Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-03-10 / 10. szám

8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 10, 1960 XmtíeJc a swihsztóköi A - f . . .. , vwwwvwvwv w* vwwvw Az ebben a rovatban kifejtett neze- | Olvasóink tek nem szükségszerűen azonosak | hozzászólnak a szerkesztőség álláspontjával | a közügyekhez A bibliából megjósolta Tisztelt Szerkesztőség! A Magyar Szó január 21-iki számában olvas­tam egy cikket “Készüljünk a háborúra” cimen. Igen szépnek találom, hogy az állami vezetőség­nek kiterjed a figyelme az egyszerű munkásosz­tályra is. Nézetem szerint az egész üzleti dolog, a nép félrevezetése, ha a nagyközönségre rásóz­hatnák a jövő családi szobáját. Ez megszámlál­hatatlan milliókat hozna a butorgyárosoknak, mert az amúgy is túltermelésben lévő házi bútor- raktárak nem akarnak megüresedni. A munkás- osztály nem tudja visszavásárolni az'általa készí­tett tárgyakat, pedig minden munkás család sze­retne egy, vagy két darab ócska, tiz-tizenöt éves bútordarabot kicserélni. De a kenyér és ruha jön először, bútorra már nem jut, külföldi piacunk pedig nincs. Az látott a jövőbe, aki a holnap családi szobáját sírboltnak nevezte. A berendezés jó az egy-csalá- dos pincehelyiségben, de mi lesz a nagy hotelek lakóival, s honnan kapják majd a vizet, a friss levegőt, a világítást, mert az atom- vagy hidro­génbomba elpusztít minden erőtelepet, viz- és olajtartályokat, s igy a viz, az olaj, a villany és a levegő egybeolvad. Az lesz az a kénköves, tüzes eső, ami a családi otthon sírbolttá változtatja, amikor az egek ro­pogva elmúlnak, az elemek pedig megégve fel­bomlanak, a Föld és a rajta lévő dolgok is meg­égnek. (Péter 2. levele, 3.10,13. Ésaiás 65. . .17.) S. Kovách, Pa. Diogenes lámpája Tisztelt Szerkesztőség! A mellékelt öt dollárról szóló utalványt megvet­tem már egy hete, de nem küldtem el eddig, mert én is szerettem volna egy értelmes levelet összeál­lítani, olyasmit, amilyen a Magyar Szó hasábjain jelenik meg napról-napra. Mindig élvezettel olva­som ezeket a leveleket, melyek nagyon érdekelnek és majdnem mind kifogástalan. De tovább már nem várhatok, mert tudom, hogy szükség van minden kis támogatásra. Nem tudom eléggé kifejezni, hogy mennyire értékel­jük a lapunkat, bár tudnám bizonyítani jó pár uj előfizetővel. Sajnos, hogy itt nálunk könnyebb volna Diogenesnek egy igaz emberre találni, mint a Magyar Szónak uj előfizetőt szerezni. De remé­lem és kívánom, hogy a többi cantoni barátunk­nak sikerüljön pár uj olvasó szerzése. Nem is értem, hógy van olyan magyar munkás, aki ne akarná olvasni a Magyar Süőt, mely az egyedüli magyar lap, amely mindig az igazat Ír­ja. Élvezettel olvastam Weinstock Lajos és Ró­zsi jegyzeteit európai utazásukról, igen értékes­nek találom EHN írásait és a kedves és okos Ko­vács Erzsi többször és többet is Írhatna, olyan jó tehetsége van hozzá. Legjobb kívánságainkat küldjük a lapnál dol­gozóknak. A. Kainczék A lap árának emelését ajánlja Tisztelt Szerkesztőség! Én pártolom Horváth munkástárs indítványát, hogy emeljék fel a lap árát 10 dollárra. A pol­gári l^pok mind drágábbak, pedig azokból nem lehet tanulni. Ahogy tovább olvasom a naptárt, olyan érté­kesnek tartom, hogy igazán többet ér, mint amennyit beküldtem érte, ezért kipótolom a Ma­gyar Szóra küldött összeget 6 dollárral. Jó mun­kát és jó egészséget kívánok a lapnál dolgozók­nak. Oberhofferné . .A párizsi kommün jegyzőkönyveinek kétköte­tes kiadását adta közre a Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiának Történeti Intézete. Aki a magyar üzemi koszton hízott meg Tisztelt Szerkesztőség! Mostanában olvastam, hogy társasutazást ter­veznek itt Kaliforniában Mrs. Erdődy Margit