Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-07-23 / 30. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 Thursday, July 23, 1959 AWoGfAN ÉM LAtOm írja: ehn A LÉGY-IRTÁS UJ MÓDJA Pár hónappal ezelőtt a los angelesi nagy lapok egyike cikket irt arról, hogy mi a legyektől való megszabadulásnak biztos módja. Könnyű megegyeznünk abban, hogy bár az Ízlések ételben, italban, ruházatban és olvasnivalóban eltérők, egy dologban valamennyien megegyezünk: legyek nélkül szebb lenne az élet és a tőlük való megszabadulást mindnyájan őszintén óhajtjuk. Ebből természetszerűleg következik, hogy ä napilap e cikkét széles mederben olvasták és sokan hűségesen követték a módozatokat, amelyeket a cikkíró azok számára irt elő, akik a légytől egyszer és mindenkorra kívántak megszabadulni. A legyektől való szabadulás a feltalálókat, vegyészeket és szemfüles üzletembereket az egész világon foglalkoztatja, s nemcsak oly részeken, ahol csípésük halálos kimenetelű alvóbetegséget okozhat. Emlékszem, hogy az óhazában, minden olyan házban, ahol a legyeket kipusztitásra megérett ellenségként kezelték, minden konyhába, szobában ott állt az üveg-bura, amelynek belül fel-kunkorodó része ecetet tartalmazott. Ebbe az ecetbe beleszédültek és bele is pusztultak mindazok a meggondolatlan legyek, amelyek a bura alá helyezett cukor kedvéért hajlandók voltak az életüket kockáztatni. Más házakban, ahol cukrot és ecetet inkább fejes saláta ízesítésére használtak, a legyek kivégzésére inkább enyvezett papírlapokat vagy írja: Márky István ASZÁLY A PARADIGSOMKERTBEN felfüggesztett enyvezettpapir-szallagokat hasz* náltak. Valljuk be, hogy sem az ecetes bura, sem az enyvezett papírlapok és szallagok nem voltak túlságosan ízléses, étvágygerjesztő látványok, amikor megteltek a légy hullákkal. Pár év előtt hirdetést olvastam olyan légy-irtó masináról, amely egy dollárba került, de a gyártója oly biztos volt a dolgában, hogy hajlandó volt az egy dollárt visszaadni bárkinek, aki valami okból megbánta a vételt. A légy-irtó gépezetet megvettem és az utasításhoz hiven belsejébe helyeztem egy darab nyers májat. Felfüggesztettem ott, ahol szokás szerint a kertben vendégeinkkel üldögéltünk és bizakodva vártam az eredményt. Nem kellett sokáig várni: a nyári melegben a nyers máj rekord időn belül megromlott és annak kellemesnek nem mondható illatára nagy buzgósággal gyülekeztek a környékbeli legyek. A helyzetben néhány napon belül csupán azt a változást észleltük, hogy a romlott és immár tűrhetetlen illatot terjesztő májat egyre több és több légy kereste fel, viszont elmaradtak a — vendégeink. A gépezetet-gyorsan visszavittem és visszaigényeltem a dollárt azon a törvényes alapon, hogy én a legyektől és nem a vendégektől akartam megszabadulni. A bal-sikerrel járó máj-kísérlet után ismételten próbálkoztunk különféle illatot terjesztő gyertyákkal és még különbözőbb illatot terjesztő folyadékok fecskendezésével, de az eredmény mindig ugyanaz volt: a gyertyák és folyadékok elfogytak, de a legyek rendületlenül megmaradtak. Erre aztán jött a nagy napilap cikke, amely azt ajánlotta, hogy oly pontokon, amelyeket legyektől mentesíteni óhajtunk, ültessünk “Sweet átlagosan, amit még lejjebb szállít a “módosabb” és szegényebb államok közötti különbség. 3. ) Közsegélyre szorul 109,000 vak egyén is, s ez körülbelül egyharmada az ország világtalanjainak. Esetenkénti átlag havi segély 68 dollár. 