Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-07-23 / 30. szám
Thursday, July 23, 1959 10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ XwjdeJt a swikjtsxtököx Az ebben a rovatban kifejtett neze- «; Olvasóink tek nem szükségszerűen azonosak t hnwAwnlnnb a szerkesz-taseg álláspontjával a közügyekhez HMWWWUWUWWWmWVWWW WHMWUVWWWMH<VVWWWWW«WW>WWV*WV Hogy ne legyen családi botrány , Tisztelt Szerkesztőség: Néhány hőnap és idestova 45 esztendeje an- mak, hogy az amerikai magyar munkás sajtó Írója lettem. Az évtizedek során rendszerint az ®EHN” jelzést használtam állandó rovataim végén vagy elején. Barátaink és ellenségeink egyaránt jól tudják, hogy ki szerepel e jelzés mögött. . Néhány hónap óta “EH-né jelzéssel jelennek meg írások a lapban és azóta feleségem ismételt bírálatban részesül miattuk. A konferencia bankettjének estéjén nem kevesebben, mint hárman tették szóvá “Írásait”.. Nekem az “EHN” jelzésre nincs sem washingtoni, sem nemzetközi szabadalmam és senkit el nem tilthatok ezen feltűnően hasonló jelzés használatától. Viszont feleségem nem vágyik Írói babérokra és sem az elismerő, sem az elitélő kritikákat nem óhajtja magának tulajdonítani, amikor azok az irót és nem őt illetik. Ezért itt adom az olvasótábor tudtára, hogy az “EH-né” jelzésű cikkeket nem az én feleségem írja és a szerkesztőséget minden tőlem telhető szerénységgel kérdem: lenne-e mód arra, hogy a jövőben hasonló félreértéseket elkerüljünk? Hálásak lennénk, ha egyébként harmonikus házasságunkat ezek a félremagyarázások nem tüntetnék fel rossz színben az ismerős olvasók előtt. Minden józan megoldást előre is köszönettel fogad E.H. Neuwald és neje A tapasztalat a legjobb tanító Tisztelt Szerkesztőség: Restellem, hogy igy elmaradtam lapom előfizetésével, de higyjék el, évtizedek óta ez most történt meg először. A körülmények egy évvel ezelőtt üzletnyitásra kényszeritettek, hogy a megélhetésemet előteremthessem. S ez az üzlet olyan, hogy a Dárius kincsét is felemésztené. Szóval, hogy tönkre ne menjek (ezt most tudtam csak meg), óriási anyagi küzdelmeket kell vívnom. S amit most tudtam meg az, hogy miként dolgoznak a nagykereskedők, a kis, de már meglévő hasonló üzlelesekkel együtt azon, hogy kis, kezdő embernek a létezését megakadályozzák. Ha egy ilyen ember egy évig kibírja, akkor már a második könnyebb, de a mai időkben majdnem lehetetlenség egy évet is kitartani. De még küzdők, habár már megkezdték a hurkot a nyakam köré akasztani. Én azonban visz- szavágok, amennyire tudok. Sokat lehetne Írni ezekről, mert most tapasztalatból is megismerem a tőkés rendszerünk bizonyos fajú megnyilvánulását. K. J. (Detroit) Válasz E. H.-né “kritikájára” E. H.-né “Kritika a vegetáriánizmusról” cimü írását azzal kezdte, hogy az én növéifrevésről szóló cikkeimet figyelemmel, “ha nem is nagy szakértelemmel” olvasta. Leszögezte, hogy a cikkeimben “hires tudósokat is segitségül hívtam.” Mint ahogyan azt valóban tettem. Jellemző, hogy én, aki magamat ezen a téren soha nem tartottam szakértőnek, csupán valakinek, aki évtizedes tanulmányozások és személyes tapasztalatok nagyszerű eredményeiről próbálom az olvasókat informálni, — fontosnak és szükségesnek tartottam “hires tudósokat segitségül hívni,” akik igazán tudják,'hogy mit beszélnek. Viszont É. H.-né, aki beismeri a szakértelem hiányát, semmi adatra, semmi bizonyítékra nem hivatkozik, de önmagát mégis hivatottnak és képesnek érzi arra, hogy a növényevést és annak követőit egy csapásra egyszer és mindenkorra elintézze. Ezt meggondolatlanságnak tartom, aminek eredménye, hogy három hasábon át sikerült bebizonyítani ama állítását, hogy e téren valóban nem szakértő. E. H.