonalat helyez kilátásba a bel- és külpolitika, a gazdasági kibontakozás, az emberi jogok egyenlő biztosítása, a tartós béke elérése terén. “Egy uj, friss vezetőség három főcélt kell, hogy kitűzzön az uj évtizedre: az igazságos, tartós békét, a gazdasági lehetőségeink teljes megvalósítását és az emberi tekintély és igazság biztosítását minden amerikai részére”, mondja Humphrey. A gazdaság megerősödését nemcsak minden amerikai jólétének emelése szempontjából látja kívánatosnak, hanem fokozni szeretné vele minden férfi és nő jólétét mindenütt, “ami messzemenően hozzájárulna nemzetünk biztonságához”. Humphrey olyan prosperitásnak a hive, amely nem egyoldalú, hanem kiterjed az üzleti embereken kívül a farmerekre, munkásokra, fiatalokra és öregekre egyaránt. Ebben látja a “társadalmi igazságot”. “Mindenki békét akar, pártkülönbség nélkül. De legyen a béke tartós, mélyen gyökerezett. A diplomáciai feszültség ideiglenesen enyhülhet, de amig az éhesek, a betegek és az írástudatlanok világában élünk, addig létezni fog az emberek közötti feszültség. Ilyen talajon a béke nem vetheti meg gyökereit és nem virágozhat... Harcot kell vezetni az emberiség közös ellenségei: a szegénység, éhség, betegség és Írástudatlanság ellen. Béke nem fakad jelszavakból, tervek fogják azt megteremteni.” Humphrey megerősítette hitét a népben. “Nem a kommunizmustól való félelem, hanem magunkba vetett hitünk, nem egy velünk versenyző társadalom veszélyei, hanem bátor kezdeményezésünk az emberiség régebbi és veszélyesebb ellenfeleinek — a szegénység, betegség, éhezés és tudatlanság — legyőzésére vezessen bennünket.” Bár Humphrey hive annak, hogy “a hatásos ellenőrzés melletti leszerelés” érdekében mindent elkövessünk s bár a fegyverkezést nagy megter- heltetésnek tartja mégis azt mondja, hogy tovább kell viselnünk azt, amig sikerül biztosítani a fegyverkezés erredményes ellenőrzését.” Humphrey szenátort ellenfelei is bő ismeretekkel rendelkező politikusnak és hatásos szónoknak ismerik el. A demokrata pártban sokan hiszik, hogy liberális programjával és megközelítésével legyőzheti a republikánus Nixont. Rockefeller ultrareakciós hangadása után Humphrey reálisabb megközelítése frissitőleg hat. Kennedy a második pályázó Három nappal Humphrey nyilatkozata után John F. Kennedy, Massachusetts 42 éves demokrata szenátora ugyancsak sajtókonferencia keretében jelentette be, hogy pályázik a demokrata elnökjelöltségre. Határozottan leszögezte, hogy semmiesetre sem fogadná el az alelnökjelöltséget Tudva azt, hogy számos demokrata politikus a konvenciótól várja azt, hogy elnökjelöltté nevezzék, ahol a delegátusokat könnyebben befolyásolhatják, Kennedy kihívta őket, hogy az államok előválasztásain vessék össze vele erejüket, ahol — szerinte — a szavazóknak több beleszólásuk van abba, hogy ki legyen a jelölt. Kennedy a következő problémák megoldását teszi függővé az elnöki hivataltól: a fegyverkezési verseny irányítása, “mely téren a szovjet eredmények veszélyeztetik létünket”, az újonnan alakuló országok szabadságának megvédése (a miénk már nem probléma?) az amerikai tudomány és oktatás megerősítése, a farmprobléma, gazdaságunk növelése a munkanélküliség és infláció elkerülésével, Irta: GERÉB JÓZSEF Ha vizsgálat alá vesszük, hogy az Egyesült Államok belügyeire vonatkozóan az elmúlt 1959-es évben melyek voltak a legfontosabb események, igazat kell