Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-03-03 / 9. szám
Thursday, March 3, I960 Ne legyen a mult embere Tisztelt Szerkesztőség! A feb. 18-i Magyar Szóban megjelenő “Válasz ‘Az Ember’ szerkesztőjének” c. cikk megragadta figyelmemet. Ehhez én is csatlakozom, mert helyes volt az illetőtől, hogy felkereste Kiár urat és személyes tapasztalatait, vagy levelezés folytán kapott értesüléseit tudomására hozta. Hiszen az itt élő magyarok lapjának mondja magát! Ha az illető rágalomszerü dolgokat mondott volna Magyarországról, bizonyára helyet kapott volna a lapban, s még mellette egy meleg kézszoritás is érte volna. így pedig durva kifejezéseket kapott. Egyelőre természetes, hogy Kiár ur nem adott helyet lapjában ilyen levélnek, vagy hirnek. hiszen eddig csak rágalmazni tudott és a legnagyobb ellenszenvet tanúsítani hazája iránt. Sajátmagát kellett volna meghazudtolnia ezzel előző cikkeiért. Én és mindannyian alátámaszthatjuk, hogy az ország elhagyására az azonnal életbeléptetett fasiszta feltámadás kényszeritett bennünket és a határokon és azokon túl leselkedő fasiszta bandák visszatérése elől menekültünk, akik ott akarták folytatni munkájukat, ahol abbahagyták; hogy visszavegyék mindazt, amit a nép verejtékéből szereztek. Meglátásom az, hogy a forradalomban becsületes, jó érzésű ember nem vett részt, röviden csőcseléknek voltak nevezhetők. Akkor a zavarosban halászni kezdtek. A vérontás is elkerülhető lett volna, ha a jó és szép szóra hallgatnak. Azt hiszem, hogy elég felhívás és idő volt adva, hogy le tegyék a fegyvert. Ez nem történt meg, igy kezdték el a szabaduláshoz vezető ut helyrehozását. Ezt azért Írom, mert többször találkoztam Kiár ur lapjában azzal a kifejezéssel, hogy “mongol banditák” s “Moszkvából irányított mészárosok”, stb. lepték el az országot. Azt hiszem, erről sob at Írhatnék, de most már mindenki előtt világosabb, hogy mi is történt és csak azok vannak olyan gyűlölettel, akik azért óhajtják vissza a múltat, hogy ujból sajátmaguk érdekeit vigyék előre. Hiszen ezek nem szívesen hallanak arról, hogy a nép felemelkedőben van és emberibb életet él, kulturáltabbat, mert ezáltal mindig kevesebb az esélyük, ami csak arra ösztökéli őket, hogyan állhatnának bosszút és miként gátolhatnák meg a fejlődést. Elfelejtik, hogy az idő kereke előremegy, amit már nem lehet hátra tekerni. így jobb, ha lemondanak, Kiár ur is, az állandó uszításról, mert sajátmagukat teszik nevetségessé. Csodálkozni tudok Kiár ur lapján. Nem vagyok sem szerkesztő, sem újságíró, de mégis igen sok kritizálni valóm van rajta és másoknak is. Egyszer egy héten megjelenő pár oldalas lap és kong a tartalmatlanságtól. Főleg saját egyéniségét latolgatja, vagy másokét. Még nem láttam benne a béke ügyével foglalkozó Írást, vagy ahhoz hasonlót, amit a Magyar Szó keretein belül megtalálok minden alkalommal. Próbálja ezt Kiár ur is, ne legyen a múlt embere és nézzen előre a haladó világ felé. így lapja és személye részére nagyobb megbecsülést fog szerezni. Egy olvasójuk Több száz mérföldet utazott, hogy halljon szülőfalujáról Tisztelt Szerkesztőség! Pár héttel ezelőtt levelet kaptam Milwaukeeból egy eddig személyesen nem ismert munkástárstól, aki a Magyar Szóban olvasta leveleimet Magyarországról. Mivel azon a vidéken is jártam, ahonnan ő szármázik, szeretett volna velem személyesen beszélgetni tapasztalataimról. Sok rokona lakik ott, akikkel levelezésben áll. Természetesen azonnal válaszoltam levelére és megírtam, hogy örömmel és készségesen adok meg minden felvilágosítást, ami őt érdekli, szülőhelyéről, szülőhazájáról és ha van alkalma, úgy látogasson meg. El is jött hozzám Milwaukeeból és egy egész napot együtt töltöttünk. Igv volt alkalmunk mindenről elbeszélgetni. Bizony többször megcsuk- lott a hangja és szemei könnybelábadtak, amikor hallgatta elbeszélésemet a bányászok és gyári munkások életviszonyairól, hogy. egv-kétszobás, összkomfortos, erkélves, fürdőszobás lakásban laknak és padlózott szobák, téglázott, vagy padlózott konyhák vannak a falvakban, a paraszt lakásokban, van kultúrotthon, ahová eljárnak tanulni és