-né rögtön abból a téves és alaptalan felfogásból indul ki, hogy a vegetáriánizmus “betegek diétás étlapja”, ami messzebb van a valóságtól, mint Makó Jeruzsálemtől, E téves kiindulás következtében azután jobbra-balra kalandozik és közben olyan általánosan elfogadott tényeket próbál feleslegesen “bizonyítani”, mint pl. “Vajon elérhettük volna-e fejlődésünk jelenlegi fokát, ha a magasabb képzettségű egyének, tudósok a tanulást, a kisérletezéseket abbahagyták volna még nagyobb eredmények eléréséért?” Ezt “bizonyítani” kell?? Ki állította ennek ellenkezőjét?? Mi sem lenne könnyebb, mint elejétől végig izekre szedni a szakértelem hiján irt “kritikát”, de ennek, bizonyítására csupán egy példát nyújtok: E. H.-né a vegetáriánizmus elleni ÉRVKÉNT használja fel azt a tényt, hogy a “szocialista államokban ma több húst esznek, mint azelőtt”. Ez az “érv” sántít, mert .ez nem érv a vegetáriánizmus ellen, csupán bizonyíték arra, hogy a szocialista államok sem mondtak le a husevésről és ezek az államok sem tértek MÉG rá a növényevésre. Ez az “érv” a másik lábára is sántít. A szocialista államokban minden termelés emelkedik, igy emelkedik a hústermelés, de emelkedik például a cigaretta termelés is. E. H.-né okoskodása alapján tehát el kéne fogadnunk érvként azt a feltevést is, hogy miután a cigarettagyártás emelkedőben van a szocialista államokban, tehát a dohányzás nem káros, hanem valami roppant üdvös dolog az emberi szervezetre. Ha ez nem győzi meg E. H.-nét “érveinek” sán- titásáról,"szolgálok egyébbel is: most Írtam cikket arról, hogy a Szovjetunió (amellett, hogy felnövelte a húsfogyasztást), a világ összes országai között a napraforgó legnagyobb termelője, mert felismerte a napraforgó-magvak óriási táperejét. Helyes lenne már most ezt ÉRVKÉNT felhasználni annak a bizonyítására, hogy a Szovjetunió ezzel a növényevés hirdetője, követője és matadorja lett? Ugyebár nem lenne helyes, kedves E. H.-né. És az sem lenne helyes, ha a munkástársaink eledeléi továbbra is “csöpögnének a zsírtól”, mert ez a fő okozója annak, hogy annyi ember kerül szúpatakkal kórházba és onnan — temetőbe. A helyes az, hogy “mindenben magasabbren- düt” próbáljunk megvalósitani, többek között a táplálkozásban is. A növényevésre csupán előre és felfelé haladással lehet rátérni, mert az igenis a betegségek megelőzését jelenti, szemben a mai, általánosan elfogadott helytelen táplálkozással, amely fő okozója annak, hogy az emberiség nagy százaléka kórházakban és kórházakon kívül különböző nyavalyákban szenved. És szögezzük le azt a tényt, hogy szívbaj és más betegségek ott aratják a legtöbb áldozatot, ahol a táplálkozás a legdusabb: Amerikában és aránylag kevésbé pusztítóak ott, ahol szerényebben, zsirtalanul táplálkoznak az emberek. Vagy talán ez nem említésre méltó?! E. H. Neuwald EGY MAGYAR DIÁK BESZÁMOL A Free Hungarian Student Federation küldte ezen tájékoztatót az itteni tanulmányi életről, melyet egy magyar diák irt. Az alábbiakban teljes egészében közöljük. Sajnálatos módon az általam ismertetendő egyetem egyáltalán nem általános amerikai egyetem típusa. Ez az egyetlen az USA-ban, amely teljesen általános mérnöki képzést ad. Minden egyes főtantárgy egy külön mérnöki területet ölel fel, igy minden hallgató az általános alapfogalmak elsajátítása után “gépész, vegyész, elekt- ro, kultur, hajó, atom, viz, stb. mérnök” lesz. Szigorú felvételi vizsga van, ennek oka az amerikai középiskolák színvonala közti döbbenetes különbség. Az egyetemre jutásnak másik nehézsége az anyagi helyzet. Pl. idén az utolsó éves hallgatók tandija, ellátása stb. 2,600 dollárt tett ki a két szemeszterre. Az erős szűrés eredménye kb. 50 százalékos lemorzsolódás a négy év alatt. Énének eredménye viszont, hogy az amerikai közvélemény az egyetemet a legjobb öt közé sorolja. Ennek ellenére, ha a követelményeket a Budapesti Műegyetemével hasonlítom össze, feltétlenül az utóbbi á nehezebb. Alapvető különbség, hogy itt nem törekszenek néhány kiváló professzor előadásait