4. ) A teljesen munkaképtelenek száma 331.000. Ebbe a csoportba tartozóknak személyenkénti havi átlaga 64 dollár, ami a meghaláshoz sok, de a megélhetéshez kevés, — jegyezte meg közülük az egyik, aki már alig várja, hogy elvigye végzete. .. Basil” nevezetű növényt, amelyet valami ismeretlen okból a legyek nem szívlelnek. Tudnunk kell, hogy ez az “édes Basil”, vagy ha úgy tetszik: “Basil édes” oly Kelet-Indiai szigetekről származó növény, amelyet főként Európa déli országaiban ételek fűszerezésére használnak. Nekem, mint megrögzött vegetáriánusnak, ez igen jól hangzott, sokkal jobban, mint a máj, az ecet, az enyvezett papír és a faggyú-gyertya. Elhatároztam, hogy ezt az egyet még kipróbálom... Az elhatározást követő napon minden -utunkba eső kertésznél megálltunk és hajlandóságot mutattunk arra, hogy “Sweet Basil” palántákat vásároljunk. Érdeklődésünkre a válasz mindenütt ugyanaz volt: az említett cikk következtében a kertészeket úgy megrohanták a legyek ellenségei, hogy a palánták még a hirtelen felemelt árakon is rekord gyorsasággal keltek el., A későn jövőknek csak egyet ajánlhattak: “Sweet Basil” magvakat amelyeknek elültetésétől a palánták kinövését és idővel a legyek elkergetését várni lehetett. Mi sem tehettünk egyebet: a magvakat megvettük, az utasításokat hűségesen követve el is ültettük és azóta naponta öntözzük “finom viz- sugárral.” Itt-ott elő is bujt egy-egy harmat gyenge palánta, amelyet azon nyomban reggelre lerágtak a káros férgek. Egyelőre a porozás nem használ, mert a férgek még a mérgező porokon keresztül is édesnek találják a Basilt és egyelőre áll a harc, amelynek kimenetelétől függ, hogy lesz-e “Sweet Basil” növényzetünk, vagy sem. Közben persze a legyek, — nem is sejtve az életük ellen tervezett összeesküvést, — vígan élnek, szaporodnak és keserítik az ember életét. Csak úgy, mint a nagyfontosságu cikk megjelenése előtt, amiből arra következtetek, hogy ezeket az újságokat a legyek nem tartják olvasásra érdemesnek. vei elpusztul. Azt akarja a demokrata szenátor ur, hogy a felhalmozott élelmiszerek egyrészét küldjék el az iskolai konyháknak, kórházaknak, közintézményeknek, adjanak belőle munkanélküli családoknak, öreg nyugdíjasoknak és általában mindazoknak, akik alacsony jövedelmüknél fogva nem bővelkednek ennivalóban. És tegyék meg ezt, mielőtt ez a roppant mennyiségben felhalmozott élelmiszer-fölösleg megromlana, amit a kormány azért vásárolt fel a termelőktől, hogy a piaci árakat az inflációval párhuzamos magaslaton tarthassa. Amerika a világ paradicsomkertje. így hiszik ezt más országokban és az átlag amerikai is abban a tudatban él, hogy nyomorúság csak Indiában, vagy Kinában létezik. Ez a következtetés természetesen nem állja meg a helyét, mert ugyanez az átlag amerikai sajnos csak azt tudja, hogy neki automobilja van, esetleg háza adósságra, s állandó munkája. Az már nem érdekli, hogy a közvetlen környezetében és szerte az országban hét millió embertársa kénytelen közsegélyen élni, különböző okoknál fogva és ez a megrenditően magas szám nem foglalja magában azokat a mil- , liókat, akik munkanélküli biztosításon és a 65 életév után járó, a társadalombiztosító iroda által havonta fizetett nyugdíjból élnek. Mert, ha ehhez a számadathoz hozzáadjuk a rendes társadalmi biztosítás által fedezettek számát, akkor konzervatív számítások szerint is legalább tizennégy millió ember kénytelen a létminimum színvonalán tengődni a számára kiutalt jövedelemből. Sokan úgy hiszik, hogy ebben a kincses országban már felszámolták a szegénységet és a nyomort! De nézzük csak elsőnek a hét millió közsegélyen élő összetételét. A kormány statisztikusai öt különböző kategóriába osztják őket, a következőképpen: 1.) 2,433,000 hatvanöt éven felüli férfi és nő, akik nem tarthatnak igényt társadalmi biztosításra, mert nem dolgoztak elég időt, hogy erre jogosak legyenek. Ezeknek bizonyítani kell, hogy munkaképtelenek, semmiféle jövedelmük nincs, mert csak úgy kaphatnak valami segítséget. Ez a segély államonkint változik havi 29 dollártól 108 dollárig, melynek nemzeti átlaga 64 dollárt tesz ki havonta. 