szórakozni. Beszélt ~m neki az öregek nvugodt életéről, a fiatalok jövőjének biztosításáról, az országot épiAMERIKAI MAGYAR SZÓ tő boldog jelenről és jövőről, a békéért dolgozó fiatalok és öregek akaratáról a cél biztos elérése érdekében. Ez a munkástárs 48 évvel ezelőtt jött el a falujából és bár paraszti családból került ki, mégis fiatal éveit a bányában töltötte, mert szükség volt a keresetre. Mégis csak sárból volt a szoba padlója, mert nem telt arra, hogy deszkapadlót rakjanak le. Ezeket a jó időket akarták visszahozni az ’56-os ellenforradalommal. Jóleső tudat volt részére, hogy fogadott hazánkban vannak még magyar munkások, akik készek arra, hogy többezer mér- földnyi utat tegyenek meg és meglátogassák szülőhazájukat, hogy informálva legyenek a magyar nép eredményes munkájáról. Bucsuzáskor kezembe nyomott tiz dollárt (amit mellesleg megjegyezve nem akartam elfogadni.) mondva, hogy úgy érzi, ő most tiz évet élt át a szülőhazánkban és ez megér neki tiz dollárt. Én megosztom ezt az összeget lapjainkkal, a Magyar Szóval és a Nők Világával és kivánom, hogy Bert Kotroczó munkástárs Milwaukeeból sokáig éljen jó egészségben. Szánd Ferenc. Pittsburgh Pa. Magyarországi levél részlet Drága Mariska néném! örömmel tudatom, hogy a rég óhajtott mosógépet megvette nekem az én drága férjem karácsonyra. Volt öröm és meglepetés részemre és hozzá még egy tiz-kilós libát is hozott, igy hát valóban boldog karácsonyunk volt. Túlórákból, jutalomdijakból gyűjtögette rá a pénzt úgy, hogy én nem is tudtam. Igv aztán még kedvesebb volt a meglepetés. így már nem kell az öcsémnek küldenie. Megígérte pedig. Már negyedik éve, hogy kinn van, de még egy fillért sem küldött. M mska nénémnek tartozom hálával csupán, mert mindig önzetlen jóakarattal segített bennünket. Ha eljönne édes Nénikém repülőgépen, az nem lenne olyan fáradságos, tudom nem bánná meg, az engedélyt biztosan megkapná a hatóságoktól. Mi sem vagyunk már olyan körülmények között mint a múltban voltunk. Mi azt már rég magunk mögött hagytuk. Igaz, nincs négy-öt szobánk berendezve, csak kettő, de az olyan szépen, hogy jól érezné magát benne. Megteccene látni, hogy a mi küzdelmünk nem volt hiábavaló. És hogy milyen gyönyörű városban lakunk, már meg sem látszik rajta a háború és a rombolás. Szebb, mint valaha. Gyönyörű paloták épülnek százával a városban, sőt vidéken is. Rengeteg külföldi látogató jön, különösen nyáron, de ilyenkor is és nem győznek csodálkozni, hogy a munkáskezek ilyen rövid idő alatt, mily széppé varázsolták a lerombolt, tönkretett várost, illetve országot. Olyan ez a város nyáron, mint egy tündéri rózsakert, szemet, lelket gyönyörködtető. A falu is gyors iramban igyekszik utánunk. Máriapócsra sem ismerne rá, olyan nagyot fejlődött. Most egy éve otthon voltunk és mondogatta Jóska bátyám: “Halljátok gyerekek, mégis csak jobb ez a világ, mint a másik volt. Jobban tud most az ember boldogulni, ha dolgozik, mint azelőtt. Mert most sem dolgozunk többet, mint azelőtt, mégis jobban van, mint akkor. A kenyér mellé a hús is meg van, a borocska is, meg a ruganyos dívány is, ha úgy tetszik lefekszem rája és pipa füst mellett a rádió is szórakoztat. Az istállóból sem hiányzik a jó fejős tehén. Már decemberben megvolt a kétmázsás disznó”. így hát gondtalanul morzsolgatja hátralévő napjait. Mariska nénivel, mert már ismét egyedül vannak, mint negyven évvel ezelőtt. A gyerekek mind kirepültek a maguk szárnyán. írjanak az öcsémről, mert a mama igen nyugtalan miatta, fél, hogy elzárták valami autóka- ramból miatt. Tegnap hó esett nálunk. A gyerekek örülnek, szánkáznak, korcsolyáznak, csuszkáinak a jégen. Tegnap este velük voltam a korcsolyapályán. Elnézegettem milyen jól öltözöttek általában a gyerekek, nem ugv, mint mikor mi gyerekek voltunk, hogy ötünknek volt egy pár cipőnk, ha Csak Amerikából nem kaptunk. Sanyi öcsémék, Gyurkáék, Illásék, Jóskáék is mind egyszerre öltek disznót karácsonyra. Jövőre nekünk is lesz, már kezdjük rá a spórolást, havonta 200 forintot teszünk a takarékba. Ha eljönnek, mesébe illő lakomát csapunk. Sok szeretettel csókolom mindnyájukat: