Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-03-10 / 10. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 10, 196 Mennyibe került a hidegháború? A honvédelmi minisztérium kimutatása szerint összesen legalább 70 ezer millió dollárt költött az Egyesült Államok a. külföld segélyezésére. — A Szovjetunió 6 billió dolláros hitelkérését semmibe sem vették, de a kommunizmus elleni védekezés ürügye alatt féktelenül szórták a billiókat a hideghábo ru éveiben Irta: Tamás Péter A második világháború végén, amikor a szövetségesek feltétlen megadásra kényszeritették úgy Japánt, mint Németországot, egy szerény s udvarias átirat jutott külügyminisztériumunkhoz. Ez az átirat a Szovjetunió hivatalos kérdése volt, hogy a győztes Egyesült Államok milyen feltételek mellett volna hajlandó kölcsönt nyújtani Oroszországnak, hogy háború dúlta vidékeit hamarabb felépíthesse és a németek iszonyú pusztításait legalább részben amerikai vásárlásokkal helyrehozhassa. Az átirat azt említette, hogy a Szovjetuniónak kb. 6 billió dollár hitelre lenne szüksége. Ez az átirat külügyminisztériumunk valamelyik osztályának Íróasztalán, szőrén-szálán eltűnt. Senki sem látta, senki sem tudott róla, senki sem válaszolt reá, senki sem vállalt felelősséget az egész irat mintha kámforrá foszlott volna. A szovjet kormány hiába várt feleletet; az USA irányadó körei némaságba burkolóztak, azaz nem is némaságba, mert Truman akkori elnök, a győzelem pillanatában azonnal letiltotta még az útban lévő kölcsönbérleti szállítmányokat is a Szovjet felé, tehát úgy látszott, hogy mihelyt itt volt a győzelem, az addig szövetségesnek tekintett Szovjetunió már nem számított barátnak, Sőt. .. Ezzel és sok minden más gyanús manőverrel sikerült felébreszteni a gyanakodás, bizalmatlanság és ellenérzés szellemét mindkét oldalon. Megkezdődött a hidegháború. Dean Acheson és John Foster Dulles vonakodtak hitelt adni az orosznak, Ellenben vadul kezdtek fegyverkezni az USSR ellen, amelyet minden különösebb ok és alap nélkül kineveztek ellenségnek, az Egyesült Államok egyetlen és legnagyobb ellenségének. A Szovjet által kért 6 billió dollár hitelből nem lett semmi, a pénz az országban maradt, a bevásárlások mind elmaradtak és az Egyesült Államok és a Szovjetunió között példátlan fegyverkezési verseny kezdődött. . Ezt kell tudnunk annak a kimutatásnak hátteréről, amit csak most mertek nyilvánosságra hozni az illetékes tényezők. Ez a lista összegezi azokat az összegeket, amiket az Egyesült Államok ' csak katonai segély formájában adott a külföldnek. A katonai segély tudvalévőén párhuzamos a civil segéllyel. Mindkét formájú segély azt a célt szolgálja, hogy a segélyezett országok az Egyesült Államok oldalán sorakozzanak fel és mindkét segélyforma tulajdonképpen szubvenciós juttatás az amerikai háborús nagyipar részéről a többi országok kormányainak, hogy mindig készen legyenek háborúra, ha az amerikai háborús érdekeltségek esetleg elhatároznák a világ- pusztitást. Katonai segély formájában a tiz év alatt összesen 26 billió dollárt fizetett ki az Egyesült Államok. A kimutatás tiz évről beszél, tehát a második világháború óta eltelt másfél évtized alatt 69—40 billió dollárt tesz ki a teljes összeg. Eny- nyit költött a washingtoni kormány arra, hogy ne kelljen megsegíteni szövetségesét, a Szovjetuniót. Katonai segitségben összesen 55 nemzet részesült. Legalább hét nemzet kapott billió dollárnál is nagyobb segítséget 1950 óta 1959 év végéig. Itt megint csak ki kell kerekítenünk a billiókat, mert hiszen 1950-et megelőzően sem ingyen barátkoztak velünk az amerikai segítségre támaszkodó országok. Franciaország vezet a katonai segítség listáján. Tiz év alatt összesen $4.5 billió katonai segélyt kapott. Itt megint ki kell kerekíteni a billiókat, részben mert 1945 és 1950 között is kaptak néhány ezer milliót, részben pedig a Mar- shall-terv formájában is rááldoztunk pár billiót a franciák segélyezésére. Noha a franciák maguk sem állítják, hogy sokat tettek volna a veszélyeztetett “nyugati” civilizáció megmentésére, de mégis van vallatni