Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-07-30 / 31. szám
Thursday, July 30, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ il Ujamerikások Írásai—hírei fl SZOCDEMEK CÉLJA, TÁMADNI A SZOCIALIZMUST' A múlt héten a londoni Népszava (Kéthly Anna lapja) cikkének azon részéről volt szó, amely a demokrácia és diktatúra szemszögéből Ítéli meg a két táborra szakadt világot. A vezércikknek ez a gondolatmenete ismétlődik a magyar események megítélésénél is. Eszerint, akik a harcot kirobbantották, más szempontot nem is tartottak szemük előtt, minthogy az eddig kivívott társadalmi eredményeket a szabadság és demokrácia irányába fejlesszék tovább. Kétségtelenül voltak ilyen csoportok, amelyek komolyan gondolták az elért társadalmi fejlődés védelmét és nem kívánták vissza a reakciót. De a hangadók persze nem ezek voltak, A vezetés egyre inkább azoknak a kezébe került, akik a börtönből kiszabadulva — ahol keretlegény, nyilas, vagy reakciós múltjuk miatt jól megrédemelt büntetésüket töltötték — élére álltak a különféle fegyveres csoportoknak és a feléledt reakciós jobboldali pártoknak. Csak négy nap állt a rendelkezésükre 1956 őszén, igy nem tudták eléggé kimutatni a foguk fehérjét. Nagy Imre sem kellett ezeknek. Ezen nézetüknek elég nyíltan adtak hangot, csak cégérnek használták volna egy rövid időre. A nyugat persze nem avatkozott volna bele az eseményekbe, mint ahogy 1919-ben és 20-ban sem akadályozta meg a fehérterror és ellenforradalom győzelmét, sőt elősegítette azt. A tömegek szabadságvágyát a jól begyakorolt csendőr- és katonatisztek hamar vérbefojtották volna, és nincs kizárva, hogy a szakszervezetek s talán még a szociáldemokrata párt is újabb vértanuk sorát iktathatták volna be történelmükbe, mint 1919-44 között annyiszor. A lap vitába száll a “Hídverők” c. nyilas lappal, amely megírja, hogy az 1956-os felkelés az ő malmukra hajtotta a vizet. Függetlenül attól, kinek van igaza, nem kellene-e elgondolkozni azon, hogy ezek a háborús bűnösök, akik a nyilas lapot -szerkesztik, akiknek lelkiismeretén sok ezer ember kiirtása szárad, szabadon uszíthatnak a “szabad” világban. Milyen erkölcsi alapokon nyugszik ez a világ, ha ilyen tömeggyilkolókra Van szüksége? Mert kétségtelen, hogy valaki támogatja őket, hogy rendszeres uszításaikat megNEGYVEN ÉV TÁVLATÁBÓL Most volt negyven éve, hogy megszűnt a 133 napos Magyar Tanácsköztársaság. Érdemes rövid visszapillantást vetnünk és jelentőségéről elmélkednünk. 1919. március 21.-én alakították meg a Magyar Tanácsköztársaságot. Annak ellenére, hogy már az alakulásnál hibák történtek, mégis dicsőséges utat tett meg 133 nap alatt, amelyet a magyar nép tökéletesen elfelejteni nem tudott még a 25 éves Horthy-elnyomás alatt sem. A nép ereje, akarata különösen megnyilvánul a Vörös Hadsereg gyors megalakulásában, harci egységgé fejlődésében. Különös jelentőséget kölcsönzött ennek a hadseregnek az a tény, hogy a körülfekvő idegennyelvü népekből, mint a románok, szlávok, sőt a Budapesten lakó olaszokból is külön harci csoportok alakultak a Vörös Hadsereg segítségére, támogatására. Ezek és hasonló fejlemények mind azt igazolták, hogy a feudális rendszernek végleg befellegzett. A hiba nem is a nép magatartásában keresendő hanem abban, hogy a vezetőségbe került szociáldemokraták — magyarul megmondva — gyávák voltak, vagyis — és itt jön be Írásom jelentősége — revizionista gondolkozásuk sokszor árulóvá tette őket. Minden egyén, aki gyáva, valamilyen nehézséggel megküzdeni, egy könnyebb kiutat keres és nem riad vissza a sezmforgatástól, hazugságtól, végül árulástól sem, csak azért, hogy ne kelljen bőrét a vásárra vinnie. Mondanom sem kell, hogy az ilyen egyéneket a megfizetett kémek igen ügyesen tudják felhasználni. Érdekes egy kis visszapillantást vetni arra, hogy milyen lelkesedést váltott ki a nemzetközi proletáriátusból a Magyar Tanácsköztársaság megalakulása. Lenin