Mariska ANGIJA egyik matracgyárából az összes munkásokat elbocsátották, mert állítólag túl sokan és túl gyakran próbálták ki munkaidejükben munkáin’' gvümölcsét, amely olyan jónak bizonyult, hogy nehéz volt őket felébreszteni. Az “északi sark” tetszett legjobban Tisztelt Szerkesztőség! A naptárt megkaptam. Nagyon nehéz lenne egyszóval megmondani, hogy az évkönyvben melyik irás a legjobb, mivel mind nagyon jó és tanulságos. Úgy van összeállítva, mint egy gyönyörű, nemes virágcsokor, s nem hiszem, hogy valami is hiányozna belőle. A részemről azonban a pálmát mégis az Északi-sarkvidék c. cikknek adnám, vagyis Zsombor János Írónak. Ilyesmit nem igen Volt még alkalmuk az embereknek olvasni, bár már valamit hallottunk ezekről az északsarki kutatásokról. De igy még eddig nem láttunk bele az ottani életviszonyokba, mint ahogyan ez az, iró, mint szemtanú, leírja. Dicséret jár a Magyar Szónak, hogy ezt a cikket a naptárban leközölte. Én is hozzájárulok Bustya munkástárs újévi jókívánságaihoz, mert ennél jobbakat én sem tudnék kigondolni. Ami a lapot illeti, nagyon jó és alig vár-om, hogy ideérjen, ebbe a kis városba, ahol egyedüli olvasója vagyok, s nincs senki, akivel megvitathatnám a híreket. Sok ismerőssel találkoztam ebben a kis lapban és sajnos, igen sokszor a két fekete léc között találom a nevüket. De az élőket közelebb hozza egymáshoz, ha hallunk néha egy ismerősről vagy az összejövetelekről. Ilyenkor mindig köztük vagyok, már ahol valakit ismerek. Elsinore-i munkástársaim születésnapi köszöntőt küldtek nekem januárban, ami igen jólesett, fogadják érte köszönetemet. Haagné Kárpótolja a múltat Tisztelt Szerkesztőség! Küldöm előfizetésem, a naptárért 5 dollárt, mivel nekem megér annyit és három dollárt a múlt évben rosszul sikerült uj előfizetőszerzés kárpótlásául. A lapot nagyon szeretem, alig várom, hogy kézhez kapjam. Úgyszintén a naptár is kifogásta- tan. Bár küldhetnék a lapra többet is, de nem tehetem. M. Kovach, Detroit UJAMERBKÁSOK ÍRÁSAI Tisztelt Szerkesztőség! Ujamerikás honfitársaimhoz kivánok szólni és szeretettel köszöntőm mindazokat, akik felismei- ve osztályhelyzetüket, csatlakoztak olyan csoportosuláshoz, amely a béke zászlaját van hivatva magasan tartani. Jóleső érzéssel adom tudomásotokra, hogy egész Amerika területén nagy mozgolódás van a magyarok között. Mindenfelől levelek érkeznek, melyeknek irói arról tesznek tanúságot, hogy felismerték hovátartozásukat és kérik, hogy ujból indítsuk meg az ujamerikás rovatot, mely az ő problémáikkal van hivatva foglalkozni. Megvallom, hogy mint bizottsági tag, kissé restellem,, hogy mulasztást követtünk el, melyre a mindenfelől érkező levelek hívták fel figyelmünket. Most, hogy igy megsokasodtunk, uj erővel kezdünk a munkához és elhatároztuk, hogy gyűléseinket minden héten megtartjuk, az ujamerikás rovatot ismét megindítjuk, s az elért eredményekről és hiányosságokról is beszámolunk. Felkérek tehát minden józan gondolkodású ujamerikás honfitársat, hogy Írja meg észrevételeit, mert csakis igy tudunk eredményesebb munkát végezni. A józan belátása, de ma még ingadozó honfitársaknak pedig magyarázzuk meg, hogy ma a világon két szellem uralkodik: az egyik az uj, a haladás szelleme, a másik a régi, a maradiság szelleme. A haladás szelleme még a kapitalisták fellegvárában is egyre nagyobb teret hódit és kihalásra készteti az amugyis kiöregedett kapitalista szellemet. Két ut áll előttünk és rajtunk múlik, hogy melyiket választjuk. Azt, amelynek egyre több és több hive lesz, mely békében, egyenlőségben, boldogságban akar élni, vagy annak a haldokló szellemnek az útját, melynek követői fogynak és végül teljesen kihalnak? Mi, akik a Magyar Szót olvassuk, büszkék lehetünk arra, hogy az uj élethez, a haladás szelleméhez tartozunk, amelv biztosan vezet bennünket egy olyan utón, amely az egész világon győzedelmeskedik. Adjuk tehát a Magyar Szót a ma még ingadozók kezébe, hogy szellemi táplálékot nyerjenek belőle, s megtalálják azt az utat, amely az uj élethez vezet, hogy ők és fiaik méltón ünnepelhessék velünk együtt a békét és boldogságot. Anti ____9