adnunk William P. Rogers igazságügyi miniszternek, aki az elnökhöz küldött jelentésében a televízión át elkövetett nagy csalásokat említi és egyben azt ajánlja, hogy valamit tenni kellene, hogy azokat a jövőben meg ne ismételhessék. Mert akármilyen erkölcstelen és káros is volt a néptömegek oly nagymérvű félrevezetése, a Department of Justice véleménye szerint nem volt törvénysértés, tehát senkit nem lehetett megbüntetni. Rogers szerint előbb a csalásokat és nép- ámitást eltiltó törvényeket kellene megszavazni a kongresszusban s akkor el lehetne bánni a csalókkal. Ha az Eisenhower-adminisztráció akarná, akkor valószínűleg el tudna bánni a csalókkal most is, van elég törvény a népcsalás eltiltására. Azonban bizonyára tekintetbe veszik, hogy a legkritikusabb csalásokat ugyanazon Madison-avenuei hirdető-ügynökségek követték el, amelyek Eisenhower választási korteskodásait rendezték, méghozzá ugyanolyan módszerekkel, mint ahogyan a cigarettát, a pálinkát és a kozmetikai szereket árulták. És azt talán Rogers miniszter ur sem akarja kivizsgálni, hogy A CSALÁS MIKOR MEGENGEDHETŐ, ÉS MIKOR KELL MEGBÜNTETNI? A hazafiság nevében Nem tudom másnak feltünt-e olyan erősen, mint nekem, hogy az ilyen országos méretű nagy csalásokat csaknem mindig a hazafisággal összekapcsolva a hazafisággal álcázva követik el. Erre igen erős bizonyítékot szerzett az Estes Kefauver (D. Tenn.) szenátor elnöklete alatt működő kongresszusi bizottság, amely azt akarta kikutatni, hogy itt, az Egyesült Államokban, miért olyan nagyon drágák az orvosságok ? Mert igen sok panasz érkezett a kongresszus tagjaihoz, hogy millió és millió vagyontalan beteg ember képtelen megszerezni az úgynevezett “cso- da”-orvosságokat, amiket az utóbbi években hoztak forgalomba. A vizsgálatoknál aztán kiderült, hogy az ily gyógyszereket csak pár nagy gyógyszertár, vagy gyógyszer nagykereskedés hozza forgalomba és azokon nem száz, HANEM TÖBB EZERSZERES PERCENT HASZNOT HÚZNAK. Nem, nyájas olvasó, ez nem tévedés. Voltak esetek, mikor egyes cégek 7,000, sőt még 10,000 percent hasznot is csináltak. (10,000 percentes haszon az, amikor valaki az 1 dollárért vett árut 100 dollárért adja el.) De nézzünk csak néhány példát: Kiváló hazafi Itt van például az “Estradiol” nevű orvosság, amit női betegségeknél használnak. Ezt a szert a Schering Corporation (Blommfield, N. J.) importálja Franciaországból és terjeszti Amerikában. A vizsgálat szerint 12 centet fizetett a 60 tablettát tartalmazó üveg orvosságért, amit nagyban 8 dollár és 40 centért adott tovább a drugisták- nak, azt ajánlva nekik, hogy kicsinyben 14 dollárt kérjenek érte a betegektől. A Schering Corp. itt mindössze 7,000 százalékot keresett. A Schering Corp. eredetileg német cég volt, amit a második világháború alatt lefoglaltak, kormánykezelés alá vették és a vezetését a megbízható, kiváló jó hazafira, Francis C. Brown urra hagyományos morális célkitűzéseink irányítása ; minden amerikait az előttük álló veszélyek és lehetőségek tudatára ébreszteni. A problémák megoldásának módszeréről nem nyilatkozott. Kennedy meg akarja kísérelni azt, ami eddig az Egyesült Államokban nem sikerült: katolikus létére megválasztatnia magát elnöknek. Kihangsúlyozta, hogy az elnökjelöltnél nem a vallása, hanem az alkotmányban, az alkotmányos függelékekben és az állam és vallás különválasztásában való bizalma és hite jöjjön