márc. 22-én gratulált, Európa különböző országainak munkástanácsai sorban üdvözölték a tanácsköztársaságot, ami egyjelentethessék. Már maga az támogatás volt, hogy megtagadták háborús bűnösként való visz- szaszolgáltatásukat a háború befejezése után Magyarországnak. Valószínűleg az emberi szabadságjogok és a demokrácia lebegett a szemük előtt a nyugati hatalmaknak, és gondolták még szükség lehet rájuk, felhasználhatják őket valamikor. Visszatérve a Népszava cikkére, a kapitalizmus és a szocializmus összehasonlításának a kritikájáról olvashatunk. Azt állítja a cikk, hogy ha a jelenlegi kapitalizmusról akar képet festeni a Szovjet, úgy a 19. századbeli közgazdászokat hívja segítségül, mig saját helyzetét Rettenetes Iván. vagy I. Miklóséval hasonlítja össze. így a közvélemény nem látja tisztán mit ért el a kapitalizmus a jelén század folyamán... Valóban nem kell visszamennünk a 19. századba, hogy a kapitalizmus valódi helyzetét ismertessük. Elég az 1929-33 nagy gazdasági válságra utalnunk. Olyan csődbe került a kaptalista rendszer, hogy egész a II. világháborúig nem tudott kilábalni belőle. Fasizmus, nácizmus, háborúk következtek, mint méltó folytatásai egy csődbe jutott rendszernek. Magyarországon is éreztette a válság a maga hatását. Százezrek voltak munka nélkül a városokban és a falvakban. Erősödött a rendőr és csendőr-terror. Sokan éhenhal- tak. A cikk írója is emlékszik — nyilván — ezekre az eseményekre, hisz tevékeny szerepet játszott már akkor is a szoc. dem. pártban. Saját tapasztalata taníthat meg a kapitalizmus általános válságára és ez mind nem a múlt században történt. Persze ma, amikor a szocializmus erői előretörtek az Elbáig és Ázsiában mindenütt inog a talaj a volt gyarmati hatalmak lába alatt, nem lehet ugyanolyan módon kormányozni, mint 20 évvel ezelőtt. Tekintettel kell lenniük a munkásságra. A hatalmat persze nem engedik ki a kezük közül, de engedményeket kell tenniök gazdasági vonalon. Tekintve azonban, hogy a hatalom és a termelő eszközök a kapitalizmus birtokában vannak, ezeket a gazdasági engedményeket mindenkor visszavonhatják. (Lásd a húsiparról szóló cikket ben azt is bizonyítja, hogy nem csak Magyarországon volt kifejlődve a forrradalmi hangulat, hanem egész Középeurópában, s mindenhonnan támogatás, bátorítás, biztatás özönlött a további harcra a magyar kormányhoz. Csak igy lehetett megérteni azt a tarthatatlan helyzetet egy vesztett háború után, amely sokkal nagyobb téren fejlődött volna fel, ha kevesebb revizionista lett volna felelős állásban. Nem szükséges nagyon mélyen az események forgatagába menni, hogy kimutassuk, miszerint Kuníi Zsigmond a legkritikusabb időben, amikor a Vörös Hadseregnek szép eredményei voltak — az ellenség felsorakozásától megijedve április végén a kormánytanács ülésén azt indítványozta, hogy változtassák meg a kormány összetételét, mert az Entente NEM AKAR TÁRGYALNI A KOMMUNISTA KORMÁNNYAL. Ezen indítvány áruló szándéka még jobban kiderül, ha tudjuk, hogy előző nap Budapest népe olyan hatalmas tüntetést rendezett, amely lelkesedésben felrázta az egész országot, mintegy biztosítva a kormányt a nép hűségéről és ragaszkodásáról. Mikor a kormány a munkástanácsokhoz és a szervezetekhez fordult azzal a kérdéssel, hogy hajlandó-e az ország védelmére harcbaszállni, a különböző küldöttekből egyhangú IGENT kapott. Ezekután gyorsan történt a Vörös Hadsereg felfejlődése, úgyhogy az Entente komolyan megijedt. Főleg attól féltek, hogy a magyarok hősies ellenállása átragad a közelfekvő más országokra is. Tehát cselhez folyamodtak. Junius 8-án és 15-én jegyzék érkezett a magyar kormányhoz Clemenceautól követelve, hogy vonják vissza a Vörös Hadsereget Szlovákia határától ; ezzel szemben ö Clemenceau — visszarendeli saját seregeit a román határokról. Itt következett be a legvégzetesebb hiba Kun Béla részéről, aki napokon át folyó tárgyalások után elfogadta