5:) A statisztika utolsó csoportjába tartoznak azon személyek, akiket “köztehernek” számítanak. Ez a “hadsereg” 1,250,000 személyből tevődik össze, ezeknek nincs állandó foglalkozásuk, vagy munkájuk és mint ilyenek nem jogosak munkanélküli biztosításra a társadalom biztosítótól, vagy ha igen, akkor már kimerítették a 6 hónapi igényjogosultságukat. Ezek személyenként havi 28 dollárból kénytelenek tengődni, úgy, ahogy. Mintahogy mondám, akadnak jóakaratu. humánusan gondolkodó törvényhozók, akik azonban szembe találják magukat a milliókat kereső raktártulajdonosokkal és általában a termény- nagvkereskedőkkel és egyéb haszonélvezőkkel, akik kijáróikkal együtt ellentállnak, sőt, ha kell harcolnak is az ilyen törvényhozók és a közügyeket szolgáló programok ellen. Ezért van aszály a különben mindenki számára bőségesen termő paradicsomkertben. A fentebb vázolt közsegélyekre kifizetett ösz- szeg évente 3 billió 500 ezer dollárra rúg, aminek körülbelül a felét egyes államok és helyi szervek, a másik Telét pedig a szövetségi kormány fedezi a kivetett adójövedelemből. Óriási összegnek tűnik ez papíron, de a hétköznapi valóságban mégsem elég ahhoz, hogy a rászorultak kellőképpen táplálkozhassanak belőle. Amidőn a depressziós években a Roosevelt adminisztráció emberséges belátással intézményesítette a közsegélyt, akkor sokan támadták ezt azzal a megokolással, hogy “megölik ezzel az emberben a megélhetés megszerzéséhez szükséges harcos tudatot és ambíciót,” — rá sem hederitve arra, hogy élelem hij- ján az egyénnel együtt meghal az ambíció és a lélek is. Szerencsére azonban ma már ott tartunk, hogy komoly emberek, humánus elképzeléssel a közsegély intézményt nemcsak meg akarják tartani, hanem nehezen hozáférhetőségét olyan értelemben kívánják módosítani, hogyha már a túl automatizált és gépesített iparunk és mezőgazdaságunk nem tud mindenegyes munkaképes embernek kereseti lehetőséget adni, akkor legalább juttassunk ezeknek az embereknek a pénzbeli segély mellett valamit a különböző raktárakban felhalmozott élelmiszerekből is. Gondolkodjanak a diplomaták Eisenhower elnök s Ribikoff, Connecticut kormányzója majdnem egyidőben ugyanarról a tárgyról tartott beszédet. Mindketten felfedezték, hogy magasrangu hivat^nokaink nagyon keveset gondolkoznak. Az elnök leginkább a külügyminisztérium tagjainak gondolkozását kevesli. Persze egyikük sem törekszik az igazság megállapítására, miszerint a hivatalnok urak nagy része nem is tud gondolkozni. S ha akad egy itt-ott, akinek meg volna a képessége arra, azt megakadályozzák, különösen, ha igazat is próbál gondolni, ami lépten-nyomon fönnakad a mai rendszer igazságtalan és egymásnak sokszor ellentmondó tételeiben. Nem is beszélve arról, hogy milyen gyanúsításoknak és üldöztetéseknek volna kitéve az, aki gondolkozik és meg is mondja az igazat. Ehelyett újabbat találtak ki: több időt kell adni a diplomatáknak és hivatalnokoknak a gondolkozásra. Gondolkodó klubokat akarnak alakítani, a versenyszerű gondolkodásra, hogy vezető felelős hivatalnokaink úgy az együttes, mint az egyéni gondolkodást megtanulják. 2.) Gyermeksegélyben 2.916,000 személy részesül. Ebbe a csoportba tartoznak a kenyérkereső által elhagyott gyermekek, elvált házaspárok s házasságon kívül születettek, esetleg árva gyermekek. akiket rokonok tartanak. Ezek a nemzet virágai nagyon szegény körülmények közölt élnek, mert havi eltartásukra csupán 28 dollár esik Mansfield szenátor ur Sppen a napokban követelte az Eisenhower adminisztrációtól, hogy hozzanak valamilyen törvényt minél előbb, olyan értelemben, hogy a szükséget szenvedő amerikai hozzájuthasson a több, mint 10 billió dollár értékben felhalmozott élelmiszer- fölösleghez, amely állami és bérelt raktárakban van és idő1950-ben 141,600 házasságon kívüli gyermek- szülés volt az Egyesült Államokban. 1957-ben 201,700, vagyis 42 százalékkal több. 1957 óta nem volt hivatalos kimutatás. Az ilyen születések száma a District of Columbiában volt a legmagasabb.