logika a talpraállitás erőszakolásában, mert a franciák legerősebb pártja a kommunista párt volt, s uramisten mi lett volna, ha az összeomlás előtt álló francia kapitalizmust nem dörgölik életre vagy 8—10 billióval. De még ez a sántitó logika is hiányzik abból a több mint 2 billió dollárból, amit Nemzeti Kina szivattyúzott ki Amerikából katonai segély formájában. El lehet mondani, hogy Formóza szigetén minden talpalatnyi föld többe került az amerikai adófizetőnek, mintha a newyorki Fifth Avenuen vásárolt volna ingatlant. De hogy a Chiang Kai-shek-nek juttatott amerikai billiók mit használlak hazánknak, azt legfeljebb Dulles tudná megmondani, ha ugyan odafenn, (vagy inkább odalenn) még törődne az amerikai adófizetők gondjaival. (Hiszen még életében sem törődött ezzel.) A külföld segélyezése nagyjában 1940-ben kezdődött, Amerika azóta vásárolja barátait, vagyis azóta védekezik a kommunizmus veszélye ellen. Erre a védekezésre, vagyis inkább a hidegháborúra, összesen már 70 billiónál is többet költött az amerikai kormány, holott egyáltalán nem tudunk róla, hogy a kommunizmus valaha is közvetlen veszélyt jelentett volna. Legfeljebb talán csak azért lehet ezeket a kiadásainkat a kommunizmus terhére Írni, hogy ha az ország továbbra is ilyen esztelen iramban halad az eladósodottság utján, előbb vagy utóbb a nép mégis csak száEisenhower elnök 4,175,000,000 dollár kiutalására kérte a kongresszus Kölcsönös Biztonsági Program (Mutual Security Program) céljaira, a júliusban kezdődő államkincstári év idejére. Ez egybillió dollárral több, mint a legutóbb engedélyezett összeg. A program 13 visszamaradt országot — Ázsiában, Afrikában, Dél-Amerikában — foglal magában. Ennek az összegnek a fele, 2 billió dollár kizárólagosan fegyverkezési kiadásokat fedezne. 724 millió dollár a fegyverrel ellátott országok hadikiadásainak kiegyensúlyozását szolgálná. 268 billió az egyes országok “szabadsága és szilárdsága” azaz belső rendjének fenntartására van szánva. A fennmaradó összeget különböző célokra, u. m. gyermeksegélyre, menekültsegélyre, atomenergia békés felhasználására, kölcsönös technikai megsegitésre stb. fogják költeni. Amint a részletezésből látni és amit Eisenhower a kongresszushoz küldött üzenetében is kihangsúlyozott, a, külföldi segély hatalmas összege ezen országokban létesített fegyveres felkészültségünket erősiti. Vagy ahogy a köztudattal el akarják fogadtatni: fegyverkezéssel készülünk a békére. Barátságot keresünk Eisenhower üzenetében rátér ezen visszamaradt országok gazdasági fejlesztésének szükségességére, megerősíteni harcukat az elterjedt szegénység, éhség és betegségek leküzdésére. Mindezt azért, hogy ezek az uralkodó jelenségek ne váljanak a kommunizmus melegágyává, hanem biztosítsuk ezen népek barátságát az Egyesült Államok részére. Eisenhower elnök azonban elmulasztja saját feltevését tettekkel alátámasztani. Mert a segélyre kért több mint négybillió dollárból csiak látszat segélynyújtás jut olyan szükségletekre, amelyek a népek jólétét bármivel is előbbre vinnék és barátságra hangolnák velünk szemben. Az elmaradt országok népeinek először is kenyérre van szükségük. Azután olyan intézmények létesítésére, amelyek lehetővé teszik számukra a saját kenyerük és más szükségleteik megteremtését, vagyis saját gazdaságuk lábraállitására. Ezzel egyidejűleg iá tanítás, nevelés az egészségügyi gondozás megalapozása és kiszélesítése képezi halaszthatatlan problémájukat. A függetlenségre és emberibb életre vágyó népeket nem elégítheti ki az a tányér leves, vagy CARE csomag, amiknek kiosztásáról néha napján fényképeket látunk a napi sajtóban. Még a malária-ellenes beoltások sem csökkentik a nagy gyermekhalandóságot vagy hosszabbítják meg lényegesen rövid életkoruk határát. A segélyt- adó országokban viszont még ezt a látszatsegit- séget is riadtan a népszaporulat veszélyeként tekintik. A mezőgazdasági és ipari fejlődés helyett a bennszülött népek azt látják, hogy a külföldi semon fogja kérni a könnyelmű tékozlást s mégis csak kénytelen lesz példát venni a Szovjettől, mely