hallgattatni, hanem kis csoportokra bontva (tankör rendszer) folyik a munka, jó de nem kiváló előadásokkal. A gondolkozáskészség elsajátítására kevés igyekezetük van. Pl. a hangsúly nem az egyenletek levezetésén van, hanem azokra való emlékezésen. Legtöbb- —.a- ,'nbáKVi +áhlá7ntnk és Görbék felhasználásávol oldanak meg egy tervezési feladatot. A zárthelyik nagyon gyakoriak, mig a kollokvium vagy szigorlat ismeretlen fogalom. A szemeszter végén van egy időtartamban hosszabb dolgozat. A szóbeli beszámoló vagy a diplomaterv szintén ismeretlen, a négy év folyamán viszont gyakrabban kell hosszabb időt igénylő tervezési munkát készíteni. Gyakoriak még a legszigorúbb műszaki tárgyaknál is az “igaz” — “nem igaz’ zárthelyik, ennek oka kizárólag a tanár időhiánya, (gyorsan javítható) Általában tehát ez az egyetem a gondolkozásra nevelésben, és a műszaki alapismeretek oktatásában az európaiak mögött áll, de a modern tudományok — atomenergia, térhajózás, modern fizika, stb. — terén többet nyújt, mint a. budapesti Műegyetem. Érdekes rendszer alakult ki a diák-tanár viszonyára vonatkozólag. Már több mint 6 évtizede áll fenn az u. n. “becsület” rendszer, ami azt jelenti, hogy a diák elvből nem használ meg nem engedett eszközöket a zárthelyik, tervezési munkák, stb. megoldásánál. Ezt nagyon komolyan veszi mindenki, inkább “öngyilkosok” lennének, semhogy ezt megsértsék. A szakmák szerinti specializálódásra kevés lehetőség van. Az utolsó két évben a hallgatók felvehetnek 1-2 szabadon választott tárgyat szemeszterenként, de mindenki ugyanazt a diplomát kapja, függetlenül ettől a tárgytól. Az egyetemek színvonalát nagyban befolyásolja, hogy a tanári fizetések mindig alatta maradnak a megfelelő képzettségű mérnök fizetésének. Az állam által fenntartott egyetemek száma kicsi, s ezek általában alacsonyabb színvonalúak is, mint a magán egyetemek. A négy év végén az egyetemet “elözönlik” a végzett mérnökökét felvenni kivánó vállalatok képviselői, s a “mérnök inasok” valósággal válogathatnak az állásajánlatok között. Kezdő fizetés havi $500 körül forog ami tiz éves gyakorlat után átlag $800—1000-ra emelkedik. Amennyiben a “mérnök inas” magánirodát akar nyitni, úgy le kell tennie egy meglehetősen nehéz vizsgát, utána 5 év gyakorlatot kell szereznie az illető szakmai ágban. A mi egyetemünkről kikerülő diákok 90 százalékának esetében a specializálódást csak a vállalatoknál szerzett gyakorlat jelenti. Mintegy 10 százalék továbbtanul a “Mester diplomáért,” ami nappali hallgatóként egy évet plusz a thesis kidolgozását jelenti. Legtöbben azonban esti egyetemen szerzik meg a “Mester diplomát”, — ami már európai értelemben véve is specializált. Ez utóbbi megszerzése 2-3 évet vesz igénybe. A mérnökök 1 százaléka — főleg a kutatók és tanárok — még tovább tanul, és egy a Mester diplomához hasonló időbe- fektetésü egyetemi munka, plusz egy önálló és uj thesis kidolgozása után megkapja a “Filozófia doktora” cimet. (Érthetetlen, miért nem mérnök doktor!) Érdekes megjegyezni, hogy az itteni mérnökök nemhogy rajzolni nem tudnak, de többjüknek problémát okoz a műszaki rajz elolvasása is. Mindez azzal magyarázható, hogy a mérnöki és rajzolói munkakör teljesen elkülönített. A diákság életének gócait a fraternális csoportok és clubok képzik. Itt több diák alapjában testvérévé fogadja egymást, és a hét bizonyos napjain, de általában mindegyiken, hihetetlen mennyiségű sört fogyasztanak. Az általános érdeklődés hiánya szinte megdöbbentő. Nemhogy filozófiai vagy politikai, de az amerikai eseményekről sincs véleményük, s mások véleménye sem. érdekli őket. Mintegy 90 százalék nem olvas újságot! A másik végletet képviselik a rendkívül intelligens külföldi diákok, beleértve a távolkeletieket. Majdnem minden diáknak van autója, televíziója s más hasonló gépcsodája. A diákok vidámak, ki-