ve­zetésével. Nagyon szép elgondolás ez és mondha­tom, hogy aki csak teheti, menjen az óhazába. Én is tiz hetet töltöttem ott tavaly, de le sem ír­hatom, hogy milyen boldogok ott az emberek. Többfelé utaztam, de mindenütt csak bőséget lát­tam mindenben. Tartózkodási helyem Peremarton gyártelep volt, Veszprém megyében és amikor megérkez­tem, csak bámultam, hogy milyen hatalmas épít­kezés folyik, egyik munkáspalota a másik után épül, majd egy hatalmas szálló és a telepen minden családnak két és 3 szobás modern lakása van, szép kerttel. Mondhatom, hogy úgy néz ki, mint egy szép nyaralóhely. Minden héten szabad­téri színház van. Csak néztem, hogy milyen nagy néptömeg volt ott minden alkalommal, annyira élvezik a művészetet. Az én famíliám, férj és feleség benn dolgoznak a gyárban, az üzemi étkezdéből hordják az ebé­det és én is azon a koszton voltam. Mondhatom, hogy finom és változatos ételeket adnak. Példa rá, hogy 11 fontot hizt.am az üzemi koszton, s mire visszajöttem, a férjem alig ismert rám. Ezek után, hogy. én személyesen meggyőződ­tem, bármi rágalmat mondhatnak Magyarország­ról, én nem hiszem. Csak arra az egyre figyelmez­tetek minden odautazót, hogy még véletlenségbol se hozzon magával az ottani finom csabai kolbász­ból, meg a finom Pick szalámiból, mert én hoztam a férjemnek, s mikor a los-angelesi vámhoz ér­tem, úgy kifosztottak a vámolok, hogy csak egy passzirozó szitát hagytak meg a csomagomban. Ha Magyarországon igy vámolnának, az itteni sajtó telekiáltaná az egész világot. Azt is láttam, hogy a vámoló nem dobta a szemétkosárba, ha­nem elvitte magával. Gondolom, hogy a vámvizs­gálat után csaptak egy jó lakomát a finom ma­gyar disznóságokból. A Magyar Szóban ismét olvastam a Krebiozen hatásos gyógykezeléséről, nagyon kérem, legye­nek szívesek a kópiát megküldeni és ha könyv van róla, Írják meg, hogy mibe kerül. Margaret Felber A pénz nem isten Egyik este, hazafelé menet, arra lettem figyel­mes, hogy a bank épületét gépfegyver es rendőr­ség vette körül. Lövésre készen elfoglalták az összes kijáratokat és minden ablakot szemmel tartottak, s az embert olyan' szorult helyzetbe hozták, hogy választania kellett: megadja magát, vagy a halállal köt szövetséget. Mig mindez lejátszódott, elgondolkoztam kissé. Lehetséges, hogy az illető a “szükség törvényt bont” elve alapján követte el tettét, vagy pedig ilyen módon akart henyélővé válni. Nem tudom, melyik játszott szerepet, de azt tudom, hogy okok és okozatok vannak minden helyzetben. Az illetőnek, mint gondolkodó, értelmes lény­nek, kockára kell tennie életét, vagy meg kell hal­nia az általa létrehozott pénzért, a pénzért, amely­hez a legtöbb vér tapad a világon. Mennyi könnyről, mennyi szenvedésről, fény­ről, pompáról tudna beszélni a pénz. Háborúk dúl­tak csak azért, hogy a rabszolgákat pénzért el­adják. Milliók haltak meg azért, mert uraik több pénzt akartak belőlük kisajtolni. A tönkrement parasztok földjeit pénzért megvásárolták és utá­na gyorsan uj pénzt nyomtak. 'Spekulánsok, há­borús uszítok gyorsan meggazdagodtak, mert bű­nös utón jutottak pénzhez. Az igy szerzett pénz­zel azután kontrollálni tudták a náluknál szegé­nyebbeket, vagy a nincsteleneket. Létrehozták a koldusok tömegeit, hogy olcsóbb munkaerőhöz jutva, még több pénzhez jussanak. A pénz bevonult a közélet minden területére. Ha nincs pénzed, még megszületni is vétek, mert szenvedéseddel úgyis csak az uralkodó osztályt kell szolgálnod. A pénzért még müveit, tudással rendelkező emberek is elaljasodnak. A tanitó pénzt fogadott el és nem buktatott meg. Pénzért elárulhattad osztályodat is és talpnyalónak szer­ződhettél. Pénzért korbácsot vehettél a kezedbe és volt osztálytársaid