ezt az ajánlatot. Természetesen ezen idő alatt a reakció minden oldalon a legkétséglapunk másik oldalán. — Szerk.) Hogy ezt miért nem teszik meg gyakrabban, arra a szocialista tábor ereje és befolyása adja meg a választ. A nagy gazdasági válság idején a magukat liberálisoknak nevező pártok — beleértve a szoc. dem. pártot is — nem tudták elérni a munkásság helyzetének enyhítését. Ugylátszik az általuk diktatúráknak nevezett szocialista államoknak kellett megerősödniük, hogy ez elérhető legyen. Ha egy nyilas, vagy jobboldali lapban jelent volna meg a cikk, úgy semmi megütközést nem keltene az emberben. Hisz mindenki tudja, hogy ezek kiket támogatnak és kik állnak mögöttük. A szocdemek azonban azt hangoztatják, hogy ők a munkásság érdekét képviselik. Vajon a munkásság érdekének képviselete-e az, hogy a szocializmus országaiban kétségtelenül elkövetett hibákat és túlkapásokat, amiket maguk a kommunista pártok elismertek s lelepleztek, az egésa rendszer jellemzőjéül kiáltsa ki. Másrészről pedig a kapitalista rendszer hiányosságait eltakarva, csak a kedvező tényeket ismerteti. Lehet, hogy ez szocializmus? D. I. Tetszik a gondolat \ Tisztelt Szerkesztőség: Láttam a Magyar Szóban az Uj-Amerikások írják c. uj rovatot, örömmel üdvözlöm ezt a nagyszerű kezdeményezést és engedjék meg, hogy mint ujamerikás levelező, az elsők közé csatlakozhassak. Minden haladó szellemű magyar, de főleg az ujamerikás faitalok tudtára akarom adni, hogy most van alakulóban egy szervezet, melynek tagja lehet minden becsületes haladószellemü magyar. Ennek a szervezetnek a feladata az, hogy segítsünk egymáson és hogy társadalmi életünket kellemes baráti környezetben éljük, s ne zülljünk, a barátság hiánya miatt. Hogy segítő kezet nyújtsunk egymásnak, ha bajba vagyunk, úgy tanáccsal mint bármely más- eszközzel amit tehetségünk megenged. A lap rovata nagyon egészséges gondolat, mert alkalmat ad, hogy kifejezzük gondolatainkat, és hozzájáruljunk a haladó szellem hirdetéséhez. __ Én mindent megteszek, hogy ehhez a munkához hozzájáruljak tehetségemhez képest, és remélem, hogy siker koronázza munkánkat. Befejezésül csak annyit, fel a fejjel, lássunk bátran munkához! Anti.. esetebb munkát fejtette ki kémjei és a revizionisták segítségével, hogy az általános hangulatot káoszba fullassza. Mi sem természetesebb, minthogy Clemenceau- nak halvány szándéka sem volt Ígéretét betartani. Azután megindult a kegyetlen vérengzés, bevonult Horthy és megkezdődött 25 éves véreske- zü uralkodása. Csak mellékesen érdemes megemlíteni, hogy Horthyt is egyik kebelbarátja, Hitler csapta be kegyetlenül amikor magához rendelve őt egyszerűen megparancsolta neki: 1.) a Kállay kormány menesztését; 2.) majd később az ő lemondását. 1919. augusztus 1-én két nappal a román hadsereg bevonulása előtt — a Magyar Tanácsköztársaság megszűnt. Helyét a szoc. dem. vegyes kormány foglalta el, amely hűségének (árulásának) jutalmát bőven élvezte a magyar néppel együtt 25 éven át... A tanulság ebből: 1.) lehetséges egy vérengzés nélküli rendszerváltozás, aminek azonban előfeltétele az, hogy egy erős, hatásos kormány legyen az élen, amely belső elrendezkedésével gyökerében tehetetlenné teszi a megbújt árulókat, a társadalom-ellenes erőket, mert az ellenség újra és újra megkísérli népellenes működését, amint azt az ’56-os eseményeknél láthattuk; 2.) a forradalom vezetősége ne tűrjön ingadozó elemeket soraiban, hanem csak olyanokban bízzon meg, akik hűek a szocialista elvekhez és nem keresik a könnyű kivezető utakat. Az 1919-es Magyar Tanácsköztársaságra 40 év távlatából azzal a meggyőződéssel tekinthetünk vissza, hogy testvéreink hatalmas előkészítő munkát végeztek a jövő békés társadalmának érdekében, s egyben nagy szolgálatot tettek utódaiknak, amiért minden tiszteletet megérdemelnek. Remélem, hogy a múlt tanulságai szigora Útmutatásul szolgálnak minden nép részére. Ramus bácsi