nagyobb eladósodás nélkül gazdálkodik, sőt elbocsájtja hadseregének harmadrészét, mert csak békét akar és semmi mást. Olaszország csaknem kétbilliónyi katonai segítséget kapott, de kormánya ennek dacára sem tud megerősödni. Európa nemzetei egyébként összesen $13,704,990,000 segítséget kaptak, vagyis röviden csaknem 14 billiót, a Közel-Kelet, (tiz év alatt) $3,769,600,000-ba került, a Távol-Kelet (Ausztrália, Japán, Thailand, Vietnam, stb.) $6,202,235,000 dollárunkba került s még Latin-Ame- rika is csaknem félbilliót kapott tőlünk. Most készülünk alaposabban felsegíteni Latin-Amerikát s igy valószínűleg itt is billiós segélyezésekre kell felkészülnünk. Tudnunk kell azt is, hogy ezeknek a segélyezéseknek adminisztrálása sem olcsó. Például az adminisztráció fenntartása, a főhadiszállás és a különféle katonai irodák fenntartása majdnem két- billió dollárt emésztett fel (pontosan 1,824,102,000 dollárt) tiz, év alatt. Ezeknek a katonai segélyeknek egyetlen előnye számunkra, hogy van mód túladni a feleslegessé vált, vagy elavult fegyvereinken. Az ilyen anyagot egyszerűen valamelyik kisebb orszságnak juttatjuk s helyettük gyorsan készít másikat az amerikai fegyvergyártó nagyipar, melynek óriási jövedelmeit könnyen elképzelhetjük, ha kikalkuláljuk mennyi ment profitra a kormányaink által a külföldnek ajándékozott 70 billió dollárból. gély bizonyos kényelmes életet — az ő szemükben ez fényűzés — biztosit részint a hazai jómódú osztálynak, részint azoknak a külföldieknek, akik a külföldi segély adminisztrátoraiként jöttek országukba. Erről az utóbbiról két amerikai újságíró igen leleplező könyvet irt “The Ugly American” címmel. Időszerű figyelmeztetés volt ez arra, hogy az amerikai politikai, kereskedelmi képviseleteink pöffeszkedő és a bennszülötteket lenéző magatartása nemhogy megszerezné a népek barátságát számunkra, hanem országunkat, népünket,és politikánkat ellenszenvessé teszi szemükben. ‘ ___ I Az amerikai katonai és polgári személyzet iá gával viszi civilizációnk minden modern felszer lését, ami kényelmüket biztosítja. Elfoglalják legszebb házakat"és a bennszülötteket alkalmazzák a személyük és háztartás körüli munkák elvégzésére. Az, ország nyelvét nem igyekeznek megtanulni, van elég bennszülött, aki tud angolul és tolmácsol nekik. Az is közismert tény, hogy a külföldi segély bizonyos feltételekhez van kötve, ami függő viszonyba hozza az illető országot az Egyesült Államokkal. A népnek semmi oka ezért hálásnak lenni és a barátság helyett éppen ellenkező érzés fejlődik ki benne. Adjunk igazi megsegítést Az amerikai adófizetők pénzével rendelkező hatalmak ezeket a billió dolláros összegeket sokkal jobb, igazi barátságot jövedelmező befektetésekre használhatnák, ha nem a háborús készülődésre, meg a háborús hangulat fejlesztésére koncentrálnának, hanem komolyabban és legalább ilyen erős elhatározással keresnék a békés kiegyezéshez és az elkerülhetetlen békéhez vezető utat. Minden amerikai szívesebben venné, ha a kormány mezőgazdasági gépeket, orvosokat, tarib^ kát, gyárakat küldene ezekbe az országokba v tonák helyett. Ha iskolákat, kórházakat, gyávákat s lakóhelyeket építenének ezeknek a népeknek a fegyverek helyett. Ha Eisenhower igazán segíteni akarna azon a sokmillió csontos, mezítlábas, puffadtlhasu emberen, gyermeken, akik talán inkább magukat jöttek mutogatni, mint őt látni, amikor országaikon keresztülutazott, akkor másképpen osztaná be a négybillió dollár külföldi segélyt. Az elnöki üzenet ellenzésre talált a kongresz- szusban. Mike Mansfield, Montana demokrata szenátora soknak találja a kért összeget s kevés változást lát annak adminisztrálásában. “ö°l van a kongresszus által megkívánt változás, a kiadások fokozatos eltolása a katonai szintről a nem-katonai célra?”, kérdezte. George D. Aiken, Vermn*^ republikánus szenátora szintén a katonai k: ísok csökkentését és a Fejlesztési Kölcsön emelését ajánlotta. Általában az a vélemény, az elnök által kért összeg helyett a kongreí egymillió dollárral kevesebbet fog megszavaz 4.1 BILLIÓ DOLLÁR KÜLFÖLDI SEGÉLYRE