hátán végigsuhinthattál. A pénz, mint isten, ma sem változott meg. Kor­mányunk több és több adót vet ki', hogy billiókat költhessen háborús célokra. Üzleti túlkapások, bankrablások, gyilkosságok, mind, mind a pénz­ért történnek. A templomokban is csak pénzért lehet imádkozni, mert ha tíz évig egy centet sem kapnának a papok, bezárnák a templomokat, mert ugyebár a jó pap is pénzért prédikál. Ha bemész egy étterembe, a pincérleány nem azért mosolyog rád, mert szeret, hanem mert pénzt vár. Ha jársz az utcán, a nő nem azért alja- sodik le, mert vágyai kielégítését várja, hanem, mert pénzt akar. Magyar disszidensek egy csoportjia nem a ma­gyar népért hullajt krokodilkönnyeket, hanem az­ért, mert pénzt akar. A legtöbb társadalmi bűn okozója a pénz. Mit kell tehát tenni, hogy az ember ép bőrrel kikerüljön a bankból? Talán hirtelen meg kellene szüntetni a pénzt? Ez teljesen lehetetlen dolog. Lehet, hogy az ember a bankban meg fpg halni, de már mind kevesebben halnak meg ily módon, ha összefogunk és felvilágosítjuk a tömegeket és harcolunk a békéért, s egész világ népének bol­dogságáért. Anti VÁLASZ UJAMERIKÁSOK KÉRDÉSEIRE Tisztelt Szerkesztőség! A hazai hirek olvasása és kitárgyalása egyik fontos és kiemelkedő témája beszélgetéseinknek. Mint lapunk olvasóját, erősen leköteleznének, ha a megszokott tárgyilagosságukkal eldöntenék la­punk hasábjain egyik vitapontunkat. A vitát az képezte, hogy amennyiben társasá­gunk bármely "tagja, engedélyt kapna a hazatérés­re, hogyan lenne képes az itteni munkájából meg­takarított kis pénzével ($2—3,000) megszerezni azt, amit meggondolatlan könnyelműséggel felbo­rított? Lehetséges-e, hogy az itteni összeg átuta­lásának forint értéke felett szabadon rendelkez­zék és akár öröklakást, akár egyéb lakást vásá­rolhasson, a feltétlenül szükséges berendezéssel együtt. Társaságunk véleménye megoszlott e kérdés­ben. A többség józanul azzal érvelt, hogy a Ma­gyar Népköztársaság szocialista erkölcse a garan­cia arra, hogy a becsületes ‘munkával szerzett magántulajdont (akár itt, akár ott szerezte azt a dolgozó) tiszteletben tartja. A kisebbség, kétség­telenül az itteni propaganda hatása alatt, azt ál­lította, hogy a hazatértek nem rendelkezhetnek szabadon azzal az értékkel, amit magukkal visz­nek. Nagy örömmel vennénk e kérdésben hozzáértő és bizonyára tapasztalatokon nyugvó válaszukat. Kovalik Béla, New York Szerkesztő megjegyzése: A fenti érdeklődő le­vél után azonnal a Magyar Konzulátushoz fordul­tunk felvilágosításért,' amit az alábbiakban köz­lünk olvasóinkkal: Washington, 1960 márc 1. £ “A hazatérők bármikor hagyták el Magyar- országot, a megtakarított pénzüket minden korlátozás nélkül hazavihetik. Ez összeg fo­rintértéke felett szabadon rendelkezhetnek, vá­sárolhatnak öröklakást, egyéb lakást, vagy bár­mit, amit otthon forintért meg lehet venni. A fennálló rendelkezések alapján magyar pénzt csak 50 forintig lehet bevinni és csak érmék formájában, de külföldi valutát bármely összegben be lehet vinni, a határátlépéskor azonban a vámhatóságnál pontosan-be kell je­lenteni. Ez esetben, hasonlóan a pánzküldések- hez, a Nemzeti Bank 100 dollárért 2,348 forin­tot fizet. A fentiek alapján tehát nyilvánvalóan nem áll az, amit a jelzett társaság kisebbik része képviselt, hogy a hazatértek nem rendelkez­hetnek teljes egészében az itt megtakarított és esetleges hazatérésük esetén magukkal vitt pénzösszeggel. Azt talán mondani sem kell, hogy a Magyarországra menő turisták és ro­konlátogatók esetében a dollár bevitele hasonló­képpen lehetséges és átváltásuk elé semmiféle akadályt nem gördítenek a magyar hatóságok. Tisztelettel: Komornik Zoltán, Konz. o. vez.

Next

/
Thumbnails
Contents