számításba. Rövid időn belül számítani lehet arra, hogy Stuart Symington, Lyndon B. Johnson szenátorok, esetleg Adlai Stevenson és mások is bejelentik komoly érdeklődésüket a demokrata elnökjelöltség iránt. bízták. Ez 1952-ben történt, amikor a Brown fizetését évi 35,000 dollárban szabták meg, ami akkor (sőt ma is) igen szép jövedelem és egy kiváló hazafi mindenesetre megérdemel annyit. Hogy Mr. Brown jó hazafi, azt kimutatta azzal, hogy ellenezte a kormánykezelést, ő is érvelt, hogy az csak “kuszó-szocializmus”, tehát ellenkezik az amerikai szellemmel. Az ilyen üzleteket el kell adni privát kompániáknak, amelyek a jövedelem után adót fizetnek. Nos, úgy is lett. A Schering Corporációt eladta a kormány egy privát kompániának, — csupa véletlenül éppen annak, amit Mr. Brown szervezett meg s aminek ő lett az elnöke és legnagyobb részvényese. Persze a fizetése 35 ezerről mindjárt 75 ezerre emelkedett, a részvényei után pedig a múlt évben 332,450 dollár osztalékot kapott. Ugy-e, érdemes jó hazafinak lenni?! Drámai bizonyíték A Kefauver-vizsgálatok során drámai bizonyítékot nyertünk a három vezető gyógyszertársulat hazafiságáról. Ez a három cég a Schering, az Upjohn és a Merck kompániák. Mind a három cég 170 dollárt számított ezer “prednisone” tablettáért, amikor a gyógyszertáraknak adták el. A Veteran Administration a katonai kórházak részére adott nagyobb rendelést 1958 március havában és hivatkozva arra, hogy ez a szenvedő katonák részére kell, akik értünk harcoltak, tehát olcsóbb árat kért. Úgy a Schering, mint a Merck cég kijelentette, hogy hazafias kötelességének tartja a katonák kiszolgálását, — hiszen azok értünk harcoltak — miért is a 170 dollár helyett csak 136-ot számítottak ezer tablettáért. Ugyanabban a hónapban a “Military Medical Supply Agency” versenyrendelést adott ugyanezen cégeknek ugyancsak arra a “prednisone” orvosságra. Ez alkalommal a versenyre számítva Schering meg Merck kompániák már csak 100, illetőleg 75 dollárt kértek ezer “prednisone” piruláért. Ugylátszik, hogy ott már még jobban erőt vett rajtuk a hazafiság, hiszen nemcsak a vete- rának, de a jelenlegi katonák is “értünk harcolnak”. De a rendelést még sem kapták meg. És miért nem ? Azért nem, mert egy egészen ismeretlen kis cég ugyanazt az orvosságot $41.50-ért szállította. Meglehet, hogy az a cég mitsem tudott a hazafi- ságról. De még ez nem elég. A következő hónapban, vagyis 1958 áprilisában a Veteran Administration is jónak látta verseny árlejtést kérni arra a gyógyszerre. És ime, akkor már $38.50-ért kapta meg azt az orvosságot, amiért egy hónappal előbb a hazafias cégeknek 136 dollárt fizettek. El kell tűrni Nyilvánvaló ugyebár, hogy az orvosságok gyártásánál és szétosztásánál nagyszabású csalás történt. Azonban senkinek sem lesz bántódása, mert nem történt SEMMI TÖRVÉNYSÉRTÉS. Mr. Brown és társai kimutatják, hogy a magas profitot semmiféle törvény sem tiltja. Sőt ellenkezőleg, a tőkés termelő rendszernek az az erkölcsi törvénye, hogy KIVÁLÓ ÜZLETEMBER AZ, AKI A BEFEKTETÉSE UTÁN NAGY HASZNOT TUD SZEREZNI. Kefauver vizsgálatai csak azt bizonyítják, hogy Mr. Brown és társai nagyszerű üzletemberek, ezért nem büntetés, hanem KITÜNTETÉS jár nekik. De a lapok és a televízió kommentátorai sem (Folytatás a 4-ik oldalon) Miért drága az orvosság? Néhány cég monopolizálta a gyógyszerek készítését és hihetetlen nagy profitokat zsarolnak
